Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-30 / 203. szám
1084. augusztus 30. KÉPÚJSÁG 3 Az áfészek gazdálkodása Ülést tartott a MÉSZÖV elnöksége (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Tegnap Simontornyán tartotta augusztus havi ülését a Fogyasztási Szövetkezetek Tolna megyei Szövetségének elnöksége. Az ülésen dr. Kálmán Gyula elnökölt. Első napirendi pontként jelentést terjesztett be a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról, a legutóbbi elnökségi ülés óta tett fontosabb intézkedésekről, amit a vezető testület jóváhagyólag tudomásul vett. Második napirendként az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek I. félévi gazdálkodásról készített előterjesztést tárgyalták, amelynek előadója Csapó Jenő volt, az áfész-titkárság vezetője. A napirendhez a simontornyai áfész és a szekszárdi kisállattenyésztők szövetkezetének elnökei készítettek kiegészítő jelentést. A félév folyamán az ágazatok többségénél az áruforgalom a vártnál kedvezőbben alakult. A bolti kiskereskedelem forgalma az előző év hasonló időszakához képest 7,2 százalékkal nőtt. Ezen belül az élelmiszerek forgalmának bázis indexe 104,6 százalék, a ruházaté 107,7 százalék, a vegyesiparcikkeké 109,6 százalék. Jelentős volt a forgalomnövekedés a tartós fogyasztási cikkeknél (13,1 százalék), mérsékeltebb a tüzelőanyagoké (2,3 százalék), míg az építőanyagoké 3,6 százalékkal visszaesett. Ez utóbbinál a kínálat hiánya volt a meghatározó. A vendéglátó ágazat forgalma 5,4 százalékkal volt magasabb az egy évvel ‘korábbinál. Az átlagot meghaladó mértékben emelkedett az ételforgalom — (7,1 százalék), és a presszókávé (7,9 százalék). A kedvezőtlen időjárás miatt kevesebb volt a kínálat mezőgazdasági termékekből. Burgonyából az előző évinek 81,4 százalékát, zöldségből 85 százalékát, gyümölcsből 44,8 százalékát vásárolták fel és értékesítették az áfészek. Az előterjesztés részletesen elemezte a forgalomnak és a takarékos költséggazdálkodásnak a jövedelmezőségre gyakorolt hatását. összességében 23,8 százalékkal magasabb eredményt értek el, mint egy évvel korábban. Változatlan probléma, hogy a gazdálkodás szín. vonalában az egyes áfészek között még mindig nagy a differenciáltság, az eredményszint egyes szövetkezeteknél elmarad a kívánatostól és lehetségestől egyaránt. Az elnökség az előterjesztést, az elhangzott javaslatokkal és kiegészítésekkel együtt elfogadta, és számos ajánlást tett a szövetkezeti vezető testületeknek a II. félévi eredmények fokozására. Megvalósításában nagy szerepet játszik a szövetkezet dolgozóinak, szocialista brigádjainak felszabadulásunk 40. évfordulója, pártunk XIII. kongresszusa tiszteletére tett felajánlása. Harmadik napirendként a szövetkezeti könyvterjesztés fokozását célzó előterjesztést vitatták meg. Elrendelte az elnökség, hogy a testület elé terjesztett elemző anyagot hasznosításra'kapják meg a szövetkezetek igazgatóságai. A MÉSZÖV apparátusa segítse a falusi könyvterjesztés szervezését. Ehhez jó alapot szolgáltatnak a közeljövőben megtartandó őszi megyei könyvhetek rendezvényei is. SZOBOSZLAl JENŐ Bevonultak katonának... A gyakori szóhasználattal élve, most aztán megfutott az újoncoknak: tegnap övék volt a megyei művelődési ház Szekszárdon. Vitték a legényeket a néphadsereg különböző alakulataihoz sorkatonaként, rajtuk kívül vonultak be az egyetemi elő- felvételisek, a leendő politikai megbízottak, a tiszti, a tiszthelyettesi iskolákra felvettek. És a mai napra maradtak még a határőrök... A véletlen hozta — de még inkább a hadsereg igénye, hogy egy alakulathoz vonulta be Dudás Péter, Sós János és Szabó Ferenc. A három, különböző helyről jött fiatalemberrel arról beszélgettünk, hogyan kezdik, milyen „hátországgal” a másfél éves katonai szolgálatot. Dudás Péter kezdi a szót. — Egyrészt rosszkor jött a behívó, más oldalról viszont még jókor. Tavaly végeztem az egészségügyi főiskolát, megnősültem, van egy négyhónapos kislányunk. Szekszárdon dolgozom a KÖJÁL-nál, a feleségem védőnő, Szedresen kapunk szolgálati lakást. Hát az a kellemetlen, hogy ebben az átmeneti állapotban kell bevonulnom. Azért egetverő gondunk nem lesz, éppen az előbb volt tájékoztató a családi segélyről, meg mindarról, ami a nős katonákat érinti. Nem lesz könnyű a tizennyolc hónap, de azért komolyabb gondot sem okoz. Ha túl leszek rajta, akkor már könnyebb lesz a család életét terveznk — A honvédségről, jobban mondva, a belső életéről nem sokat tudok, csak amit a középiskolában, a főiskolán tanultunk. Közelebbi ismerősöm sincs, aki a közelmúltban lett volna katona. Azért nem félek, mert KISZ-szervezet a seregben is van, a szabad időt el lehet tölteni értelmesen. Azért említem a mozgalmi munkát, mert a főiskolán sokat nyüzsögtem a KISZ- ben, a szervezet megkapta a KISZ KB dicsérő oklevelét. Tulajdonképpen, nagyon csalódott lettem volna, ha most nem hívnak be. Egyébként, elkísért az egész család. Majd úgy igyekszem, hogy minél többet hazalátogathassak hozzájuk. Sós János szövi tovább a beszéd fonalát. — Én Bács megyéből származom. Pakson dolgozom az atomerőműnél, dozimetri- kusként. Két hónapja nősültem, tehát én is családos vagyok, gyerek gondja még nem terhel. Ha úgy vesz- szük, még örülhetek is, hogy sorra kerültem. Az sem lesz mindegy, ha a honvédségnél olyan beosztásba kerülök, amely közel lesz a polgári szakmámhoz. — Budapesten voltam a sorozókózpontban, háromnapos vizsgálaton, hogy úgy mondjam, pályaalkalmassági vizsgán. Egészségügyi, pszichológiai, fizikai jellegű teszteken estünk át. Ott mondták, hogy az idei évben várhatom a bevonulást. Megkönnyíti a seregbe beilleszkedést az, hogy — mint megtudtam — a nősök, családosok egy hónappal korábban kapták meg az értesítést, ez alatt az idő alatt minden létező gondot el tudtunk oszlatni. A többi már rajtunk múlik, hogyan muzsikálunk. Nekem sincs közelebbi ismeretségem a sereggel, de gondolom, aggodalomra nem lesz semmi ok. Különben, egy hónap múlva már többet tudok majd mondani. Szabó Ferenc zárja a sort. — Én szekszárdi vagyok, a TÁÉV-nél dolgozom, mint központifűtés-szerelő. Egészségügyi problémáim voltak, így azt mondhatom magamról, majdhogynem rangidős vagyok. Annak mindenesetre örültem, amikor azt mondták: alkalmas vagyok a szolgálatra. Tavaly már a honvédelmi hozzájárulást is fizettem, remélem, visszakapom. — Nőtlen vagyok, emiatt nincs semmi gond, viszont a bevonulás anyagilag érint — no, de ebben nem vagyok egyedül. A honvédséget any- nyira közelről még én sem ismerem, viszont azt hiszem, nem lesz gond, ahova kerülök, több haver, ismerős is szolgál. Volt, aki elmondta: nem a hangzatos szavak miatt, hanem a kedvezmények, az előnyök miatt érdemes hajtani. Az öcsém valószínű, jövőre követ, ő jelentkezett tartalékos tisztire, így, ha minden összejön, jövőre két katona lesz a családban. BI—GK. A három újonc. Dudás Péter, Sós János, Szabó Ferenc Minősítés, véleményezés (II.) Megmérettek ? A jó szakszervezeti bizalmi nemcsak képviseli a közösség érdekeit, hanem akkor is szól, amikor a közösség egy-egy tagja nem úgy viselkedik, ahogy kell. Persze, ez is a közösség érdeke. Tehát érdekképviseleti munka. Legtöbbször azonban a közösség — ha annak nevezhetjük — csak azt kéri számon, hogy legyen elegendő szakszervezeti beutaló, vagy a műhely dolgozói kapjanak túlórát, prémiumot, jutalmat. Sok esetben hallottam olyan konfliktusról is, hogy a szak- szervezeti aktivisták felléptek a túlóra ellen, a túlórázni kívánó munkások ezért felháborodtak. Hiába bizonygatták az aktivisták, hogy ha a napi nyolc órában nem tudják az embereket ellátni munkával, akkor minek a túlóra? „Azt is észrevették, amit mi nem” — A beszélgetéseknél kiderült, hogy a dolgozók azt is észrevették, amire mi évekig nem figyeltünk oda — mondja Hail János főművezető. — Konkrétan? — A szalagon dolgozók mondták el, hogy a sorban ötödikként dolgozó kollégájuk nagyban befolyásolja az utánuk lévők teljesítményét. Azóta a szalagba úgy ültetjük be az embereket, hogy az elején lévők is dolgozzanak olyan ütemben, ahogy a többiek kívánják. — Az előbb is azt mondták, hogy a bizalmiak nemcsak a rosszat, hanem a jót is összegyűjtötték. Szüksége van erre a művezetőnek?- — Természetesen. Mindenki szereti, ha megdicsérik, ha felfigyelnek arra, amit jól csinál — mondja Sebestyén Lajos művezető. — Mert megerősítik abban a tudatban, hogy érdemes dolgozni. A rossz kellemelten, de ha azt bebizonyítják, akkor kénytelen az ember tudomásul venni. — Megint csak arra kérem, hogy a segítségadás egy konkrétumát mondják el. — Évekig azt tartották az emberek, hogy a prémium az pofapénz. Annak ad a művezető, akinek akar. Az utóbbi időben megváltozott ez a vélemény. Azért változott meg, mert . sokszor a szakszervezeti bizalmi javaslatára kapott valaki többet vagy keveset. — Ezt értem. De, utána a bizalmi ki is állt a véleménye mellett? — Nálunk volt ilyen eset több is. A szakszervezeti bizalmi előbb állt oda az emberek elé, mint mi, mert őt kérdezték, és becsületesen elmondta, hogy miért javasolt kevesebbet az egyiknek és miért többet a másiknak. Ellentétben a közhiedelemmel... Ki a jó művezető? Vajon az emberek azt szeretik-e, aki mindent rájuk hagy, vagy a szigorú ember felei meg? Desz Ádám — Az emberek a szigorú vezetőt szeretik — mondja a főművezető. — Mert a szigorú művezető nemcsak a hibát veszi észre, hanem gondol arra is, hogy megszervezze a munkát. Figyeli, hogy milyenek a teljesítmények, segít akkor, ha szabadságra akar menni a beosztottja. Az a véleményem, hogy aki könnyen enged, azt könnyen lehet forgatni. — Tehát ellentétben a közhiedelemmel, a szigorú embert szeretik? — így van — válaszolja a művezető. — Van nekem egy fura kérdésem. A régi fajta művezető nem foglalkozott a beosztottai magánügyeivel, hangulatával és sok más egyébbel. A mostani művezető ezzel is foglalkozik. Régen is ment a munka, és ma sem megy jobban? — Nekem volt egy-két régi vágású művezetőm, aki „élet-halál ura” volt az üzemben. Azt vett fel, akit akart, azt bocsátott el, akit akart. Ment a munka, de fogcsikorgatva. Szerintem az a művezető sem érezte jól magát. Egymásra vagyunk utalva, és ezt csak közösségben lehet kialakítani. Ugyanaz a gondja a szalagon dolgozónak, mint a művezetőnek. Csak paranccsal nem lehet semmit sem tenni. Ezért vagyunk mi előnyben a régi típusú művezetőkkel szemben. Ugyanezt mondja Hesz Ádám szakszervezeti bizalmi. — Egymásra vagyunk utalva. Amikor összehívtam a csoportot, hogy véleményezni kell a művezető munkáját, akkor ezeket sorra elmondtam. — Mi volt az emberek véleménye a művezetőről? — Átlagban jónak minősítették a munkáját. Kérték a dolgozók, hogy szigorúbban lépjen fel a trehány kollégájuk ellen. Azt mondták, hogy a rossz dolgozóktól elvenni kell és többet adni a jó dolgozónak. — És ezek az emberek kiállnának a művezető mellett? — Természetesen. Akkor is kiállnak a művezető mellett, amikor sürgős munka van, amikor a rosszabb anyagból is kell minőséget gyártani. Hónai Ferencné Rónai Ferencné azt mondja, hogy meg kell érteni a mestereket. (A Bonyhádi Cipőgyárban a művezetőt mesternek, a főművezetőt főmesternek nevezik.) — Veszekszenek azért velük? — Hát kivel veszekedjünk, ők vannak itt. — És mi a téma? — Azt mondjuk el minduntalan a mesternek is, a bizalminak is, hogy a fürdőben kevés a zuhanyrózsa. Sokszor 20—25 asszony várakozik egymásra a fürdőben. Vagy azt, hogy vettek drága szódagépeket, és még sincs szóda. Arról is sokat vitatkozunk, hogy a prémium- feltételek úgy vannak megállapítva: csak az elsőosztályú cipőért kapunk pénzt, de az anyag sokszor hibás, és csak akkor derül ki, ha kész a cipő. Vitatkozunk, mert azt nem értjük, hogy azért büntetnek bennünket, ami nem a mi hibánk. Természetesen a mesterrel sok minden mást is meg lehet beszélni. Mert a jó művezető figyel a dolgozókra. — Tudnom kell, kinek van otthon családi problémája — mondja a főművezető. — Kinek kell szabadságot adni, vagy sokszor még arra is, hogy kinek adjak a jobban fizető munkából, mert tudom, hogy nagyon szerényen élnek . . . Rónai Ferencnével folytatjuk a beszélgetést. — Az előbb mondta, hogy a mester nem tehet sok mindenről. — Persze, hogy nem. ö nem szerelhet fel zuhanyrózsát. — De mégis neki mondják. — Ő van velünk. Ez utóbbi mondat a művezető és beosztottai kapcsolatának lényege. Ezért kell neki két tűz között dolgoznia. Ügy teljesíteni a gazdasági terveket, hogy közben a beosztottai is elégedettek legyenek. A beszélgetés végén és a szakszervezeti véleményezés összefoglalójaként azt mondta Sebestyén Lajos: — Csak a rossz művezetőnek ellensége a szakszervezeti bizalmi. Csak annak kell félnie attól, hogy beosztottainak joga van évenként véleményezni a munkáját. HAZAFI JÓZSEF GOTTVALD KAROLY Vállalati törekvések a hulladékok hasznosítására A tapasztalatok szerint a vállalatok nagy része még ma sem törekszik kellőképpen a ‘hulladékok és másodnyersanyagok hasznosítására, pedig jó néhány példa igazolja, hogy a hulladékként kezelt anyagok jelentős része jól hasznosítható, nyereséget ‘hoz, s egyben a vállalat megszabadulhat a környezet szennyezéséért kirótt bírságtól. Különösen a környezetre veszélyes vegyitermék-hulla- dék újbóli felhasználásának nagy a jelentősége. Számítások szerint az iparban felhasznált anyagoknak még ma is 20—35 százaléka válik hulladékká, hasznosításukra szinte valamennyi vállalatnál nagy lehetőségek kínálkoznak. Hasznos kezdeményezésekről az alábbiakban számolnak be az MTI munkatársai : A Borsodi Vegyi Kombinátban keletkező hulladékokból egyre több olyan terméket állítanak elő, amelyek a konvertibilis piacon is jól értékesíthetők, vagy eddig importból beszerzett mű- anyagipari alapanyagot helyettesítenek. Az év első felében új műanyag-feldolgozó üzemet helyeztek üzembe, ahol nagy termelékenységű fólia- és csőgyártó gépsorokkal dolgoznak, s ezek a berendezések feldolgozzák a pvc-por és granulátumgyártásnál keletkező hulladékanyagot is. A vállalat legújabb szabadalmát, az Ong- rokor 1001 korróziógátló szert szintén hulladékok feldolgozásával állítják elő. A Hungári Műanyagfeldolgozó Vállalatnál a legtöbb hulladék — a felhasznált alap- és segédanyagok meny- nyiségének közel a fele — a műanyagpoharak és élelmi- szeripari csomagolóeszközök gyártásánál keletkezik. A vállalat eleve olyan berendezéseket, gyártósorokat szerelt fel, ameilyek a termelés során keletkező műanyag- hulladékot megdarálják, és visszaadagolják a tárolókba. A közelmúltban az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság által is támogatott beruházással újabb négy nvc-daráló gépet és mosó-tisztító berendezést vásároltak az etilénhulladékok újrahasznosításához. A gépek üzembe állításával évente mintegy 800 tonna pvc-por és 500 tonna polietilén alapanyagot takarítanak meg.
