Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-22 / 196. szám
1984. augusztus 22. TOLNA \ NÉPÚJSÁG 3 Gondos előkészítés - sikeres aratás Beszélgetés Kovács Istvánnal, a MÉM főosztályvezetőjével Tejről, tehenekről /. Ken fölöznek kasztot a tejről Megszűnik a tehenészet Regölyben A búzatermelést mindig megkülönböztetett figyelem kísérte hazánkban. Érthető ez, hiszen a búza a kenyérnek, a legfontosabb népélelmezési cikknek az alapanyaga. Manapság azonban már nem csak erről' van szó. A megtermelt gabonának, vagyis a kalászosoknak és kukoricának — mindössze 10—12 százalékát értékesítjük emberi fogyasztásra, 12—15 százalékát exportáljuk, a többit pedig takarmányként hasznosítjuk. Ezzel persze nem csökkent a gabona szerepe a gazdaságok és az ország életében, hiszen a takarmányból is hús lesz, élelem és exportálható termék. A gabona tehát a jövőben is egyik legfontosabb termény a magyar mezőgazdaságban. A termelés helyzetéről Kovács Istvánnal, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetőjével beszélgettünk. — Márciusban és áprilisban még léltettük az idei kalászos gabonatermést. Kedvezőtlen volt az időjárás a növények fejlődésére, s a szakemberek akkor nem is reméltek nagy termést. Az aratás befejeztével, hogyan értékelhető az idei gabona- termés? — Megint igaza lett a régi népi bölcsességnek: hűvös május asztagot rak. Másszóval, később az időjárás pótolta kora tavaszi mulasztását, s az idén jó termést takarítottak be a gazdaságok. Megtermett az ország kenyere, elegendő lesz az abraktakarmány, jó közepes kukoricaterméssel számolva. Kifogástalan a kenyérnek- való minősége, kedvező a búza hektolitersúlya, sikértartalma. A kedvező időjárás persze kevés lett volna a sikeres gabonatermeléshez. A gazdaságokban jól szervezték a vetést, a növények ápolását és a betakarítást is. Mindenütt gondoskodtak az aratókról, s így semmi nem rontotta a munka ütemét. — Az alkatrészellátást sem? Sok helyütt panaszkodtak a hiányzó alkatrészek miatt. — Tény: a gazdaságok anyagbeszerzői nem mindig és nem mindenütt azt az alkatrészt kapják, amit keresnek. De az is igaz, hogy ahol jól felkészültek az aratásra, zökkenők nélkül mehetett a munka. Az alkatrészekkel kisegítették egymást a gazdaságok, jól működött a kereskedelmi és a Mezőgép vállalatok aratási ügyelete is, így nem volt olyan akadály, ami miatt központilag is szükség lett volna a beavatkozásra. Az együttműködés már esztendők óta jellemzi az aratókat. Az ország északi részéről délre vonulnak a kombájnok aratás kezdetekor, majd később mindenki visszakapja a segítséget. Ezen túlmenően még nemzetközi együttműködésnek is tanúi lehetünk. Az idén mintegy 300 kombájn és 50 teherautó érkezett Csehszlovákiából aratásra. — A hazai gazdaságoknak érdeke is az együttműködés, a termelés fejlesztése, mert elkötelezték magukat a gabonatermelés mellett. A szántóterület 62—63 százalékán gabonát vetnek. — A gabonatermelés értéke 50 milliárd forint évente. Ezentúl még mintegy 80 —90 milliárd forint érték megalapozását teszi lehetővé az állattenyésztés révén. Ebből következik, hogy a jelenlegi termelési szerkezet mellett a gabona olyan bevételi forrás a gazdaságoknak, amely nélkül az eredményes vállalati gazdálkodás elképzelhetetlen. — Jól tudják ezt a nagyüzemi vezetők, hiszen a gabonát az úgynevezett „pénzes növények" között tartják számon. Milyen a termelés jövedelmezősége? — A statisztika szerint a2 elmúlt hat esztendőben a búzatermelés költségei 40 százalékkal, a kukoricatermelés 50 százalékkal emelkedtek. Ugyanebben az időben az értékesítési ár a búzánál csak 10 százalékkal, a kukoricánál 19 zúzalékkal növekedett. A gabona mégis maradhatott a „pénzes növények” között. Egyrészt, mert más növényeknél rosz- szabbak az arányok, másrészt a termelési színvonal emelkedése ellensúlyozta a különbségeket. Jelenleg száz forint termelési költségre a gabonatermelésben átlagosan 30 forint jövedelem jut. A gabona tehát megőrizte jövedelemtermelő képességét. Erre persze számos intézkedés is született. Korábban a gabonatermelési prémium, most a felvásárlási árak emelése ösztönöz a termelés bővítésére. Ezt indokolja a gabonának a hazai ellátásban és az exportban betöltött szerepe. — Gyakran hangzik el, hogy a mezőgazdoságunk drágán termel. All ez a gabonatermelésre is? — Nem lehet azon vitatkozni, hogy még mérsékelhetők a termelési költségek. Az idén vannak gazdaságok, amelyek hektáronként több mint nyolc tonna búzát termettek, de olyanok is, amelyek csak 3—4 tonnát. Az i'lyen nagy különbségek természetesen nem maradnak hatástalanok a termelési költségek alakulására sem. Egyértelmű a következtetés: a gazdaságok egy része olcsóbban is termelhetne. — A gabonatermeléshez napjainkban szervesen hozzátartoznak a programok. Eddig három intenzív termelési program indult útjára. Beváltották a hozzájuk fűzött reményeket? — Nézzük a számok tükrében. Az első program 1980-ban indult 134 ezer hektáron. Már az első esztendőben 0,26 tonnával növekedett a búza, 1,9 tonnával a kukorica hektáronkénti átlagtermése. Az első ütem három év alatt búzából 84 ezer, kukoricából 375 ezer tonna többlettermést adott. Az elmúlt évben befejeződött a második ütem 156 ezer hektáron. Tavaly elkezdődött a harmadik ütem megvalósítása 300 ezer hektáron és 10 milliárd forint befektetéssel, összességében az eddigi gabonatermelési programok és a hozzájuk kötődő beruházások 600 ezer hektáron teszik lehetővé a legkorszerűbb termelési technológia alkalmazását. — E beruházásoknak rendkívül örültek a gazdaságokban, hiszen mint mondják, ez az egyetlen számottevő lehetőség a fejlesztésre. Másfelől szükség is volt rá, mert elavult a géppark. — A termelési programok egyik célja természetesen az volt, hogy segítsék a termelés feltételeinek megteremtését. Jó fajtáink vannak, jelentősen növekedett a műtrágya-felhasználás, ugyan- akor a gépesítés színvonala nem tudott ezekhez felzárkózni. Közismertek a gazdaságok panaszai, miszerint a tápanyag-visszapótlás és a növényvédelem gépeinek műszaki színvonala elmaradott, a kombájnok egy részének kicsi az áteresztőképessége. Kevés a tárolótér, a termés egy részét szükségtárolókban kell elhelyezni. E gondok enyhítését is szolgálják a gabonaprogramok. A termelés feltételeit ugyanis meg kell teremteni, mert anélkül nem növekedhet a gabonatermelés. V. FARKAS JÓZSEF Csaknem 13000 új lakás az első hét hónapban Az építőipar kivitelező vállalatai és szövetkezetei az év első hét hónapjában — az ÉVM jelentése szerint — csaknem 13 ezer új otthont adtak át az országban, s ezzel idei előirányzatuk 34,6 százalékát teljesítették. Ennél valamivel előbbre tartanak az ÉVM és tanácsi vállalatok, amelyek éves átadási kötelezettségük 36 százalékát váltották valóra eddik. Időarányos tervét 12 ÉVM vállalat teljesítette túl, és közülük a Duna- Tisza közi és a Heves megyei vállalat másfélszer any- nyi, a Vas megyei és a Nógrád megyei pedig mintegy kétszer annyi új otthon építését fejezte be, mint a múlt év első hét hónapjában. A kivitelező vállalatok és szövetkezetek jelenleg több mint 45 ezer lakás építésén dolgoznak, s ebből az év utolsó öt hónapjában még mintegy 24 ezer otthon munkálatait kell befejezniük, hogy teljesíthessék idei átadási kötelezettségeiket. Az építőanyag-ipar túlteljesítette időarányos előirányzatát, elsősorban a sajátházépítők körében legjobban keresett termékekből. Falazóanyagokból — f őkén t a szombat—vasárnapi munkával — 74 millió kisméretű téglának megfelelő kézi falazóelemmel, valamint üreges és tömör téglával készítettek többet, mint tavaly ilyenkor. Ez a többlet csaknem 1900 családi ház felépítéséhez elegendő. Tetőcserépből majdnem négymillióval gyártottak többet az egy évvel ezelőttinél, ám ez is kevés, s ezért az építőanyagkereskedelem külföldi beszerzésekkel egészíti ki a hazai ellátást. Lényegesen nagyobb a kínálat vasbeton- födémgerendából, amelyből 27 százalékkal, csaknem másfél millió méterrel többet készítettek, mint tavaly ilyenkor. Ezen belül megduplázták a lágyvasas vasbeton-födém- gerenda termelését. Ugyancsak több mint 20 százalékkal bővítették a födémpalló és a panel termelését. Ajtóból és ablakból is bővült a termelés egy-két százalékkal, de ezekből a termékekből is importbeszerzésekkel javítják az ellátást. Várhatóan megnő a kereslet a szigetelő- anyagok iránt, a rövidesen életbe lépő, és a korábbinál jóval szigorúbb hőtechnikai szabványok miatt. A fokozódó keresletet megelőzve az év első hét hónapjában 70 százalékkal több szigetelő gyapot és rost készült, mint a múlt év azonos időszakában. Kétszázötven szarvasmarha legel az intenzíven művelt, 36 hektáros legelőn Több mezőgazdasági üzemről hallani, hogy a jövőben nem kíván tejet termelni, fölszámolja tehenészetét. A szarvasmarha-ágazatot elsősorban a hústermelésre orientálják, mert a jelenlegi szabályzók ennek kedveznek. Oka ennek többek között az is, hogy megváltozott a tejátvétel rendszere, — az üzemekhez közeli átvevőhelyek megszűntek. Ilyenformán nincs meg már az a lehetőség, hogy ha a tejtermeléssel foglalkozó üzemen meghibásodik a hűtőrendszer, az agregátor, elvigyék a közeli begyűjtőbe a tejet. Üzemzavar esetén a tej — a központi átvételi rendszer életbe lépése óta — gyakran tönkremegy, takarányérté- kűvé válik. Figyelemre méltó szempont az is, hogy a húságazat állóeszközigénye lényegesen kisebb, csupán a legelő- és gyepgazdálkodásra kell nagyobb gondot fordítani. A regölyi Kaposvölgye Termelőszövetkezetben Szőke György tsz-elnöktől érdeklődtünk, hogy miért döntöttek a tejágazat megszüntetése mellett. — Mióta életbe lépett az új, csíraszám szerinti tejátvételi rendszer, lényegesen kevesebb pénzt kapunk egy liter tejért, mint korábban. Tavaly literenként egy forint volt a nyereségünk, s minthogy évi egymillió liter tejet adtunk el, ez egymillió forintot jelentett. Az új osztályba sorolás teljes egészében elviszi a nyereséget, s nem büntethetjük a dolgozókat azzal, hogy noha ugyanúgy dolgoznak, mint tavaly, kevesebb pénzt kapnak, a munkájuknak nincs meg az eredménye. — Lényeges szempont az is, hogy itt helyben hűtjük a tejet, s ha tönkremegy valami miatt a rendszer, a tejet ki kell dobni, mert a Tejipari Vállalat járata nem borítja fel az ütemtervét, a menetrendjét. Addig, amíg Tamásiba és Szakályba vitték a tejet, ilyen probléma nem volt, csak szóltunk, s azonnal vitték az árut. A tejet csak hűtőben lehet tartani, különben egy óra alatt tönkremegy. Márpedig a mi hűtőgépeinkkel szinte havonta akad valami probléma. A központi tejbegyűjtés, szállítás nem kedvez az üzemeknek, az pedig meglehetősen inagy luxus, hogy tejjel etessük a sertéseket. A csíraszám szerinti tejátvételi rendszer elsősorban azoknak az üzemeknek kedvező, amelyek zárt rendszerű fejőberendezéssel bírnak. Ilyenek zömében a korszerű üzemekben találhatók, azokban, amelyek egy—másfél évtizede épültek, s ahol sok tehéntől igen nagy mennyiségű tejet fejnek. A kisebb, régebbi istállótípusban, kevesebb tehenet tartó gazdaságokban, noha az évenkénti és tehenenkénti fejési átlag viszonylag jó — Regölyben 4100 liter—, a zárt rendszerű fejőberendezések beruházási költségét nem bírja el az ágazat. — Az teljesen érthető, hogy a Tejipari Vállalat, mint élelmiszeripari üzem, arra törekszik, hogy minél tisztább, csíramentesebb. tejet vegyen át, és dolgozzon fel — mondta a regölyi tsz- elnök. Az viszont furcsa, hogy a tőlünk átvett harmadosztályú, és a hőgyészi másodosztályú, és a tamási első osztályú tejet ugyanaz a tankautó viszi el — üzemenként más-más áron, s ebből készül az első osztályú termék. — A gazdaságban a szarvasmarhalétszám 1525, ebből 550 a tehén, s 250 tehenet fejünk. A tejelő teheneket 25 000, a húsmarhákat pedig 30 000 forint értékben tartjuk nyilván. A saját szaporulatból előállított húsmarhák értéke 17—20 ezer forint körül van, tehát ez az alapanyag-előállítás legolcsóbb és legjobb módja, az átálláshoz nem kéll állatokat vásárolnunk. A Holstein- fríz fajta véraránya 25 százalékot, magyartarka bikákká a megfelelő minőségű húsmarhaállomány kialakítására van módunk. A jelenlegi tejelő teheneket idén még fejjük, de csak akkor tartjuk meg, ha a szabályzókat módosítják. — A szövetkezetben adottak a marhahústermelés feltételei, van elegendő férőhely, sőt a háztájiban is szívesen vállalkoznak hizlalásra. — A húsmarhaágazat nyeresége fölözi a tejét: évenként egy szarvasmarha 7 ezer forint nyereséget hoz, míg a tejtermelésnél csupán ezer forintot. Minthogy nyereségérdekeltségi rendszerben dolgozunk, teljesen nyilvánvaló, hogy azt kell választanunk, ami a több pénzt hozza. A tartástechnológián semmit sem kéll változtatni, a villanypásztor továbbra is használható. A húsmarhatartásra való átállás következtében nem kell növelnünk a szántóterületet, viszont változatlanul intenzíven kell művelnünk a legelőt, a gyepet. Az értékesített abrakmennyiség nem csökken, viszont hasznosítani tudjuk a keletkező mellék- termékeket, a szalmát, a szilázst, a kukoricaszárat. — A rét és a legelő 1329 hektár, ebből 750 hektárt vontunk intenzív művelés alá, öntözünk, műtrágyázunk. Miután nem fejünk teheneket, 60—70 hektár egynyári szálastakarmány-termő terület felszabadul, s ezeken a földeken árunövényeket tudunk termelni. Az állatok csak a téli időszakban kapnak abrakot, naponta két kiló tört szemet, rostaalját, nyáron abrak csupán a borjak elé kerül. Egyelőre ez a helyzet, igazán nem rajtunk múlik, hogy a tejtermelőágazat erre a sorsra jutott. Mi lesz a fcjőberendezésScl? (Folytatjuk.) D. VARGA M. Fotó: BAKÓ JENÓ
