Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-19 / 195. szám
1984. augusztus 19. ( TOLNA 6TSÉPÜJSÁG Kálmán Gyula MESZÖV-elnökkel Régi országgyűlések Magyarországon — Talán nem lesz in- diszkréció, ha az olvasó is • megtudja, hogy ez a beszélgetés nem a szokott módon, tehát nem négy- szemközt kezdődött, ha. nem egy előző tárgyalás végénél már jelen volt az újságíró. Kérem, mondja el, hogy kivel, miről tárgyalt. — Mondhatom, hiszen nem titkos: Dudás Antallal, az OTP megyei igazgatójával a takarékossági világnap idei programjáról váltattunk szót. — Ne fejezzük itt be a mondatot, mert akkor olyan lesz, mint egy rossz tudósítás, ami azzal végződik, hogy „a testület folyó ügyeket tárgyalt...” — Jó, ne így zárjuk ezt a gondolatot. Ezént elmondom, hogy az idei takarékossági világnapon a költségek dolgában takarékosabbak szeretnénk lenni, ám a mondanivalóban és az erre utaló rendezvények számát illetően viszont gazdagabbak. — Most már csak azt mondjuk még el, hogy ez a tárgyalás miért éppen a MÉSZÖV elnökének az irodájában zajlott. Ez nem csizma az asztalon? — Szó sincs róla: igaz, hogy az állandó témagazda a Népfront és a takarékosságról először az OTP jut az emberek eszébe, de a takarékszövetkezet. .. — Igen igen... íme az élő példa a szlogenre: útba esik... És ha már itt tartunk, hadd kérdezzem meg: Kálmán Gyulának hogyan „esett útba” a szövetkezet? — Ügy, hogy 1955-ben végeztem a közgadasági egyeltem belkereskedelmi szakán, és az akkori rend szerint ide irányítottak. I — Haza — Ügy is mondhatom, hiszen Tamásiban érettségiztem. Hozzá kell tenni, hogy az első ott érettségiző osztályban. Hát ennyiben hazajöttem. — Gondolom, nem elnöknek. — Persze, hogy nem. Gyakornoknak. Aztán végigjártam a létrát: előadó, főelőadó, csoportvezető, osztályvezető, főosztályvezető. — Mikor ért az elnöki székhez? — 1967-ben. — Tehát tizenkét évi szövetkezeti múlttal, ha jól számolom, még nem sokkal túl a harmincon. — Így voltt. Akkor tartották a SZÖVOSZ VI. kongresszusát, és mint küldöttet bemutatott az újság. Valahol meg is van. — Keressük meg, ha lehet. .. — Lehet, persze... íme: ..Kálmán Gyula Tolna megyét képviseli. Az ország legfiatalabb MESZÖV-elnö- ke még nem töltötte be a 34. életévét. Ennek ellenére, több mint egy évitizedes szövetkezeti gyakorlata van. Ha szót kap Kálmán elvtárs a kongresszuson, ezeket mondaná el — A demokratizmus további szélesítése is indokolja, hogy az alapszabály a küldöttgyűlés hatáskörébe utalja azt a jogot, hogy a részjegyek értékének nagyságát — a központilag meghatározott alsó és felső határ között — a szövetkezeit küldöttgyűlése határozhassa meg.” — Végül is ez elhangzott? — Igen. — És mi lett belőle? — Az, hogy a részjegy értékét azóta a küldöttgyűlés határozza meg. így a megyében van olyan szövetkezet, ahol 200 és van ahol 500 forint. — Ügy tudom, hogy százharmincezer tagja van megyénkben a fogyasztási szövetkezeteknek. — Más oldalról nézve: nincs olyan család a megyében, amelyiknek nincs köze a mozgalomhoz. — Ez szép, de rajtam kívül még lehetnek néhányon, akik azt sem tudják, hoy hogyan kell ide belépni. — Nagyon egyszerűen. Bármelyik szövetkezet központjában váltható részjegy, a belépést az igazgatóság hagyja jóvá. — A tagság jár valami előnnyel? — Persze: a szövetkezetek a nyereségükből tagsági érdekeltségi alapot képeznek, és visszatérítésit fizetnek a részjegyekre, a vásárlásokra, a tagokhoz jut vissza a köz- művelődési, a sport- és a szociálpolitikai célra létesített alap is, de a segítség- nyújtás módozatai szinte megszámlálhatatlanok. — Nyereség. Gyakran használt fogalom mostanában. őszintén szólva: nem sok nyereséget nézek ki a kisfalvak aprócska boltjaiból. — Nem is azok a döntőek amikor a nyereségről beszélünk. Azokait nekünk fenn kell tartanunk pontosan a tagok szolgálata miatt, ami alapvető szövetkezeti cél. Nem a hatékonysági mutatót nézzük, amikor igyekszünk minden alapvető cikket biztosítani a kis falvakban, hanem azt, hogy minél kevesebb dolog vásárlásáért kelljen utazni a mai közlekedési árak mellett. — Mit csinálnak még a szövetkezetek? — Például termelnek. Árualap-kiegészítő cikkeket állítunk elő. Dombóváron a lisatérzékenyek számára élelmiszert, cukrászipari termékeket, Tamási körzete híres a méz és méhészeti cikkekről, de gyártanak a szövetkezetek téglát, betont, vasárut, söprűt, szikvizét, főznek pálinkát. — Meg termeltetnek is... — A különféle szakcsoportokban zöldséget, gyümölcsöt, baromfit, kisállatot, gyógynövényt. | — Aztán vesznek... — Veszünk vadon termő gyógynövényt, kisállatot, csigát. — És a csigával máris az exportnál vagyunk. — Ez most nagyon fontos dolog. Mondhatom, nem csigatempóban nő az exportunk — és persze nemcsak csigából. — Néhány szám most aligha lesz elkerülhető. — Igaz, éppen ezért kerekítve mondom és csak a legfontosabbakat: 1981-ben az exportunk száz millió forint voljt, tavaly százharminc, most úgy látjuk meglesz a százötven. Hozzáteszem, kistételű cikkekből, mint a mák, a dió, a bab, no és a gyümölcs, zöldség. A legjobb exportőr áfész a dombóvári, a tamási, a szekszárdi, a dunaföldvári. — A szövetkezeteknek hány alkalmazottjuk van? — Mintegy öt és fél ezer. — A munkaerő-kihasználtság szempontjából a kistelepüléseken nem lehet valami jó a helyzet. — Jelenleg hatvanhárom olyan falu van, ahol a lé- lekszám nem éri el a másfél ezret, ttt bizony egyre öregedik a lakosság, és vészesen csökken a vásárlási aktivitás szempontjából legjobb korcsoport, a 34 év alattiak száma. — A vásárlási aktivitást a napi cikkekre értsük? — Arra, amit ezekben a boltokban vesznek. Jelenleg itt az egy főre jutó vásárlás egyharmada a községi, és egyötöde a városi átlagnak. A boltok alapterületét nézve viszont ez hatvanöt, illetvén negyven százalék — a forgalomra vetítve. No már most az üzemeltetési költség, a fenntartás, az adó, és a többi itt sem csökken. Az alkalmazott fizetése a termelt nyereségből nem emelhető, hisz nem nő a forgalom. Nem marad más, mint az, hogy a falu természetes életritmusához alkalmazkodunk a nyiitvatar- tással. Fölöslegesen ne ácsorogjon otlt a kereskedő, hanem kapjon módot más munka elvégzésére is. I — Ez nem visszalépés? — Szó sincs róla, hiszen a másik oldalon az a cél, hogy ezeket a boltokat korszerűsítsük. Éppen legutóbb hagytuk jóvá azt a rekonstrukciós és fejlesztési programot, amely központi, megyei tanácsi, lakossági és saját forrásokból finanszírozza azt, amit 1986-ig meg akartunk valósítani. Nevezetesen 40 millió forintból 145 egység rendbetételét. — Ha jól értem, a mozgalom most olyan szakaszában van, amikor a tagsággal való törődés minden korábbinál fontosabb. Érzik ezt a falvakban? — Minden bizonnyal, hisz rövid időn belül háromezer önkéntes belépővel nőtt a taglétszám. — Az önkéntesség itt természetes. Ez viszont aligha könnyíti a vezető dolgát. — Pontosan ezért szép munka itt a vezetőé. Mi nem utasítással irányítunk, hanem egy-egy vélemény elfogadtatásához logikusan érvelnünk kell. — Ez a módszer alighanem a vérében van... — Volt ideje felszívódni... — Akkor most beszéljünk a tanácsi időszakáról. Ismert, hogy néhány évig ön a megyei tanács elnökhelyettese volt. Hogy nézett ki ott ez a vezetői véna? — Ha ez a kérdés csapdának készült, akkor máris mondom: a csapda nem sikerült. Ugyanis én a tanácsnál is jól éreztem magam, és bár más jellegű volt a munka mint itt, következésképpen a vezetési stílusban is mást igényelt, azt is szívvel, lélekkel csináltam. Hozzáteszem, aminél lehetett, dtt is az érveket részesítettem előnyben én is, meg a többi vezető is.i — Mégis viszajött ide. Ilyenre még nemigen volt példa. — Mások is mondták már ezt. Nézze: én úgy érzem, nekem ez az igazi. Ezért hálás voltam és vagyok azoknak, akik öt és fél évi (tanácsi munka után lehetővé tették a visszatérésit. — Tudom, az utca szereti a vezetőket ide-oda helyezgetni. Rendszeresen forgalomba kerülnek olyan hírek, hogy az a vezető megy, az jön. Néha még bele is találnak. Volt egy idő, amikor azt beszélték, hogy sűrűn forog Budapesten állásügyben. Igaz volt? — Igaz. Nagyon megtisztelő ajánlatom volt, de köszönettel visszaadtam a lehetőséget. Miért? Mondja, hol lenne nekem annyi barátom, minit itt? Nem túlzók, ha azt mondom, hogy több száz embernek vagyok a kölcsönös tisztelet jegyében egyszerűen Kálmán Gyuszi. Kell ennél több? Meg egyébként is alapelvem: az ember álljon ott helyit, ahol van, dolgozzon becsületesen, de legyen bátorsága ahhoz is, hogy esetleg nem vállal el feladatokat. — Tehát fontosnak tartja, amit most csinál? — Módosítom a kérdést: amit csinálunk. Ment közös munka. Akik itt együtt dolgozunk, évek óta ismerjük egymást, megbízunk egymásban. Mindenki tudja, hogy hol van a helye, mit várunk tőle és ő kitől mit várhalt. Nagyon fontosnak tarltom, hogy az ember a munkahelyen ne feladatokat megoldó automata legyen, mert akkor nem is érezheti magát jól. — Soroljuk fel táviratilag, hogy miről nem beszéltünk eddig. — A tizenhat takarékszövetkezetről, amely közel másfél milliárd forintot forgat. A tizenhárom lakásszövetkezetről, amelynek több mint négyezer lakás van a tulajdonában. A kongresz- szusi és felszabadulási munkaversenybe benevezett 227 szocialista brigádról. A szövetkezeti eszme leendő propagandistáiról, az 1400 tagú 15 önálló ifjúsági szöveitke,Zeitről. A nemzetközi kapcsolatokról, benne az áruházi cserékről, amelyek értéke évente jóval túl van az egymillió rubelen. A harminc művészeti csoportról, amelyek közül többen rendszeresen nemzetközi porondra lépnek. A sportról, pedig a megye sportköreinek hatvan százaléka szövetkezeti érdekeltségű. .. — Látom, még messze lenne a sor vége. Nekünk azonban elfogyott a helyűnk. Végezetül azt kérdezem: most mi a fő gondja? — Az. hogy jól sikerüljön az alkoimánynapi rendezvénysorozat, abban is első helyen az aratóünnepért drukkolok. Olyan jó lenne újra meghonosítani, hisz ezzel a most felélesztett hagyománnyal tovább gazdagodna ez a szép augusztusi ünnep. FEJES ISTVÁN Első királyaink az ország megkérdezése nélkül kormányoztak. A királyi szerviensek (a későbbi nemesek) 1222-ben, a Fehérvárott tartott gyűlésen fejezték ki először azt az óhajukat, hogy az ország ügyeinek intézésében ők is részt kérnek. Az itt kiállított Aranybullába belevették, hogy az évenkénti fehérvári törvénykezési napokon a király köteles megjelenni, a szerviensek pedig ott akadályoztatás nélkül megjelenhessenek. Az 1267-ben, Esztergomban tartott gyűlésen a szerviensek továbbléptek; önmaguknak is kötelezővé tették a megjelenést az évenkénti Szent István-napi országos gyűlésen. Formailag az itt kiállított oklevél még a király önkéntes elhatározásából keletkezett kiváltságlevél s nem országgyűlési törvény, de tartalmában már megközelíti a törvényt, mert a szerviensek követelésére foglalták bele megjelenési kötelezettségüket. A szerviensek vezetői ráébredtek arra, hogy politikai súlyukat tömegek felvonultatásával tudják legeredményesebben növelni. A szerviensek, akiket ez időtől kezdenek nemeseknek nevezni, csak így ellensúlyozhatták eredményesen a király köré csoportosuló bárók, ország- nagyok (mai értelemben a kormány) hatalmát. A nemesség ugyanis fegyveresen jelent meg a tanácskozásokon, hol személy szerint, hol vármegyénként küldtek két- három követet. 1298-ban III. Endre általános gyűlést hirdetett. Ezen, augusztus 5-én „ .. . a király úrnak és az ország báróinak hozzájárulásával a pesti ferences-minorita templom mellett egybegyűlt főpapok Magyarország összes nemeseivel s a szászok és kunok mindegyikével tanácskozván . ..” üdvös határozatokat kívántak hozni az ország megsegítésére, mondja a törvény bevezetője. Az ekkor alkotott törvénycikkek szövegezésükben és megerősítésükben először juttatják kifejezésre az országgyűlési törvényhozás új formáját, a király, a nemesség és a papság, valamint a bárók együttes, közös tárgyalásainak, alkudozásainak gyümölcse az országos gyűlésen fogalmazott magatartási szabály, amelynek megtartását fegyverrel is ki lehet kényszeríteni. Gyakorlatilag ez úgy valósult meg, hogy a papi és nemesi rend határozatait az írástudó főpapok foglalták írásba és a saját, valamint néhány hangadó nemes pecsétjét ráütve terjesztették a király és a bárók elé, akik azután saját pecsétjükkel megerősítették a határozatot, amely így emelkedett törvényerőre. Ezt a pesti gyűlést tekintjük az első olyan országgyűlésnek, amely joggal viselheti ezt az elnevezést. Ettől az időtől napjainkig, immáron hét évszázada tartanak Magyarországon országgyűléseket. A folyamatot még némelyik önkényuralomra, abszolút hatalomra törő uralkodó sem tudta megszakítani. Előbb-utóbb kénytelen volt a nemzethez fordulni, mely küldöttei révén érvényesítette akaratát, részt vett a kormányzásban. Az országgyűlések színhelye általában a királyi székhely közelében volt, vagyis a Pest melletti Rákos-patakot közrefogó mezőn jött össze a nemesség. A főurak pedig a királlyal Budán tanácskoztak s leginkább üzeneteket váltottak a köznemességgel. Ha nem Pestre szólt az országgyűlési meghívó, annak nyomós oka volt. I. Károly Róbert azért tartott 1323-ban Temesvárott országgyűlést, mert az Anjou-ház hívei a déli országrészben voltak túlsúlyban. 1397-ben ismét Temesvárott gyűléseztek, hogy intézkedjenek az ország fokozottabb védelméről. Az előző esztendőben mért a török súlyos csapást Zsig- mond király fényes lovagseregére Nikápolynál... Köztudott, hogy Buda török kézre kerülése után (1541) több mint két évszázadon át Pozsonyban tartották az országgyűléseket. Azért itt, mert Pozsony volt az a magyar város, amely legközelebb feküdt Bécshez, a Habsburg-királyok székhelyéhez. Pozsonyban azonban már jóval a török térhódítása előtt is tartottak országgyűléseket. Az elsőt Zsigmond király uralkodása idején, 1402-ben. A második pozsonyi országgyűlés 1404 húsvéti án nyílt meg és ezen iktatták törvénybe a magyar király főkegyúri jogait, amelynek értelmében minden egyházi javadalom betöltésének joga őt illette. Harmadszor, 1435-ben tartottak Pozsonyban ország- gyűlést, amelynek egyik fontos határozata a banderiális hadrendszer továbbfejlesztéséről szólt. A pozsonyi országgyűléseket a ferences templomban tartották, amelyet IV. (Kun) László építtetett 1280-ban a győztes morvamezei csata emlékére. Kormányzósága idején Hunyadi János is hívott össze országgyűlést Pozsonyba 1452. február 12-re, megyénként két követtel. Alig tanácskoztak néhány napot a ferencesek templomában, amikor megjelent az osztrák kormányzó tanács elnöke és Bécs polgármestere, s meghívták a magyar országgyűlést Bécsbe. A magyarok átlovagoltak és együttes ülésen tárgyaltak az osztrák rendekkel az akkor éppen magát Rómában császárrá koronáztató, a magyar koronát és V. László magyar királyt fogságban tartó Frigyesről. Közben fordultak a hatalmi viszonyok. Frigyes kiadta a koronát és V. Lászlót is, aki még ugyanebben az évben országgyűlést hirdetett Bécsbe. A magyar rendek 1453 januárjában újra Bécsben, az „Am Hof” téren, és az ott álló templomban tartottak országgyűyést, amelyen ünnepélyesen elismerték V. László hatalomátvételét. Mátyás király sem tartotta mindig a fővárosban ország- gyűléseit. 1458-ban azért hirdetett Szegedre ország- gyűlést, mert ott éltek anyai rokonai, hívei, akiknek támogatására uralkodásának elején égető szüksége volt. A tanácskozásokat az ottani, azóta nyomtalanul elpusztult várkastélyban és talán a Szent Demeter templomban tartották. 1463-ban Tolnán, a következő évben Fehérvárott, 1468-ban Egerben, ugyanebben az évben Pozsonyban, 1485-ben Vácott, majd egy ízben Pécsett is tartott országgyűlést. A legtöbbször azonban ő is Rákos mezejére hívta tanácskozni a rendeket, mint utódai 1526-ig. Bár II. Ulászló, majd fia, II. Lajos is tartott másutt országgyűlést, például Bács várában, amikor úgy tervezték, hogy az ország- gyűlésre fegyveresen gyülekező nemesség élén nyomban elindulnak a török ellen. A mohácsi csatavesztés után az országgyűlések nagy részét Pozsonyban tartották, de előfordult, hogy a meghívó máshova szólt, például Besztercére, Nagyszombatba, Sopronba. Időközben — 1753-ban — felépült Pozsonyban az első országház, a rendeknek nem kellett többé templomokban, kolostorokban tanácskozniuk. A török kiűzése után először 1790-ben tartottak országgyűlést Budán-Pesten, azután 1892-ben és 1807-ben, különben továbbra is Pozsony maradt az országgyűlések színhelye 1848-ig. Azóta azonban — a két debreceni országgyűlést kivéve — a honatyák Budapesten üléseznek a külön erre a célra emelt impozáns Országházban. DR. CSONKARÉTI KAROLY
