Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-30 / 203. szám
S^PÜJSÄG 1984. augusztus 30. Augusztus végétől november elejéig Nagyszabású antiimperialista és szolidaritási megmozdulások A magyar szakszervezetek békefelhívása Szeptember elsején emlékezik meg évről-évre a világ az emberiség történetének eddigi legpusztítóbb háborújáról. Negyvenöt esztendeje immár, hogy kirobbant a második világháború, melynek 50 millió embertársunk esett áldozatul. Ma ismét a fenyegetettség légkörében él a világ. A nemzetközi imperializmus újabb fegyverkezési hajszát bontakoztatott ki. Az emberiség történetében talán még soha nem volt ennyire szükség az összefogásra, mint napjainkban, amikor az imperialista politika azzal fenyegeti az emberiséget, hogy a fegyverkezési hajszát kiterjeszti a kozmoszra. Az űrfegyverkezést tűzte napirendre Washington, amely az európai középhatósugarú rakéták telepítésének megkezdése után előkészületeket tett arra, hogy a szárazföld, a tenger és a levegőég után a kozmoszt is besorolja a háború lehetséges színterei közé. Egy esetleges új háború megsemmisítheti mindazt, amit a teremtő munka, ész és értelem alkotott. Közös otthonunk, bolygónk léte, a legszentebb emberi jogunk, az élethez való jog forog veszélyben. Ez a felismerés vezette a X. Szakszervezeti Világkongresszus résztvevőit, amikor 1982. februárjában Havannában felhívásukban így foglaltak állást: „Meg kell akadályozni a nukleáris katasztrófát és erősíteni kell a békét Földünkön — ez minden szinten elsőrendű fontosságrí feladat a szakszervezeti világmozgalom számára. A felhívás támogatásra talált szerte a világon. Szeptember elseje a békéért és leszerelésért vívott harc szakszervezeti akciónapjává lett. A különböző irányzatú szakszervezetek mind erőteljesebben hallatják hangjukat a béke híveinek egyre növekvő és határo- zottabbá váló mozgalmában. Hazánk dolgozói csaknem 40 esztendeje békében élnek, a szocialista társadalom építésének útján keresik boldogulásukat, biztos jövőjüket. Nem engedhetjük, hogy magunk, gyermekeink jövője és kemény munkával elért vívmányaink veszélybe kerüljenek. Ezért fordulunk most felhívással a magyar szervezett dolgozókhoz, minden becsületes, a holnapjáért aggódó emberhez, hogy erőinket egyesítve, szoros összefogásban nyilvánítsuk ki akaratunkat a béke megszilárdítására, egy nukleáris, és hagyományos fegyverektől egyaránt mentes világ megteremtése érdekében. Szeptember 1-én a munkások hatalmas nemzetközi kórusában csendüljön fel, szóljon erőteljesen a magyar dolgozók hangja is. Tegyük szeptember 1-ét az idén is a háborúellenes mozgalom olyan demonstrációjává, amely mindenki számára világossá teszi, hogy félelem és szorongás % nélkül, békében akarunk élni. Felelősségünk tudatában arra szólítjuk fel a magyar dolgozókat, hogy ezen a napon a világ dolgozóival együtt mutassuk meg a szolidaritás erejét, bizonyítsuk, be, hogy a nemzetközi munkásösszefogás képes megálljt parancsolni a háborús fenyegetésnek. A békeszerető erők képesek a tárgyalóasztalhoz kényszeríteni az imperializmus legagresszívebb erőit is. Célunk egy fenyegetésektől, háborútól mentes világ megteremtése. Szakszervezetek Országos Tanácsának Titkársága Arafat Zimbabwében Az őszi antiimperialista és szolidaritási akciósorozat irányelveit és tervezett programját tekintette át szerdai ülésén a Magyar Szolidaritási Bizottság a Hazafias Népfront Belgrád rakparti székházában. Sütő Gyula, a testület titkára bevezetőjében rámutatott: az augusztus 31-én kezdődő és november első hetében befejeződő nagyszabású akciósorozat célja, hogy a magyar nép ismét kifejezésre juttathassa a béke ügye iránti elkötelezettségét, s támogatásáról biztosíthassa a népük függetlenségéért, szabadságáért, a társadalmi haladásért küzdő szervezeteket, mozgalmakat. Az ebben az időszakban megtartandó csaknem 150 rendezvény arra is jó alkalmat teremt, hogy a lakosság legszélesebb köreiben tudatosodjék: kit Tömeges távolmaradás jellemezte a Dél-afrikai Köztársaságban megrendezett parlamenti választások keddi, újabb fordulóját. Ezúttal az indiai származásúaknak kellett volna az urnák elé járulniuk, hogy megválasszák 45 parlamenti képviselőjüket. A körzetek mintegy felében elvégzett szavazatszámlálás adatai szerint a jogosultak mindössze tizennyolc százaléka járult az urnákhoz. A választásokat a rendőrök és az indiai származású lakosok közötti heves összecsapások kísérték. A rendőrség több helyen brutálisan lépett fel a tüntetőkkel szemben. A dél-afrikai alkotmány- módosításnak megfelelően a parlament három kamarájából egyikbe a fehérek, a másikba a félvérek, a harmadikba pedig az indiaiak delegálhatnak képviselőket. A „fehér kamara” létszáma nagyobb, mint a másik kettőé együttvéve. Az ország lakosterhel a felelősség a nemzetközi helyzet éleződéséért, s ismertté váljanak a szocialista országok erőfeszítései, amelyeket az enyhülésért tesznek. Az akciók között nemcsak nagygyűlések, hanem külpolitikai témájú fórumok, barátsági találkozók, nemzeti estek is lesznek. Ezután arról szólt, hogy az év elején megfogalmazott, a szolidaritás ügyét szolgáló feladatok túlnyomó többségét teljesítették. E feladatokat a Magyar Szolidaritási Bizottság azért tudta megoldani, mert az állami és társadalmi szervek, szervezetek mindig pontosan teljesítették önként vállalt kötelezettségeiket. Az egyéni befizetések száma azonban csökkent, s ezt a visszaesést nem indokolhatják a gazdasági nehézségek. A magyar nép eddig is meggyőződésből támogatságának csaknem a háromnegyedét alkotó feketék azonban továbbra sem szavazhatta a szolidaritás nemes ügyét, s erre alapozva jogos a kívánság, hogy találják meg azokat a megfelelő csatornákat, amelyeken keresztül a Magyar Szolidaritási Bizottság címére eljuttathatják adományaikat. A most kezdődő akciósorozat az új formák kialakítására is módot nyújt. A csaknem 150 program természetesen csak keret, s megyénként — jellegzetességeiknek megfelelően — bővíthetik a lehetőségeket. A Magyar' Szolidaritási Bizottság ülésén jelen voltak a SZOT, a TOT, a nőtanács, a SZÖVOSZ és több más szervezet képviselői, akik támogatásukról biztosították a központi akciókat, ugyanakkor ismertették, hogy milyen elképzelésekkel kívánnak külön is hozzájárulni a szolidaritás ügyének erősítéséhez. nak, és fekete bőrű képviselők nem lehetnek ott . a parlamentben. PANORÁMA BUDAPEST A Vietnami Hazafias Front hazánkban tartózkodó küldöttsége szerdán megkezdte tárgyalásait a Hazafias Népfront vezetőivel: Kállai Gyula elnökkel és Pozsgay Imre főtitkárral. A tárgyalásokon részt‘vett Nguyen Lung, a VSZK nagykövete is. A küldöttséget ezután fogadta Bugár Péter, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese. * Elutazott Budapestről az Iraki Béke és Szolidaritási Tanács küldöttsége, amely Hasim Hasszán Akravi államminiszter, az Iraki Béke- és Szolidaritási Tanács Elnöksége tagjának vezetésével, az Országos Béketanács meghívására augusztus 21— 29-ig tett látogatást hazánkban. A küldöttséget fogadta Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Péter János, az Országgyűlés alelnöke, Garai Róbert, külügyminiszter-helyettes. VÄRNA Todor Zsivkov, a bolgár államtanács elnöke kedden fogadta a baráti munkalátogatáson Bulgáriában tartózkodó Dom Mintoff máltai kormányfőt. SYDNEY Tizennégy dél-csendes- óceáni állam elfogadta azt az ausztrál javaslatot, amely szerint szerződést kell kötni arról, hogy a térség államai nem szereznek be atomfegyvereket és nem folytatnak kísérleteket ezekkel. Erről szerdán közleményt hoztak nyilvánosságra, miután befejezték az Ausztráliától északkeletre fekvő Tuvalu államban tartott kétnapos tanácskozásukat. NEW YORK Irán ENSZ-képviselő.ie Javier Pérez de Cuellar főtitkár közbenjárását kérte, hogy segítsen az eltérített repülőgép, az utasok és a személyzet Iránba való visszajuttatásában, illetve a két géprabló kiadatásában. Bagdadban közölték, hogy a két légikalóz meg fogja kapni a kért politikai menedékjogot. Az utasok és a személyzet tagjai pedig „vagy Irakban maradnak, vagy abba az országba távoznak, amelybe akarnak”. Robert Mugabe zimbabwei miniszterelnök fogadta Jász- szer Arafatot, a Palesztinái Felszabaditási Szervezet vezetőjét, aki Zambiából érkezett Zimbabwébe. Mugabe támogatásáról biztosította a palesztin nép harcát, amelyet párhuzamba állított Afrika déli részének felszaba- dítási küzdelmével. Tömeges bojkott és terror „Választás” Dél-Afrikában \ Tüntetőket hurcolnak el a dél-afrikai civil rendőrök, mert helytelenítették, hogy a fekete bőrűek nem kaptak szavazati jogot. (Telefotó) Jugoszlávia Hatezer dinár hiányzik a családi költségvetésből „Bizonyára sokunkat mellbe vágott az a napokban közölt adat, hogy a megélhetési költségek szakadatlan növekedése miatt... egyre többen már a gyereket is kezdik kivenni az iskolából. Az új tanév kezdetén tankönyvekre és más iskolai felszerelésekre mintegy tízezer dinárt kell kiadni — érthető, mekkora csapás ez a családi költségvetésre. Másokra másképpen járnak a zord idők. Vannak, akik a téli fűtés kikapcsolását kérik. Komfortos lakásban pokrócba burkolózva ücsörögni — ez modern életünk újabb cinikus paradoxona...” A belgárdi Politika kommentárja a mai jugoszláv valóság egyik legérzékenyebb szeletét, az életszínvonal folyamatos csökkenését és ezzel összefüggésben a védekezés, a szociális támogatás lehetséges formáit boncolgatja. Az idézetben említett példák természetesen szélsőséges esetek, nem tömeges jelenségek, de a megélhetési költségek tartós emelkedése mégis immár három-négy éve milliókat érint ilyen vagy olyan mértékben. A „szociális tűréshatárt” elérők — vagy esetleg már túl is lépők — számáról csupán becsült adatok vannak, pontosabb képet talán majd az éppen kibontakozó szakszervezeti kezdeményezés ad. Egy éve már beharangozott, de a vég nélküli vitákban elhalt akció feltámasztásáról van szó: az életszínvonalukban leginkább veszélyeztetett dolgozókat számba vennék, és főleg vállalati eszközökből, valamint úgynevezett szolidaritási alapokból támogatást adnának nekik. Erre egyébként máris akadnak szép számmal önálló példák. Jól gazdálkodó, nyereséges vállalatoknál kifizetik a legalacsonyabb jövedelmű dolgozók lakbérhátralékait, kedvezményes áron és részlet- fizetésre beszerzik számukra a téli tüzelőt, stb. A csökkenő életszínvonal ellensúlyozásával mindazonáltal egyelőre elsősorban egyéni úton próbálkoznak. A látszatra leginkább járható út — a túlórák, mellékállások, fusizások vállalása — azonban a valóságban meglehetősen rövid, hiszen csaknem egymillió a munkanélküli. A társadalmi szektor körülbelül hatmillió foglalkoztatottjának mintegy 40 százaléka munkahelyi fizetésén kívül más jövedelemmel nem rendelkezik. Márpedig a bérek lemaradnak az árakkal való versenyfutásban: hiába éri el az átlagos személyi jövedelem immár a havi húszezer dinárt, reálértéke évente mintegy tíz százalékkal csökken. A cipő — 5—6 ezer dinár, az öltöny — tízezer, a hús kilója 500 dinár felett van: A belgrádi kirakatokat nézegető külföldiben óhatatlanul megfogalmazódik a kérdés, hogyan lehet ilyen árak és bérek mellett megélni? Természetesen csakis szigorú megszorítások és lemondások árán. A Horvát Szakszervezeti Szövetség Köztársasági Tanácsának illetékes bizottsága kiszámította, hogy mekkora havi jövedelemből volna képes egy négytagú család fedezni az alapvető, elengedhetetlen háztartási költségeket. A „családi létminimum” ösz- szege augusztus közepi árakon 39 00 dinárt tett ki. Az összeg legnagyobb tétele 45,5 százalékkal az élelmezés. Az infláció ütemét jól mutatja, hogy míg tavaly egy családtag kosztjára havi 3308 dinárból futotta, most 4463 dinár kell hozzá, négy főre számítva tehát 17 851 dinár. Ruhára és cipőre egy év elég volt fejenként 650 dinár, az idén viszont 867 szükséges. A lakásköltségek is 377-ről 443 dinárra emelkedtek személyenként. A fűtés-világítás családtagonként és havonta tavaly 472 dinárba került, az idén 649-be. Közlekedésre és postai kiadásokra a múlt évi 603 helyett az idén 886 dinárt kell fordítani. Azzal számolva, hogy egy négytagú családban ma átlag 1,6 személy van munkaviszonyban, az átlagjövedelem alapján az „átlagcsalád összbevétele hatezer dinár ral alatta marad a létminimumként megállapított 39 000 dinárnak. A családi költségvetés hézagainak betöltése ilymódon csakis a fontossági sorrend átrendezésével valósítható meg. Mivel étkezni mindennap kell, háttérbe szorulnak vagy teljesen ki is iktatódnak olyan tételek, mint a háztartási berendezések, a szórakozás, a művelődés, a jobb öltözködés. Az árak idei alakulása nem sokkal biztatja a mielőbbi javulásban reménykedőket, a megélhetési problémákkal valószínűleg még hosszabb ideig számolni kell. A válságba jutott gazdaság tapraállítása nem megy egyik napról a másikra, áldozatokat követel. Jugoszláviában ma már talán mindenki belátja, hogy ez a folyamat a hetvenes években a kellő munkafedezet nélkül, külföldi kölcsönökből mesterségesen megemelt élet- színvonal visszaesését is jelenti. Ugyanakkor azonban senki sem vitatja annak a követelésnek a jogosságát, hogy a stabilizáció terheit ne csak a bérből és fizetésből élők viseljék, hanem osz- szák meg azokat arányosan a társadalom minden rétege között. Több előkészületben lévő módosítás — ezt a célt hivatott szolgálni. A tartós, végleges megoldást, az életszínvonal újbóli emelkedését mindazonáltal csakis a termelés fellendítése, a munkatermelékenység növelése hozhatja meg, s a bérek ezen alapuló olyan mértékű növekedése, hogy egyetlen dolgozó se lehessen többé „szociális eset”. KOPREDA DEZSŐ Belgrád Li Hszien-nien Jugoszláviában Szerdán délben hivatalos baráti látogatásra Jugoszláviába érkezett Li Hszien- nien, a Kínai Népköztársaság elnöke. Jugoszláviai tartózkodásának első részében néhány napot üdüléssel tölt Brioni szigetén, majd szeptember 3-án megkezdi tárgyalásait Veszelin Gyurano- viccsal, az államelnökség elnökével és más jugoszláv párt- és állami vezetőkkel. Amióta a két ország 1955- ben diplomáciai kapcsolatot létesített, kínai államfő most először jár Jugoszláviában. A két szocialista ország viszonyában a fellendülést a hetvenes évtized második fele hozta meg, s ebben meghatározó szerepet játszott Tito elnök 1977-es pekingi útja. Azóta gyakorivá váltak a kétoldalú találkozók, a legmagasabb szintű tárgyalások. így tavaly májusban Hu Jao-pang, a Kínai KP KB főtitkára járt Jugoszláviában, #z év tavaszán pedig Dragoszlav Markovics, a JKSZ KB Elnökségének elnöke Kínában. A látogatás kapcsán a jugoszláv fővárosban emlékeztetnek rá, hogy a két ország gazdasági együttműködése a földrajzi távolság által sem indokolhatóan alacsony szintű, sokkal fejletlenebb, mint a politikai viszonyok.
