Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-16 / 192. szám

/''tolna'A U KÉPÚJSÁG 1984. augusztus 16. FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK KISZ-titkár az „ismeretlenségből” Lassan egy esztendeje már, hogy a nagyközség KISZ-titkárának választot­ták meg a dunaföldvári fia­talok Fehérné Keserű Kata­lint. A faddi születésű, Deb­recenben végzett ifjú peda­gógust a Duna-parti telepü­lésen tanítványain kívül szinte alig ismerték. Mond­hatni, ismeretlenül szavaz­tak neki bizalmat. Vajon miért? — Hogyan került Duna- földvárra? — Amikor 1982-ben Deb­recenben biológia—kémia szakon befejeztem tanulmá­nyaimat az egyetemen, már elhatároztam, hogy vissza­térek a megyébe. Mint fia­tal gimnáziumi pedagógus­nak lakást ajánlottak fel itt, Dunaföldváron, és természe­tesen rögtön megragadtam a nem mindennapi lehetősé­get. — Rendszerint olyan em­bert választanak meg a mozgalomban vezetőnek, akit ismernek, szeretnek a fiatalok, aki már korábban munkájával kiérdemelte a felelősségteljes megbizatást. Az ön esetében nem így tör­tént! — Korábban nem tevé­kenykedtem különösebben a mozgalomban. Váratlanul is ért, amikor tavaly megkere­sett Jákli Péter tanácselnök, majd a megyei KlSZ-bizott- ság titkára ... — Felkészítették, kapott valamiféle támogatást? — A küldöttközgyűlésig erre nem került sor, később viszont, megválasztásom után, elméleti anyagokkal, szakirodalommal segítettek. — Milyen tervei, elképze­lései vannak közel egy év után a nagyközség KISZ- mozgalmában? — Bár október közepén választottak meg, az elmúlt tanévben még a gimnázium­ban dolgoztam. Hivatalosan csak néhány hete, július vé­gén költöztem át új helyem­re, a pártbizottság épületé­be. így jelenleg még a tapo­gatózás, ismerkedés stádiu­mában vagyok. Amit azon­ban már világosan látok: a mintegy 430 tagot számláló községi szervezetünknek majdnem fele gimnáziumi tanuló, másik részük az ipari és szolgáltató ágazat­ban dolgozik. így feltétlenül be kell vonnunk a termelő- szövetkezetek fiatalságát is a mozgalomba. Ezenkívül szélesíteni kell kapcsolatain­kat a különböző intézmé­nyekkel, így már folyamat­ban van egy megállapodás a művelődési házzal. — Milyen a kapcsolata az egyes ágazatok alapszerve­zeteivel? — Általában jellemző, hogy a tanintézetekkel könnyű együtt dolgozni a KISZ-életben, így érthetően a gimnáziummal tökéletes a kapcsolatom. Az ipari szö­vetkezetek közül a gumiipa­ri tevékenysége emelkedik ki. Igyekszem azonban lehe­tőség szerint mindenhova eljutni, a különböző terüle­ten dolgozó fiatalokkal, problémáikkal megismer­kedni. — Gondjai? — Egyedül talán csak a nagy távolságok jelentenek gondot. Ennek leküzdésére azonban elegendő egyetlen kismotor is ... T. Zs. Tatán edzStábarozott, ötpróba után négytusára készül A Tolna megyei olimpiai ötpróbások a múlt hét végén Domboriban, a Tengerszem-tó partján randevút adtak egy­másnak. Közöttük volt Ne­mes Miklós is, aki azon sze­rencsés ötpróbások közé tar­tozik, akik Tatán vettek részt edzőtáborban. Vele beszél­gettünk a sportmozgalomról és a tatai élményeiről. — Miként kerültél kapcso­latba az olimpiai ötpróbával? — Véletlenül csöppentem bele a mozgalomba. Egyik barátom a téli csúcstúra előt­ti napon mondta, hogy ő is elindul a versenyen. Gondol­tam egyet, és még éjszaka az ügyeletén megcsináltattam az orvosi igazolást, másnap je­lentkeztem Pécsett a szerve­zőknél. Hetedmagammal 4 óra 40 perc alatt teljesítettem a 30 km-es távolságot. — Az első sikeres próba után megjött az önbizalmad. Edzés nélkül azonban a ma­gas követelményszintet nyil­ván nehéz volt elérni. Hogyan készültél a további megmére­tésre ? — Az önbizalmam tényleg megjött, de rádöbbentem arra is, hogy a nagy izom­lázam az edzéstelenségből adódik. Az IBUSZ maratoni versenyre már szorgalmasan készültem. 400 kilométert fu­tottam előtte. Érdemes volt ennyit edzeni, hiszen a 900 körüli induló közül a 270. lettem, 3 óra 34 perc alatt teljesítettem a távolságot. A kerékpártúrára túl hamar ke­rült sor ezután, hiszen a kö­vetkező hétvégén már nye­regbe kellett szállnom. Egy kölcsönbiciklivel 4 óra 20 perc alatt értem a célba. Előtte nyolc évig nem láttam közelről kerékpárt, meg vol­tam elégedve magammal... A 28 kilométeres futás már csak formaság volt részemre, ekkor jutott eszembe, hogy lehetek én ötpróbás, hisz még két próba lehetősége előttem állt. — És akkor következett a legnehezebb próbád ... — Igen, a vízitúra. Egy­szerűen gyötrelmes pillana­tokat éltem át, de megérte. Kilenc és fél óra alatt sike­rült megtennem a Baja— Fájsz—Baja közötti víziutat kajakkal. Részemre ez volt a legnehezebb, legkeményebb próba, valószínű azért is, mert az ötödiket itt szerez­tem meg. — A tatai edzőtábor közel háromnapos programot kí­nált az ötpróbázóknak ... — Pénteken érkeztünk, sportprogram nem volt az­nap. Egy kuvaiti futballcsa­pat edzését néztük meg, majd este bemutatták a szer­vező bizottságot. Kulturális programmal zárult az első nap. Szombaton biatlon-ver­senyt rendeztek számunkra, egy km-es úszás és utána 14 km-es futás adott lehetőséget felmérni edzettségünket. Nyílt verseny lévén, bárki indulhatott, az úszás után utolsó voltam a közel száz induló közül. A futásnál összeszedtem magam és har­mincadik befutóként értem a célba. Pár perc pihenő után elindultam a 7 km-es verse­nyen is, délután már fociz­tam és pingpongoztam. Este neves művészek műsorát néztük végig, majd az Éliás disco zárta a második napot. Vasárnap az eredményhirde­tés volt a fénypont, s az ebé. det követően fájdalmas szív­vel búcsúztunk az edzőtábor­tól. A százhetven meghí­vottból százhúszan itt voltak, állítom, mindenki jól érezte magát. — Hogyan tetszett a kör­nyezet? Voltál-e már itt? — Nem voltam még Tatán. Nagyon szép ez a létesítmény, minden megtalálható egy he­lyen. Emellett élsportolói el­látásban is részesültünk, a szervezés pompás volt, csak annyit mondhatok, örülök, hogy részt vehettem a tábo­rozásban. — További terveidről hall­hatnánk? — Szeptember 16-án lesz a Tatai-tó körüli futás, majd szeptember 29-én Szolnokon indulunk a négytusa-verse- nyen. Szekszárdról egy csa­pat fog indulni, a verseny­számok: kerékpár, kajak, úszás és futás lesznek. — Kik képviselik Szekszárd színeit? — Czencz Péter, Szűcs Ist­ván, Csutorás József és jó­magam. Ilyen versenyen még nem vettünk részt, ki akar­juk próbálni erőinket, remél­jük, sikeresen fogunk szere­pelni. ERDŐS PÁL „Nem vagyok tengerészalkat” Amikor hajósokról hal­lunk, önkéntelenül eszünkbe jutnak Kossuth Lajos sza­vai : „Tengerhez magyar”, ami szállóigéként úgy ma­radt ránk, hogy „Tengerre magyar”, amelynek ugyan a tengerre szálláshoz csupán annyi köze volt, hogy ezzel a jelszóval hívta fel a fia­talok figyelmét, a Fiúméig vezető vasútvonal építésére. Szűkebb pátriánkból, Tol­na megyéből egyre többen éreznek vágyat arra, hogy tengerre szállhassanak. Fel­vetődik a kérdés, hogy ki miért szeretne tengerész len­ni. Kalandvágyból, a vélt meggazdagodásból, avagy az utazás iránti szeretetből? Szekszárdról, Tolnáról és a környékbeli községekből sok fiatal próbálkozott ezzel a keménységet, idegi meg- terheltséget igénylő munká­val. A jelenleg hajózó tenge­részek közül Fejér László az egyik rangidős, ő már tizen­egyedik éve hajózik. — Hogy lesz valaki a ten­ger szerelmese? — Gyerekkoromban Bada­csonytomajon laktunk, és óriás teknőc páncélja már ott rajongva figyeltem a Balatonon ringatózó hajó­kat. — Eredeti szakmád? — Finommechanikai mű­szerészként dolgoztam a szekszárdi műszergyárban. Barátaim hatására „nyergel- tem” át a tengerészeihez. — Az első hajóút hova ve­zetett? — Az olaszországi Velen­cében hajóztunk be, és azóta az a legkedvesebb városom is. A Földközi-tengeren él­tem át az első megpróbálta­tásokat is, a viharokat kö­vetően a tengeribetegség en­gem sen kímélt. — Hogy fogadták a kollé gák? — Azt hiszem, a szeren­cse sem került el, kiváló parancsnokom és kollégáim átsegítettek a kezdeti nehéz­ségeken. Igaz, hogy mi még a régi tengerésztörvények szerint hajóztunk, a minket, idősebbeket követő generá­cióváltás, a mai fiatalok helyzetét lényegesen meg­könnyítette. — Az elmúlt egy évtized­ben merre jártál, és milyen élményeket gyűjtöttél? — Eddig ötven ország százhuszonhét kikötőjével is­merkedhettem meg. Emléke­zetes marad, hogy a görögor­szági utazásom során meg­nézhettük az Akropoliszt, Szingapúrban a tengeri ak­váriumot, ami csodálatos, de sorolhatnám még Japánt, Madagaszkárt is, amelyek maradandó emlékeim közé tartoznak. — Mi kell ahhoz, hogy va­laki jó tengerész legyen? — Talán a következő: al­kalmazkodási képesség, tűrő­képesség, jó idegállapot, az elöljáróknak tiszteletadás, és nem utolsósorban a klíma- változások elviselése. — Van-e lehetőség a to­vábbképzésre? — Hajósszakmunkás-képző iskolát végeztem, itt többek között tanultunk navigációt, hajóépítést, olyan tantár­gyakat, amelyek a hajózás­sal kapcsolatosak. És az sem egy utolsó szempont, ha va­laki beszél valamilyen vi­lágnyelvet. Én angolul elég tűrhetően beszélek, ami el­sősorban a más nemzetek hajósaival történő kapcsolat- tartás egyik legfontosabb eleme. — Szabad idő? — Horgászat, fafaragás, olvasás. Minden hajónak ko­moly könyvtára van, ahol a hajózás történetétől kezdve a történelmi tárgyú köny­vekig minden megtalálható. — Nehéz abbahagyni? — Hm... Nehéz kérdés. — Addig is további jó utat! Fejér László gyűjteményéből egy „cápafogsor” Szeptember 2., Prométheusz-park Vakációzáró ’84 Keresik Tolna szépét! Minden jót illendő jól és kiadósán elbúcsúztatni. Ezért döntött úgy a Tol­na megyei KISZ-bizottság, hogy az idei felhőtlen, ká­nikulától terhes és jégeső­verte nyári vakációt annak rendje-módja szerint nyilvá­nosan elbúcsúztatja. A kö­zépiskolás-népünnepély hely­színe Szekszárdon lesz, a Prométheusz-parkban. A Tolna megyei KISZ-bi- zottságon felül a rendező szervek idevárnak szeptem­ber 2-án, vasárnap délután három órától kezdve a meg- változtathatatlanba beletörő­dött általános, közép- és fő­iskolás fiatalok mellett min­den szórakozni vágyó fia­tal-öreg szekszárdi polgárt, aki úgy dönt, hogy este tí­zig együtt nevet, szórakozik, zenét hallgat. Lássuk, milyen programo­kat kínálnak a szervezők!? A színpadon pontban há­romkor pol-beat műsor kez­dődik, majd ezt követően a jó hírű dunaföldvári amatőr színjátszó együttes, a Játék­szín mutatja be A zsugori uram című Moliére-darabot. Lesz még önvédelmi sport- bemutató és népzenei hang­verseny táncház nélkül, ahol a Kozsofc együttes zenéjére a TOTÉV táncosai forognak. Este héttől az Ex együttes slágermúzeumát utcabál kö­veti. A programok egy időben több helyszínen zajlanak majd. Az egyik pedig ebből sa­játságos és pikánsnak Ígér­kezik. A rendező szervek ke­resik, helyesebben szeretnék megtalálni megyénk legszebb, és minden más leggel bíró lányát-asszonyát, egyszerűb­ben: a TOLNA SZÉPÉT. Ennek érdekében a hely­színen várják azon jelentke­ző lányokat-asszonyokat, akik úgy vélik, hogy meg­felelhetnek minden kritéri­umnak és eséllyel pályázhat­nak a most alapítandó ki­tüntető címre. Életkori kitételt a meghir­detők nem ismernek! Szombat esték Szekszárdon Ez a szórakozás?! ...ők már ketten Lejárt a lemez Fotó: Kapfinger András

Next

/
Thumbnails
Contents