Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-28 / 201. szám
1984. augusztus 28. mÉPÜJSÁG 3 50 éves érettségi találkozó Gyönkön „A szilva héja hamvas” Az osztály 1934-ben... A természetrajz tankönyv valamikori írója bizonyára nem gondolt arra, hogy első leckéjének a címben is szereplő első mondatával is milyen bonyodalmakat okoz a gyönki református reál- gimnázium 1934-ben végzett diákjainak. — Járkáltam a gangon és próbáltam megtanulni a szilvát — emlékezik Szé- csény Andor sebész profesz- szor, a budapesti orvostudományi egyetem rektora. Azt hittem, nem sikerül, és akkor mehettem volna haza, Dunaszentgyörgyre. Talán örültem volna. Végül megtanultam. ... Annak idején hatalmas városnak láttam Gyönköt. Később, amikor lányomnak is meg akartam mutatni, úgy éreztem, becsaptak az emlékeim ... • Fél évszázados emlékek közül most fátyolos tekintetekkel fedezik fel egymás régen látott, ismerős vonásait, a valamikori gyönki gimnazisták. — Te vagy a Bözsi!. .. ö meg a Vali! — hangzik in- nen-onnan az éppen érkező neve. Arany László (Binder) Benke Valéria, Fekete Juliánná (Glöckner) Gergely István, Hága József, Horvay Jenő, Jánosi Zoltán, Károly Erzsébet, Kocsis János, Mes- tyán Rezső, Németh Gyula, (Pitz) Pártái Gyula, Reinhardt Henrik, Szameth Erzsébet, Szécsény Andor és Weil Mária van jelen Baky István tanár úr osztályából, az érettségijük ötvenedik évfordulóján. A már elhunytakra némán emlékeznek. A távollevőkről ki mit hallott, azt adja tovább. Aztán kiki önmagáról beszél. — Falusi senki vagyok, korán mentem férjhez — így összegezi az elmúlt öt évtized eredményét, az ülésrendben elsőnek Károly Erzsébet. Fekete Juliánná többet mond magáról, amit Pintér tanár úr — egyetlen ma élő tanítójuk — levelének felolvasásával zár. Szameth Erzsébet bevallja, hogy ő mindig nagy tisztelettel nézett a fiúkra, különösen Szécsény Bandira. Talán nem véletlen, hogy három fia közül egyiket éppen Bandinak szólítja. Szécsény Andor is bókkal viszonozza a késői vallomást. — Nem tanulhattam a gimnázium után. Géphímző voltam. Elvtársaim segítségével tanítónői állást kaptam. Később szerezhettem bölcsészdiplomát. Három gyerekem és öt élő unokám van. A családi életem szép és jó volt. Korán elragadott a közélet... — ennyit mond önmagáról Benke Valéria. Az elhallgatott adatokat a Ki kicsoda című könyvből egészítettük ki. Többek között ezeket olvastuk Benke Valériáról: „Politikus. 1941. óta párttag. 1944-ben szak- szervezeti titkár Szegeden. 1945- ben pártiskolai tanár. 1946- ben a X. kerületi, majd a budapesti pártbizottság munkatársa. 1948—56. az MNDSZ budapesti titkára. 1951—54. az Országos Béketanács titkára. 1954—58. a Magyar Rádió és Televízió elnöke. 1958—61. művelődési miniszter. 1949—1971-ig országgyűlési képviselő. 1961- től a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnöke. 1970-től a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának a tagja ...” Jánosi Zoltán cigarettát cigaretta után szív és egészségének örvend. Weil Mária fájón beszél gyermekei sorsáról: — Nem sorolhatom magam a szerencsés anyák közé — mondja alig hallhatóan. Gergely István, a „díszvagány”, hátgerincsérve miatt úgy érzi, már akasztott ember is volt. Horvay Jenő 98 éves édesanyjáról mond inkább néhány mondatot, akivel Dunakeszin él. Arany László semmi munkát nem vállal nyugdíjasként. A Pannónia Filmstúdióban is munkálkodó kereskedő, Hága József rövid élettörténetét éppoly figyelem kíséri, mint Reinhardt Henrik nyugalmazott gimnáziumi tanárét, ö katonáskodása epizódjai után férfiasán bevallja Weil Mária . . .és ma iránt valamikor érzett, máig titkolt érzelmét. Mestyán Rezső ma is aktív osztályvezető orvos, Bajáról kissé késve érkezik, a dunai híd karbantartása miatt, öt unokáját említi elsőnek, mikor önmagáról kezd beszélni. Szécsény Andor, Indonéziában mellkassebészetet is tanított. Szeret horgászni, zenét hallgatni. „Éltem, s ebbe más is belehalt már” idézi végezetül kedvenc költőjét. Kívánja, hogy „éljen, nőjön és virágozzék” ez a gyönki gimnázium. Kocsis János nyugdíjas kohómérnök, most szőlőoltványokat kínál volt osztálytársainak. Németh Gyula „lemaradott- nak” érzi magát, ezért utolsónak szeretne szólni. Az osztály szóvivője és e találkozó szervezője Pártái Gyula Szekszárdon él családjával. Valamikor falusi borbély szeretteiit volna lenni, mert látta, hogy az minden szombaton és vasárnap futballozott. Ének-zene tanári diplomát szerzeitt. Mindig is kollégiumokban tanított. Ezt tartja a nevelés szempontjából legkiválóbb „talajnak”. Nyugdíjasként is vállal munkát fiú és leány kollégiumokban. Két tanár neve hangzik el leggyakrabban az emlé- kezők (történeteiben: Baky Istváné és Pintér Sándoré. Előbbi magyar és laltin nyelvet tanított. A tanári könyvtár őre, a tanulók takarék- pénztárának kezelője és a IV. osztály főnöike volt, 1934-ben a 30. szolgálati évét töltötte be. Pintér Sándor 93 éves, levélben köszöntötte egykori diákjait, akiknek akkori vonásaira emlékszik, de ma — mint írja — nem ismerné meg őket. Segíti az emlékezést a gimnázium Értesítője, amelyet ötven évvel ezelőtt. Székely János igazgató tett közzé. A gyönki Engel nyomdában készült értesítő a gimnázium életének legapróbb részleteire is kitér. Olyan történelmi időszakról emlékezik most tizenhat volt gyönki diák, amelyben egy világháborút egy új, addig ismeretlen társadalmi rend is követett. A megváltozott körülmények valamennyiük életében más-más módon jelentkeztek. Abban azonban egyezik véleményük, hogy az olyan alacsonyra becsült helyek is, mint Gyönk, nagy értékeket képviselhetnek. Abban is egyetértenek, hogy a nevelői szigor olykor „pálcás fegyelme” meleg emberi közösségek kovácsa lehet. E közösségek pedig a némzet maradandóságának egyik zálogai... * Az ötven évre emlékező közösség előtt hajtja meg tisztelgőn a gimnázium nemzeti színű zászlóját Petz Péter igazgató, köszönetét mondva a jelenlevők hűségéért. A közös ebéd után öltven esztendő szilva héja alól buggyannak elő, a .hamvas emlékek. .. Tizenkét óra krónikája Életre keltettek a kettes blokkot Beier Mathias (szemüvegben) és Földesi János (Folytatás az 1. oldalról.) Éjjel egy óra. A hidro- akkumulátorok is működnek már. Megkezdik a berendezés felfűtését és a rendszer nyomás alá helyezését. Addig 70 bar nyomás alatt volt a reaktor, most szépen lassan emelkedik a nyomás. Két órakor 110 Celsius-fo- kos a rendszerben lévő boros víz és a nyomás eléri a 123 bárt. Kettő óra 10 perckor Beier Mathias két széket visz a kezelőpulthoz. Az egyikre leül, a másikon Földesi János operátor foglal helyet. Kettő óra 17 perckor megkezdik az első szabályozó- rudak emelését. A reaktor fizikai indításának feltételei: az első fázisban augusztus elején berakták a 42 tonna fémes uránnak megfelelő üzemanyagot a reaktorba. Közben, amikor az üzemanyag egyharmada a reaktorkosárba került feltöltötték a berendezést boros vízzel. Egy liter vízben 12 gramm bőrt kevertek, ami elnyeli a reaktorban keletkező neutronokat, s ezzel meggátolja, hogy beinduljon a láncreakció. A fizikai indítás második szakaszában lezárták a reaktort, megkezdték a közbeeső szakasz manővereit. Újból ellenőrizték a védelmi berendezéseket és a primer - kört. Vasárnap éjjel érkezett el a harmadik szakasz. Ebben az időszakban a 37 darab bóracél ötvözetű szabályozó rudak kiemelését végzik. Órákig tart ez a művelet. Először egy hatos köteg szabályozóid emelése kezdődik Az első fázisban 25 centimétert emelkednek a bóracél szabályozók. Egyperces várakozás után újabb 25 centiméter az emelkedés. A rüdak mozgása 2,5 méter, amikor az első köteggel végeznek, következnek az újabbak. A következő fázisban megkezdik a reaktorban lévő bórsavkoncentrátum csökkentését a primer körben. A kezdéskor egy liter vízben 12 gramm bór van. A „kiszivattyúzást” addig folytatják, amíg egy liter Hogyan tovább? Beier Mathias és Buday Gábor vízben 8,5—8 gramm bór nem lesz, ekkor fog jelezni a műszer: megindul a reaktorban az ellenőrizhető és szabályozott láncreakció. Ez annyit jelent, hogy a reaktorban keletkező neutronoknak már csak egy részét nyeli el a bór, a többi — megfelelő sebességre történő lassítás után — az uránatommagokat hasítja szét. Most még nem tartunk itt. Kettő óra 18 perckor a blokkvezénylő műszerfalán megjelennek a kettes számok, ami azt jelenti, hogy az első hatos köteg szabályozóid 25 centimétert fel- emelkedett. Minden szem a műszereken. Megkezdődött a művelet. Addig míg- a szabályozó- rudak felemelését végzik „órát” veszek reaktortanis- meretekből Buday Gábor fizikustól. Az egyszerűségről beszél. Arról, hogy atomerőmű szinte ugyanolyan mint bármilyen más hagyományos erőmű. Ez is hőenergiából termel áramot. Csak a „kazánja” más. Nem szenet és olajat égetnek el benne, hanem uránt. — Tehát az energiát az uránium szolgáltatja — mondja. — A folyamatról hallhatnék pár mondatot? — A folyamat egyszerű. — A fizikusnak. — Az átlagembernek is. — Kétlem. — Elmagyarázom. Egy fűtőanyag atommag elnyel egy lassú neutront. Hatására az uránmag két részre hasad. Keletkezik hasadásonként körülbelül 200 elektronvolt. Ezt az energiát kell felhasználni arra, hogy a rendszerben levő vizet felmelegítsük. Amikor két részre hasad az atommag, 2—3 új neutron keletkezik. Gyors neutron. De a magot csak lassú neutron képes széthasítani. Ebből következik, hogy lassítani' kell a neutronokat. Erre alkalmas a víz. Ahhoz azonban, hogy ezt az ezredmásodpercenként megismétlődött folyamatot kézbe tartsuk, a reaktorban keletkező milliónyi neutront kordába kell tartani, vagyis a reaktorban mindig állandó mennyiségű neutron lehet. Ezt pedig a szabályozó rendszerekkel kell befolyásolni. Ilyen szabályozó rendszer az a 37 rúd, amit most emelnek fel a fiúk — mondja Buday Gábor fizikus. Három óra 24 perckor Beier Mathias feláll a székről, körbe néz, elégedetten ropogtatja meg a csontjait. Befejezték a lassú és sok türelmet kívánó szabályozó rudak emelését. A következő percekben az „akció” folytatásaként megkezdik a 20 TK 25 B 001 gáztalanító feltöltését tiszta kondenzátummal. Ezzel egy időben 4 óra 45 perckor a gáztalanítóban levő — kondenzált — tiszta víz melegítése kezdődik meg. Ez a művelet reggel hat órakor ér a végére, amikor a víz 98 Celsius-fokos. Pár perces kávészünet után új gárda áll a kezelőpultokhoz. Radnóti István ügyeletes mérnök, Faragó Zoltán indításvezető fizikus és Kósa István ellenőrző fizikus veszi át a további műveletek irányítását. Hat óra öt perckor beindítják a szivattyúkat. A reaktorba 30 tonna tiszta víz kerül óránként. Ugyanakkor ilyen mennyiségű bőrös vizet vezetnek el. Elkezdődik a bórkoncentrátum hígítása. Hét óraikor Buday Gábor „hazaküld-i” pihenni az előző műszakban dolgozó fizikusokat. Van közöttük olyan, aki már szombat délután óta itt van a vezénylőben. Délelőtt 10 órakor halljuk először az első neutront. Egy halk pittyenés jelzi a vezénylő hangszóróján, hogy éled a reaktor. Az első szabad neutron megjelenése azt is jelenti, hogy a vízben lévő bór egyre csökkenő. Ez a neutron azonban még „élet- képtelen” nem hasít szét egyetlen uránatommagot sem, elnyeli a bór. A hangszóróból egyre több jelzés érkezik. A felszabaduló neutronok élnek pár pillanatig, de még nem elég erősek ahhoz, hogy a láncreakciót megindítsák. A vezénylőben ezek a hangok elnyomnak mindenféle más hangot. Az izgatottság kiül az arcokra. Ahogy haladtunk előre az időben a kondenzátum szivattyúzását lecsökkentik, lassítják a folyamatot. A pity- tyegések felerősödnek. A blokkvezénylőben „megáll a levegő”. Háromnegyed egykor már egyenletes hangot jelez a hangszóró. A vezénylőben dolgozók a pulthoz mennek, kíváncsian nézik a falon lévő műszereket, amely egyre többször megmozdul. A kiíró szerkezet először csak gyors kilengéseket regisztrál, majd lassul a mozgása és 12 óra 48 perckor megáll. Ebben a pillanatban, 1984. augusztus 26-án, 12 óra 48 perckor a Paksi Atomerőmű kettes blokkja életre kelt. Az egymillió-háromszázötvenezer kilowatt hőteljesítményű atomreaktor 1,3 kilowatt hőt fejleszt. HAZAFI JÓZSEF A szovjet ellenőrző fizikus J. M. Szoldatov. és dr. Mikó Sándor Decsi Kiss János Fotó: Gottvald Károly
