Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-01 / 179. szám
TÓIN* \ _ 2 “KÉPÚJSÁG 1984. augusztus 1. PANORÁMA Athén a gyanú árnyékában „A Papandreu-effektus Görögországnak van különvéleménye ff Kampány - lőporfüstben A NATO egyik hírszerzési bizottságának üléseit mostanában az unalom levegője lengi körül: az információk három legnagyobb szállítója — az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és az NSZK — óvatosan méricskéli, mit köt saját szövetségeseinek orrára. Az észak-atlanti szövetség egyik legtitkolózóbb testületében, a Nukleáris Tervező Csoportban hasonló tespedtség tapasztalható. A „nagyok” tízszer is meggondolják, miről beszéljenek. S nemcsak a NATO, de a Közös Piac berkeit is a sötét gyanakvás szelleme hatja át: mintha csak a nyugati világ e két legnagyobb intézményébe egy kívülálló, gyanús elem keveredett volna, aki előtt nem tanácsos beszélni, aki csak azért fülel, hogy az oly értékes információkat továbbadja, s aki minden lehető módon igyekszik megkeseríteni szövetségeseinek életét. „Mr. Lábjegyzet” — nem annyira gúnyosan, mint inkább gyanakvóan, így titulálják az említett szervezetek rendezvényein jelen lévő görög képviselőt. Mert — derül ki a The New York Times cikkéből — Görögország fölöttébb gyanús! A közös piaci és NATO-doku- mentumok kényes mondatai után rendre kis csillagocs- kák jelennek meg, s a vonatkozó lábjegyzetben mindig Görögország különvéleménye található. Görögországnak volt saját véleménye az afganisztáni ügy megítélésében; Athén álláspontja eltér a szövetségesekétől az amerikai atomfegyverek európai telepítése ügyében, mi több, híve a balkáni atomfegyvermentes övezet tervének. Görögország nem támogatta a Lengyelország elleni szankciókat, sőt: szovjet hadihajókat engedett kikötőinek javítódokkjaiba. Ami pedig szinte „istenkáromlásnak” hat az atlanti szolidaritásról szónoklók szemében: Athén úgy véli, hogy reá nézve Törökország — egyik szövetségese a NATO-ban — nagyobb fenyegetést jelent, mint a Szovjetunió. Egyszóval Athén fölöttébb gyanús; ez a gyanú még csak fokozódott, amikor Görögország — Washington meglepetésére — nem volt hajlandó automatikusan meghosszabbítani a görög földön működő amerikai támaszpontok szerződéseit, mint korábban, hanem érvényesíteni kívánta szuverén jogait. Az amerikai külügyminisztériumban arra is felkapták a fejüket, hogy Athén szerint az amerikai támaszpontokon dolgozó görög alkalmazottakra, horri- bile dictu, a görög munkatörvénykönyv vonatkozik. A Pentagon bürokratáinak nem kevés „papírmunkát” okozott, hogy a görög kormány kívánságára több, mint 100 kisebb-nagyobb katonai megállapodást, jegyzőkönyvet kellett egyenesen a szemétkosárba dobni. Az Amerika Hangja rádióállomás két görögországi reléállomásának működésével kapcsolatban sem mennek simán a dolgok — legalábbis Washington számára nem. Richard Burt, amerikai külügyi államtitkár a minap kifakadt: egyre nehezebb együttműködni a görög kormánnyal, mert az szovjetbarát magatartást tanúsít. A helyzet tehát az, hogy miközben egyesek arról panaszkodnak, hogy Görögország komoly fejfájást okoz, mások már „súlyos problémának” tartják a „Papand- reu-effektust”. fgy történt, hogy Görögországot — ha nem is távolították el az említett testületekből, gyakorlatilag mégis elszigetelték. A jelen helyzetre jellemző, hogy a nyugati világ ügyeit egy szűk körű klub intézi: az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország. Erős azonban a gyanú, hogy az említett és fejtetőre állított problémát talpára állítva lehet inkább megérteni: valószínűbb, hogy „a gyanúsított gyanakvó” esetéről van szó. Athén azt gyanítja, hogy ha ő maga nem oltalmazza meg saját érdekeit, más ezt nem teszi meg helyette. Nyugati megfigyelők, miközben elítélik a három éve hatalomra jutott szocialista párti kormány politikáját, elejtenek egy áruló félmondatot is: a bírált tendencia a Papandreu- kormány előtt is érezhető volt. A változás talán azért szembetűnő Washington számára, mert az ezredesek készséges, Amerika-barát politikája után a görög szocialista párti kormány markánsabban képviseli, sőt, juttatja érvényre a nemzeti politikát és a nemzeti érdekeket, mint elődje, a konzervatív Űj Demokrácia vezette kormány. Washingtont talán az is irritálja, hogy az Európában hatalmon lévő „baloldali” pártok közül egyedül a Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASOK) őrizte meg mandátumát az európai parlamenti választásokon. Jóllehet a gazdasági válság Görögországot is sújtja, de a lakosság még mindig lubickol az éppen tíz éve visszaszerzett demokráciában — tüntethet, ha akar — és tüntet is. Azon kívül, hogy ez a siker nem éppen jó előjel az Egyesült Államok számára, Washingtont a görög „különút” azért is aggasztja, mert precedenst teremt: ezt támasztotta alá a holland döntés, hogy elnapolják a „eurorakéták” befogadását. Az atlanti szolidaritást — amelyre Washingtonnak most különösen szüksége van, számos repedés gyengíti: nem éppen jó az összhang az Egyesült Államok és Nyugat- Európa között a gazdasági kérdésekben, és még több a nem is titkolt ellentét a nagy politikai kérdésekben, a kelet—nyugati párbeszéd, az enyhülés, a fegyverkezési politika megítélésében. A görög-ellenes gyanakvás már csak azért is túlzott, mert Athén végül is aláírta a támaszpont-szerződéseket, változatlapul részt vesz a nyugat-európai fegyvergyártásban és továbbra is tagja a NATO-nak, a Közös Piacnak. FODOR GYÖRGY BUDAPEST Losoncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Leon Soh'lumpf-naik, a Svájci Államszövetség elnökének hazája nemzeti ünnepe alkalmából. * A Lutheránus Világszövetség VII. nagygyűlése kedden Budapesten Káldy Zoltánt, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnökét választotta a világszövetség soros elnökévé. • A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke kedden a Parlamentben fogadást adott a Lutheránus Világ- szövetség VII. nagygyűlése résztvevőinek tiszteletére. A fogadáson megjelent Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, továbbá az Elnöki Tanács több tagja. A kongresszus küldöttei és az LVSZ vezető tisztségviselői mellett ott voltak a társegyházak képviselői is. * Kedden az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője előtt esküt tettek a Főigazgatóság és a megyei társadalombiztosítási igazgatóságok vezetői. Faluvégi Lajos miniszterelnök- helyettes köszöntötte az esküt tett vezetőket. MOSZKVA Pjotr Vorosilov altábornagy, Kliment Vorosilov marsall, a nagy forradalmár fia életének 71. évében elhunyt. Pjotr Vorosilov 1914- ben született, s 1932-től szolgált a szovjet hadseregben. A második világháború ide- ján nagy érdemeket szerzett a harckocsizó alakulatok fejlesztésében. A háború után a páncéltörő tüzérségnél tevékenykedett. BÉCS Becsben először van több, mint ezer fiatal orvos állás nélkül — közölte az orvoskamara. Mind az utóbbi években fejezte be tanulmányait a bécsi orvosegyetemen, s azóta nem tudott elhelyezkedni. TOKIÓ Az Egyesült Államok és Japán haditengerészete újabb közös hadgyakorlatot kezd augusztus 7-én a Japán-tengeren. Választási előkészületek és honvédelem — e két kérdésről érkeznek mostanában a leggyakrabban hírek Nicaraguából. Alig két hete, hogy Managuában több százezres tömeggyűlésen emlékeztek meg a hajdani diktátor, Somoza rendszerének fél évtizeddel ezelőtti megdöntéséről, egy új korszak, egy új fejlődési irányvonal kezdetéről. Az évfordulós ünneplést azonban hamar háttérbe szorították a közép-amerikai ország mindennapjainak nehézségei. Változatlanul fennáll ugyanis az a veszély, amelyet az erőteljes washingtoni támogatást élvező ellenforradalmárok akciói jelentenek: Managua gyakorlatilag évek óta egyfolytában harcol a Hondurasból és Costa Ricából újra meg újra támadó kormányellenes erőkkel. Ezek a katonai akciók elsősorban arra alkalmasak, hogy elvonják az elmaradottság amúgy is ezernyi gondjával birkózó állam erejét, s így a növekvő gazdasági gondok, az ellátás romlása révén elégedetlenséget szítsanak a lakosság körében. Néhány napja ráadásul a két legjelentősebb ellenforradalmi csoport megállapodást kötött ténykedésük összehangolásáról, s arról, hogy közös céljuk egy ideiglenes kormány létrehozása lesz, még ebben az esztendőben. A támadók taktikája — amint azt a legfrissebb jelentések is alátámasztják — változatlan. Fő célpontjuk továbbra is a polgári lakosság, s igyekeznek elkerülni a közvetlen összecsapást a sandinista védelmi alakulatokkal. Kihasználják, hogy a sokszor A hivatalos nyugati közlésekkel ellentétben az NSZK területén nem kilenc, hanem már 36 Pershing 2-es rakéta, a telepítésre szánt 108 Perching 2-es rakéta egyihar- mada italálható — jelentette a Der Spiegel legújabb száma. A hamburgi hetilap úgy ítélte meg, hogy a nyugatnémet hatóságok már minden befolyásukat dlveszítették az új, amerikai, közép-hatógyéren lakott tartományokban megfelelő légierő híján a hadsereg nehezen tudja elvágni Hondurasból rendszeresen érkező utánpótlásukat. A nicaraguai vezetés tehát e fenyegetést nem hagyhatja figyelmen kívül. Különösen annak tudatában, hogy a diplomáciai és kereskedelmi eszközök mellett a környező térségben végzett hadgyakorlataival az Egyesült Államok fenntartja a katonai nyomást is. Washingtonban éveken át azt követelték, hogy Managua választások kiírása útján bizonyítsa be demokratikus voltát. Most azonban, amikor minden előkészület megtörtént a novemberre tervezett elnök- és parlamenti Választásokra, a Fehér Ház további igényekkel állt elő. Ezek gyakorlatilag szabad kezet adnának az ellenzéki erőknek, beleértve a fegyveres harcot folytató ellenforradalmi csoportok képviselőit is. így érthető volt a Sandinista Front válasza. „Nem lesz párbeszéd azokkal, akik népünket gyilkolják”, mondta például Daniel Ortega, a kormányzó tanács koordinátora. Mindemellett Managuában nem tervezik a voksolás elhalasztását. Megtörténtek a nevezések az elnöki posztra, esetleges változtatások még a következő három napban hajthatók végre. A kampány tehát — képletesen szólva — a lőporfüstben is folytatódik. Nem engedékenységből, a külső nyomásnak engedve, hanem azért, mert Managuában úgy ítélik meg: a forradalom intézményesítése, a közélet demokratizmusának fejlesztése szükségessé teszi ezt a lépést. SZEGŐ GÁBOR távolságú rakéták telepítésével kapcsolatban. Mindez azonban nem növelte az NSZK biztonságát, mert a Varsói Szerződés megfelelő ellenintézkedéseket tett az NDK és Csehszlovákia területén — szögezte le a Der Spiegel, hozzátéve: a kibontakozó rakétatelepítési verseny mindennél ékesebben bizonyítja az amerikai rakéták telepítésének feleslegességét, esztelenségét. Rakétatelepítés az NSZK-ban A varsói felkelés Augusztus 1-én a varsói felkelés 40. évfordulójára emlékezik Lengyelország és a világ. Arra a 63 napra, amellyel az utókor számára nemcsak a hősiesség fogalma fonódott össze, hanem a pusztulásé, a fasiszta brutalitásé is. A felkelés résztvevői közül 18 ezren haltak hősi halált az egyenlőtlen küzdelemben, míg a polgári lakosságból 200 ezren estek áldozatul a harci cselekményeknek, a hitleristák tömegkivégzéseinek és a felkelés leverését követő deportálásoknak. Azóta már világosan látható: ez az óriási véráldozat katonai szempontból sajnos hiábavaló volt. A felkelést a jobboldali londoni emigráns lengyel kormány irányítása alatt álló lengyel ellenállási szervezet, a „Honi Hadsereg”, a szövetséges hatalmakkal való kielégítő egyeztetés nélkül, elhamarkodottan, idő előtt robbantotta ki, így a hősi harc túlságosan elszigetelt maradt. Különösen a Varsó térségéhez közeledő felszabadító szovjet hadsereggel lett volna kézenfekvő az akciók összehangolása. A felkelés irányítói ezt azonban politikai megfontolásokból szánNEGYVEN ESZTENDEJE 1 4 81 14 15 dékosan elmulasztották, mivel saját pozícióikat kívánták erősíteni a háború utáni időkre, a tőkés társadalmi rend átmentése érdekében. A harcok kezdete után a közös ellenség elleni küzdelemben csatlakoztak hozzájuk a Lengyel Munkáspárt körül tömörülő baloldali erők ellenálló szervezetének, a „Népi Hadseregnek” a katonái • is, szervezeti különállásukat azonban mindvégig megtartották. A felkelés hírére Hitler őrjöngött. Kiadta hírhedt parancsát: „Varsót a földdel egyenlővé kell tenni”. Jóllehet, a harcok kezdetben valamennyi varsói városrészre kiterjedtek, a felkelők birtokában lévő terület már a tizedik napon lényegében a Visztula nyugati partja menti sávban elterülő városrészekre zsugorodott. Először a Visztula túlpartján lévő Praga városrész veszett el, amit a németek hídfőnek akartak kiépíteni a közeledő Vörös Hadsereg ellenében. Augusztus 5-én a hitleristák erősítést kaptak, megkezdték a legnyugatibb városrész, Wola elleni támadásukat. A nácik nagy kegyetlenséggel jártak el. Nemcsak a foglyul ejtett felkelőket végezték ki könyörtelenül, de a sebesülteket, sőt a kórházak személyzetét is. Az általuk elfoglalt területeken megkezdődött a varsói lakosság módszeres kiirtása. Nőket, gyermekeket, férfiakat gyilkoltak vá-* logatás nélkül halomra. Az augusztus 5-ét követő napokban csupán Wola városrészben 40 ezer ember esett a fasiszta barbárság áldozatául. A németek százával terelték tankjaik előtt golyófogó gyanánt a békés polgári lakosokat, más esetekben kényszerítették őket, hogy golyózáporban szedjék szét a barikádokat. A fas' s I * A varsói Vár tér a híres Zsigmond-oszloppal, mögötte pedig az öváros. A németek által lerombolt városrészt eredeti formájában építették újjá. siszta aljasság betetőzéseképpen a szó szoros értelmében martalócokat, köztörvényes bűnözőkből verbuvált alakulatokat vetettek be. Ezek aztán a kíméletlen harcok során maradék emberi mivoltukból is tökéletesen kivetkőztek. Közben Varsó fokozatosan romhalmazzá vált. A felkelők, mivel tudták, hogy számukra nincs kegyelem, halált megvető bátorsággal valóban az utolsó töltényig harcoltak. Sokáig tartani is tudták pozícióikat. Augusztus 31-én azonban elesett a hősiesen védett Óváros, ahol parancsnokságuk kezdetben tartózkodott. A parancsnokság ekkor átköltözött a belvárosba. Azokkal a városrészekkel, amelyekkel a közvetlen kapcsolat megszakadt, a csatornahálózaton keresztül tartottak fenn összeköttetést. Szeptember 13-án még egyszer felcsillant a remény. A szovjet csapatok a Visztula túlsó oldalán támadásba lendültek, a velük együtt harcoló első lengyel hadsereggel karöltve felszámolták a németek hídfőállását, és bevették a Visztula keleti oldalán lévő Praga városrészt. A segítség karnyújtásnyi közelségbe került. A németek azonban ekkor visszavonuló csapataikkal is megerősödve, minden eddiginél eltökéltebb támadásokat intéztek a felkelők ellen, igyekezve elvágni őket a folyótól. így aztán hiába dobott át az 1. lengyel és a szovjet hadsereg szeptember 15. és 21. között a németek pergőtüzében több zászlóaljat is a felkelők megsegítésére. A fasiszták egymás után foglalták el az egyes, egymástól egyre inkább elszigetelődő városrészeket. A reménytelen helyzet láttán a felkelés parancsnoka, Bor tábornok (válódi nevén Tade- usz Komorowski) október 2- án elrendelte a még harcoló egységeknek a fegyverletételt. Az iszonyú véráldozattal járó . 63 napos legendás küzdelem — amelynek külön tragikumot ad a résztvevők önfeláldozó hősiessége és a kirobbantásában közrejátszó politikai meggondolások közötti ellentmondás — elbukott ugyan, de kifejezésre juttatta a lengyel nép . eltökéltségét a fasiszta elnyomás elleni harcban. BOGNÁR maria
