Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-19 / 195. szám
1984. augusztus 19. TOC KA _ Q "ríÉPÜJSÁG Bulgária — ma (II.) NDK A barnaszén a sláger Amikor július utolsó hété ben a berlini lakásokban kel lemes meleget kezdtek árasz tani a radiátorok, egyetlen takarékos német családfő sem csapta össze szörnyűlkodve a kezét a távfűtőművek e nyári buzgalma miatt. Még az igen óvatosan fogalmazó meteorológusok szerint is bizonyára az évszázad tíz leghűvösebb nyarának egyike volt eddig az idén. A szükség tehát néha törvényt bont, de az NDK nép- gazdasági szintjén vizsgálódva már nehezen italálnánk példát az ilyen energia-felhasználási nagyvonalúságra. Ellenkezőleg: az állami gazdaságirányítás egyik legsúly- pomtibb eleme az energiatakarékosság szigorú számonkérése. A hetvenes évek elején léptették életbe a takarékossági programot. A program úgy rendelkezett, hogy kőolajat csak vegyipari nyersanyagként lehet felhasználni, illetve csak különleges minőségű üzemanyagot szabad belőle előállítani. Fűtésre használni tilos. E célra a barnaszenet ajánlják, az egyetlen olyan energiahordozót, amely valóban bőven italálható az országban. Az idei itervek szerint 288 millió tonna barnaszenet kell termelni, de ebből a főként Cottbus és Lipcse környékén található, nyíltszíni fejtéssel is könnyen hozzáférhető nyersanyagból bőven futja még a következő évszázadra is, évi 300 millió tonna körüli kitermelést feltételezve. A barnaszén egyik legfontosabb hasznosítási területe az áramtermelés. A villamos energia 83 százalékát barnaszén-hőerőművekből nyerik. Ez teszi lehetővé, hogy az NDK-ban évente több mint 6000 kilowattóra „egy főre eső” villanyáramot ’ állítsanak elő — ezzel világviszonylatban az első nyolc ország között a helyük. A barnaszén azonban nem kizárólag hagyományos formájában kerül felhasználásra. Az NDK-beli szakemberek — szovjet kollégáik segítségével — kidolgozták egy régi elképzelés korszerű megvalósításának technológiáját; a folyékony szén gyártási folyamatát. Még nagyobb fantáziát látnak azonban a barnaszénpor-termelésben: a 0,2 mm-nél kisebb szemcsékre porított barnaszén fűtőértéke két-, két és félszerese a nyersszén fűtőértékének. A méregdrága olaj minden lehetséges eszközzel történő helyettesítése általános támogatásra talál. Részben azért is, mert eközben nem feledkeznek meg a környezetvédelmi szempontokról. Az NDK a hetvenes években a világon elsőként dolgozott ki ás terjesztett el a termelési gyakorlatban olyan eljárást, amelynek során „kéntelenítik” a barnaszén égéstermékét. Bizonyos esetekben viszont az olaj semmiképp sem pótolható. Ilyenkor kemény rendszabályok garantálják az ésszerű szintre szorított fel- használást: kenőolajat például csak fáradt olaj ellenében adnak a gépkocsikhoz. Az olaj regenerálásával évi 350 ezer tonna importot takarít meg az NDK népgazdasága. A dohánytól az elektronikáig Nagy meglepetéseket ígéritek vendéglátóink, amikor elindultunk a blagoevgrádi körzetbe. S a meglepetések nem is maradtak el. Többségünk csak nagyon keveset tudott erről a körzetről (megyéről). Négy évtizede az ország legszegényebb, legelmaradottabb vidéke volt, ipar nem is létezett, a mezőgazdaságban kezdetleges módszerekkel dolgoztak, az emberek a nyomortól és különböző betegségektől szenveditek. Ma az ország legdinamikusabb területeként emlegetik, és azt is mondják, hogy aki meg akarja látni, milyen is napjainkban valójában Bulgária, mennyit fejlődött a szocializmus építésének kezdete óta, az utazzon el a blagoevgrádi körzetbe. Utunk gyönyörű vidéken vezetett Blagoevgrádba, ahol már várt bennünket Lazar Pricskapov, a Bolgár Kommunista Párt körzeti bizottságának első titkára. — Bulgária legnagyobb megyéjébe érkeztek, ahol mélyebb bepillantást nyerhetnek a bolgár emberek mindennapjaiba, érzelemvilágába — ezekkel a szavakkal fogadott bennünket az első titkár. — A hetvenes években magunk elé tűztük a célt, hogy a dohánytól eljutunk az elektronikáig. Más szóval: a hagyományos mezőgazdasági termelés mellett a kor legmagasabb követelményeinek a szintjére emeljük az iparit. Az ipari termelés ma ötszöröse a mezőgazdaságinak, bár ugyanannyi ember dolgozik mindkét területen. Termékeink 85 százaléka exportra kerül, mindenekelőtt a KGST tagállamaiba. — Az ipari termelés értéke tavaly itt 1,027 milliárd leva volt — folytatta Lazar Pricskapov. — A gépgyártásé a vezető szerep — egész termelésünk csaknem harmadát adja. De szép eredményekkel büszkélkedhetünk az elektronikában, a vegyiparban, a könnyű- és élelmiszeriparban. És ismét néhány adatot mondanék. Itt készül Bulgáriában a megművelt fö ldterület egynegyedét öntözik a bolgár cellulóz és papír harmada, az elektronika termelése értékben ma több mint háromszorosa a dohányénak, meghaladja a 390 millió levát. Körzetünkben található Bulgária legmodernebb dohánygyára, ahol tízezer tonna cigarettát termelnek. — Persze, mindez nem jelenti azt, hogy ne lennének problémáink, teljesítésre váró feladataink. Az ipart tovább kell korszerűsítenünk, ha valóra kívánjuk váltani tervünket, hogy az ipari termelésünk 1990-ben 1,9 milliárd leva legyen. Gondunk az is, hogy a fiatalok 27 százalékának nincs középiskolai végzettsége. Pártunk ezért is döntött úgy, hogy az 1986-tól kezdődő IX. ötéves tervidőszakban hozzákezdünk a középfokú iskolai végzettség általánossá tételéhez. Fontos az is, milyen az áruválaszték. Az emberek több pénzt keresnek, ezért vásárolni akarnak. A mennyiségi igényeket ki tudjuk elégíteni, az áru- választék minőségén azonban még van mit javítani — zárta szavait az első titkár. Amikor a szandanszki növénynemesítő komplexumba indultunk, azon töprengtünk: vajon nem ment-e a jó hírű mezőgazdaság rovására a gyors iparosítás. A komplexum igazgatója hamarosan meggyőzött bennünket az ellenkezőjéről. Elsősorban a dohány- és szőlőnemesítési kutatásokról beszélt, s arról, hogy a komplexum feladata jó fajtákkal ellátni az egész körzetet. Blagoevgrád megyében 17 agrár-ipari komplexum működik, ezek valamennyien számítanak a szandanszki kutatók segítségére. Ebben a körzetben a termőföld jó egynegyedén dohányt termelnek, ez itt a fő Csehszlovákia Találkozás Tóth Árpád orvosával Tóth Árpád, a Nyugat-nemzedék egyik legkiválóbb költője a húszas években többször gyógyíttatta tüdőbetegségét a Magas-Tátrában, pontosabban Üj-Tátrafüreden. Írásaiban és leveleiben többször felbukkan dr. Angya- lóssy Ernő, a Palace szanatórium főorvosának a neve. Angyalossy doktor ma már a kilencedik ikszen is túl van, a szlovákiai Ipolyságon (Sahy) él. A nyugalmazott tüdőse- bész-főorvos 1893-ban született Beregszászon, orvosi diplomáját 1916-ban szerezte meg Budapesten. Előbb a Korányi klinikán, majd az Erzsébet királynő szanatóriumban dolgozott. Közben megismerkedett dr. Szontagh Miklós mostohalányával, és Üj- Tátrafüredre, a mai Novy Smokovecre került. Apósa ekkor már a híres tátrai szanatórium igazgató-főorvosa volt. A szanatóriumot 1876-ban alapította az idősebb Szontagh Miklós. Ez volit az első tüdőgyógyintézet az akkori Magyarországon, amely télen is üzemelt. Az alapító Euró- pa-szerte ismert orvos, bal- neológus, botanikus és Tát- ra-kutató volt. A fiatalabb Szonitagh 1909-ben veltlte át a itátrafüredi gyógyintézet vezetését. Külföldi tapasztalatait és elképzeléseit felhasználva építtette a gyógyintézet új épületét, a Palace szanatóriumot. Később ebben kezelték többször is Tóth Árpádat. A költő így emlékezik a Palace-ban című versében: „Hát újra itt. őszi hegyek közt, (Üjra rosszkedvűen, betegen,) Köhécselni a többiek közt,) Míg szél üvölt a szinteken”. A több minit kétszáz ágyas modern szanatórium 1925-re készült el, főorvosává dr. Angyalossy Ernőit nevezték ki. — Tóth Árpáddal úgy kerültem közelebbi kapcsolatba, hogy a szanatóriumnak volt egy gazdasági igazgatója, akihez majdnem minden másodvagy harmadnap átjártunk — emlékezik az agg doktor. — Lakásán főleg művésztársaság jött össze. A szanatórium különben nagyon Itámo- gatta a művészeket. Árpád is nagyon gyakran átjött az igazgaltóékhoz, Vág Lajosék- hoz. Itt ltudtam meg, hogy Tóth Árpád tekintélyes költő. Korábban csak mint páciens találkoztam vele, nem tudtam, hogy verseket ír. Nem beszélt erről sohasem. Minden két hétben komolyan megvizsgáltam a rendelőmben. Mindig mondtam neki, hogy javul az állapota, de ő csak kesernyésen mosolygott. Egyébként nagyon kedves, szolid ember benyomását keltette. Sovány, nagyon szellemes ember volt. A lakásomon is járt. Sokat beszélgettünk. de csak a tátrai dolgokról. Egyről panaszkodott csupán, hogy nagyon sokait kell dolgoznia. Csak annyit mondott, hogy fárasztja már a munka. Tóth Árpád leánya, Eszter ..Apu” címmel kis könyvecskét írt. amelyben „a nagy költőt és a gyengéden szerető apáit idézi fel gyermekkori emlékei alapján”. A kötetben helyet kaptak azok a Tóth Árpád rajzaival díszített tréfás levelezőlapok is, melyekeit a költő küldött a Palace szanatóriumból leányának. Az „izgalmas” tudósításokban sokszor felbukkan Angyalossy dokitor és Vág bácsi neve. Sokat írt a kölitő a tátrai mackókról, nyuszikról, a „tiszteletlen mókusokról”, valamint Angyalos- syék majmocskájáról, papagájaikról, Vágék háziállatairól is. Tóth Árpád verseken kívül több prózai írásban is foglalkozott a tátrai szanatórium életével. A „Tátrai levél Baumgarten Ferenc különc haláláról” című, Az Estben megjelent írásában a híres irodalmi mecénás, esztéta és kritikus különös itáitrai haláláról emlékezett meg. A „Phrenicus isten palotájában” című írásában Angyalossy doktor új műtéti eljárását, a phrenicust ismerteti. — Igen, Tóth Árpád a szakmai dolgokról is érdeklődött, ismerte az orvosi lapokat — mondja Angyalossy doktor. —Annak idején sokat beszélgettem vele erről az új gyógymódról is. Pontosan emlékszem utolsó tátrai gyógykezeltetésére. Ekkor javult valamit az állapota. Tesitileg is gyarapodott valamelyest. Nagy láza nem volt, járó betegként kezeltük. Akkor nem gondoltam még, hogy ilyen hirtelen meghal. Tóth Eszter könyvéből idézzük: „1928 nyarán fokozott erővel támadt apámra a betegség. Orvosa ezúttal már nem is küldte a Tátrába. Egy budai szanatóriumban kúrázott néhány hétig.” 1928. november 7-én halt meg Budapesten. Blagoevgrád központja mezőgazdasági kultúra. A bolgár dohány csaknem ötödé innen származik. A körzet éghajlati adottságai kedveznek a primőrök, a korai zöldségek és gyümölcsök termesztésének, s ezt ki is használják az itt élő emberek. Nagy hagyománya van a szőlőtermesztésnek, az itteni borok világhírűek. Jó volt a tavalyi szőlőtermés _______________________ J ártunkban-keltünkben sokait hallhattunk a bolgár háztáji és kisegítő gazdaságokról. Bulgáriában tíz esztendeje ösztönzik ezek tevékenységét. Igen sok üzemben mellékesen paradicsomot, földiepret, burgonyát termesztenek néhány hektáron, állatot tartanak, hogy így biztosítsák a dolgozók zavartalan, s a bolti áraknál lényegesen olcsóbb ellátását. Emellett az utóbbi években mintegy félmillió alkalmazott, munkás, szövetkezeti tag és nyugdíjas kapott 0,2 hektár földet. Bulgáriában ma a háztáji és kisegítő gazdaságok állítják elő a hús 40, a tojás 55, a zöldség 25, a gyümölcs 45, a burgonya 51 százalékát. Aki bolgár földön jár, aligha mulasztja el megkóstolni a híres és nagyon ízletes sop- szka salátát, no meg a finom zamatú vörös borokat. Amikor a szandanszki' növénynemesítő komplexum igazgatójától búcsúztunk, azon kaptuk magunkat, hogy szinte valamennyien egy-egy szelet kenyeret szorongatunk a kezünkben. A biztonság kedvéért — a jó borok után, s mert az is valóban finom volt. (Következik: 3. „Banszko az életem”.) Kocsi Margit Románia Nagyenyedi képek „A törekvő ifjak Mekkája” — így nevezte az egykori híres nagyenyedi kollégium krónikása az ősi várost. 1662- ben Bethlen Gábor fejedelm létesített itt iskolát, ahová azóta is évente több száz diák érkezik tanulni. A múlt század végén mintegy 750 munkás dolgozott Nagyenyed műhelyeiben, kisüzemeiben. A város lélek- száma mindössze 8 ezer volt. Az elmúlt évitizedek gazdasági-társadalmi fejlődésének eredményeként a lakosság száma több mint a háromszorosára, a munkásoké pedig a tízszeresére emelkedett. A város napjainkban is állandóan fejlődik, korszerűsödik. Tavaly 135 millió lejt ruháztak be Nagyenyeden, a lakosság pedig 42 millió lej értékű társadalmi munkált végzett. A múltra és a jelenre egyáránt figyelnek a város vezetői. Az új lakóházak — tavaly 171 lakást adtak át —, szociális, oktatási intézmények építése mellett nagy gondot fordítanak a régi főtér, az ódon házak rekonstrukciójára. Folyik a vár renoválása is. Nagyenyed Árpád-kori várát a XIV—XV. században jelentősen kibővítették és átéípették. Kilenc básityatornyot kapott, amelyek mindegyikét egy-egy helybeli céh őrzésére bízták. A régi céhes várvédők egyik leszármazottja ma is a várban dolgozik. — Az illetékesekkel megbeszéltem, hogy a bástyát adják nekem bérbe — mondja Gajzágó Jenő, rádió- és tévészerelő mester. — A bástya földszinti helyiségében rendeztem be műhelyemet. Kiakasztottam a cégtáblámat, s vártam a kuncsaftokat. Bizony jöttek, jönnek is az emberek, igaz, a műhely a központban van. Néha — munka közben — a legutolsó várvédőnek érzem magam, hiszen régen is helyi mesteremberek teljesítettek szolgálatot a bástyákon. A városban három körorvos működik. Az egyikük Molnár Géza, aki Enyeden született, a Bethlen-kollégi- umban érettségizett, s a marosvásárhelyi orvosi egyetemen végzett. — Először az Enyedtől 22 kilométerre fekvő Rimát községben lettem gyakornok. Tizenkét falu, 72 négyzetkilométer tartozott a körzethez. Utána két évig üzemorvos voltam, ezután kerültem Enyedre körorvosnak — meséli dr. Molnár Géza. — Enye- det nagyon jól ismerem és szeretem. A „bőröm alá bújt ez a város ...” A Record kisipari szövetkezet 57 egysége szolgálja ki a város lakosságát. A szövetkezet tagjai — szabók, autószerelők, asztalosok, órások, ékszerészek, optikusok — az enyedi régi céhmesterek utódainak tekintik magukat, Üzleteik, szalonjaik, műhelyeik megtalálhatók a város minden pontján De a helyi ellátás mellett exportra is termelnek : a nyugatnémet Quelle és a belga Salik cégnek dolgoznak. A déli órákban elözönlik a várost a diákok. Enyed legszebb épületei a líceumok. A Bethlen-kollégiumon kívül még három középiskola működik a városban
