Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-15 / 191. szám

1984. augusztus 15. A^fPÜJSÄG A művészetek háza múltjából „Legyen végtelen illőkig...” A (elvétel 1913-ban készült Kaszás Sándor fotográfus jóvoltából „...ápoló helye a haza- és emberszeretetnek, hajléka a magyar kultúrának” — ezek­kel a szavakkal nyitotta meg 1897. szeptember 23-án az izraelita hitközség újonnan épült templomát Leopold Sándor elnök. * Hosszú és viharos időszak végére tett pontot az az el­határozás, amely művésze­tek házává nemesíti a be­ázás miatt végső pusztulásra ítélt épületet, ahol évekig csak bútorraktár vagy alkal­mi hippicsapat „lelt ott­honra”. Mert immár ez is a ház történetéhez tartozik, épp úgy, mint az egykori zárókőbe helyezett okirat. Mit tartalmazott ez utóbbi? Ha nem is vehetjük kézbe, tudjuk, a templomépítés és a hitközség történetét mond­ta el. Egyik sem ölelt fel év­századokat, mégis érdekes lehet az utókor számára. 1856-ban alakult meg Szék - szárdon a később templomot emelő hitközség, jóval a bonyhádi és paksi szervezet után. Olyannyira szegények voltak tagjai, hogy negyven esztendőig még rabbit sem fogadhattak, s csak a mille- nium évében költözött ide Ungár Simon, aki az Ausch­witzban meggyilkolt Rubins­tein Mátyást előzte meg a szószéken. A magyar állam ezeréves fennállásának esz­tendejében határozták el, hogy a nagy számú hívőnek méltó helyet építtetnek. Petschnik vagy Petschnigg) János gráci műegyetemi ta­nár tervezete szerint készült el ez az épület is, akárcsak az újvárosi templom harminc évvel előbb. Mindkettő hí­ven tükrözi korának fölfo­gását a szépről, ezért is mondhatta az egykori újság­író: „A mór stylben épített díszes és stylszerű kivitelű templom egyike Szegzárd legszebb középületeinek, s a szemlélőre pompás benyo­mást tesz”. Hozzá kell ten­nünk, hogy akkoriban még csak terv volt a múzeum és alig másfél hónapja adták át a gimnázium épületét. A földszintes nagyközségbe — hiszen 1905-ig nem volt ren­dezett tanácsú város Szek- szárd — még csak három hete érkezett meg az első vonat Bátaszék felől, s zö- työgtette a színes viseletű sárközi kofák áruit. Petschnik persze jószerivel nem is tudott arról, hogy tervei egy távoli magyar helységben valósulnak majd meg; igaz ebben sokat segí­tett Reisz királyi mérnök, aki „az építés vezetése körül sokat fáradozott” és Goldber­ger mérnök, „ki mindenkor legnagyobb készséggel bo­csátotta rendelkezésünkre szaktudományát”, ök azon­ban csupán a szellemi irá­nyításban részesek, mert a kivitel Szélig Gáspár „báta- széki építész-vállalkozó ve­zetése mellett”- vált valóság­gá, „kinek Szegzárdon léte­sített ezen első műve mél­tán aratott köztetszést és közelismerést”. S tegyük hoz­zá, öregbítette a bátaszéki kőművesek Európa-szerte is­mert jó hírnevét, mert a ré­gi Török- és Németország nem egy középülete dicsérte kezük munkáját. Külön érdemnek tartotta a korabeli helyi sajtó, hogy az összes belső munkálatokat szekszárdi iparosokkal vé­geztették. (Ennek persze nem holmi lokálpatriotizmus volt az oka, hanem az, hogy nyil­ván ők tették a legkedve­zőbb ajánlatokat az egyes részletek megvalósítására.) Nem ismeretlen nevek vol­tak korukban, de, sajnos, ipartörténeti kutatásaink csak kévésükről emlékeznek meg. A leghíresebb Debu- lay, aki a műlakatos mun­kákat végezte úgy, hogy év­tizedekig nem szorult javí­tásra semmi. Fischl asztalos részben kézi faragású, a tó­ratekercset idéző oldalfali kazettái ma is láthatók, igaz, a nedvesség miatt tönkre­ment a teljes karzat és a többi fabútor, a ned­vességre azonban már a megnyitáskor is panasz­kodtak. Igaz, nem a beázás miatt, hanem mert a padok festéke igencsak marasztalta az avatás résztvevőit... Nem csoda, mert Frank „temp­lom-, szobafestő és mázoló”, aki a régi Orvos utcában la­kott, egy későbbi hirdetésé­ben említi; „Utóbb készült munkák: tolnai lovassági laktanyák, tolnavidéki taka­rékpénztár, tolnai kör, szeg­zárdi takarékpénztár, a szegzárdi állami főgymnasi- um, a szegzárdi izr. temp­lom”, vagyis csaknem min­den épület, amely szűkebb hazánkban 1896 körül léte­sült. Ne gondoljuk azonban, hogy selejtes munkát vég­zett, — sőt, éppen ellenke­zőleg: mesteri aranyozását évtizedekig dicsérték —, in­kább a korabeli festékek mi­nősége hagyott némi kíván­nivalót maga után. Ungár Simon az 1897-es avatáskor mondotta: „Be van fejezve ím a nagy mű, oly tökéletes formában, hogy tanúságot tegyen késő nem­zedékek előtt”. Aki a mos­tani munkálatok után lesz vendég a művészetek házá­ban, azt hiszem, joggal érez hasonlókat. DR. TÖTTÖS GABOR Kisplasztikái kiállítás Az idén 26 ország 94 mű­vésze vesz részt alkotásaival a budapesti nemzetközi kis­plasztikái kiállításon. Szep­tember 6. és október 28. kö­zött immár hatodik alkalom­mal ad otthont a Műcsarnok az e művészeti ág mindenkori legfrissebb eredményeit be­mutató tárlatnak. Az 1971-től kétévenként 1978 óta pedig hároméven­ként jelentkező seregszemlére a hagyományokhoz híven, az idén is a jelentkező országok jelölték ki résztvevőiket. Or­szágonként 4—4 művész, ösz- szesen 351 munkáját tekint­hetik meg a tárlat látogatói. Elsőként vesznek részt a bu­dapesti triennálén Egyiptom, Kína és Törökország alkotói. A magyar kisplasztikát az idén Bakos Ildikó, Csiky Ti­bor, Fusz György és Pál Zoltán alkotásai képviselik majd. Szakítva az előző bemuta­tók megszokott rendezési gya­korlatával, újdonságként ve­zetik be az idén, hogy a mű­veket nem országonként cso­portosítva állítják ki. hanem — a művészeti ág tendenciái­ban való eligazodást segítve — stílusok, illetve iskölák sze­rint. Az egyes nemzetek kis­plasztikái törekvéseiről, ter­méséről tájékozódni kívánó látogatókat viszont az orszá­gok szerint szerkesztett két­nyelvű katalógus segíti majd. A megnyitó előtt héttagú nemzetközi zsűri dönt a nagydíj, a három kiállítási díj, továbbá Budapest Fővá­ros Tanácsa díjának odaíté­léséről. Az előző triennálé díjazottjának a hagyomá­nyokhoz híven az idén is rendeznek önálló kiállítást: a műcsarnoki tárlattal egyidő- ben a finn Mauno Runar Hartman szobrait és festmé­nyeit láthatja a közönség a Dorottya utcai kiállítóterem­ben. (MTI) Ünnepi program Szentendrén Lovasbemutatóra várja a vendégeket augusztus 19-én Szentendrén a Szabadtéri Néprajzi Múzeum. Ezen a napon négy alkalommal — reggel fél tízkor és fél tizen­kettőkor, délután fél kettőkor és fél négykor — negyven­perces, látványos lovasprog­ramot rendeznek. Az érdeklő­dők először rövid ismertetést kapnak a magyar lótenyész­tés történetéről, majd a mű­sorban többek között fogat­hajtást, díjhajtást és akadály­hajtást láthatnak. A bemu­tatók közötti időben a láto­gatóknak bérlovaglásra és bérkocsikázásra is lehetősé­gük nyílik. Egy nappal később, augusz­tus 20-án is gazdag program várja a szentendrei skanzen vendégeit: az új kenyér ün­nepén búzaőrlésből bemutatót tartanak a vámosoroszi szá­razmalomban. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A dunaújvárosi párt-vég­rehajtó bizottság áttekintet­te a gazdaságban bevezetett új szervezeti formák műkö­désének eddigi tapasztalata­it. Széles körű érdeklődés kísérte a kisegítő gazdasá­gok megjelenését, amelyek közül a legelterjedtebb for­ma a vállalati gazdasági munkaközöség lett. A válla­latok, üzemek jelentőségének megfelelően foglalkoztak a vgm-ek szervezésével, a pártszervek pedig súlyának megfelelően, az új formák­ból adódó gazdasági előnyök feltárásával, a negatívumok kiküszöbölésével. A testület megállapította, hogy a Dunai Vasmű járt elöl a vgm-ek szervezésében, erre kényszerítette munka­erőhelyzete is. Ma már a legtöbb gazdasági egységben megtalálhatók a vgm-ek, amelyeket elsősorban a szűk termelési, karbantartási ka­pacitások növelésére, im­portalkatrészek kiváltására hoztak létre. Emellett több vgm a lakossági igények teljesebb körű kielégítését szolgálja. Ma már kialakult a szer­ződéskötések rendszere, a vállalkozási díjak kalkulálá­sának módszere, a teljesíté­sek ellenőrzésének, igazolá­sának rendje, és szabályoz­ták az összeférhetetlenséget is. Viszont nem mindenütt oldották meg a vgm-ek esz­közhasználatának szabályo­zását. A leggyakrabban a normaóra-szükségletre szá­mított eszközhasználati díj­átalányt alkalmazzák. Egyes vállalatoknál igye­keznek kialakítani a belső vállalkozások piacát, nyílt versenytárgyaláson a legked­vezőbb ajánlatot tevő vgm- mel kötik meg a szerződést. A tapasztalatok szerint a vgm-ek a külső vállalkozók­nál 60—70 százalékkal ol­csóbban végzik el a munkát, határidőre, jó minőségben. A kiugró teljesítmények kiál- tóan hívják fel a figyelmet a fő munkaidőbeni szerve­zés és normázás hiányossá­gaira, a kalkuláció gyenge­ségeire, az ösztönzési és ér­dekeltségi rendszer tartalé­kaira. A vállalattól és a munka szakmai igényességé­től függően a vállalkozási óradíjak átlaga 60—120 fo­rint között van. PETŐFI NÉPE A Bajai Mezőgazdasági Kombinátban az idén a ko­rábbinál jobb technológiai színvonalon, műszakilag megalapozottabban készül­tek fel a tavaszi, a nyári munkákra. A korszerűbb gé­pek, a 10 százalékkal több műtrágya, a vetés idejében történő elvégzése most érez­teti igazán hatását. A kalá­szosok mennyiségileg és mi­nőségileg jobban fizettek. A szántóterület egyharmadán, több mint 4 ezer hektáron a búza és az őszi árpa 20 szá­zalékkal többet termett. A repcevetőmag — amelyet az NSZK-ba exportálnak — szintén beváltotta a hozzá­fűzött reményeket, 1,5 tonna termett hektáronként. Az 1600 hektár repce bevétele — mintegy 1 millió dollár — azonban megoszlik. Fele a bajai, a másik fele pedig öt termelőszövetkezet és a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát nyereségét gyara­pítja. A fémzárolt repcevető­magot naponta 10 kamion szállítja Nyugat-Németor- szágba. A betakarítással egyidőben a kombinátban elkezdték a szalma behordását, illetve a tarlóhántást. Az őszi árpa helyén 300 hektáron silóku­koricát vetettek. A tavalyi­hoz képest sokkal szebben, jobban fejlődött a kukorica és a napraforgó. Igaz, eze­ken a táblákon idejében és jó minőségben elvégezték a gyomtalanítást, a szükséges talajmunkákat. A két testü­let tagjai örömmel vehették tudomásul, hogy a kombi­nátban a jobb személyi és tárgyi feltételek hatására az idén a munka szervezetteb­ben, zökkenőmentesebben halad, s ugyanakkor a mun­kahelyi légkör is javult. SOMOGYIN6pup Boglárlellén nyitotta meg tizennyolcadik építőgép-köl­csönző boltját a budapesti Építőipari Gépesítő Vállalat. Somogy az egyetlen megye, ahol ez már a második — Barcson működik még ilyen. Az ÉGV „jelképe” a daru, ugyanis a vállalat fő tevé­kenysége a beemelés. Darui minden nagy építkezésen megtalálhatók, például a paksi atomerőmű beruházá­sán is. Ezenkívül építógép- kereskedelemmel is foglal­koznak. A gazdasági körül­mények változásának hatá­sára két évvel ezelőtt kezd­ték el az építőgépeket köl­csönző boltok hálózatának kiépítését. Az elsők a fővá­rosban, Egerben és Debre­cenben nyíltak. — Elsősorban azoknak akarunk segíteni, akik a ma­guk erejéből építkeznek — mondta ölvedy Jenőné, az ÉGV kiskereskedelmi gép­kölcsönző és értékesítő üz­letág vezetőhelyettese. — Az alapozástól a ház befejezé­séig szükséges gépek teljes skáláját kínáljuk; kölcsönöz­hetnek tőlünk kotrót, szállí­tószalagot, kis dömpert, be­tonkeverőt, markológépet, aztán a szakipari munkák­hoz csőmenetvágót, falho- ronymarót, kő- és parketta­csiszolót, meg még sorolhat­nám tovább. Százhétféle gép tartozik a rendszerbe. — Másfél millió forint ér­tékű gép van jelenleg a bolt­ban. Az igénytől függően ezt hatmillió forint értékűre tudjuk fölfejleszteni. Remél­jük, hogy a kölcsönzés itt is valóra váltja a hozzá fűzött reményeket. Az igényektől függően tartjuk nyitva. A boltvezető — mint más­hol is a hálózatunkban — minden gép működését pon­tosan elmagyarázza, azt is elmondja, mire kell ügyelni használat közben. Ez első­rendű követelmény nálunk. Egyébként mi vállalatokat, szövetkezeteket is kiszolgá­lunk. A gépeket tartós bér­letre is kiadjuk, akár há­rom-négy évre is, utána pe­dig meg lehet vásárolni. Az itteni költségvetési üzem például cementsilót, szerelő­állványt kért tőlünk. Dunántúlt napló Várva vártuk, s most itt a földgáz. Fölásták az utat a Kertvárosban, a Ledinán, érkezik a gáz Üjhegyre is, mégsem lehet teljes az örö­münk. Sok minden kell ah­hoz, hogy mondjuk egy csa­ládi házban duruzsoljon a kályha, ha megjön a hideg, hogy folyjon a meleg víz, hogy komplett legyen a komfort. A kereskedelem nem tudja állni a vásárlói rohamot: országszerte hi­ánycikk egy-egy keresett ka­zán, konvektor, vízmelegítő, egyéb . . . Az érintettek pedig egyre idegesebben, elkesere­dettebben járják a köröket: boltról boltra, reményt re­ményre halmozva. A DDGÁZ pécsi bemuta­tóüzletében — melynek léte nagy luxus ma — minden­féle szakmai, ügyintézésre sarkalló információt megad­nak, de ez kevés. (Illetlenség volna szemükre vetni, hogy a kirakatban ajánlott C—21- es kazán az egyetlen látható példány szép hazánkban ol­csó vízmelegítő társával egyetemben, hiszen nem ke­reskedelmi célzattal nyitot­ták meg annak idején ka­puit. S ha hasznosak is az itt szerezhető információk, annak, aki szétvésette laká­sát, elege lehet már az in­formációkból. A Fészek Áruház helyet­tes vezetője, König József így nyilatkozik: — A gázprogram országos hiánycikkei szintén országo­sak. Mi is járjuk Szegedtől Budapestig, Miskolctól Győ­rig a nagykereket, a be­szerzési forrásokat keresve, a vevők is ugyanazt teszik. Nemrég szegedi vevőt szol­gáltunk ki. Érzésem szerint az ipar nem készült fel a földgázdömpingre. Elhiheti, nekem nagyon jók a kapcso­lataim, de ha az én laká­somon szerelnék most a ve­zetéket, mi is megbuknánk. A fűtési idényre már ma­gamnak se tudnék kazánt szerezni... Legalábbis olyat, amilyent érdemes ... Egyébként sorolta a hiány­cikkeket: konvektorokat, ra­diátorokat, bizonyos csőféle­ségeket, vízmelegítőket, ka­zánokat, szerelvényeket... Ami a gázprogram tüzelés- technikai részét illeti, a Pro­metheus—Ramovill tüzelés- technikai boltjában e cik­kekből akad: Erdő István boltvezető szerint, minden tíz vevő közül nyolcat ki tudnak elégíteni. Persze, ha a' vevő szemével nézné a dolgot: — Akkor nem lennék ko­rántsem elégedett — mon­dotta. — Ami ma korszerű, megbízható, és árában is el­fogadható, az többnyire hi­ánycikk ! Adjuk meg a közismert Szupermarkeh Áruház tele­fonszámát — 14-392 —, hi­szen relatíve itt a legjobb az ellátás. De mit mond er­ről az áruház vezetője, Kohn Frigyes ? — Ha negyedévenként mondjuk öt cirkogejzírt be tudok szerezni, akkor szinte vigyázzba kell állni örö­mömben. A hazai ipar, a gyártók megfeledkeztek a hazai fogyasztókról. Kéne már tenni valamit... Műkincslopások Olaszországban Egy XVI. századból szár­mazó két méter magas fe­születet, négy értékes, fából készült angyalszobrot és egyéb tárgyakat — összesen több százezer dollár érték­ben — loptak el egy észak­olaszországi templomból is­meretlen tettesek. Az Udine környékén fek­vő Terzo di Tolmezzo temp­lomát a földrengések súlyo­san megrongálták, ezért zár­va van: így a múlt héten végrehajtott betörést csak napokkal később vették ész­re. A vizsgálat megállapítot­ta, hogy a helyszínt jól is­merő „szakemberek” hajtot­ták végre a bűncselekményt és minden bizonnyal meg­rendelésre dolgoztak: csak a legértékesebb tárgyakat vit­ték el. Friuli körzetben — ahol a most kirabolt templom is van — az elmúlt évtizedben különösen sok, nagy értékű műkincslopás történt. Az el­vitt értékek között ókori pénzek, aranytárgyak, fest­mények, szobrok voltak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents