Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-23 / 197. szám
2 Képújság 1984. augusztus 23. A megrázkódtatás újabb napja Szerda esti kommentárunk. A rezsim nem omlott össze, de tartópillérei inognak — ez a világsajtó egyöntetű véleménye a Fülöp-szigetek jelenlegi helyzetéről. Mind a hétezer szigetből álló ország, mind a nemzetközi közvélemény nagy érdeklődéssel várta augusztus 21-ét, amiről nem volt nehéz megjövendölni, hogy a Malacanang-palota, az elnöki rezidencia számára a megrázkódtatás újabb napja lesz. A nap eljött — és vele a megrázkódtatás is. Csak Manilában, a fővárosban több mint egymillió ember tüntetett; zárva maradtak az üzletek és az egyetemek; a főváros székesegyházában Jaime Sin érsek amnesztiát követelt a politikai okokból bebörtönzötteknek és hazatérési engedélyt a száműzötteknek. Pontosan ilyen száműzött volt — nem egy a sok közül, hanem a legjelentősebb ellenzéki személyiség — Benigno Aquino szenátor, akit tavaly augusztus 21-én öltek meg mindmáig tisztázatlan, de igencsak sejthető körülmények között a manilai repülőtéren. Ez a nap vitathatalanul választóvonal a rezsim történetében. Milyen jelei vannak ennek? Mind otthon, mind világszerte nem csökken a követelés, hogy járjanak a végére „a Fülöp- szigetek Daliásának” vagyis az egy esztendeje elkövetett (és a Kennedy-ügyhöz valóban hasonlító) politikai gyilkosságnak. Az ország mohamedán déli részén, Mindanao térségében további tért nyertek a szeparatista mozgalmak, visszafogásuk a Fülöp-szigetek fegyveres erejének jelentős részét leköti. Számos körzetben erősödött az NPA (új népi hadsereg) nevű szélsőbaloldali gerillamozgalom. Az Aquino-ügy óta menekül a tőke az országból és ez rányomja bélyegét a gazdasági életre; gyorsan nő az infláció és a munkanélküliség. A nehézségek nemcsak az elemi gondokkal küzdő tömegek, hanem az üzleti körök elégedetlenségét is fokozták. Mind több bírálat hangzik a „cimbora-kapitalizmus” (vagyis a vezető körökkel kapcsolatban állók igencsak előnyös helyzete) ellen. Jaime Ongpin, e körök képviselője mondotta az International Herald Tribune-nak: az ország 26 milliárd dollár külföldi adósságából legalább 6 milliárd Marcos barátainak üzleti támogatására ment el és e barátok az ország vagy száz vezető cégének élén állnak. Bizonyos amerikai körök a tavalyi gyilkosság után azt követelték, hogy Washington határolja el magát Manilától. Reagan látogatását akkor valóban lemondták. Azóta azonban — a jelenlegi amerikai vezetés katonapolitikai kulcsország-koncep- ciójának megfelelően — a Fehér Ház arra koncentrál, hogy segítsen elkerülni a Fülöp-szigeteken a Marcos elnök bukásával fenyegető káoszt. HARMAT ENDRE Nicolae Ceausescu fogadta Gáspár Sándort Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, az RSZK elnöke szerdán délelőtt fogadta Gáspár Sándort, az MSZMP PB tagját, az Elnöki Tanács elnökhelyettesét, a román nemzeti ünnep alkalmából Bukarestben tartózkodó magyar párt- és állami küldöttség vezetőjét. Nagygyűlés A Román Szocialista Köztársaság felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából szerdán ünnepi nagygyűlést rendezett a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa a Láng Gépgyár Művelődési Házában. Az elnökségben Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottság elnöke, Trautmann Rezső, az Elnöki Budapesten Tanács helyettes elnöke foglaltak helyet. A megjelenteket Szentistványi Gyuláné, a HNF Országos Tanácsának alelnöke üdvözölte, majd Faluvégi Lajos, a Központi Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke mondott beszédet. Ezután Nicolae Veres, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete köszönetét mondott az ünnepi nagygyűlés megrendezéséért. PANORÁMA KAZINCBARCIKA Szocialista városok — szocialista közélet címmel szerdán Kazincbarcikán megkezdődött a szocialista városok 13. találkozója. A háromnapos tanácskozáson tíz város — Ajka, Dunaújváros, Kazincbarcika, Komló, Leninváros, Oroszlány, Paks, Százhalombatta, Tatabánya és Várpalota — KISZ- és népfrontbizottságainak vezetői vesznek részt. Pozs- gay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára bevezető előadásában közéletünk demokratizmusának fejlesztésével kapcsolatos teendőkkel foglalkozott. BUDAPEST Sarkadi Nagy Barna, az Állami Egyházügyi Hivatal általános elnökhelyettese szerdán fogadta a magyarországi látogatáson tartózkodó dr. Danilo Krsztics c. püspököt, a Szerb Orthodox Patriarchátus adminisztrátorát. A találkozón részt vett Vu- jicsics Dusán, a Budai Görögkeleti Szerb Egyházmegye püspöki vikáriusa. NYÍREGYHÁZA A Magyar Mikrobiológiai Társaság idei nagygyűlése szerdán kezdődött meg Nyíregyházán mintegy 250 résztvevővel. A háromnapos tanácskozáson több mint százhúsz előadás hangzik el a baktérium- és víruskutatás, az ipari, mezőgazdasági és élelmiszer-mikrobiológia témaköréből. Nyugatnémet szociáldemokraták Új startra várva Az SPD három vezető szem élyisége: Hans-Jochen Vogel, Willy Brandt és Helmut Schmidt Ha szemébe mondanánk valamelyik nyugatnémet szociáldemokrata vezetőnek, nyilván visszautasítaná, a valóság mégis ez: ennek a pártnak jót tett a bukás, a kiesés a kormányból, az ellenzékbe kerülés. Ha valami csoda folytán hatalmon marad, bizonyosan megoldhatatlan problémákba ütközik, nem kerülte volna el a belső meghasonlásokat. Az elmúlt egy-másfél esztendő két legnagyobb vitatémáját — a 35 órás munkahetet és az európai rakétakérdést — illetően nem tudott volna olyan egyértelműen állást foglalni, mint így. Nehéz helyzetbe kerültek volna, ha az ő kormányzásuk alatt tör ki a harmincöt órás munkahetet követelő sztrájk, amelyben benne feszült a munkavállalók és a munkáltatók közötti teljes ellentétsor és a gazdasági gondok lényege. A párt egyik fele támogatta volna a munkanélküliség enyhítésének ezt a módját, a másik fele, s a vezetők többsége nem. így azonban, hogy ellenzékben vannak, minden kockázat nélkül helyeselhették ezt a követelést — azzal a meggyőződéssel, hogy a munkaidő csökkentése, mint irány, nagy távlatokban helyes, jelenleg pedig majdcsak megegyeznek a szak- szervezetek és a gyárosok valami közbenső megoldásban. így is történt. Nagyobb visszhangot váltott ki és többet is nyom a latban a Pershingekkel kapcsolatos állásfoglalásuk. Mint ismeretes, Helmut Schmidtet — aki 1982 őszéig, vereségükig a szociáldemokrataszabaddemokrata együttes kancellárja volt — a „rakétatelepítés atyjának” tekintik, 1979-ben maga az SPD- pártkongresszus is a NATO kettős határozata mellett tette le a garast, az 1983-as tanácskozáson viszont, immár — mint ellenzékiek — elvetették azt. Ugyanezt a váltást kormányon aligha hajthatták volna végre. Ez a véleményváltás azonban még néhány mondatot megér. Nemcsak az ellenzékiség páholyában ülve, könnyebb helyzetük tudatában mondtak utóbb nemet a NATO határozatára, a párt tagjainak és vezetőinek nagy többsége 1982—83 óta őszintén így is gondolja. Amikor az 1979-es kongresszuson igent szavaztak — nem tudták, hogy az a Ronald Reagan kerül hatalomra az Egyesült Államokban, akinek fegyverkezési politikáját és szovjetellenes kereszteshadjáratát nem helyeslik. Ügy gondolták továbbá, hogy a két nagy, a Szovjetunió és az Egyesült Államok még 1979 és 1983 között megegyezik, hiszen akkor még kerek négy esztendő állt a tárgyalások rendelkezésére; végül nem számítottak az amerikai kongresszus ellenállására, arra, hogy megtagadja a stratégiai fegyverek korlátozását szolgáló szovjet—amerikai szerződés jóváhagyását. Ilyenformán új határozatot hoztak, amely ajánlja: a két katonai tömb alakítson ki partneri viszonyt, mert biztonságukat fegyverkezéssel nem teremthetik meg, csak együttesen, a rakéták csökkentésével hozhatják létre. Alapjában helyeslik Willy Brandték a Varsói Szerződés államainak azokat a javaslatait, amelyek szerint a két fél mondjon le szerződésileg az erőszak alkalmazásáról, a nukleáris fegyverek bevetéséről, valamint a vegyi fegyverekről és létesítsen atomfegyvermentes övezeteket Európában. Ami pedig a közepes hatótávolságú rakétákat illeti, mindkét oldalon állítsák le a telepítést, távolítsák el az 1983 óta elhelyezett ilyen fegyvereket, majd az enyhültebb légkörben újítsák fel a genfi tárgyalásokat. Sajnos, egyelőre nincs remény arra, hogy a NATO, ezen belül is elsősorban az Egyesült Államok elfogadja a nyugatnémet szociáldemokraták ésszerű gondolatait a biztonsági partnerségről. Az NSZK közvéleményét megmozgató két fontos kérdés tükrében látható: a Német Szociáldemokrata Párt meglehetős hosszú lélegzetű öngyógyításra, újra fellendülésre rendezkedett be. Levonták az 1982—83-as kudarcokból a következtetéseket, elemezték a két kiábrándító fordulat, az egykori liberális partner pálfordulá- sának, s a tavaly tavaszi választási vereség okait, de még nem ostromolják valami hevesen a kormány bástyáit. A rakéta-állásfoglalástól eltekintve meglehetősen szürke a kép róluk. Olyanok, mint akik most kezdik összeszedni erejüket, hogy egyszer majd átfogó és valóban új gazdasági — politikai — külügyi programmal lépjenek a választók elé. TATAR IMRE Tömegtüntetés, amelyen Willy Brandt pártelnök szól a rakétatel építésről Üdvözlő táviratok Románia nemzeti ünnepén Nicolae Ceausescu elvtársnak, a Román Kommunista Párt főtitkárának, a Román Szocialista Köztársaság elnökének. Constantin Dascalescu elvtársnak, a Román Szocialista Köztársaság kormánya első miniszterének. BUKAREST A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, a magyar nép és a magunk nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük Önöknek, Románia népeinek nemzeti ünnepük, hazájuk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából. Románia dolgozói a Román Kommunista Párt vezetésével az elmúlt négy évtizedben történelmi utat tettek meg. Nagy előrehaladást értek el a szocializmus építésében, a népgazdaság, a kultúra, a tudomány sokoldalú fejlesztésében. A magyar nép megbecsüléssel tekint építőmunkájuk eredményeire. A felszabadulás, a szocializmus győzelme alapvetően új feltételeket teremtett a kétoldalú kapcsolataink fejlesztéséhez. Pártunk és kormányunk a marxizmus—leninizmus eszméi és a proletár internacionalizmus elve alapján népeink óhajának figyelembe vételével állhatatosan azon fáradozik, hogy országaink együttműködése az élet minden területén bővüljön és gyümölcsöző legyen. Meggyőződésünk, hogy közös erőfeszítésekkel, a magyar—román barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződéssel összhangban további előrehaladást érhetünk el a jószomszédi viszony, a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésében. Ez egyaránt szolgálja országaink, népeink érdekeit, valamint a szocializmus, a társadalmi haladás és a béke egyetemes ügyét. Meggyőződésünk, hogy a magyar—román kapcsolatok elmélyítése fontos hozzájárulás a testvéri szocialista országok egységének erősítéséhez, a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében folytatott hatékony együttműködés fejlesztéséhez is. Nagy nemzeti ünnepükön, a fasizmus uralma alóli fel- szabadulásuk 40. évfordulóján sok sikert kívánunk önöknek, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának és kormányának, Románia dolgozóinak a szocializmus építésében, a nemzetközi biztonság erősítéséért és a béke védelméért vívott közös harcban. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke • * * Apró Antal, az országgyűlés elnöke Nicolae Giosant, a Nagy Nemzetgyűlés elnökét, a SZOT, a KISZ Központi Bizottsága, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar Nők Országos Tanácsa és az Országos Béketanács pedig román partnerszervezetét üdvözölte Románia nemzeti ünnepe alkalmából. Felszabadulásuk 40. évfordulóját ünnepük ma a Román Szocialista Köztársaság népei. Antonescu tábornok fasiszta diktatúráját 1944. augusztus 23-án népi fegyveres felkelés zúzta szét. A háború és a fasizmus ellen kezdettől fogva a kommunisták küzdöttek a legel- szántabban, a felkelést is ők szervezték és irányították. A támadást a gyűlölt rezsim ellen eredetileg néhány nappal későbbre tervezték, de végül mégis 1944. augusztus 23-ára adták ki a jelszót. Ebben meghatározó szerepe volt a Vörös Hadsereg Kisi- nyov-lasi térségében elért győzelmének, amely megnyitotta az utat Délkelet-Eu- rópa felszabadításához. Ez a győzelem erőt, bátorítást adott a haladó erőknek, s a realitások mérlegelésére szorította az ország vezetésének, az uralkodó osztály józanabb képviselőit. Nagy utat tettek meg Románia népei a maguk választotta új társadalmi rendszer, a szocializmus építéséhez. Hozzákezdtek az elmaradottság felszámolásához. Eredményeik bizonyítéka, a többi közt a korszerű nagyipar megszületése, a mező- gazdaság fejlődése. Mindez még kézzelfoghatóbb a számok tükrében: az elmúlt negyven esztendőben az ipari termelés százszorosára, a mezőgazdasági hétszeresére, a nemzeti jövedelem pedig tizenhatszorosára növekedett. Versenyképes termékek kerülnek ki a dolgozók kezéből, traktorok, személy- és tehergépkocsik, tengeri és folyami hajók, vegyipari termékek, fogyasztási cikkek. Az emberek mindennapjainak a változására jó példa, hogy a lakosság háromnegyedének az otthona a fel- szabadulás után épült. A szomszédos ország sikereinek biztosítékai közé tartozik, hogy együttműködik a szocialista közösség államaival. Hazánk és Románia kapcsolatai szocialista céljaink azonosságára, marxista-leninista eszméink közösségére épülnek. Meggyőződésünk, hogy ezek alapján, a kölcsönös érdekek figyelem- bevételével együttműködésünk elmélyítése mindkét nép, mindkét ország javát, a szocialista közösség egységének erősítését, a békét és a társadalmi haladást szolgálja. Nemzeti ünnepükön, a jubileumi évfordulón köszönt- jük Románia népeit, kívánjuk, hogy további szép sikereket érjenek el szocialista hazájuk építésében. DlVSZ-kiildöttség Visszaérkezett Budapestre a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség küldöttsége, amely Valid Maszri elnök vezetésével két nemzetközi ifjúsági értekezleten vett részt a mongol fővárosban. Az elsőn Ázsia és Óceánia számos ifjúsági és diákszerjárt Ulánbátorban vezetőnek képviselői a ‘térség politikai helyzetét elemezve arról tanácskoztak, milyen szerepet játszhatnak az ifjúsági és diákmozgalmak a földrész békéjéért, biztonságáért folytatott harcban a nukleáris háború megakadályozásáért, az imperialista törekvések visszaszorításáért.
