Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-23 / 197. szám

2 Képújság 1984. augusztus 23. A megrázkódtatás újabb napja Szerda esti kommentárunk. A rezsim nem omlott össze, de tartópil­lérei inognak — ez a világsajtó egyöntetű véleménye a Fülöp-szigetek jelenlegi helyzetéről. Mind a hétezer szigetből álló ország, mind a nemzetközi közvélemény nagy érdeklődéssel várta augusztus 21-ét, amiről nem volt nehéz megjövendölni, hogy a Malacanang-palota, az elnöki re­zidencia számára a megrázkódtatás újabb napja lesz. A nap eljött — és vele a megrázkódta­tás is. Csak Manilában, a fővárosban több mint egymillió ember tüntetett; zárva ma­radtak az üzletek és az egyetemek; a fő­város székesegyházában Jaime Sin érsek amnesztiát követelt a politikai okokból bebörtönzötteknek és hazatérési engedélyt a száműzötteknek. Pontosan ilyen számű­zött volt — nem egy a sok közül, hanem a legjelentősebb ellenzéki személyiség — Benigno Aquino szenátor, akit tavaly au­gusztus 21-én öltek meg mindmáig tisz­tázatlan, de igencsak sejthető körülmé­nyek között a manilai repülőtéren. Ez a nap vitathatalanul választóvonal a re­zsim történetében. Milyen jelei vannak ennek? Mind ott­hon, mind világszerte nem csökken a kö­vetelés, hogy járjanak a végére „a Fülöp- szigetek Daliásának” vagyis az egy esz­tendeje elkövetett (és a Kennedy-ügyhöz valóban hasonlító) politikai gyilkosság­nak. Az ország mohamedán déli részén, Mindanao térségében további tért nyertek a szeparatista mozgalmak, visszafogásuk a Fülöp-szigetek fegyveres erejének jelen­tős részét leköti. Számos körzetben erősödött az NPA (új népi hadsereg) nevű szélsőbaloldali gerillamozgalom. Az Aquino-ügy óta me­nekül a tőke az országból és ez rányomja bélyegét a gazdasági életre; gyorsan nő az infláció és a munkanélküliség. A nehéz­ségek nemcsak az elemi gondokkal küz­dő tömegek, hanem az üzleti körök elé­gedetlenségét is fokozták. Mind több bírá­lat hangzik a „cimbora-kapitalizmus” (vagyis a vezető körökkel kapcsolatban ál­lók igencsak előnyös helyzete) ellen. Jai­me Ongpin, e körök képviselője mondotta az International Herald Tribune-nak: az ország 26 milliárd dollár külföldi adós­ságából legalább 6 milliárd Marcos barátai­nak üzleti támogatására ment el és e ba­rátok az ország vagy száz vezető cégének élén állnak. Bizonyos amerikai körök a tavalyi gyil­kosság után azt követelték, hogy Washing­ton határolja el magát Manilától. Rea­gan látogatását akkor valóban lemondták. Azóta azonban — a jelenlegi amerikai ve­zetés katonapolitikai kulcsország-koncep- ciójának megfelelően — a Fehér Ház ar­ra koncentrál, hogy segítsen elkerülni a Fülöp-szigeteken a Marcos elnök bukásá­val fenyegető káoszt. HARMAT ENDRE Nicolae Ceausescu fogadta Gáspár Sándort Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, az RSZK elnöke szerdán délelőtt fogadta Gáspár Sándort, az MSZMP PB tagját, az Elnöki Tanács elnökhelyettesét, a román nemzeti ünnep alkalmából Bukarestben tartózkodó ma­gyar párt- és állami kül­döttség vezetőjét. Nagygyűlés A Román Szocialista Köz­társaság felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából szerdán ünnepi nagygyűlést rendezett a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa a Láng Gépgyár Művelődési Házában. Az elnökségben Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottság elnöke, Trautmann Rezső, az Elnöki Budapesten Tanács helyettes elnöke fog­laltak helyet. A megjelente­ket Szentistványi Gyuláné, a HNF Országos Tanácsának alelnöke üdvözölte, majd Fa­luvégi Lajos, a Központi Bi­zottság tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, az Or­szágos Tervhivatal elnöke mondott beszédet. Ezután Nicolae Veres, a Román Szocialista Köztársa­ság budapesti nagykövete köszönetét mondott az ünne­pi nagygyűlés megrendezésé­ért. PANORÁMA KAZINCBARCIKA Szocialista városok — szocialista közélet címmel szerdán Kazincbarcikán megkezdődött a szocialista városok 13. találkozója. A háromnapos tanácskozáson tíz város — Ajka, Dunaúj­város, Kazincbarcika, Kom­ló, Leninváros, Oroszlány, Paks, Százhalombatta, Tata­bánya és Várpalota — KISZ- és népfrontbizottságainak vezetői vesznek részt. Pozs- gay Imre, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtitkára bevezető előadásá­ban közéletünk demokratiz­musának fejlesztésével kap­csolatos teendőkkel foglal­kozott. BUDAPEST Sarkadi Nagy Barna, az Állami Egyházügyi Hivatal általános elnökhelyettese szerdán fogadta a magyaror­szági látogatáson tartózkodó dr. Danilo Krsztics c. püspö­köt, a Szerb Orthodox Pat­riarchátus adminisztrátorát. A találkozón részt vett Vu- jicsics Dusán, a Budai Gö­rögkeleti Szerb Egyházme­gye püspöki vikáriusa. NYÍREGYHÁZA A Magyar Mikrobiológiai Társaság idei nagygyűlése szerdán kezdődött meg Nyír­egyházán mintegy 250 részt­vevővel. A háromnapos ta­nácskozáson több mint száz­húsz előadás hangzik el a baktérium- és víruskutatás, az ipari, mezőgazdasági és élelmiszer-mikrobiológia té­maköréből. Nyugatnémet szociáldemokraták Új startra várva Az SPD három vezető szem élyisége: Hans-Jochen Vogel, Willy Brandt és Helmut Schmidt Ha szemébe mondanánk valamelyik nyugatnémet szo­ciáldemokrata vezetőnek, nyilván visszautasítaná, a valóság mégis ez: ennek a pártnak jót tett a bukás, a kiesés a kormányból, az el­lenzékbe kerülés. Ha valami csoda folytán hatalmon ma­rad, bizonyosan megoldha­tatlan problémákba ütközik, nem kerülte volna el a bel­ső meghasonlásokat. Az el­múlt egy-másfél esztendő két legnagyobb vitatémáját — a 35 órás munkahetet és az európai rakétakérdést — il­letően nem tudott volna olyan egyértelműen állást foglalni, mint így. Nehéz helyzetbe kerültek volna, ha az ő kormányzá­suk alatt tör ki a harminc­öt órás munkahetet követelő sztrájk, amelyben benne fe­szült a munkavállalók és a munkáltatók közötti teljes ellentétsor és a gazdasági gondok lényege. A párt egyik fele támogatta volna a munkanélküliség enyhítésé­nek ezt a módját, a másik fele, s a vezetők többsége nem. így azonban, hogy el­lenzékben vannak, minden kockázat nélkül helyeselhet­ték ezt a követelést — azzal a meggyőződéssel, hogy a munkaidő csökkentése, mint irány, nagy távlatokban he­lyes, jelenleg pedig majd­csak megegyeznek a szak- szervezetek és a gyárosok valami közbenső megoldás­ban. így is történt. Nagyobb visszhangot vál­tott ki és többet is nyom a latban a Pershingekkel kap­csolatos állásfoglalásuk. Mint ismeretes, Helmut Schmidtet — aki 1982 őszéig, vereségü­kig a szociáldemokrata­szabaddemokrata együttes kancellárja volt — a „raké­tatelepítés atyjának” tekin­tik, 1979-ben maga az SPD- pártkongresszus is a NATO kettős határozata mellett tet­te le a garast, az 1983-as ta­nácskozáson viszont, immár — mint ellenzékiek — elve­tették azt. Ugyanezt a vál­tást kormányon aligha hajt­hatták volna végre. Ez a véleményváltás azon­ban még néhány mondatot megér. Nemcsak az ellenzé­kiség páholyában ülve, könnyebb helyzetük tudatá­ban mondtak utóbb nemet a NATO határozatára, a párt tagjainak és vezetőinek nagy többsége 1982—83 óta őszin­tén így is gondolja. Amikor az 1979-es kongresszuson igent szavaztak — nem tud­ták, hogy az a Ronald Rea­gan kerül hatalomra az Egyesült Államokban, aki­nek fegyverkezési politikáját és szovjetellenes keresztes­hadjáratát nem helyeslik. Ügy gondolták továbbá, hogy a két nagy, a Szovjet­unió és az Egyesült Államok még 1979 és 1983 között megegyezik, hiszen akkor még kerek négy esztendő állt a tárgyalások rendelke­zésére; végül nem számítot­tak az amerikai kongresszus ellenállására, arra, hogy megtagadja a stratégiai fegyverek korlátozását szol­gáló szovjet—amerikai szer­ződés jóváhagyását. Ilyenformán új határoza­tot hoztak, amely ajánlja: a két katonai tömb alakítson ki partneri viszonyt, mert biz­tonságukat fegyverkezéssel nem teremthetik meg, csak együttesen, a rakéták csök­kentésével hozhatják létre. Alapjában helyeslik Willy Brandték a Varsói Szerző­dés államainak azokat a ja­vaslatait, amelyek szerint a két fél mondjon le szerződé­sileg az erőszak alkalmazá­sáról, a nukleáris fegyverek bevetéséről, valamint a vegyi fegyverekről és létesítsen atomfegyvermentes övezete­ket Európában. Ami pedig a közepes hatótávolságú raké­tákat illeti, mindkét oldalon állítsák le a telepítést, távo­lítsák el az 1983 óta elhelye­zett ilyen fegyvereket, majd az enyhültebb légkörben újítsák fel a genfi tárgyalá­sokat. Sajnos, egyelőre nincs remény arra, hogy a NATO, ezen belül is elsősorban az Egyesült Államok elfogadja a nyugatnémet szociálde­mokraták ésszerű gondolata­it a biztonsági partnerségről. Az NSZK közvéleményét megmozgató két fontos kér­dés tükrében látható: a Né­met Szociáldemokrata Párt meglehetős hosszú lélegzetű öngyógyításra, újra fellendü­lésre rendezkedett be. Le­vonták az 1982—83-as ku­darcokból a következtetése­ket, elemezték a két kiáb­rándító fordulat, az egykori liberális partner pálfordulá- sának, s a tavaly tavaszi vá­lasztási vereség okait, de még nem ostromolják vala­mi hevesen a kormány bás­tyáit. A rakéta-állásfoglalás­tól eltekintve meglehetősen szürke a kép róluk. Olya­nok, mint akik most kezdik összeszedni erejüket, hogy egyszer majd átfogó és va­lóban új gazdasági — poli­tikai — külügyi program­mal lépjenek a választók elé. TATAR IMRE Tömegtüntetés, amelyen Willy Brandt pártelnök szól a rakétatel építésről Üdvözlő táviratok Románia nemzeti ünnepén Nicolae Ceausescu elvtársnak, a Román Kommunista Párt főtitkárának, a Román Szocialista Köztársaság elnökének. Constantin Dascalescu elvtársnak, a Román Szocialista Köztársaság kormánya első miniszterének. BUKAREST A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, a magyar nép és a magunk nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük Önöknek, Románia népeinek nemzeti ünnepük, hazájuk felszabadulásának 40. évforduló­ja alkalmából. Románia dolgozói a Román Kommunista Párt vezetésével az elmúlt négy évtizedben történelmi utat tettek meg. Nagy előrehaladást értek el a szocializmus építésében, a népgaz­daság, a kultúra, a tudomány sokoldalú fejlesztésében. A magyar nép megbecsüléssel tekint építőmunkájuk eredmé­nyeire. A felszabadulás, a szocializmus győzelme alapvetően új feltételeket teremtett a kétoldalú kapcsolataink fejlesztésé­hez. Pártunk és kormányunk a marxizmus—leninizmus esz­méi és a proletár internacionalizmus elve alapján népeink óhajának figyelembe vételével állhatatosan azon fáradozik, hogy országaink együttműködése az élet minden területén bővüljön és gyümölcsöző legyen. Meggyőződésünk, hogy közös erőfeszítésekkel, a magyar—román barátsági, együtt­működési és kölcsönös segítségnyújtási szerződéssel össz­hangban további előrehaladást érhetünk el a jószomszédi viszony, a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésében. Ez egyaránt szolgálja országaink, népeink érdekeit, valamint a szocia­lizmus, a társadalmi haladás és a béke egyetemes ügyét. Meggyőződésünk, hogy a magyar—román kapcsolatok el­mélyítése fontos hozzájárulás a testvéri szocialista országok egységének erősítéséhez, a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében folytatott hatékony együttműködés fejlesztéséhez is. Nagy nemzeti ünnepükön, a fasizmus uralma alóli fel- szabadulásuk 40. évfordulóján sok sikert kívánunk önöknek, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Ro­mán Szocialista Köztársaság Államtanácsának és kormá­nyának, Románia dolgozóinak a szocializmus építésében, a nemzetközi biztonság erősítéséért és a béke védelméért ví­vott közös harcban. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke • * * Apró Antal, az országgyűlés elnöke Nicolae Giosant, a Nagy Nemzetgyűlés elnökét, a SZOT, a KISZ Központi Bi­zottsága, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar Nők Országos Tanácsa és az Országos Béketanács pedig román partnerszervezetét üdvözölte Románia nemzeti ün­nepe alkalmából. Felszabadulásuk 40. évfor­dulóját ünnepük ma a Ro­mán Szocialista Köztársa­ság népei. Antonescu tábor­nok fasiszta diktatúráját 1944. augusztus 23-án népi fegyveres felkelés zúzta szét. A háború és a fasizmus el­len kezdettől fogva a kom­munisták küzdöttek a legel- szántabban, a felkelést is ők szervezték és irányították. A támadást a gyűlölt rezsim ellen eredetileg néhány nap­pal későbbre tervezték, de végül mégis 1944. augusztus 23-ára adták ki a jelszót. Ebben meghatározó szerepe volt a Vörös Hadsereg Kisi- nyov-lasi térségében elért győzelmének, amely meg­nyitotta az utat Délkelet-Eu- rópa felszabadításához. Ez a győzelem erőt, bátorítást adott a haladó erőknek, s a realitások mérlegelésére szo­rította az ország vezetésé­nek, az uralkodó osztály jó­zanabb képviselőit. Nagy utat tettek meg Ro­mánia népei a maguk vá­lasztotta új társadalmi rend­szer, a szocializmus építésé­hez. Hozzákezdtek az elma­radottság felszámolásához. Eredményeik bizonyítéka, a többi közt a korszerű nagy­ipar megszületése, a mező- gazdaság fejlődése. Mindez még kézzelfoghatóbb a szá­mok tükrében: az elmúlt negyven esztendőben az ipa­ri termelés százszorosára, a mezőgazdasági hétszeresére, a nemzeti jövedelem pedig tizenhatszorosára növeke­dett. Versenyképes termékek kerülnek ki a dolgozók ke­zéből, traktorok, személy- és tehergépkocsik, tengeri és folyami hajók, vegyipari ter­mékek, fogyasztási cikkek. Az emberek mindennapjai­nak a változására jó példa, hogy a lakosság háromne­gyedének az otthona a fel- szabadulás után épült. A szomszédos ország sike­reinek biztosítékai közé tar­tozik, hogy együttműködik a szocialista közösség álla­maival. Hazánk és Románia kapcsolatai szocialista cél­jaink azonosságára, marxis­ta-leninista eszméink közös­ségére épülnek. Meggyőző­désünk, hogy ezek alapján, a kölcsönös érdekek figyelem- bevételével együttműködé­sünk elmélyítése mindkét nép, mindkét ország javát, a szocialista közösség egysé­gének erősítését, a békét és a társadalmi haladást szol­gálja. Nemzeti ünnepükön, a ju­bileumi évfordulón köszönt- jük Románia népeit, kíván­juk, hogy további szép sike­reket érjenek el szocialista hazájuk építésében. DlVSZ-kiildöttség Visszaérkezett Budapestre a Demokratikus Ifjúsági Vi­lágszövetség küldöttsége, amely Valid Maszri elnök vezetésével két nemzetközi ifjúsági értekezleten vett részt a mongol fővárosban. Az elsőn Ázsia és Óceánia számos ifjúsági és diákszer­járt Ulánbátorban vezetőnek képviselői a ‘tér­ség politikai helyzetét ele­mezve arról tanácskoztak, milyen szerepet játszhatnak az ifjúsági és diákmozgalmak a földrész békéjéért, bizton­ságáért folytatott harcban a nukleáris háború megakadá­lyozásáért, az imperialista törekvések visszaszorításáért.

Next

/
Thumbnails
Contents