Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-18 / 194. szám
\ 2 "Aépüjság 1084. augusztus 18. PANORÁMA Dallas Ki figyel az elefántra? Mioldegyezmény Nehéz dolguk lesz a szervezőknek a Republikánus Párt hétfőn kezdődő dallasi elnökjelölt-jelölő tanácskozásán, az úgynevezett konvención. Azt kell biztosítaniok, hogy az amerikaiak egyáltalán odafigyeljenek az elefántra (ez a párt jelképe, míg a demokraták „címerállata” a szamár), noha meglepetés, dráma aligha várható. A városi hatóságok kétméteres drótkerítést húztak az ultramodern dallasi konvenció-központ köré, hogy megakadályozzák az esetleges tüntetéseket. Minden bizonnyal sor kerül rájuk, mert a legkülönbözőbb csoportok jelentették már be jó előre ilyen szándékukat, s valószínűleg ezek jelentik majd a legérdekesebb eseményeket a konvención. Ronald Reagan jelöltségét az újabb négyéves elnöki mandátumra senki sem fenyegeti, a júliusi demokrata párti tanácskozással ellentétben nem várhatók izgalmas — és vitára ingerlő — felszólalások, s bár a párt kasszája gazdag, a látványosság aligha múlja felül a San Franciscóban megtartott demokrata párti parádét. A kivonulás persze, nem lesz kisebb. A valamivel több mint két és fél ezer küldött és ugyanannyi helyettes küldött mellett vagy tízezer meghívott vendég és látogató, mintegy 15 ezer újságíró, rádiós és televíziós tudósító és műszaki érkezik. A három nagy amerikai televíziós hálózat természetesen Daliásból is ad helyszíni közvetítést, ugyanúgy, ahogy San Fran- ciscóból tette. A tanácskozás szervezőinek alighanem legfőbb célja most az, hogy érdekessé és látványossá tegyék ezt a nagy televíziós showműsort. Kényes problémákról, valóban sorsdöntő kérdésekről ugyanis aligha tesznek említést a tanácskozás jó előre kidolgozott és személyesen Reagan elnök által jóváhagyott forgató- könyve szerint. Pedig azért a Republikánus Párton belül is vannak viták, ha ezek nem is vezettek nyílt lázadáshoz Reagan ellen. Az ultrakonzervatív szárny kevesli, amit az elnöktől kapott, majdhogynem liberális magatartással vádolja. Ezért tett Reagan az idei nyáron néhány olyan lépést, ami kielégítheti konzervatív támogatóit — például követeli, hogy a nyilvános iskolákban is lehessen imádkozni, igaz, egyelőre csak a tanítási időn kívül. De a konzervatívok azért megmutatták, hogy képesek felülbírálni a Fehér Ház lakóját: a demokratákkal kirobbant adóügyi vita kellős közepén olyan pártprogramot kényszerítettek Reagan- re, amely megköti kezét az adóemelések ügyében. (Más kérdés, hogy az elnök döntéseiben szuverén, és nem köteles ragaszkodni saját pártja programjához.) A mérsékeltek amiatt elégedetlenek, hogy kizárták őket a program előkészítéséből. Igaz, Reagan nekik is tett egy-.két gesztust: a külpolitikai fejezetben néhány kisebb módosítást hajtott végre az 1980-as „kemény” megfogalmazások enyhítésére. Alapjában véve azonban a párt programja alig tér el a négy évvel ezelőttitől, mintha időközben semmi sem történt volna. Még mindig az egykori elnököt, Car- tert támadja, persze, azzal a nem is titkolt szándékkal, hogy egykori alelnökén, Walter Mondale-on, a demokraták jelenlegi elnökjelöltjén üssön. Magától értetődően nagy súlyt helyez a Reagan- kormány gazdasági eredményeire, de új gondolatot alig vet fel, s a még mindig meglévő gondokat itt is igyekszik Reagan elődjének nyakába varrni. Lesznek persze a konvenciónak egészen új vonásai is. Már a programbeszédet is nőre bízták, ráadásul olyanra, aki úgynevezett kisebbséget képvisel, a mexikói származású Katherine Ortegára, az Egyesült Államok kincstári hivatalának vezetőjére. Rajta kívül még három magas pozícióban lévő nő is felszólal: két miniszter, Elisabeth Dole és Margaret Heckler, valamint az ugyancsak miniszteri rangban lévő ENSZ-nagykövet, a nem éppen haladónak ismert Jeanne Kirkpatrick is. Ez nyilván azt kívánja ellensúlyozni a szervezők szándéka szerint, hogy a demokraták alelnökjelöltül nőt választottak, s főleg azt, hogy a republikánus pártprogram ellenzi a nők egyenjogúságát kimondó alkotmánymódosító javaslattervet. Ami a kisebbségeket illeti, a két és fél ezernél több küldött közül nem egészen hetvenen kerültek ki a fekete lakosság soraiból — ez is azt demonstrálja, hogy a Grand Old Party, a republikánusok pártja vajmi kevéssé törődik a lakosság e rétegének érdekeivel, vagy akár szavazataival. Enélkül is nyeregben érzi magát. KISS CSABA, Washington BUDAPEST Barátsági gyűlést tartottak pénteken Budapesten, a Hadtörténeti Múzeum előtt. Az ünnepségen a várnai csata közelgő 540. évfordulójára emlékezve magyar és bolgár felszólalók méltatták népeink múltbeli és mai ösz- szefogásának jelentőségét. Az évforduló alkalmából Bulgáriában és Romániában is közös megemlékezéseket tartottak és tartanak a török hódítók elleni küzdelem kiemelkedő katonai vezetőjének, Hunyadi Jánosnak emlékhelyein. * Burgert Róbertét, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagját, a Bábolnai Mezőgazda- sági Kombinát vezérigazgatóját 60. születésnapja alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága nevében pénteken Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára köszöntötte. * A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a Nyisztor György emlékérmet adományozta Bessenyei Zoltánnak, a szakcsi Űj Élet Tsz elnökének. VARSÖ A lengyel kormány hajlandó tárgyalásokat kezdeni az amerikai kormányzattal egy új tudományos szerződésről és egy új légiforgalmi megállapodásról, ugyanakkor továbbra is elutasítja, hogy Washington beavatkozzon a lengyel bel- ügyekbe. Egyebek között ezt tartalmazza a lengyel kormány válasza, amelyet Varsóban ismertetett a lengyel külügyminisztérium képviselője az Egyesült Államok ideiglenes ügyvivőjével. KABUL Afganisztán függetlenségének 65. évfordulójáról ünnepi ülésen emlékeztek meg csütörtökön Kabulban. Pérez de Cuellar ENSZ- főtitkár öt évre szóló megállapodást írt alá az Intelsat (Nemzetközi Műhold Szervezet) igazgatójával arról, hogy műholdas összeköttetést teremtenek az ENSZTegnap délután 14 órakor rendezte meg Szekszárdon a Tolna megyei Tanács művelődési osztálya és a Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei bizottsága a köz- művelődésben dolgozók megyei ünnepségét. A Művészetek Házában megtartott rendezvényen a Himnusz elhangzása és a nívós kulturális műsor után Bartos László, a Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei titkára köszöntötte az ünnepség résztvevőit, valamint az elnökségben hetlyet foglaló Gyugyi Jánost, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkárát, István Józsefet, a megyei tanács elnökhelyettesét, Csajbók Kálmánt, a HNF Tolna megyei Bizottságának titkárát és Horváth Gézát, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának titkárát. Ezt követően Csajbók Kálmán, a Hazafias Népfront Tolna megyei Bizottságának titkára mondott ünnepi köszöntőt. Az ünnepi köszöntő után István József, a megyei tanács elnökhelyettese kitüntetéseket, jutalmakat adott át központ és a világszervezet Közel-Keleten állomásozó békefenntartó alakulatai között. Az ENSZ évente kétszázezer dollárt fog fizetni a műholdhálózat használatáért. a közművelődésben kiemelkedő munkát végző dolgozóknak. Szocialista Kultúráért kitüntetésben 13-an, Kiváló Munkáért kitüntetésben 8-an, miniszteri dicséretben pedig 20-an részesültek. Babits Mihály emlékplakettet Berkics János, az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának szerkesztője, dr. Töttős Gábor, a megyei könyvtár könyvtárosa, Lázár Ervin író és Méri Éva, a Művészetek Háza igazgatója kapott. Az ünnepségen került sor a Tolna megyei Levéltár, a HNF Tolna megyei Bizottsága és a Tolna megyei Tanács művelődési osztálya által kiírt helytörténeti pályázat értékelésére és a díjak átadására. A kitüntetési ünnepség után két kulturális programra is sor került. Dr. Losonczi Miklós művészettörténész köszöntője után megnyílott V. Bazsonyi Arany és Vecsési Sándor festőművészek kiállítása, majd megrendezték a Művészetek Háza első műsoros estjét. Kitüntetett közművelődési dolgozók A ifílag kenyere Küzdelem a kiszáradt földdel Etiópiában Nehéz elképzelni akkora kenyeret, amelyből bolygónk minden lakója kaphatna egy szeletet. Négy és fél milliár- dan élünk a földön, a kenyérfogyasztás adatai csillagászati számokkal mérhetők csupán. Ám még meg sem lódulhat a képzelet, máris éhezők jelennek meg szemünk előtt: elgyötört, csontig lesoványodott gyerekek, nők. férfiak. A négy és fél milliárd emberből jelenleg 450—500 millióan éheznek, további egymilliárd azoknak a száma, akik nem jutnak elegendő élelmiszerhez. Korunk szomorú valósága, az emberiség egyik legnagyobb problémája ez, amelyet a képzelet még legmerészebb szárnyalásában sem feledtethet velünk. Felkiáltójel: a Szahel Tények bizonyítják, hogy a nyolcvanas évek küszöbét átlépve az éhesek még éhe- sebbek, a jóllakottak még jóllakottabbak lettek. Az éhezés borzalmai elsősorban a fejlődő országokat sújtják. Bolygónk lakosságának kétharmada él ezekben az államokban, s 22 százalékuk nem jut hozzá a szükséges kalóriamennyiséghez, 33 százalékuk nem kan elég fehérjét, 50 százalékuk rosszul- tánlált. Legkritikusabb a helyzet Afrikában, ahol ma több ember szenved a betevő falat hiányától, mint negyedszázada. A FAO, az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezete szerin a leginkább veszélyeztetett 29 ország közül 26 ezen a kontinensen található. Itt is óriási felkiáltójel a Sza- hel-övezet: a Szaharától délre fekvő országokban a lakosság 70 százaléka éhezik. A legnépesebb kontinensen. Ázsiában többen nélkülözik ugyan a naponta minimálisan szükségesnek ítélt élelmiszert, hozzáértők mégis itt tartják reménykeltőbbnek a helyzetet. Ennek oka, hogy a földrészen ígéretes kezdeményezések történtek az éhínség enyhítésére. Indiában például, ahol a lakosság 66 százaléka nem tud naponta jóllakni, a kormány támogatásával a gabonatermelés az elmúlt tíz esztendőben megnégyszereződött. Még biztatóbb eredményekkel büszkélkedhet Kína. összességében Ázsiában a mezőgazdasági termelés 1974. óta évente 3,4 százalékkal növekedett, míg Afrikában, amely egykor önellátó volt, a hatvanas évek óta csökken az egy főre jutó élelmiszer- termelés. Latin-Amerikában is súlyos gondokat okoz a mindennapi betevő hiánya. Mexikóban például a lakosság 42 százaléka szenved ettől, Brazíliában pedig valóságos kis-Szahelek alakultak ki. Az áldatlan helyzet okai Riasztó tehát a kép, riasztóak az adatok. Mindebből látható, hogy az éhezők problémája ma már nem intézhető el egy kézlegyintéssel, vagy humánusnak vélt-szánt segélyakciókkal. Gyakorta felmerül .a kérdés: ki-mi idézte elő ezt az áldatlan helyzetet? A legtöbbször azt emlegetik fő okként, hogy a fejlődő országokban a népesség szaporodása gyorsabb, mint a mezőgazdasági termelés növekedése. Való igaz, napról napra többen állnak sorba, nemegyszer verekednek az emberek az élelemért. Ám ez aligha lehet elfogadható magyarázat arra, hogy miért olyan elmaradott a mezőgazdasági termelés, miért nincsenek szakemberek, korszerű gépek, az adott éghajlatot tűrő növényfajták, jó minőségű vetőmagok ? Valójában a fő ok mindegyik fejlődő állam esetében a gyarmati múltban rejlik. Az anyaországok annak idején a saját kényük-kedvük szerint fejlesztették, nem fejlesztették gyarmataik gazdaságát. hosszú időre kiszolgáltatottá tették ezeket az országokat. Ezt tetézték nem egy helyen a függetlenség elnyerése után a hibás gazdaságpolitikai lépések, az amúgy is elmaradott mező- gazdaság elhanyagolása, a presztízsberuházások, az uralkodó elit önzése, azután a természeti csapások, mint az aszály, a sivatag terjeszkedése, és persze, a gyorsan növekvő népesség. A fejlett tőkés országok szívesen érvelnek azzal, hogy segítik a rászorulókat. Csakhogy nem ritka, hogy a segélyt politikai, gazdasági feltételekhez kötik, így történhet meg az, hogy az összes segély harmada eleve katonai célokat szolgál. Másrészt ha mégoly humánus indítta- tásúak is a segélyek, a szál- Jítás költségei nagyon magasak. Ráadásul ezekben az államokban fejletlen az infrastruktúra, nincs szállító- eszköz. kevés az üzemanyag, megdézsmáliák a szállítmányokat, ezért gyakran el sem jutnak ahhoz, akinek küldték. S végül van még egv szempont, ami a segélyküldemények ellen szól: nem ösztönzik a segélyhez jutó országokat mezőgazdaságuk fejlesztésére. Álmok és realitások A szakértők már többször bebizonvították, hogy planétánk képes eltartani lakóit. Az. élelmiszertermelés ma is tíz százalékkal több a világon. mint amennyire szükség volna. Az Egyesült Államok például egymaga any- nyi élelmiszert termel, hogy saiát 230 millió lakóján kívül még 100—150 millió embert el tudna látni. Ha bolygónk egészét nézzük, legjobban táplált a lakosság Észak-Amerikában, Ausztráliában és részben Európában. Az itt élők az optimálisnál 12 százalékkal több kalóriát, s 22 százalékkal több fehérjét fogyasztanak el. Míg másutt az éhínség és az abból fakadó betegségek szedik áldozataikat, addig a fejlett országokban a túlzott, egészségtelen táplálkozás következtében alakultak ki valóságos népbetegségek. Kézenfekvőnek látszik tehát a megoldás: ha van elég élelmiszer, úgy kell elosztani, hogy mindenkinek jusson belőle. Ehhez a nemzetközi kereskedelemben fel kellene számolni a politikai, gazdasági megkülönböztetés minden formáját, az igazságtalan elosztási viszonyokat, ami elképzelhetetlen az új, igazságos világgazdasági rend megteremtése nélkül. Ez utóbbitól azonban, valljuk be, még igen távol vagyunk. Reálisabb megoldásnak látszik egy átfogó gazdaság- fejlesztési stratégia kidolgozása, majd megvalósítása a fejlődő országokban. Ehhez viszont pénz, nagyon sok pénz kell — és közös tenni akarás. A Varsói Szerződés tagállamainak vezetői prágai nyilatkozatukban indítványozták: „A katonai kiadások csökkentése eredményeként felszabaduló összegeket a gazdasági és szociális fejlesztés céljaira lehetne felhasználni, többek között a fejlődő államok ez irányú Agyontiport gyerekek. A thaiföldi fővárosban élelmiszert osztottak, az özönlő tömeg 1!) embert taposott halálra. támogatására is”. Napjainkban a világ országai 450 milliárd dollárt költenek fegyverekre. Az éhezési folyamat visszafordítására 500—1000 millió dollár kellene ... S végül még egy adat: az ezredfordulóra bolygónkon hatmilliárd ember él majd, másfél milliárddal több, mint jelenleg ... KOCSI MARGIT Szomorú látvány — szomorú valóság: éhező anya és haldokló gyermeke
