Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-15 / 191. szám

Mai számunkból XXXIV. évfolyam, 191. szám Ara: 1,40 Ft 1984. augusztus 15., szerda BARANGOLÁSOK ROMÁNIÁBAN (2. old.) AZ ORSZAGHAZ MINDENNAPJAI (3. old.) TARTALÉK (5. old.) ÉVADNYITÓ ÜLÉS KAPOSVÁROTT (6. old.) A MŰVÉSZETEK HÄZA MŰLTJÁBÓL (4. old.) A szolgáltatás és a tanácsok Kezdetben volt a normatíva. Ez, mint sokan tudják, azt jelentette, hogy pontosan megszabták: az épülő lakótelepeken hány lakásra vagy lakosra mennyi óvo­dára, bölcsődére, ABC-áruházra, gyógyszertárra, orvosi rendelőre, szolgáltató házra van szükség. S építették mindezt — több-kevesebb késéssel a lakások átadása után — az úgynevezett célcsoportos beruházásokra szánt pénzből. Aztán kiderült: nem vagyunk egyformák. Azaz: nem minden lakótelepen uniformizáltak az igények, még ha a lakások tökéletesen egy kaptafára készültek is. Az építésre fordítható összeg pedig mindinkább zsugoro­dott. Ezért ma már az létesül belőle, ami azon a he­lyen valóban a legszükségesebb. Hiszen egy régi város­rész szomszédságában igazán kár ugyanannyi üzletet létrehozni, mint ott, ahol nincs meglévő hálózat, ame­lyet az új lakók is igénybe vehetnének. A szolgáltató hálózat kialakításáért, a lakónegyedek ellátásáért eddig is felelősséggel tartoztak a városrészek gazdái, a tanácsok. Az új idők új követelményei azon- bah a felelősség rugalmasabb és árnyaltabb értelme­zését teszik szükségessé. Ezt igényelte például a hazai szolgáltató hálózat szervezeti korszerűsítése is, amely — amint az ismert — több mint két éve kezdődött meg. A döntést az a felismerés motiválta, hogy a főképpen tartós fogyasztási cikkek javítására szakosodott országos hatáskörű szol­gáltató vállalatok már nem tudtak rugalmasan alkal­mazkodni a helyi, váltakozó igényekhez. Már azért sem, mert a túlzottan centralizált szervezet, a nagy adminisztráció ezt megakadályozta. Ezért került sor — központi intézkedéssel — arra, hogy korábbi formá­jában megszüntették az AFIT trösztöt, valamint a Gelka vállalatot, és a legtöbb szervizből önálló kis­vállalat alakult szerte az országban, előbb a megyékben, majd tavaly a fővárosban is. Ezek felügyeletét pedig mindenütt a tanácsok, mégpedig a helyiek látják el. Így hát nemcsak a szervizeknek kellett és kel'1 vizs­gázniuk gyorsaságból, alkalmazkodóképességből, vevő­kapcsolatokból, fogyasztói érdekvédelemből, hanem a tanácsoknak is. A szolgáltató — ez régi igazság — akkor lesz igazán tisztességes, ha a saját bőrén tapasztalja, hogy másképp nem tud megélni, mert esetleg nem marad talpon a ki­alakuló versenyben. Addig is azonban, amíg ennek feltételeit megteremtjük, a tanácsoknak kell az eddigi­nél nagyobb figyelmet fordítaniuk a fokozott ellenőr­zésre, mert az ő feladatúk az árak ellenőrzése, s az érdekvédelem sok más módja. Ezt a munkát sok ezer társadalmi aktíva segíti az országban. És mivel a.fo­gyasztói árak színvonalát a termelői ár alapvetően meghatározza, már ennek képzése során is érvényesül­nie kell a tanácsi ellenőrzésnek. Például a szabályok szigorú betartásában, és az indokolatlan áremelések megakadályozásában. Újdonság az is, hogy akár a gazdaság más területein, a szolgáltatásokban is megváltozott a közvetlen, irá­nyító szerep. Az ellátás felelősségét korábban a tanács úgy érvényesítette, hogyha egy utcában már dolgozott mondjuk egy órásmester, a második jelentkezőnek nem adta meg az iparjogosítványt. Ma már azonban a tanács illetékes osztálya köteles kiadni az engedélyt — termé­szetesen akkor, ha nincs kizáró ok —, és a versenynek kell eldöntenie, hogy a kettő közül ki állja meg jobban a helyét. Amint az életből vett, felsorolt példák bizonyítják, a tanácsok feladatai a korábbi automatizmusok meg­szűntével valóban differenciáltabbakká váltak. Az ed­digi közvetlen beavatkozás helyett többnyire közvetett módszerekkel kell orientálriiok, a lakosság jobb ellátá­sára ösztökélniük a szolgáltatókat. Kínálhatnak például több helyiséget a gyengébben ellátott területeken, vagy adókedvezménnyel növelhetik a vállalkozó kedvet, de ösztönözhetnek úgy is — erre is több példa van szerte az országban —, hogy korszerű, ízléses pavilonsorokat létesítenek. Segíthetnek a tanácsok a meglévő kapacitások gaz­daságosabb, jobb kihasználásában is. Se szeri, se száma azoknak a lehetőségeknek, módszereknek, amelyek közül választhatnak. VARGA ZSUZSA Felszabadulási és kongresszusi munkaverseny Aktívaülés a szekszárdi Skála Áruházban (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Aktívaülést tartott a Ská- la-Szekszárd Áruház gazda­sági és társadalmi vezetése, melyen a munkahelyi veze­tőkön kívül részt vettek az áruház szocialista brigádve­zetői, szakszervezeti bizalmi­jai, a párt és KISZ aktivis­tái. Mikóczi György áruház­igazgató értékelte az 1984. I. félévi gazdasági eredménye­ket és vázolta az áruház előtt álló kereskedelempoli­tikai feladatokat. Többek között elmondta, hogy az áruház január 1-től jövede­lemérdekeltségi formában üzemel, melynek célja a ha­tékonyság növelése az el­adás színvonalának javítása révén. Hangsúlyozta, hogy a meg­változott gazdasági helyzet új követelményeket állít a kereskedelemben dolgozók­kal szemben. Az alapvető feladatok jó ellátása gazdál­kodás nélkül nem elegendő. Ma új piacok felkutatása, a termelés orientálása, rugal­mas árpolitika és a költsé­gek állandó figyelemmel kí­sérése nélkül „kereskedni” nem lehet. Biztatóak az áruház gaz­dasági eredményei az első félévben. Áruforgalmi tervét és nyereségtervét teljesítet­te. Az áruforgalmon belül nagyobb részaránnyal nőtt a lakossági forgalom, mint a közületek vásárlásai. Az áruház 11 szocialista brigádja nevében sorra mondták el a brigádvezetők pótfelajánlásaikat, melyek teljesítésével hazánk felsza­badulásának 40. évfordulója, valamint az MSZMP XIII. kongresszusa tiszteletére kí­vánnak méltóképpen a nép­gazdaság eredményeihez és célkitűzéseinek megvalósítá­sához hozzájárulni. A brigádok konkrét szá­mokban megfogalmazott vállalásaiból nem hiányoz­nak az olyan kereskedelem­politikai vállalások sem, mint a kiszolgálási és ellátá­si színvonal javítása, a ve­vőkkel való jobb kapcsolat kiépítése. A műszaki üzemeltetés Jedlik Ányos szocialista brigádja vállalta, hogy az áruház kendergyári raktár­bázisánál jelentkező felújí­tási és karbantartási munká­kat vállalkozói szerződés ke­retében — munkaidőn túl — elvégzi, mellyel külső vál­lalkozó kiiktatásával mint­egy 100—120 ezer forint költségmegtakarítás lesz el­érhető. Az áruház KISZ- alapszervezete, 1000 társa­dalmi munkaórát ajánlott fel a gazdasági munka segítése, így a vásárok és akciók, va­lamint a leltározások lebo­nyolítására. Üjítási-, ötlet­csoportot alakítottak, amely feladatául tűzte a fiatal mű­szakiak és kereskedők ösz­tönzését új és korszerű ke­reskedelmi módszerek kidol­gozására, hasznosítására. A brigádok összesített konkrét vállalásai szerint el kívánják érni, hogy az éves szinten tervezett 510 millió forintos bruttó bevételt 5—6 millió­val túlteljesítik. Hatéko­nyabb eszközgazdálkodással, élőmunka-felhasználással áralkuval történő árubeszer­zésekkel a gazdálkodás szín­vonalát kívánják emelni úgy, hogy a tervezett nye­reséget 3,5 millió forinttal túlteljesítik. A nyereség- többlet alapvetően a relatív költségmegtakarításból szár­mazik. BODA JANOS Magyar-szovjet vegyipari tárgyalások A magyar kormány meg­hívására delegáció élén ked­den hazánkba érkezett Leo- nyid Kosztandov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnökhelyettese. A délelőtt folyamán a Parlamentben megkezdődtek a tárgyalások. A megbeszélésen a két or­szág vegyipari együttműkö­désének eredményeit és a kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit vitatták meg. A magyar tárgyalócsoportot Marjai József miniszterel­nök-helyettes vezeti. FAO-tanácskozás A protekcionista intézke­dések visszavonására szólí­totta fel a fejlett tőkés or­szágokat Raul Alfonsin ar­gentin elnök az ENSZ Élel­mezési és Mezőgazdasági Szervezetének regionális ta­nácskozását megnyitó be­szédében. A háromnapos konferenciára készített FAO- jelentés megállapítja, hogy Latin-Amerikában és a Ka­ribi térségben jelenleg 50 millió ember rosszul táplált, további 50 millióan élnek az úgynevezett nyomorszint alatt. Bőr- és cipőszakvásár Jól vásároltak - jól eladtak... Egy hétig tartott a pécsi nevelési központban a hazai bőr- és cipőszakvásár. Ha­gyománya van ennek a bőr­ipari rendezvénynek, mert a hazai és a külföldi piac­ra egyaránt termelő cipő­gyárak itt vásárolják meg a jövő év termeléséhez szük­séges nyersanyagot, cipősze­relvényeket, s ezzel egy idő­ben a cipőkkel foglalkozó nagykereskedelmi vállalatok is kiválasztják a kínálatból a jövő évi nyári szezonra való cipőket. Ugyanis ezen a vásáron már az 1985. évi termelés, hazai eladás prog­ramját készítették elő. A Bonyhádi Cipőgyár el­ső ízben jelentkezett női szandálmodellekkel, és jó üzletet kötöttek. A Botond 65—49—13 modellszámúból például olyan sokat rendel­tek a kereskedők, hogy alig­ha tudják kielégíteni az áru­házakat. A D+E — divat és egészség — kategóriába tar­tozó cipővel is kirukkoltak a bonyhádiak. Műtalpas, feke­te bőrpántos, alacsony sarkú cipő aratta a legnagyobb si­kert, tervezője Csillag Fe- rencné. Ebből a lábbeliből 65 ezer párat adtak el. ösz- szességében 288 ezer párat kötöttek le a jövő évi első hat hónapi szállításra — de további 90 ezer párra vár­nak még rendelést. A fogyasztók-vásárlók vé­leménye is találkozott a szakvásáron. Ugyanis a bonyhádiak három cipője kapta a legtöbb közönség- szavazatot... A közönségnek ugyanis a szakvásár előtt, tehát a bőrgyárak és cipő­gyárak, illetőleg a kereske­dők találkozója előtt mutat­ták- be a cipőket, szandálo­kat. A cipőgyárban idén ismét csökkentik a széria nagysá­gát, tehát egy-egy modellből kevesebbet gyártanak, így nem kell attól tartani, hogy a hölgyek lábán lévő cipők gyakran köszönnek egymás­nak — a találkozása egy-egy modellnek ugyanis elég rit­ka lesz, épp a gondos „te­rítés” és termelés révén. A szakvásáron a sok évi szokáshoz híven a Simontor- nyai Bőrgyár is értékes (Folytatás a 2. oldalon.) A Duna Cipőgyár a kereskedőknek női könnyű szandá­lokat ajánlott Tartós, szép bőröket hoztak a simontornyaiak a cipő­gyáriaknak

Next

/
Thumbnails
Contents