Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-16 / 192. szám

1981. augusztus 16. TOLNA \ “NÉPÚJSÁG 3 Új keresetszabályozás 1985-től Egy alapelv, három A gyökérbánya titka (3.) Éjjel-nappal vigyáz az agyközpont Minden embert a márkaszámáról ismernek A Szászvár II. kijárata Králl Zoltánt (szemüvegben) körbefogják a 13-as csapat tagjai Annak idején a gazdaság­ban nagyon sokat vártak 1968-tól, a reformtól. Á vá­rakozáshoz gyakran illúziók is tapadtak. Most inkább a kishitűek vannak többség­ben. Kétségtelen, hogy az 1985. évi irányítási-szabályo­zási pályamódosítás csodák­ra nem képes, de azért nagy energiákat szabadíthat fel. Meg kell fizetni a jobb munkát A széles körű keresetsza­bályozási kísérletek tapasz­talatait is hasznosítva 1985- től megszűnik a vállalati nyereség és bérérdekeltség elkülönültsége, kettőssége. Vagyis a keresetnövekedést nem teszik külön mutató­számtól függővé. A munka­bér az anyag- és energia- költségekhez, a felhasznált eszközállomány terheihez ha­sonlóan költségtényezővé vá­lik. Ahogyan az anyag- és energiafelhasználás nincs központilag külön szabályoz­va, ugyanúgy ezentúl a bér­felhasználásban is a gazda­sági ésszerűség lesz a kizá­rólagos vezérlő erő. Meg le­het és meg kell fizetni a munkás, a műszaki teljesít­ményét, ha a munkájuk ré­vén a bérköltségeknél (az adóterheket is beleértve) na­gyobb új érték képződik. Az új érték forrása persze nem feltétlenül több termék. A vállalati nyereséget lehet energia- és anyagtakarékos­sággal. az eszközök jobb ki­használásával, értékesebb, jobb minőségű, korszerűbb termék előálításával is nö­velni. Hol, mi változik? Az új keresetszabályozási rendszer több részlete még tisztázásra szorul, főbb elvei azonban már kialakultak. Három modell alkalmazására kerül sor 1985-től. Az alap­modell a keresetszint-szabá- lyozás. Az ide kerülő válla­latok az egyéni kereseti szint — tehát nem a növekmény — után sávonként progresz- szív adót fizetnek. Adómen­tesség csak a minimális bért (jelenlegi havi 2000 forintot) illeti meg, az előző évi szint (a bázis) tehát adóköteles. Az adómérték 10—50 száza­lékig terjed, Progreszív, de a legfelső sávban sem irreá­lis. A keresetszint-szabályo- zás a legkötetlenebb, a leg­szabadabb modell, az inten­zív ösztönzésre leginkább al­kalmas. A másik új forma a kere­setnövekmény-szabályozás. Alkalmazhatósága szintén a szabadon felhasználható nye­reség alakulásától függ. A progresszív, ám mérsékelt adókulcsok mellett ez a mo­dell is a jelenleginél sokkal rugalmasabb bérgazdálkodást tesz lehetővé. Végül harma­dik modell a központi kere­setszabályozás. Ebben a for­mában, mint ismeretes, a terveknek megfelelően meg­határozott mértékű adómen­tes kereset növelésére van lehetőség. Az ezenfelüli nö­vekedést progresszív adó terheli. Elosztás helyett ösztönzés A keresetszint, illetve a keresetnövekmény-szabályo­zást az úgynevezett vegyes ágazatokban és valós nyere­(TUDÖStTÖNKTÖL) A dombóvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága hely­színi ülést tartott a Pátria Nyomda dombóvári gyáregy­ségében. A téma: a dolgozók érdekében hozott művelődés­ügyi, egészségügyi, szociális és munkaügyi jogszabályok betartása volt. A beszámoló megtárgyalása előtt a testület tagjait So­mogyi Kálmán gyáregység- igazgató vezette végig a gyár­egységen. A dolgozók tágas, ségi viszonyok között alkal­mazzák. A többi területen, illetve az úgynevezett vál­ságágazatokban marad a központi keresetszabályozás. Átmenetileg egy-egy évre, a másik két formába sorolt cégek is, kérhetik a közpon­ti keresetszabályozás alkal­mazását, vállalva az általá­nosnál alacsonyabb adómén-' tes kerestnövelési lehetősé­get. A változások nem érin­tik az eddig is viszonylag rugalmas keresetszabályozási formákban dolgozó mezőgaz­dasági üzemeket, kisvállala­tokat. A keresetszabályozás ed­dig elsősorban a jövedelem- kiáramlás kézben tartására irányult, s most az ösztön­zési funkció kerül előtérbe. A váltás feltételezett előnyei mellett vitathatatlan a gaz­dasági társadalmi kockázat. Minél rugalmasabb ugyanis a szabályozás, annál kevés­bé képes önmagában garan­tálni a teljesítményhez iga­zodó keresetkiáramlást. Ezért megfelelő feltételrendszer, szigorú követelményeket tá­masztó gazdasági környezet szükséges. Miután megnő a nyereség, az adóviselő-képesség szere­pe a teljesítménytől függet­len keresetkiáramlást min­denekelőtt az árak korlátoz­hatják. Ehhez pedig nélkü­lözhetetlen az éles verseny­helyzet, illetve a megfelélő árszabályozás. A legrugalma­sabb keresetszabályozási for­mát tehát csak azok a gaz­dálkodó egységek alkalmaz­hatják, amelyek növekvő bérköltségeiket nem tudják a vevőkre nyakló nélkül át­hárítani. Erre garancia a nagyarányú export, illetve a megnyugtató árszabályozás. Nélkülözhetetlen a nagyfo­kú költségérzékenység, az ésszerű takarékosság, a kü­lönböző költségtényezők mindenkori optimális ará­nyának kialakítása. Ügy vál­jon a különböző gyári forint konvertálhatóvá, hogy a bér- forinthoz hasonló keménysé­gű lesz a költségforint és nem a bérforint puhul meg. A rugalmasság kockázata Csak aki a jelenlegi 7—8 százalékos inflációs rátát is fel akarja srófolni, az gon­dolhat arra, hogy eljött a könnyű béremelések idősza­ka. Ha ugyanis a kiáramló bérforintnak nem lesz nö­vekvő teljesítményfedezete, elszabadulhat a pokol, az inflációs gerjedés felgyorsul­hat és ellenőrizhetetlenné válhat. Nélkülözhetetlen te­hát a felelős, fegyelmezett bérgazdálkodás. A növekvő bérfizetési hatáskörnek olyan vezetői érdekeltséggel kell párosulnia, ami eleve kizárja a telj esi tményfedezet nélküli személyi jövedelmek kifize­tését. Az új ösztönző bérezési gyakorlat nem csupán meg­felelő gazdasági, szabályozá­si viszonyokat, hanem gyö­keres szemléletbeli változást is feltételez. A vállalatok közt várhatóan jelentős bér- különbségek alakulnak ki 1985-től. Előnyösen startol­hatnak a magas nyereség-, az alacsony bérhányadú vál­lalatok. Különösen akkor, ha a nyereséget nem terhelik adósságok, hiteltörlesztések, kamatfizetések. Ellenkező esetben nyilvánvalóak az in­világos üzemcsarnokban, kor­szerű munkahelyeken dol­goznak. Mód van a közvet­len munkahelyi tisztálkodásra is, mert több kézmosót is fel­szereltek. A gyáregység a mai igényeknek megfelelő szo­ciális létesítményekkel (Öltö­zők, mosdók, zuhanyozók) rendelkezik. Az üzemben 1982 óta működik üzemorvosi rendelő, melynek felszerelt­sége az előírt követelmények­nek megfelel. A betűszedőben és az öntödében vegyi árta- lonf is lehetséges, ennek csők. modell dulási arányok. A nagyobb bérkülönbségek várhatóan felgyorsítják a munkaerő mozgását, s társadalmi fe­szültségeket indukálnak. Az ilyen szabályozással együtt járó változások megértőbb fogadtatását nem könnyű el­érni. Még nehezebb támoga­tást szerezni a helyi bérezési döntésekhez, az egyenlősdi felszámolásához. Ne legyen jelenléti díj Mindenütt rendkívül felfo­kozódott a béremelések irán­ti igény. Azért mert az igé­nyeket, az elvárásokat nem a teljesítményekhez viszo­nyítják, hanem mások jöve­delméhez, az általános drá­guláshoz, a szabad piac és a vállalati gazdasági munkakö­zösségek béreihez. Az ilyen tömegnyomásnak, bármilyen erős, nem szabad engedni, béremelést, csakis teljesít­ménynövelés indokolhat. Sőt, figyelembe véve az eddigi bérszabályozás létszámhígító hatását, esetenként az adott bérért indokolt több, jobb, fegyelmezettebb munkát kö­vetelni. Üjra gombolva a mellényt. Az úgynevezett vatta-munkaerő, a régi ke­resetszabályozás öröksége nem illeszthető az új, fesze­sebb rendszerbe. Válaszút elé kerül a dolgozó. Vagy beáll a sorba, az újra ren­deződő teljesítmény-hierar­chiába, vagy kilép a munka­helyről. Sokan már attól megsér­tődnek, hogy nem kapnak fizetésemelést. Hát még ha azt is közük, hogy a keve­sellt pénzért is meg kell dol­gozni ! De hát az igyekvő, te­herviselő ember is érzékeny, kedvét szegi, ha egyazon cégnél olykor azonos mun­kát kétféle mércével mér­nék. Nem mindegy, hogy ki sértődik meg. Illesse tapin­tat a szorgalmat, s tiszte­let a teljesítményt! De ak­kor nem lehet becsülni a félmunkát, s nem lehet fi­zetni a jelenléti díjat. Ki sértődjék meg? A következetlenség, a meg­alkuvás az ösztönzésben, nyilvánvaló kitérés az ér­dekütközések, a konfliktusok elől. Ez egyre kevésbé indo­kolható azzal, hogy a mun­kaerőhiányból fakadó gon­dokat gyarapíthatja. Ha a gyenge munkaerő megsértő­dik és továbbáll, remélhető­leg mérséklődő eséllyel pró­bálhat majd másutt szeren­csét. A kilépő pénzét > pedig, amint erre az új szabályo­zás lehetőséget nyújt, meg­kapja az. aki többre képes. Visszatérve az indító témá­ra: optimisták lehetünk-e az 1985. évi startot illető­en? Feltétlenül. Van reális lehetőség a kibontakozásra, a gazdaság megújulására. De reményeinket, igényein­ket ne a szabályozásváltás­hoz, a központi intézkedések­hez kössük egvsíkúan. Ezek keretet, lehetőséget teremte­nek. hogy új módon, éssze­rűbben. jobban dolgozhas­sunk. A kereteket mindenütt helyileg töltik meg tartalom­mal. Vezetők, munkások, al­kalmazottak. Legyünk tehát derűlátóak, de mindenekelőtt magunkban higgyünk, s él­jünk a lehetőségekkel. KOVÁCS JÓZSEF kentésére egyéni védőeszkö­zöket biztosítanak, valamint az ólomgőz munkahelyi lég­térbe való jutásának meg­akadályozására elszívó be­rendezést működtetnek. A beszámolóhoz a népi ellenőr­zési bizottság kiegészítő tájé­koztatót fűzött, melyben töb­bek között megállapította, hogy a Pátria Nyomda dom­bóvári gyáregységénél alap­vető hiányosságot a vizsgálat nem tárt fel. MAGYARSZÉKI ENDRE Jakab Ernő mellett, bent az elevátorka mögött még mindig az öreg Varga And­rás szavai vannak a fejem­ben, Ilyen helyen csak ak­kor tud az ember dolgozni, ha bízik a társaiban. Mert itt bent, ha valami történne, menekülni nem lehelt. El­zárja az uitait a szállítószalag. Előttünk és mellettünk pe­dig ott van a kő és a szén. Ez is eszembe jut, amikor egy másik „oldalvágatban” megpillantjuk az öregek bá­nyafáját, aat a fenyőrönköt, amiit évtizedekkel ezelőtt hoztak le ide. És azt a fát Králl Zoltán megsimogatta. Itt csak a kiskutya fér el Jakab Ernő mögé bebújik a segédvájár. Én a fal mellé húzódom. Ide már semmi sem férne. Jakab Ernő az ácsolatnál megpiszkál egy jókora követ, és elkezd csor­dogálni a szén. Akkor hát­rább lép, egy hegyes kapá­val húzza az elevátorka felé. — Ez az elevátorka egy hűséges jószág — itart kis pihenőt a vájár. — Nem kell lapátolni. Látja, csak a kapá­val ráhúzom a szenet, és már viszi is ki a kiskutyába. — Hogy? — A kiskutya a csille. Ku­tyanehéz vele dolgozni.. Ide csak ilyen kiskutyák férnek. Hogy ne akadályozzam a munkált, kibúvók ismét ha­son csúszva. A 13-as csapat körbefogja Králl Zoltánt. Minden pillanatot ki kell használni, gondolják a töb­biek, ment igencsak vitat­koznak vele. A 13-as gurítón megyünk lefelé, ez meredekebb, mint az „ablak”, amin lejöttünk. Meredekebb és szűkebb. Megcsúszik a csizmám, ka­paszkodók kegyetlenül, mert egyszercsak elfogy alólam a lépcső. Letottyanok a sáros lébe. Szerencsémre megtalálom újra a lépcsőt. Csordogálok lefelé, Králl Zoltán után. Akkor meg a toliam hagy el. Kapni nem merek utána. De, pár pillanat múlva megpil­lantom a fejlámpám fény­sugarában. Szép kis dolog lenne, ifit lenn kérni köl­csönbe ceruzát! Örökös készenlétben Arra gondoltam közben: ha én itt lecsúszok, és összetö­röm magam, akkor tudja-e valaki, hogy velem mi tör­tént. Tudja. Mert két nap múlva ott állok Pál Béla diszpécser mellett, és hallom, amikor bemondják neki a márkaszámokat, ő azt fel­jegyzi, aztán már arra az emberre is figyel. Ilyen már­kaszámom nekem is volt. A Szászvár II. kijáratánál őrizték, tudták, hogy ott vagyok, vigyáztak rám. A bánya agyközpontjában vagyunk, a diszpécser-iro­dában. Pál Béla diszpécser dicsekszik: — Most kaptunk két csuda magnót. Mindent tudnak. Bennünket védenek. Ismeri a márkushegyi katasztrófát? Ott a diszpécsert ítélték el. Ezekkel a magnókkal később mindent ellenőrizhetünk. Minden szavamat, utasításo­mat jegyzi. Egyelőre csak bámészkodók. Egy félszobányi helyen ott van az egész bánya. Pál Béla innét a felszínről vigyáz tár­saira __ lehet, hogy ő volt s zolgálatban, mikor én lent voltam. Pál Béla mindent tud a bányáról, mindent lejegyez. — Az én szakomban a már. katáblát kívülről fújom. Is­merem az embereket a már­kaszámukról. Ez még na­gyobb felelősséget jelent. — Hogyan lesz valaki disz­pécser? — Csillésként kezdtem. Vol­tam segédvájár, vájár, majd aknász. Egy évre táppénzre kerültem, mert a bal kezem vérellátása nem jó, egy bor­dámat is kivették. A leszá- zalékolás közelében voltam, de sehogy sem tetszett az ott­honiét. Kértem, találjanak ki nekem valamilyen munkát. „Beugrós” diszpécser lettem. Egy év után megint lementem aknásznak. De a márkushegyi tragédia után kiparancsoltak, tavaly augusztus óta itt va­gyok. — Meg lehet szokni ezt az örökös készenlétet? — Azt kell tudnom, hogy én mindig biztos helyen va­gyok, de a társaim nem, s innét pedig sokat tudok se­gíteni. Nekem pillanatok alatt kell döntenem. Mindent látok ezekről a műszerekről. Tu­dom, hogy melyik részen van metán, mennyi a szénmo- noxid, hol dolgoznak az em­berek, mikor lehet robban­tani ... — Az a fixa ideám, hogy megtudom, miért hűségesek a szászvári bányászok. — Ez egy kis család. — Ezt már hallottam. — Nálunk azt jelenti, hogy tényleg család vagyunk. Tu­dom, hogy elkoptatták már a szót. De, a bányában az, hogy közösség, még jelent valamit. Ha az embernek baja van, akkor odamegy a Wäger főnökhöz (Wäger Jó­zsef az Északi Bányaüzem vezetője) és megbeszéli vele. — Az a tapasztalatom, hogy ennél a bányánál dol­goznak a legtöbbet, és a leg­nehezebb körülmények között, talán kevesebb fizetésért is. És mégis hűségesek. — Erre már nem tudok mit mondani. Szeretünk itt dol­gozni. Közben Pál Béla elintéz egy-két dolgot: — Milyen idő van? — szól. nak föl az egyik vágatból. — Süt a nap — mondja. — Reggel még zuhogott az eső, amikor lementek — magya­rázza nekem a szolgálaton kí­vüli közlést, és mosolyog. — Harminc csatornán tu­dok beszélni az emberekkel. Ez a köldökzsinór. Közben robbantási enge­délyt kérnek. Felírja a mű­szerek által jelzett metán­szintet, majd a hangszóróból a robbantómester is közli, hogy mit mért. Ezután Pál Béla körbenézi a műszereket, a márkatáblára is rápillant, és kiadja a robbantási enge­délyt. Mindent beír a napló­ba. A bányászegyenruháról be­szélgetünk. Arról, hogy ma már ismét van rangja. — Kint voltam az NSZK- ban, egy bányászfaluban. Ott komoly férfiembereket rövid­nadrágban láttam Kérdem a rokonomtól: Kik ezek? Ide­valósiak, népviseletben van­nak, mondta. Na, így vagyunk mi a bányászegyenruhával, a miénk! Elég ritkán húzom fel, ünnepkor, de akkor ünnep van. Kicsit többnek érzem olyankor magam! (Folytaltjuk.) HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KAROLY A gyökérbányában kézről kézre megy az anyag Helyszíni vb-iilés Dombóváron, a Pátria Nyomdában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents