Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-22 / 196. szám
1984. augusztus 22. / TOLNA', ^“népújság Moziban Szecskavágíval az aranyrudakért A tilm másodhőse, Berney Whittaker így lép le a színről, miután elvágja az ellenséges helikopter benzincsövét Nem tudom, ki 'hogy van vele, de én mindenből a tisztát és az eredetit szeretem. Legyen az egy barát, egy tál baboskáposzta vagy történetesen egy film. Minden, ami olyan, hogy ebből is, meg abból is tartalmaz kicsikét, az már gyanús, mert rendszerint rossz. Hát így vagyok most a David Hemmings rendezte új-zélandi—ausztrál kaland- filmmel, az Arany a tó fenekén cíművel is. Az eredetileg kalandfilmnek hirdetett alkotás öszvér. Krimitörté- net-gerinc másfél órán keresztül megspékelve egy notórius szeszkazán tökéletlenségeivel, amely a jellemábrázolás felszínessége ellenére még szimpatikus is az embereknek. Az már kevésbé, hogy a II. világháborúban Új-Guinea és Űj-Zéland partjai közt lezuhant amerikai szállítórepülőgépet — ami mellesleg a több láda whisky és az értékes kitüntetések mellett tizenötmillió dollár értékben aranyrudat szállított — magának megkaparintani akaró gengszter- főnök (alakítója George Brown) magunk közt legyen mondva, piperkőcösen abnormális. Képtelen vagyok elhinni, hogy egy ilyen szituációban a gengszterfőhös tökéletesen hülye egyén lenne. Emberei is, még ráadásul! Az Everette De Roche írta filmben az első negyedóra múltán kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy ez a történet se nem igazi kaland, se nem pradódia. Lehetett volna cselekményeiben feszes, izgalmában páratlan is. Am éppen ezáltal nem válhatott azzá, mert a törKönyv Máktündérek, Budapesten, a tavaszi fesztivál játszőházi programján különböző zöldségekből, terményekből, termésekből, növényekből készítettek játékokat a gyerekeknek. A rendezők által biztosított „alapanyaghoz” csupán a fantázia és némi ügyesség kellett, máris készen voltak azok a régi népi játékok, amelyeket valamikor nagyszüléink, szüléink is megalkottak, amivel egykoron játszottak. A Budapest sportcsarnokbeli játszóházban találkoztam Kiss Anna költővel, aki elmondta akkor, hogy az őszre megjelenik kötetbe ténet két kulcsfiguráját, a gépet megtaláló szarvasvadász (alakítója: Donald Plea- sence) és a film végén a halálból sárga mentőövvel újjászülető gengsztervezért a film alkotói megfosztották minden jellegzetes, ilyenkor stílusos karaktertől. A szarvasvadász a külső szemlélőnek megmaradt egy mindennapi whiskyivónak, a gengszterfőnök pedig egy marionettfigurának. Ennél a pontnál vált nevetségessé a film. Pedig a történet, igaz, hogy nem rendkívüli, de a mozik vásznán láthattunk már ennél rosszabbat is. A T. Olvasó az előző gondolatfűzésből kikövetkeztethette, hogy a mese epicentrumában egy régen lezuhant és elfeledett, de azóta is keresett, aranyat szállító amerikai katonai repülőgép áll. A szarvasvadász felleli véletlenül és az egyik csutkanépek foglalva mindaz, amit ott láttunk. Az ígéretből valóság lett, hisz már kapható a könyvesboltokban Berhidai Magdolna—Fényi Tibor—Kiss Anna Máktündérek, csutkanépek című kötete. A Móra Kiadó gondozásában megjelent könyv több mint százhúsz színes fotóval mutatja be az elmúlt évek népi gyermekjátékait. A képeket Kiss Anna versei illusztrálják. A szerzők elsősorban gyermekeknek ajánlják művüket, ezt igazolja a borítólap szövege is: „Figyelted már, hogy a felhők hogyan változnak a legfurcsább lényekké? Hogy a faládában talált katonai kitüntetéseket eladja. Ekkor lépnek akcióba a minden technikai eszközzel felszerelt gengszterek. Történetünk főhőseinek csupán egy rozzant helikopter, egy szecskavágó a kincs megkeresésének eszköze, mely dísztelen véget ér egy sziklaszirten. Teljességgel felesleges a történetet tovább folytatni, mert ahogy lenni szokott, mindenki megkapja méltó büntetését: a gengsztereket elnyeli a kékeszöld tenger, a főhősöknek pedig meg kell elégedniük egyetlen egy aranyrúddal. Annak ellenére, hogy a rendíthetetlen szarvasvadász egy rudakkal teli ládán áll, mit sem tudván erről. Egyébként ez a film egyetlen egy tiszta, és eredeti ötlete. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS köveknek, gyökereknek milyen fantasztikus formáik lehetnek? Azt tudod-e, hogy az embert a képzelet segíti mindenben, amit létrehoz? Ez a köinyv is a képzeletről szól. Általa lett az aszalt szilvából krampusz, a mákgubóból boszorka, tündér, a paprikából pocegér. Rongyból, csuhából, ágból, kódból lesz a csutkababa, de lehet belőle síp, duda, hegedű is. Vedd a kezedbe a répát, krumplit, virágot vagy ágat. Mit látsz benne, pipacslánykát vagy krump- ligyerekőcöt?” Végiglapozva a könyvet, könnyen megállapítható, hogy a felnőtteknek is hasznos eszköze lehet. Itt nemcsak a családra, pontosabban a szülőkre gondolok elsősorban, hanem az óvodákra, a napközi otthonokra és az úttörőházakra. —él— Rádió Az emlékezet vallatása Mindössze harminc percet kapott Szél Júlia Örökségünk című riportja az ünnepi műsorkínálatban. Gondolom, nemcsak én találtam ezért szűkmarkúaknak a szerkesztőket, hanem mindazok, akik az átlag vasárnapi műsorözönbe rejtett vállalkozás nyomán koruknál fogva együtt emlékeztek az emlékezőkkel, a hajdúszo- boszlói nemzeti bizottság néhány ma is élő tagjával. Azokkal tehát, akik Szegedet és Debrecent megelőzve jelentették akkor huszonötén a jogok szétosztásának forradalmi szervét. Ácsmester volt az egyikük, másikuk tarisz- még csak készülő diák és nyás napszámos, az életre néptanító. Nem egy párton voltak valahányon, de át- érezték a történelmi pillanatok régvártságán túl a nagyszerűt. Elkezdték még 1944 végén és folytatták 1949-ig, az alkotmány törvénybe iktatásáig az országlást, olyan helyileg is elsőrendűen fontos feladatokat végezve, mint a dolgozó osztályok hatalmának képviselete, a munka, az országépítés megkezdése, a közigazgatás, közbiztonság szervezése és nem utolsósorban — harc a fasizmus maradványaival. A mai 20—30—40 évesek számára már történelmi lecke a nemzeti bizottságokról hallani. A nemkülönben az, hogy igen sokan, akik e bizottságok tagjaiként lerakták a társadalmi demokratizmus alapjait, névtelenek maradtak. Markukat nem tartották világforgató küzdelmük jutalmáért. Eltemette volna őket végképp az idő? Nem. Tevékenységük közhasznát ma is élvezzük. Nevüket őrzi a helytörténet, a tudományos kutatás pedig azon fáradozik, hogy méltó fénybe kerüljön a népi demokrácia születésének 1944 —45—1949 közötti időszaka. Csak előttük tisztelgünk, az emlékezetből ki-kiesőkkel szembeni adósságunkat rójuk le? Nem! Magunknak is adósai vagyunk ezzel a számbavétellel, hiszen a nemzeti bizottságok tagjainak munkája, munkájának szelleme itt munkál a mai tanácsok tevékenységében. Jogtörténetünk fontos fejezetének szereplői azok, akiket Szél Júlia megszólaltatott. Felejthet-e a közösség? Ezt a kérdést a hallottak mondatták ki a rádióhallgatóval ugyanúgy, akárcsak a feleletet NEM! És mert nem, fontosak, kelendőek az Örökségünk című riporthoz hasonló riportok most, a fel- szabadulás 40. évfordulójának küszöbe előtt. —óa— A szépségvágy jegyében... Kitárta kapuját Szekszár- don a Művészetek Háza — mint arról lapunk pár nappal ezelőtt tudósított —, s mi, a közönség gyönyörködve léptünk be oda, hogy befogadói legyünk az első műsoros est élményeinek. Póla Károly, a Tolna megyei Tanács V. B. művelődési osztályának vezetője mondott ünnepi köszöntőt, melyben hangsúlyozta, hogy az emberiséggel egyidős — emberi hangon, hangszereken, képi ábrázolásban kifejezésre jutó — szépségvágy jegyében vegyük birtokba az intézményt. Azzal a szándékkal, hogy elmúlt korok és kortársművészek alkotásainak bemutatásával, megszólaltatásával hitet adjunk, emberi hitet szerezzünk munkánkhoz, életünkhöz, mindennapi kis és nagy küzdelmeinkhez. Abbéli reményének adott kifejezést, hogy e szép épület a művészetek díszes, reprezentatív, mindenki előtt nyitva álló otthona lesz. A köszöntőt követő műsorban művészeti életünk örömmel magunkénak vallott helyi képviselői léptek fel. Lányi Péter. Thész László előadásában Chopin-, Liszt- és Kodály-zeneművek szólaltak meg, melyeket a két kitűnő pianista a tőlük megszokott biztonsággal és érzelmi fűtöttséggel játszott. Gyönyörködhettünk Szup- rics Edit kultúrált, tisztán csengő, kellemes hangjában. Különösen Händel: Recita- tivo és ária a Julius Caesar című operából éneklésénél érzékeltük tehetségét, zenei adottságait. Felléptek a szekszárdi versmondóműhely tagjai is, színesítve a zenei produkciókat. Vargáné Tóbiás Györgyi Buda Ferenc: Lennék kisgyermek című költeményét mondta el. Csak sajnálni tudjuk, hogy nem értettük tisztán a szöveget a terem változó akusztikája miatt. Ruskóné Németh Judit Weöres Sándor: Az éjszaka csodái című versét adta elő a mondanivalót helyesen értelmező szép nyelvi kifejezéssel, megérdemelt sikert aratva. Nagy hatású volt Szokolay Zoltán szájából Szabó Lőrinc: Vang-An-Si című költeménye. Versmondását erőteljes intellektualitás, a párbeszédek határozott kontúrú megjelenítése tette élményszerűvé. A műsor mindkét részében színpadra lépett a madrigálkórus Jobbágy Valér vezényletével. Gazdag repertoárjukból Kodály: Sík Sándor Te Deuma, Bruckner: Christus factus est és Bárdos: Régi táncdala szólt legmeggyőzőbben. Szuprics Edit a pódiumon Tévénapló Félálmaink A szegedi körzeti stúdió elsődarabos szerzőt avatott Boldizsár Péter személyében. A Félálmaink két felettébb bizonytalan egzisztenciájú (vagy csak nekem az?) fiatalember játéka álommal, valósággal, reménnyel és reménytelenséggel, amibe később a parkőr is bekapcsolódik, aki éppúgy átléphetett ide Wilder A mi kis váro- sunk-jából, mint valamelyik O’Neill-darabból. S ez már arra utal, hogy Boldizsár több forrásból merít, ami önmagában nem is lenne baj, az eredetiségről egyébként már Goethének is volt gúnyos megjegyzése. Boldizsár darabját feszes dialógusok jellemzik, esetenként drámai szituációnak vagyunk tanúi, s mindenképp dicséretes a szegedi stúdió vállalkozása, hogy bemutatta egy pályakezdő író munkáját. Abban a bizonyos Goethe-epigrammában azzal kérkedik az eredetieskedő író, hogy senkitől sem tanult, Boldizsár viszont sokat, elsősorban Jean Généitől, akinek A cselédek című darabja nálunk is ismert. A másik Genet-darab, amit nálunk nem játszottak, A balkon tulajdonképpen azonos tőről fakad: félresiklott, vagy éppen bukott emberek komolyan veszik álmaikat, s ebben a saját konstrukciójú világban keresnek kárpótlást csalódásaikért. Az érintkezési pontok ebben az esetben túl erősek, függetlenül attól, hogy az „eredetiséget" nem kell, nem is lehet olyan szigorúan venni, hisz valószínűleg semmi nincs, amit ne írtak volna már meg. Boldizsár darabjával inkább az a baj, hogy Genet folyton árnyat vet értékeire is, s így a Félálmaink, szolid freudizmusával együtt, tulajdonképpen egy lehetőség példája, a szegedi stúdió pedig talán egy szép jövő előtt álló drámaíró pályáját indította el. Haydn-napok Még a tavasszal volt Bécsben az a kiállítás és koncertsorozat, amit a Haydn-napok alkalmával rendeztek, de csak most láthattuk az erről készített riportfilmet. A késedelemnek nyilván technikai okai vannak: firtatni sem érdemes. A kérdés inkább az, hogy a fél óráig sem tartó riportfilm mennyire képes bemutatni a kissé magunkénak is tudott Haydn jelentőségét. A műsorvezető riporter, Heltai András tudtommal nem zenei tekintély, nem is akart annak látszani, tehát a rutinos újságíró megbízhatóságával tett fel rutinos kérdéseket, s kapott ezekre korrekt válaszokat. Felvillantak Haydn-kéziratok körvonalai, megtudtuk, milyen nehéz ma eredeti dokumentumokat vásárolni, láttunk néhány szép korabeli metszetet is, miközben felerősödött, majd elhalkult Haydn trombitaversenye, egyik vonósnégyeséből is hallhattunk néhány taktust, bécsi házak, utcák suhantak el szemünk előtt, visszatérő sziluettként pedig ott volt a Stephans- dóm, de mindez úgy, mint egy percekre beosztott Ibusz- utazás során, ahol egybefolynak a látnivalók, anélkül, hogy elevenebb nyomot hagynának a nézőben. Haydnról annak idején itthon is megemlékeztek, a szóban forgó kiállításról is beszámolt a tv. Ez a kései riportfilm azonban valahogy nem illett sehová, a kiállítás, úgy tudom, már nem látható, de nem is csinált kedvet ahhoz, hogy a Bécsben rohanó magyar turista Haydn nyomait keresse, akik pedig itthonról szeretnék figyelemmel kísérni a bécsiek Haydn-kultuszát, semmivel nem lettek okosabbak. Sokan buzgólkodtak a 25 perc alatt egy jó ügy szolgálatában. De kevés eredménnyel. Cs. L. Sziporkázó féltékenység Ügy gondolom, leszögezhetjük, hogy Molnár Ferencet, illetve egy-két művét valamennyien ismerjük. S nemcsak az olvasók, hanem a színházba járók táborára is gondolok. S nemcsak a Pál utcai fiúkra, hanem korai művére, a Széntolvajokra, vagy a Liliomra, netán az Olympiára. S az olvasó, a néző valahányszor találkozik Molnárral, bizony felüdül a szellemes, rutinos, sőt sziporkázó szövegeken, fordulatokon. Molnár Ferenc tehetsége a számtalan mértékegységen kívül azzal is mérhető, hogy a legbanálisabb, a leghétköznapibb dolgokról is tudott bájos, kedves novellákat írni, egy viccből, vagy anekdotából háromfelvonásos színművet. S a három felvonás nem az unalom óráit jelenti. A televízió augusztus 20-án este tűzte műsorára a Csendélet című tévéfilmet, melyet Molnár Ferenc Színház című jelenete alapján alakított szellemes vígjátékká. A tipikus Molnári fordulatok, a két színész szerelmi ci- vódása, szakmai féltékenysége természetesen a színház világába engedi bekukkantani a nézőt. A szereplők, Hernádi Judit és Huszti Péter pedig ragyogóan átélik, s visz- szatükrözik e világot, s Molnár Ferenc üdítő humorát. De szólni kell még a harmadik szereplőről, a főiskolai hallgató Varga Máriáról, aki igen tehetségesen, ügyesen és meggyőzően formálta meg a cselédlány szerepét. — hm — „Kérek egy gyerek- és egy anyajegyet!” Nyári vigasságaink közepette nagyobb helyet kaphat nyelvünkben a humor is. A nyelv világa című tévéműsorban csütörtökön este ízelítőt kaphattunk a nyelvünkben előforduló humor lehetőségeiről. Jól szórakozhattunk Grétsy László és Lőrincze Lajos nyelvészek ízes, mulatságos példáin. Ám különösen a paraszti nyelvi humor lett volna az, aminek világát inkább be kellett volna járni (reménykedjünk, hogy a következő részekben ez is helyet kap), ehelyett azonban Árkus József Parabolájából ismételtek részleteket, melyek humorán derültünk már egy alkalommal és értékeltük kísérő magyarázat nélkül is a szellemes kép- és hangösszevágásokat. Beszédünk érdekesebb, színesebb, ha humor fűszerezi a mindennapokon, ezt azonban nem egyszerű megvalósítani, tudományához érteni kell. Gondoljunk csak a jogi esetekben dr. Erőss Pálnak jóízű humorral fűszerezett sza kértői hozzászólásaira, s. m. LEMLE ZOLTÁN
