Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-03 / 181. szám

1984. augusztus 3. “rtÉPÜJSÁG 3 A magyar ezüst sorsa #/. Iparág európai színvonalon A nemzetközi alumínium­piac válsága, amely mély­pontját éppen két évvel ez­előtt érte el, elkerülhetetle­nül felvetette a kérdést: ér­demes volt-e mililiárdokat áldozni a recesszióra ennyire érzékeny iparágra? Való igaz, a színesfémek, s ezen belül is az alumínium igencsak érzékeny a válsá­gokra, ami pontosan kifeje- ződlik eme ásványok áralaku­lásának ctkllilkusságátoan. Amolyan róka fogta csuka dolog ez: éppen ia leginkább 'konjunktúraérzékeny ipar­ágak — az elektronika, a jár­műipar, a gépipar, az építő­ipar — egyben a legnagyobb fogyasztók is. Következéskép­pen a konjunkturális fellen­dülés időszakában sokszoro­san megnő a színesfémek iránti kereslet, ennek követ­keztében növekszik ia terme­lés, a gyártók kapacitásbőví­tő beruházásokba kezdenek, az árak emelkednék, s emiatt a fogyasztók és a kereskedők nagyarányú készleteket hal­moznak fel, hogy ily módon védekezzenek a növekvő árak ellen. S éppen fordított a •helyzet, amikor a konjunk­turális kilátások romlanak: a kereslet hirtelen visszaesik, s hiába csökkentik termelőbe­rendezéseik kihasználtságát a gyártók; a korábban felhal­mozott készletek miatt az árak hirtelen zuhanni kezde­nek. E ciklikus áringadozáso­kat, s a nyomukban támadt zűrzavart fokozza az a kö­rülmény, hogy a színesfémek kínálatának, keresletének egyaránt kicsi az árrugalmas­sága, vagyis a termelők és a felhasználók is csaik bizonyos késéssel tudnak reagálni a megváltozott árviszonyokra. Mindezeket a körülménye­ket figyelembe véve hang­zottak el a nyolcvanas évek közepén meglehetősen ború­látó kijelentésék a magyar ezüsit sorsát illetően. Aztán 1982 közepe óta megkezdő­dött az alumíniumárak emel­kedése — amely mind a mai napig tart —, s ezzel lassan- lassan kezdi visszanyerni 'régi fényét a magyar ezüst. A viharos idők elmúltával pedig apránként letisztulnak a tanulságok is. Az például, hogy bármek­kora volt is a válság, egy percig sem kétséges, hogy hazánkban az alumíniumipar fejlesztése gazdaságilag in­dokolt volt. Egyszerűen szóba sem jöhetett semmiféle más alternatíva, mint hogy igye­kezzünk ki'használni-kiaknáz- ni hatalmas bauxitkincsünk által kínált lehetőségeinket. És az is igaz, hogy az alu­mínium feldolgozottsági fo­kának növelésével párhuza­mosan mérsékelhetők a cik­likus válságok kedvezőtlen hatásai. Ez a körülmény volt az, amely oda vezetett, hogy az alumíniumipar központi fejlesztési program eredmé­nyeképpen a hazai Iparág­ban Olyan termelési kereték, föltételek alakultak ki, ame­lyék a legkorszerűbb terme­lési struktúrával rendelkező országokéhoz hason'lóaik. En­nek alapvető jellemzője, hogy míg az alapanyaggyártás nemcsak koncentrált, hanem technológiailag nagyfokúan integrált is, a félgyártmány és a továbbfeldülgozó ága­zatokban a decentralizáltság érvényesül. A koncentráció nagyban elősegíti a beruhá­zások hatékonyságának nö­velését, a feldolgozó ágaza­tokban pedig a sok kisebb­nagyobb gyár egymástól füg­getlen működése — s a mind­ezek nyomán kialakult ver­seny — a nagyobb rugalmas­ságot, a gyorsabb reagálást teszi lehetővé. Ilyenformán az elmúlt másfél évtized alumínium- ipari fejlesztése nemcsak korszerű műszáki, technoló­giai bázist hozták létre ebben az Iparágban, hanem egy­szersmind Olyan szerkezetet, termelési struktúrát is te­remtették, amely hosszú tá­von képessé teszi a magyar alumíniumipart arra, hogy nemzetközi piacokon, az egy­re éleződő versenyben is je­lentős sikereket érjen el. Az ágazat idei terve is ezt célozza. Kétségtelen persze, hogy a következő Időszakra szóló elképzelések kialakítá­sakor élénkülő alumínium- ipari piaccal számolhatták a szakemberek. Az árak ismét emelkedő tendenciát mutat­nak: a két évvel ezelőtti 880 dolláros alumíniumár 1983 elejére már 1000 dollárra emelkedett, s az év végére e színesfém tonnánkénti ára már 1600 dolláron állt. Az idei prognózisok pedig to­vábbi emelkedést jeleznek. Erre a konjunktúrára épít többek között a Magyar Alu­míniumipari Tröszt — az egész ágazat gazdája —, amely a tavalyi kétmilliárd forint körüli nyereségét az idén három milliárdra ter­vezi növelni. A bevételek bő­vülésében persze, elsősorban az exportnak van meghatá­rozó szerepé: S e téren is figyelemre méltó az évről évre növekvő tőkés kivitel. Míg az ágazat tavaly mintegy 150 millió dollár értékű ter­méket adott el tőkés vásár­lóknak, az idei terv már 160 millió dolláros bevétellel számol. A kivitelben az idén is tovább növekszik az érté­kes félgyártmányok aránya. Ám ez korántsem csupán mennyiségi növekedés, hanem az iparág teljesítményének jelentős minőségi javulását is mutatja. Tavaly a fél- gyártmányok egyharmada ke­rült az olyan igényes, magas követelményeket támasztó piacokra, mint az Egyesült Államok, Svédország és Ja­pán, az idén ezekbe az or­szágokba mintegy ötven szá- zálékkall tervezik növelni a kivitelt. Ezeket az elképzeléseket alapozza meg a hazai alu­míniumkohászat terve, amely az idén a tavalyihoz hasonló mennyiségű, mintegy 75 ezer tonna fém előállításával szá­mol. A magyar—szovjet tim­föld-alumínium egyezmény keretében 165 ezer tonna fémből, a tavalyinál nyolc­ezer tonnával több, összesen mintegy 170 ezer tonna fél­gyártmány készüljön. A tekintélyes angol gazda­sági lap, a The Financial Ti­mes egyik legutóbbi számá­ban az alumíniumipari ki­látásokról írva így -kezdi be­számolóját: „Az alumínium- ipar ismét virágzik. Kimász­va jelenkori leghosszabb és legmélyebb válságából, ez az iparág lett a fellendülés -leg­főbb haszonélvezője.” Az alumíniumipari köz­ponti fejlesztési program eredményeképpen — s ebben a szakemberek egyetértenek — megvan a lehetőség arra, hogy a haszonélvezők sorá­ban mlind jövedelmezőbb he­lyet foglaljon el a hazai iparág is. K. NYlFLÖ JÓZSEF Yegyiüzem épül Szegeden Üj vegyiüzem építéséhez kezdett Szegeden a főként autóápolási cikkeket gyártó Medikémia Ipari Szövetke­zet. A jelenleg több telephe­lyen működő szövetkezet 200 millió forintos beruházással két és fél ezer négyzet- méter alapterületű új üzem­csarnokot emel országszerte keresett termékei gyártásá­nak bővítésére. Karosszéria-, alváz- és motorvédő, korró­ziógátló, fagyálló és egyéb szereik közül jelenleg 30 vi­selheti a kiváló áruk fóru­ma megkülönböztető jel­zést. Az üzemfejlesztés jövő évi befejezése után főként im­portot helyettesítő cikkekkel kívánják tovább bővíteni a választékot. Létszámnövelés nélkül több mint 100 millió forinttal növelik az évi ter­melési értéket. Hőgyészen így csinálják Három év alatt öt hozam A gazdaságtörténet szá­mos olyan kultúrműveletet jegyzett fel, amikor ugyan­arról a földterületről egy év alatt kétszer takarítottak be termést. Hogy csak a kony­hakertnél maradjunk, a kis­kertekben szinte mindenütt ültetnek a zöldborsó után őszi fejes káposztát, de a korai karalábé közé fejlődé­sének utolsó szakaszában paradicsom kerülhet, amely a karalábé kiszedése után együntetű táblát alkot. A nagyüzemi mezőgazda- sági növénytermesztésben a kettős termesztés leggyak­rabban használt módja a ta­karmánykeverékek és kalá­szosok tarlójába történő má­sodvetés. A kettős termesztés rendszere a nagyobb áruter­melést, a talajtermékenység fokozását szolgálhatja, per­sze úgy, hogy fokozott gon­dot kell fordítani a táp­anyag-utánpótlásra, s a má­sodvetések alá nagyon gyor­san és jó minőségben kell előkészíteni a talajt. A kettőstermesztés ma ha­zánkban a gabonaprogram szerves része. A gazdaságok­ban meglévő gépparkkal op­timális időben el lehet vé­gezni a vetést mind a fő, mind pedig a másodnövény­nél, s kedvező időjárás ese­tén a később vetett silókuko­ricák is szemes termény ér­tékűek lehetnek. Ezt a ter­mést takarmánykukoricaként takarítják be, és abrakként használják fel. A termésát­lagok és a vetésterület csök­kenése ellenére Tolna megye 1983-ban növelni tudta az összgabonatermelést. Ezt a teljesítményt megyénkén kí­vül csak Baranya megye volt képes produkálni az ország­ban. Amikor a szakemberek az augusztus 8-i termésbecslés­nél a silókukorica szemes­ként való betakarításáról döntenek, senkit sem fenye­get az a veszély, hogy a ké­rődző állatok takarmányigé­nye nem lesz kielégítő, mert ekkor már gyönyörűen fej­lett másodvetések pótolják az abrakként lekerülő silókuko­ricát. Megyénkben egyre in­kább nő a másodvetések te­rülete. Míg a 70-es évek át­lagában a tarló- és a másod­vetések területe 5—6000 hek­tár volt évente, addig a 80- as években a 8 ezer hektá­ros nagyság a jellemző. A megnövekedett terület­ről főként a szarvasmarha- és juhállomány silótakar- mány-szükségletét igyekez­nek pótolni. Emellett 100— 200 hektáron helyet kapott a zöldbab, a borsó, a káposz­ta és az uborka. De termel­nek olyan növényeket is má­sodikként, amely a növény- termesztési ágazat árbevéte­lét növeli, így például kö­lest és pohánkát. Ezeket a kultúrákat a ko­rán lekerülő növények, fő­ként a káposztarepce és az őszi árpa után vetik el az üzemek. A kettős hasznosítás meg­lehetősen nagy kockázattal jár, az eredményesség leg­inkább a júliusi csapadéktól függ. Két évvel ezelőtt, 1982- ben, júliusban 120 millimé­tert is meghaladta a csapa­i-mrní ^ A- , trVjfc.» Jff-ÉB A fővetésíí árpát június 6-án takarították be — tömeg­takarmánynak dók, ami ideális feltételeket nyújtott a kettős hasznosí­táshoz. Ezzel szemben az el­múlt évben az aszályos idő­járás következtében alacsony volt a talaj nedvességtartal­ma, így gyakori volt a ta­karmány- és az árunövények kipusztulása, az ezzel együtt­járó terméskiesés. Idén a májusi csapadék kedvezett a másod- és tarlóvetések kelé­sének, az igazán eredményes termesztéshez azonban szük­ség lenne a nyári csapadék­ra is. Június elején figyelemre­méltó ^bemutatóra került sor a Hőgyészi Állami Gazdaság lengyelt kerületében. A ket­tős termesztés iránti rend­kívül nagy érdeklődést jel­zi, hogy az ország minden részéből jöttek a szakembe­rek. Mégpedig azért, mert itt a biztonságos kettős ter­mesztés módszerével ismer­kedtek meg, azzal, hogy a másodvetés nem csupán egy egyszerű agrotechnikai mű­velet, hanem minden apró részletében precizitást, elmé­lyült szakmai, szinte tudo­mányos ismereteket igénylő munka. A hőgyészi gazdaságban azért keresik az új megol­dást, mert a kettős termesz­tés eddig nagy rizikóval járt. Hol sikerült, hol nem, attól függően, hogy milyen volt az időjárás. Viszont az a cél, hogy egységnyi területről minél nagyobb energiát ta­karítsanak be, méghozzá iga­zodva az eddigi gyakorlat­hoz, hisz a gazdaság a tö­megtakarmányok erjesztéses tartósítását valósította meg. A feltételek adottak, hisz rendelkezésre állnak a nagy biológiai potenciájú növé­nyek, a kemikáliák, a gyors és jó gépek, s magasak a hozamok. Ennek persze meg­van az ára, hisz egyre ki­sebb a hatékonyság. Mert a bevitt energia nagyobb mér­tékben növekedett, mint az állatokon keresztül transz­formálható energia. A hetvenes évek második felében még nem alkalmaz­ták a tömegtakarmány-ter- mesztésben a kettős termesz­tést, ma annál inkább. A ter­mesztés költségei adottak, hisz szántani, vetni aratni kell, pénzbe kerül a vegy­szer, s a munkabér-ráfordí­tások is jelentősek. A költ­ségek tehát nem csökkent­hetők, csökkenthető viszont a betakarításra és a tárolás­ra fordítható összeg. Magyarországon ez ideig nem tartósították az őszi ka­lászosokat erjesztéssel, hisz az alkalmazott szecskázógép úgy vágja el keresztbe a szalma szárát, hogy az ízkö­zökben lévő levegő nem tá­vozik el. Az így készített OKj&l1 Szépen fejlődik a június 6- án vetett másodvetésű ku­korica Az árpa helyére káposz­tát palántáztak Urgevá­ron siló, ha megbontják, néhány óra alatt tönkremegy, pené- szesedik, az állatok nem szí­vesen eszik. Tejes érésnél az árpa szára száraz, és így- nem tömöríthető. Olyan esz­közt kellett tehát alkalmaz­ni, ami dörzsölve f oszlat ja a korán lekerülő árpanövényt, nem vízszintes, hanem hosz- irányba vágja azt el, s így nem maradnak léghézagok. Ez az eszköz a sokkéses dob, amely egyszerű szerkezet lé­vén, bármely műhelyben elő­állítható, s minden szecská­zógépbe beépíthető. Az őszi árpa így aztán há­rom héttel korábban vágha­tó, — s rögtön utána föld­be kerülhet a másodvetésű kukorica magja. Ez kitűnő takarmánynövény, s lehet be­lőle jó minőségű siló, ha a tápanyag-berakodás után vágják le. A következő év­ben ugyanerre a területre kukoricanövény kerül főve­tésben, ezt korán betakarít­ják, CCM-et, LKS-t, vagy kukorica GPS-t készítenek belőle, attól függően, hogy milyen állatot tartanak az adott telepen. Mert — s ez is a gazdaságosság része — a tartósítandó tömegtakar­mányt termő területek az ál­lattenyésztési telepek köze­lében vannak. A föld álta­lában a harmadik év máso­dik felében pihen. A módszerrel 40 százalék­kal csökkenthető a tömeg- takarmánytermő terület, s természetesen jelentősen több lesz az állati termék is. Hő­gyészen 280 hektárt művel­nek ily módon, s azért eny- nyit, mert meghatározó a betakarítókapacitás. Hisz mindössze 6—7 napon belül le kell vágni a növényt, ami naponta 100 vagonnyi meny- nyiség, egy hét alatt ez 760 vagon, s a rendelkezésre álló géppark ennyire képes. A kettős termesztés elő­nyeit minden szakember jól ismeri, s tudja, hogy ha nem kell augusztusban betárolni nagy mennyiségű silót, ke­vesebb tőke fekszik a takar­mányban. Az őszi árpa—ku­korica „váltó” 1982 óta al­kalmazott, s jól bevált mód­szer Hőgyészen. Emellett másodnövényként káposztát termelnek Ürgeváron az ön­tözhető területen. A termés egy részét a gazdaság sa­vanyítóüzemében dolgozzák fel, de értékesítik fejes ká­posztaként is. Az 55 hektá­ros táblából csupán 17 hek­táron van főnövényként a káposzta, a többit júniusban az árpa helyére palántázzák. Ahogy Hőgyészen kalkulál­tak nem lesz rossz üzlet a káposzta, hisz frissen is, tar­tósítva is nagy mennyiséget felvesz a piac. A kettős termesztés útja, módszere gyakori beszédté­ma ma az agrárszakemberek körében. Nem véletlenül, hisz számolni kell a költségemel­kedésekkel, ezzel viszont csak úgy lehet lépést tarta­ni, hogy egységnyi területről minél több árut, azaz ener­giát takarítsanak be az üze­mek. D. VARGA MARTA nie?/ A szabadság nagy dolog. Annak is, aki arra a két- három hétre „leteszi a lantot”, és annak is, aki a szabad lantosok helyett penget. Egyik oldalon ez a pihenés, ki- kapcsolódás időszaka, a másiknak esetleg pluszmunkát jelent. Maradjunk talán ebben az esetben az előzőnél, a szabadságnál. Milyen gondokkal indul (mit indul, rohan neki) az ember a pihenőnek?! Becsomagolni, mindenre gondolni, az autót még gyorsan átnézetni a szerelővel, a kutyát rábízni a szomszédra, el­zárni a vízcsapokat... Első szakasz: — Persze a forgalom pont ilyenkor rette­netes, nem értem, mindenki ilyenkor van szabadságon, most nézd meg ezt a mazsolát, ballag itt nekem hetvennel, sietnünk kell, nehogy megszóljanak bennünket az üdülő­ben, hogy ilyen-olyan késönkelők vagyunk, meg elvégre már reggeltől jogos nekünk az a szoba, na tessék, szágul­doznak itt ebben a forróságban, aztán kész a koccanás... XJgye, micsoda rémképek? Szerencsére nem ez az álta­lános, de azért megkockáztatom, van még mit tanulnunk az üdülés terén is. Természetesen a Balaton a sláger, és az is természetes, hogy ennek megfelelően zsúfolt is. Min­denütt. A kempingben, a lángossütönél, a hajóállomáson és a strandon egyaránt. Lehet, hogy a megfigyelőképessé­gem felületes, netán hiányos is, de úg yérzem, mi még az üdülés közben is sietünk. Nehezen fogadjuk el, hogy az ABC-ben várni kell a kosarakra, hogy parkolóhelyet találni művészet, és azt is, hogy a víz mellett minden drágább. Igaz, számítottunk valami ilyesmire, de, hogy tényleg így is legyen?! A gyerekeknek meg minden kell, vég nélkül. Főtt­kukorica és palacsinta, jégkrém és strandlabda ... Emellett menjünk velük tollaslabdázni, várat építeni, fejelni és fürödni a hús habok közé, mikor milyen jót le­hetne napozás közben olvasni, netán aludni. Ilyenkor mondja az anyu, hogy hívd az aput, és fordítva. Pedig fogadkoztunk, hogy majd a szabadság alatt játszunk, labdázunk, vagy amit akartok, gyerekek. Még ilyenkor sem mindig érünk rá. Hová sietünk?! Szeretném, ha a mindennapok lennének igazi cáfolóim, szeretném, ha lenne időnk türelmesen sorbaállni, napozni, olvasni és játszani egyaránt. Tudom, beszélni könnyű róla. De egyszer meg kell próbálni, úgy igazán megnyugtatni magunkat. Nem sietni, nem rohanni állandóan. Ezt az időt amúgy is a pihenésre szántuk. Magunkra, és főleg egymásra. Kellemesebb úgy. Akik eddig is így csinálták?! Mosolyogjanak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents