Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-15 / 191. szám
1984. augusztus 15. ^ÍÉPÜJSÁG 3 Az ország első háza Nyolc-kilenc évtized nem túlzottan nagy idő egy épület életében, még kevésbé, ha az ország első házáról, a Parlamentről van szó. Nem is változott, ha csupán külsejét tekintjük. A 270 méter hosszú, 123 széles, 96 méter kupolamagasságú szép számú dísztoronnyal ékes építményt, amelynek kis híján 700 helyisége van, s 28 lépcsőházból megközelíthető folyosói 20 kilométeres utat tesznek ki, kívül-belül a választékosságra törekvő mí- vesség jellemzi. Ma már szükségtelen elhárítani a korabeli ellenzék titulusait, a hivalkodó, cifra palotának nevezett épületet, Steindl Imre építész 20 évig készülő remekét, egy világ választja el hajdani önmagától: az utóbbi évtizedben egyre frissülő szépségében az ország első háza, az állami élet központja lett. Tagadhatatlanul lenyűgözi látogatóit, magyarok és külföldiek egyaránt múzeumoknak, katedrálisnak kijáró tiszteletteljes csendben ismerkednek a kínálkozó látnivalóval. S miközben Munkácsy, Lotz és mások festményeit, a pompás szobrokat, aranyozásokat, a kő- és fafaragványokat, az üléstermeket, a szőnyegeket és márványoszlopokat szemlélik, aligha gondolnak arra, hogy a T. Ház több mint ötszáz ember számára elsősorban munkahely. A Parlament a székhelye a kollektív államfői testületnek, az Elnöki Tanácsnak, amelynek tagjait az ország- gyűlési képviselők közül választják. A testület megtisztelő feladata az állam vezetése, az államhatalom gyakorlása az országgyűlés két ülésszaka között. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendeleteket alkot, elnöke, helyettes elnöke államférfiakat fogad, küldöttségekkel tárgyal, kitüntetéseket ad át. Az országgyűlés elnöke, s az irányításával dolgozó országgyűlési iroda is a Parlamentben található. A kis létszámú apparátus az ország- gyűlés hivatalos szerveként szervezi, előkészíti az ülésszakokat, s az állandó bizottságok üléseit, minden szükséges módon segíti a képviselőket feladataik teljesítésében. Feltétlen szükséges néhány szóval bemutatni az Ország- gyűlési bizottságokat. A tíz állandó bizottság rendszeres ülésezései biztosítják a képviselői munka folyamat-érvényesülését. Tagjai véleményezik a fontosabb jogszabálytervezeteket, beszámoltatják a minisztereket, államtitkárokat egy-egy ágazat helyzetéről, a rájuk vonatkozó határozatok végrehajtásáról. Az Országház a színhelye a Minisztertanács minden második csütörtöki üléseinek. E házat tekintheti munkahelyének a kormány elnöke és három helyettese is. A Minisztertanács Titkársága készíti elő az üléseket, gondoskodik a munkaterv és az ellenőrzési terv végrehajtásáról, nyilvántartja a döntéseket, figyelemmel kíséri a határozatok érvényre jutását. A Titkárság szerkeszti az állampolgárok jogait és kötelességeit érintő jogszabályokat tartalmazó Magyar Közlönyt, rendszeresen közreműködnek különböző jogszabály gyűjtemények kiadásában is. összegyűjtik az országgyűlésen elhangzott, s ott válaszolatlanul maradt képviselői javaslatokat, melyeknek megvizsgálását, illetve megválaszolását a kormány feladatul adja az illetékes minisztereknek és az országos hatáskörű szervek vezetőinek. A kormányzati munkában hasznosulnak a Titkárság égisze alatt működő, a bejelentések és panaszok irodájához érkezett állampolgári észrevételek. A Parlamentben kapott helyet két országos főhatóság: a Minisztertanács Tanácsi Hivatala és a Tájékoztatási Hivatal. Előbbi a megyékben folyó államigazgatási munka koordinátora, a közigazgatás korszerűsítésének, továbbfejlesztésének, egyszerűsítésének gazdája. Utóbbi pedig a kormányzati munkáról tájékoztatja a nyomtatott és az elektronikus sajtószerveket. Az Országház ezeken túl egy sor hazai és nemzetközi tanácskozásnak is otthont ad: Itt adják át megbízóleveleiket és tesznek búcsúlátogatást a diplomáciai képviseletek vezetői, ide vezet többnyire a magas szintű külföldi delegációk útja is. Sok az ünnepi alkalom, elég, ha az állami díjak, a Kossuth-dí- jak és más művészeti díjak átadására emlékeztetünk. Legutóbb a Kupola-csarnok volt a színtere a rektorok és az egyetemi tanárok kinevezésének is, jelezvén az oktatás-nevelés növekvő társadalmi súlyát. Az egyre gyarapodó események, ünnepi alkalmak azt jelentik, hogy a parlamenti gondnókság dolgozóinak évente mintegy 700 különféle rendezvény zökkenőmentes lebonyolításáról kell gondoskodniuk a protokoll szigorú szabályai szerint. GRENITZER ROBERT A Parlament Vadászterméhen Az országgyűlési könyvtár az ország jogi és politikai információs szakközponjta, az ENSZ letéti könyvtára. Fő gyűjtőköre az állam- és jogtudomány, a legújabbkori egyetemes történelem, a magyar és külföldi parlamenti kiadványok. A könyvtár olvasói 600 ezer kötet könyv és kétezer folyóirat között válogathatnak. A gyökérbánya titka (2.) A parasztember elevátorkája Králl Zoltán egy pillanat alatt eltűnik előlünk. Kicsit összegörnyedve, ügyesen kapaszkodik, lábával tapogatja a fáit, de csak egy pillanaitig, mert elég az érintés, és már érzi, hol van biztos talaj a talpa alatt. Én még csak nézek Králl Zoltán után. Megigazítom magam, de mindenhol nyom valami. Felemelem a lábam, érzem, le akar csúszni a csizma. Mi lenne, ha menet közben lehagyna? Lenne öröm a bányászok között. De menni kell, ment ott dobog a fülemben Derner Béla idős bányász két éve hallott dicsérete; „Maga rendes embernek látszik. Lejön hozzánk, és nem nekünk kell kimenni nyilatkozni,” összehúzom magam. Az első lépés után nagyot kop- pan a kobakom. Kicsit összenőtt ez a fejtés Az ereszke úgy egy méter harminc centiméter magas lehet, és nem több szélességben egy méternél. A koppa- nás után még jobban összehúzom magam. Alattam a mélység, a 60—70 fokos „luk”. Kapaszkodók. Jó erősen. De, akkor meg lépni nem tudok. — Várjatok! — kiált visz- sza Králl Zolítán. ö félreáll és már hallom a felfelé jövő szuszogását. A falhoz húzódom. A bányász elhalad mellettem. Jó szerencsét köszönünk egymásnak. Egyenletes léptekkel megy kifelé. „Mert a bányában egyenletesen kell fölfelé haladni” — okított ki még a kezdetkor kísérőm. „Akkor a láb nem fárad el annyira. Vagy ha elfogy az erő, akkor meg kell állni. Erőltetni egyáltalán nem szabad”. Haladunk lefelé. Az utolsó métereket már gyakorlottan teszem meg. Básyásznak azért még nem hiszem magam. Kitárul előttünk a tér. Nem annyira, mint más bányákban láttam, de azért már itt is felállva lehet közlekedni. Kanyargós a vágat. — Ahol szén van, mi megyünk utána — mondja a szakszervezeti titkár. Pihenésképpen leragadunk Kecskés János fúrómesternél. Gyerekkoromban ilyeneknek képzeltem el a bányászokat. Erős, robusztus, kemény nézésű embereknek. Kecskés János fúrómester ilyen. Arcán azért felfedezek valamiféle nyugodtságot, ami közelebb visz egymáshoz két embert. Kecskés János fúrómester szén után kutat. Egy „oldalágban” vallatja a hegyet, hol van a szén, merre kell utána menni. — Milyen mélyen tud befúrni? — Harminc—negyven méterre. — És az eredmény? Kecskés János fúrómester Az elevátorka — Kőzetpala. Egy méternyi szenet találtam — mutatja a fúró mellett az apró szemcséket, a szürke port. — De, lesz itt -szén is — szól utánunk. A következő munkahelynél tanakodunk, hogy bebújha- tök-e Jakab Ernő mellé a fejtésre. Kicsi a hely az elevátorka mellett, igencsak le kell feküdnöm, hogy elférjek. — Kicsit összenőtt ez a fejtés — fogad Jakab Ernő vájár. — De, itt a gyökérbányában ilyen helyek vannak. — Miért elevátorka a szállítószalag? — Van itt egy parasztgyerek, az nevezte el. Mi meg megszoktuk, elevátorkának hívjuk amióta ő itt van ... Varga András famíliája Minduntalan fiatal arcokkal találkozik az ember, olyan fiatalokkal, akik a hűséget a testvéreiktől, apáiktól tanulták. Mert olyan családok dolgoznak itt, mint a Dévaiék, akik közül mind a nyolc fiútestvér bányász — aktív, vagy nyugdíjas —, vagy a négy Sebestyén, akiknek az édesapja is „földalatti ember” volt. Itt dolgozik a gyökérbányában a pirospozsgás arcú Varga András bácsi, akinek még egy éve van vissza a nyugdíjig, és a fia, akinek még sok éve van ... Varga András az ujjain számolja a famíliához tartozó bányászokat. — Nálunk egy kivételével mindenki bályász. A másik fiam főmérnök a mezőgazdaságban. Az Imre bátyámtól is hárman, a másik testvérem, az István kettőt ad, neki a veje is, meg hát az én vejem is ide tartozik. Na — fejezi be a számolást —, egy családból kilencen vagyunk. — Ez szép — mondom. — Szép ám! — jelenti ki határozottan Varga András. — Érdemes volt? — Kérem, nálunk a család felemelkedése akkor kezdődött, amikor én bányásznak álltam. A három gyermekem odajutott, amit én álmodni sem merészeltem. — Ekkor ránéz a fekete hajú és dús bajuszú fiára, az bólogat. — Én is mezőgazdásznak készültem. Gépész szakiskolát jártam, de a foci idehozott. — Operettfocista volt? — Az már nem igaz! — csattan fel az apa. — Becsületesen járt az edzésre, és a sihtre is, közben pedig végezte a technikumot. Nálunk, Mázaszászváron a focisták akkor is dolgoztak, mikor az NB-ben rúgták a bőrt. — András bácsi! Szeretném megtudni, hogy ez a bánya miért nem küszködik emberhiánnyal? Egyáltalán mit jelent a hűség? — Azt fiam, más emberfia meg nem érti. csak ha elmondják neki, de akkor sem érezheti. — Ezért kérdem magát... — Ott kell lenni a csapatban, tudja... — Ezt tudom, de azért másnak is tudni kéne, hogy milyenek a bányászok .. . — Azt nem lehet elmondani. Emlékszem, amikor bezárták a mázai bányát, láttam az arcokat... azt nem lehet elmagyarázni... Pár pillanat szünetet tartunk és Varga András témát vált: — A gyáva embernek nincs itt helye közöttünk. Mi nem toborzunk, de aki nem idevaló, azt elzavarjuk. Mert omlásnál nem egy ember van a kő és a szén alatt, hanem a Józsi barátom, a Feri szomszédom ... Én egyszer 1967- ben bentmaradtam. Rámom- lott a bánya. És még ma is itt vagyok. Annak köszönhetem az életem, hogy nem vesztettem el a fejem. A társam, aki kihúzott, az is helytállt. Mert a bányában sohasem szabad megijedni. Ha tudom, hogy meghalok, akkor is segítek a társamnak. Érti ezt? (Folytaltjuk.) HAZAFI JÓZSEF GOTTVALD KAROLY Az osztályozó és az Északi Bányaüzem látképe, fölülről Az Országház mindennapjai
