Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-14 / 164. szám

1984. július 14. NÉPÚJSÁG 3 Ösztönzés a jobb, hatékonyabb munkára A kísérleti keresetszabályozás első éve Dalmandon A múlt évben a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát is eredményesen pályázhatott a kísérleti keresetszabályozás­ban való részvételre, lévén a feltételek biztosítottak: koráb­ban is az ország állami gaz­daságai között a legmaga­sabb fajlagos nyereséget érte el. Az elmúlt években ered­ményesen törekedett arra, hogy a dolgozóinak biztosí­tott jövedelem tekintetében állja a versenyt a többi kör­nyékbeli üzemmel. Ám az 1979-ig érvényes bértömeg-szabályozásnak, majd az ezt követő bérszín­vonal-szabályozásnak voltak nemcsak fékjei, hanem „há­tulütői” is. Egyrészt a bá­zisérdekeltség okozta az egyik gondot: akikor is kifi­zették az előző évhez ké­pest nagyobb jövedelme­ket, ha annak fedezetét nem termelték meg, ez kedvezőt­len volt a munkamorálra, hiszen a dolgozók „csak úgy” is kaptak bérjutalmat, mert volt rá lehetőség. Más évek­ben viszont a szabályozás a nagyobb lehetőségek kihasz­nálásához nem nyújtott fe­dezetet. Most — a múlt év elejé­től kezdődően — a kísérleti keresetszabályozás ilehetősé- gei közül a nagyüzemi kere­setadóztatási formát válasz­tották, ennek keretében a költségvetési befizetések szinten tartását, vagy némi emelkedését kell elérni, és ez esetben nagyobb lehetősé­gek vannak a személyi jöve­delmek növelésére. Mint Vas István vezérigaz­gató mondja, alapos elemzés­sel kellett kialakítani a ha­tékony belső szabályozást: — Gondoltunk a vállalkozási formákra is, ám ezt a dolgo­zók nem fogadták el, így a korábban kialakult keretek között kellett a korábbinál erőteljesebben ösztönözni a jobb munkára. Elérni azt is, hogy a dolgozó lássa: mit kell tennie ahhoz, hogy töb­bet keressen. A lényeg: az kapjon mind törzsbérben, mind prémiumban, mind nyereségrészesedésben töb­bet, aki nagyobb mértékben járul hozzá a vállalati jöve­delemhez. És természetesen ezzel jár. ha valaki az át­lagosnál kevesebbet produ­kál, kevesebbet is kap, ne­tán még csökken is az előző évhez képest a jövedelme. Ennek tudatosítása, elfogad­tatása nagymértékben a pártszervezetek, kommunis­ták félvilágosító munkájának eredménye. Ma már elfo­gadott tény, hogy azonos be­osztásban és tevékenységben dolgozók évi jövdelme 30—40 ezer forinttal is differen­ciálódik. .. A kombinátban a bérezés­nél 4200 bértételt alkalmaz­nak. Ezek tekintélyes részé­hez „hozzá kellett Nyúlni” annak érdekében, hogy azok miinél jobban ösztönözzenek a vállalati jövedelem foko­zására. illetve azért, hogy az e cél érdekében végzett jobb munka eredménye a fizetési borítékokban is megjelenjen. így például a sertéshizla­lásnál nemcsak a súlygyara­podás növelésére ösztönöz a bér. hanem az abrakfelhasz­Jobi György kombájnos: Jobb munkára ösztönöz a mostani bérezés. nálás csökkentésére is. Az egy kilogramm súlygyarapo­dás bértétele 70 fillér, ha azt 3,71 kilónál kevesebb ab­rakfelhasználással éri el a sertésgondozó. 3,71 és 4,00 kilogrammos felhasználásnál már 60 fillér a „tarifa”, 4,01—4,20 kg között 50, ezen felül 40 fillér. A kombájnosok, ha a na­pi teljesítmény 44 tonna alatt van, 6 forintot kapnak tonnánként. Ötvenöt tonnáig 6,17, 66 tonnáig 6,55, ezen fe­lüli napi teljesítménynél 7,15 forint a tonnánkénti munka­bér. A sertésgondozó tehát igencsak érdekelt a jobb munka végzésében. Ennek eredménye, hogy az egyik sertésgondozó szakmunkás, Tili József tavaly csoport­társainál 19 ezer forinttal ke­reshetett többet és egy év alatt 23,5 százalékkal nőtt a jövedelme. Persze, emögött az is van, hogy ő egymaga — aki ebben a csoportban a legjobb dolgozó — közel fél­millió forint többlethozamot állított elő. Tavaly, 600 férőhelyes is­tállójában havi átlagban ser­tésenként 19.57 kilogramm súlygyarapodást ért el, cso­portjában a legalacsonyabb abrakfelhasznáíással. Kapott 106 ezer forint bért és több mint 12 000 forint nyereség- részesedést. Az idei első fél­évben rekordot döntött: az átlagos súlygyarapodás 21,07 kg, 3,54 kilogramm abrakkal állított elő egy kiló élő súlyt. A gazdaság történetében pél­dátlan eredmény a napi 700 grammos súlygyarapodás. Nyilvánvaló, ez Tili József­nek — aki a gazdaság tan­folyamán lett először szar­vasmarhatenyésztő, majd sertéstenyésztő szakmun­kás — fizetési borítékjaiban is jelentkezik. Hogy mi az eredmény tit­ka? — Pontosan, lelkiisme­retesen dolgozni — mondja. — Én már hajnali ötkor itt vagyok és megkezdem az ete­tést, legtöbben hatkor jön­nek. Vigyázok az állatokra, tisztán tartom az istállót, gondosan etetek. .. A kombájnosok korábban érdekeltek voltak abban, hogy minél többet túlórázza­nak. Ma az az érdekük, hogy napi teljesítményük minél magasabb legyen. Gondosan végezzék el kombájnjuk ja­vítását, ne kelljen üzem köz­ben leállni és alkatrészre várni. Jobi Györgynek, a kombinát egyik legkiválóbb kombájnosának a vélemé­nye: Év közben a műhelyben dolgozom, mint gépszerelő. Természetesen az én kom­bájnomat is én javítom. Így hát rajtam múlik elsősorban, hogy a szezonban ne legyen üzemzavar. Gyakorta lemo­som munka végeztével a gé­pet, lezsirozom ahol kell, észreveszem az esetleges haj- szálirepedést. mielőtt komo­lyabb hiba lenne. Az új bé­rezésről a véleményem az, hogy nagyon jó. arra ösztö­nöz, hogy minél ikevesebbet kelljen üzem közben leállni. Naponta ki tudom számítani, hogy mennyit kerestem. Ta­valy például volt olyan nap, hogy 100 tonna felett volt a teljesítményem. A Dalmandi Mezőgazdasá­gi Kombinátban tavaly 6 százalékos átlagos jövede­lemnövekedést irányoztak elő. Ebből csak 4,3 százalék realizálódott — „közbeszólt” az aszály. Hogy az idén mek­kora lesz a növekedés, még nem tudni, hiszen a búza aratása most folyik, hátra van az ősziek betakarítása és még sok minden, ami be­folyásolja az éves eredményt. Az azonban bizonyos, hogy az eredményekben nem kis része van (lesz) annak, hogy a keresetszabályozás a ko­rábbinál jobban szolgálja a teljesítmények, a hatékony­ság fokozását. Tili József, a gazdaság legjobb sertésgondozója eteti az állatokat. új módszer a járműjavításban A MÁV-ná! folyamatosan keresik a módszereket arra, hogyan lehet a szűkös mun­kaerővel, az anyagokkal és az alkatrészekkel az eddigi­nél is gazdaságosabban, ta­karékosabban bánni. Jelen­leg a járműfenntartás és -ja­vítás területén folyik egy kísérlet, melynek lényege: megpróbálják a nagyobb ja­vítások eddig merev idősza­kait rugalmasabbá tenni, a valóságos elhasználódáshoz igazítani. Általános tapasz­talat ugyanis, hogy a jár­művek szétszereléses javítá­sainál a fontosabb alkatré­szek jó része nem igényel ja­vítást, változtatás nélkül visszaépíthető a motorba. Sokszor felesleges tehát a szétszerelés, indokolatlanul — és kihasználatlanul — áll a mozdony a szerelőcsarnok­ban. A szombathölyi vasútigaz- gatóság egyik mérnökének, Gátay Szilárdnak az újítása alapján ez év januárja óta kísérletképpen új javítási ciklusrendet vezettek be né­hány dízelmozdony-sorozat­nál. Az újítás azon ,az el­ven alapszik, hogy a' jármű­vek elhasználódása szoros összefüggésben van azok ter­helésével. Eszerint nem a megtett út, hanem a motor által elfo­gyasztott üzemanyag, illetve kenőolaj függvényében ha­tározzák meg, hogy mikor kell a mozdonyt javítani, fel­újítani, szétszerelni. A kísérlet első féléve ked­vezőnek mondható. A szak­emberek szerint az új mód­szerrel 20—25 százalékos munkaidő-megtakarítást le­het elérni a javítóüzemek­ben. HÉTRŐL Az újság — ezt éppen az újságírónak nem túlságosan nagy öröm beismernie — eleve feledésre rendeltetett, hiszen a mindenkori aznapnak szól. Legtöbben módfelett büsz­kék vagyunk arra, ha valaki történetesen (és kivételesen) visszaemlékezik 2—3 héttel korábbi írásainkra. Az események elfutnak mellettünk és fölöttünk, amire akkor is rá lehet döbbenni, ha csak egy hétre lapozunk vissza félretett újságainkban. Ezen a he­lyen hosszú idő óta mindig ugyanitt és ugyanazon a napon ilyesfajta visszalapozá­sok végeredményével találkozik az olvasó. Kissé kiszolgáltatva persze az újságíró­nak, mert hiszen lehet, hogy másnak nem az volt emlékezetes az elmúlt hét esemé­nyei, híradásai közül, mint e sorok írójá­nak a következők: Július 6., péntek: Vasutasnap. Július 7., szombat: A tűzoltóság bemu­tatója. Július 8., vasárnap: üzemcsarnok a ká­dároknál. Hétfőn nem jelenik meg a lap, tehát jú­lius 10-én, kedden: Végkiárusítás fél napig. Július 11-én, szerdán: összefoglaló a jég­kárról. Július 12., csütörtök: Táboroznak a fia­talok. £s természetesen napokon keresztül a VIII. Duna menti folklórfesztivál. Kezdjük ez utóbbival. Élő néprajz Soha nem hordtam népviseletet, éppúgy, amiként korbéli társaim többsége sem és sejthetőleg az utódaim se fognak. Mégis lenyűgöz a színeknek és mintáknak az a ruhákra álmodott kavalkádja, ami egy-egy ilyen bemutatkozás alkalmával látható. Van az egészben valami rátartiság is, né­mi büszkeség, magamutogatás: — Lám, mi ilyenek, ilyen pompásak vagyunk! Ez azon­ban korántsem csak hazánkfiaira vonatko­zik, hanem bármely nemzetből származók­nak tulajdonsága. A Duna menti folklór­fesztiváloknak minden bizonnyal a sokféle náció képviselőinek egymásra ismerése, ta­lálkozója a legfontosabb tulajdonsága. A jó öreg Duna éppen elég fontos országútja Európának ahhoz, hogy ne csak a szorosan partjai mellett élőket vonzza magához, ha­nem történetesen törököket is, akik épp elég sokáig voltak hívatlan vendégek ezen a tájon ahhoz, hogy most szívesen látott meghívottak lehessenek. A Sárközi lakodalom fontos és rangos rendezvénye ennek az ünnepségsorozatnak. Megszületése, ezt talán nem árt megje­gyezni, névhez is köthető. Bogár István, Sárpilis szülötte és a táj szerelmese, volt a megálmodója: — akit egyébként az idén el­felejtettek meghívni a lakodalomba. Ter­mészetesen elment hívatlanul és minden bizonnyal gyönyörködött abban a szép ha­ranglábban, mellyel Decs gazdagabb lett. Szobrokat semelyik településnek sincs módja mindennap állítani, épp ezért is jó meggondolni, hogy milyen és hová kerül. Decsen jól választottak. Táborok A tábor — ezt mindenki tudja, aki pró­bálta — romantikus dolog. Lehet, hogy megvetésre érdemesen maradi vagyok, de nagyon tudom sajnálni a hideg-meleg fo­lyóvizes, üzemi étkezdével, kultúrterem­mel és tévével ellátott luxustelepeken tá- borozókat, akik se a sátorozás, se a hajnali harmat, se a szúnyogcsípések, vagy szalon­nasütések örömeiben nem részesülnek. Azokra a táborokra, melyekről az elmúlt héten hírt adtunk, mindez szerencsére nem jellemző. A romantikát maga a helyszín adja, az a lehetőség, hogy komoly szakem­berek segítségével sikerül visszaszállni a HÉTRE HÍRRE múltba, amatőr régészkedni egy keveset és ugyanakkor pénzben alig mérhető hasznot hajtani. Honfitársaim túlnyomó többségé­vel együtt magam se vetem meg az anya­giakat, de olykor az az érzésem, hogy mintha ez a szemlélet kezdene egy kissé túlságosan eluralkodni határainkon belül. No persze azokon kívül is. Épp a fiatalok­nak, jövőnk ígéreteinek jó, ha időnként rá­döbbennek arra, hogy vannak pénzben nem kifejezhető értékek is. Történelmi tu­datunk, az a lánc, mely rég megholt eleink­hez fűz bennünket és ami ugyebár hazafi- ságnak is nevezhető. A régésztáboroknak — kettőben magam is jártam — a tudo­mánynak nyújtott segítségen túlmenően, van ilyesfajta összefüggése. Amiről ugyan fölösleges naponta beszélni, de olykor em­lékeztetni se árt rá. Munka Ismerkedés Bátaszéki fapapucsok Amikor ezeket a sorokat gépelem, egy vi­szonylag jól berendezett irodában, még csak viszonylag se hűvös körülmények kö­zött, atlétatrikóra vekezetten ülök. Időn­ként abba kell hagyni a gépelést, hogy tö- rölgethessem a szemembe csörgő verejté­ket. Mindezzel persze eszembe se jut saj­náltaim magamat, mert semmilyen jogcí­mem nincs rá. A ránkszakadt kánikula egészen más helyeken, elsősorban komoly termelőmunkában fáradozókat tesz próbá­ra. Még nem sikerült megfelelő mennyisé­gű, átfogó adathoz jutnom a hőséggel kap­csolatban, de egészen bizonyos, hogy nem­csak a fagylalt- és sörárusítás fellendülésén, netán a strandok forgalmán lesz mérhető. Azon is, hogy nehezebb ugyanolyan szín­vonalú munkát végeznünk, mint alkalma­sabb időjárási viszonyok között. Hamarabb fáradunk, ingerlékenyebbek vagyunk és legszívesebben a természetfelelős fülébe játszhatnánk a közismert esőt sürgető slá­gert. Komolyra fordítva a szót, se folklórfesz­tiválokat, se régésztáborokat nem lehetne rendezni akkor, ha mindemögött nem len­ne ott a termelőmunka fedezete. Az árpa aratását befejezőké éppúgy, mint a báta­széki kádároké, akik új üzemcsarnokot avattak és akik már rég a legötletesebb módjait találják az új és új „profilok” meg­keresésének, a fapapucstól a madáretető­kig, hogy kádár néven bár, de egyáltalán nem csak kádármunkával talpon marad­hassanak. A munkánkat védő testületek egyikével, a tűzoltókkal kapcsolatban legszívesebben azt a kifejezést használnám, hogy „fegy­vernem”. Nemcsak egyenruhájuk miatt, hanem mert állandó harci készültségben., mindenkor bevetésre készen kell állniuk. Nagy tisztelője vagyok a megyei tűzoltó­ságnak, de persze akkor örülök a legjob- . ban, ha nem látom őket: — robogni. Olyan­kor nincsen baj. Annak érdekében azonban, hogy ne legyen baj, a bemutatók, gyakor­latok is nagyon fontosak. A legőszintébben remélem, hogy az a gyereksereg, mely a mellékelten látható képen valamilyen tűz­védelmi masinát csodál és szakmai magya­rázatot hallgat, tovább jut a puszta lát­vány öröménél és valamit elsajátít a tűz­védelmi alapismeretekből is. Ami persze nemcsak nekik fontos, hanem megletteb- bekre szintén ráfér. Megkezdődött a búza aratása. Csendben és különösebb feltűnés nélkül, mint mái évek óta. Ez a fontos munka azonban nemcsak a kombájnosokra, hanem a tűz­oltókra is tartozik. Honfitársaim, próbál­junk meg legalább az idén tartózkodni a/ égő csikkek szertehajigálásától a tarlón! ORDAS IVAN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents