Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-14 / 164. szám
2 'NÉPÚJSÁG 1984. július 14. Közlemény Csernyenko és De Cuellar megbeszélése (Folytatás az 1. oldalról.) izmus-leninizmus, a szocialista internacionalizmus elvein alapuló összeforrottsá- ga, amely magában foglalja a szolidaritást, a kölcsönös elvtársi segítséget, a teljes egyenjogúságot, az egymás belügyeibe való be nem avatkozást és minden párt azon jogának tiszteletben tartását, hogy önállóan határozza meg és hajtsa végre politikai irányvonalát. A tanácskozás résztvevői síkraszállbak az összes kommunista és munkáspárt szolidaritásának és együttműködésének erősítése mellett. Kifejezték készségüket arra, hogy aktív politikai párbeszédet és együttműködést folytassanak a szocialista és a szociáldemokrata pártokkal, a háború- és rakétaellenes mozgalom különböző társadalmi-politikai erőivel. Teszik ezt annak érdekében, hogy olyan utakat keressenek, amelyek a háború és a béke súlyos problémáinak konstruktív megoldásához, a fegyverkezési hajsza — elsősorban a nukleáris fegyverkezés — megfékezéséhez vezetnek. A tanácskozáson hangsúlyozták, hogy az imperialista államokban a militarizmus fokozását a szocialista országok ellen irányuló ideológiai felforgató tevékenység erősödése, rágalmazó kampányok kibontakoztatása, a belügyeikbe való durva beavatkozási kísérletek és különféle gazdasági szankciók alkalmazása kíséri. Ugyanakkor megállapították, hogy az imperializmusnak a fegyverkezési hajsza további fokozására irányuló politikája közvetlen kapcsolatban áll a monopóliumoknak a tőkés országok dolgozói létérdekei ellen intézett támadásával, a társadalmi változások érdekében fellépő haladó mozgalmak elfojtásával. Az imperializmus a világpolitikában az erőre építve egyre nyíltabban támogatja a sovinizmust és a fajgyűlöletet, teret enged a revansizmusnak és a neofasizmusnak, és az állami politika rangjára emeli a népek elleni terrorizmust. A tanácskozáson hangsúlyozták annak szükségességét, hogy erőteljesebben kell népszerűsíteni a létező szocializmus előnyeit és eredményeit, amelyek a gyakorlatban biztosították a munkához, tanuláshoz, az államügyekben való demokratikus részvételhez, a személyiség szabad fejlődéséhez való jogot. Az imperialista reakció a demokrácia és a dolgozók szociális jogai elleni támadását azzal a demagóg kampánnyal próbálja leplezni, hogy a szocialista országokban állítólag megsértik az emberi jogokat. Azonkívül, hogy meggyőzően cáfoljuk az ilyen és hasonló rágalmakat, fontos, hogy konkrét tényekkel bizonyítsuk, a tőkés világban milyen gátlástalanul megsértik az emberi jogokat, és milyen következményekkel jár a dolgozókra nézve a munkanélküliség, a kizsákmányolás, a faji és nemzeti hovatartozás alapján való hátrányos megkülönböztetés, a bűnözés, a kábítószer-élvezet és az erőszak elterjedése, a nemzetek és az emberek közötti gyűlölet szítása. A testvérpártok küldöttségei kiemelték, hogy a KGST- országok felső szintű gazdasági értekezletén elfogadott határozatok új, kedvező távlatokat nyitnak ezen országok nemzetgazdasága és az egész szocialista közösség gyors fejlődése, valamint a szocialista világrendszer ereje és tekintélye növekedése előtt. A testvérpártok és testvéri államok vezetői által egyeztetett hosszú távú irányvonal alkotó célokat követ és elválaszthatatlanul összefügg azzal, hogy ezek az országok következetes hívei a béke ügyének és a nemzetközi együttműködésnek. A gazdasági tanácskozás eredményei ismételten bizonyították, hogy csak a szocializmus körülményei között lehetséges a valóban egyenjogú és kölcsönösen előnyös együttműködés, s hogy a gyakorlatban éppen a szocializmus támogatja a fejlődő országok népeinek törvényes jogait. A tőkés országok politikáját a zsarolás és a „szankciók” módszerei, a saját politikai irányvonal más államokra való ráerőszakolá- sát célzó kísérletek jellemzik, s az, hogy nem hajlandók ténylegesen elősegíteni a fejlődő országokban kialakult válságos helyzet megoldását. A tanácskozás résztvevői ismét megerősítették a szocialista államok szolidaritását az el nem kötelezett mozgalommal, a fejlődő országok népeivel, amelyek az imperializmus, a gyarmatosítás és a neokolonializmus ellen, a szabad és önálló fejlődéshez való jogért, az elmaradottság leküzdéséért és az új gazdasági világrend megteremtéséért harcolnak. Nagy figyelmet fordítottak a hitleri fasizmus és a japán militarizmus felett aratott győzelem közelgő negyvenedik évfordulójára. Az emberek új nemzedékeinek az egész világon tudniuk kell az igazságot a II. világháborúról, arról, hogy azt a hitleri fasizmus, a nemzetközi imperializmus legagresszívabb erői robbantották ki, valamint arról is, hogy a Szovjetunió döntő szerepet játszott a győzelem kivívásában, s mit tett a győzelemért a kommunista és munkás- mozgalom, az összes többi antifasiszta és hazafias erő. Nem szabad megengedni a történelemhamisítóknak, hogy elhallgassák és meghamisítsák a II. világháború tanulságait. A legfontosabb tanulság az, hogy a háborús fenyegetés ellen azelőtt kell harcolni, mielőtt megszólalnak a fegyverek, s ez méginkább így van, ha nukleáris fegyverekről van szó. A történelmi tanulságok megkövetelik a demokrácia, a haladás, a politikai realizmus összes erőinek akcióegységét. A tanácskozás az elvtársi együttműködés, az egység és a harcos szolidaritás légkörében folyt le. PANORÁMA BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Francois Mitterrand köztársasági elnöknek a Francia Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke levélben üdvözölte 65. születésnapján Gri- sa Filipovot, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagját, a Bolgár Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnökét. MOSZKVA Megkezdte az elhasznált berendezések átrakását a teherűrhajóba a Szaljut—7—Szojuz T—11—Progressz—22 or- bitális űrkomplexumon dolgozó három szovjet űrhajós: Leonyid Kizim, Vlagyimir Szolovjov és Oleg Atykov. A kozmonauták — akik több mint 150 napja tartózkodnak távol a Földtől — az előírt tervek szerint folytatják tudományos kutatómunkájukat. A három űrhajós egészséges. ANKARA Turgut özal török miniszterelnök fogadta Ankarában Petr Mladenov bolgár külügyminisztert. BONN Csehszlovákia és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatainak helyzetét és távlatait vitatta meg Bohuslav Chnoupek csehszlovák és Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter bonni tárgyalásain. Chnou- peket fogadta Richard von Weizsäcker szövetségi elnök is. LAGOS Nigéria kiutasított két brit diplomatát válaszul arra, hogy Nagy-Britannia előzőleg ugyancsak távozásra szólította fel a Londonban működő nigériai nagykövetség két munkatársát. A Szovjetunió maradéktalanul támogatja azokat az erőfeszítéseket, amelyek célja az Egyesült Nemzetek Szervezete szerepének növelése a béke és az államok közötti konstruktív együttműködés megszilárdításában — mondotta Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke azon a megbeszélésen, amelyet a szovjet kormány meghívására hivatalos látogatáson Moszkvában tartózkodó Javier Pérez de Cuellarral, az ENSZ főtitkárával folytatott pénteken délelőtt. Csernyenko hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió következetesen a nemzetközi légkör javítására s a fegyverkezési hajsza megszüntetésére töA Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet és az Izraeli Kommunista Párt egyaránt támogatja azt az elgondolást, hogy a közel-keleti kérdés rendezésére hívjanak össze nemzetközi értekezletet az összes helyileg érintett fél, valamint a két nagyhatalom, tehát az Egyesült Államok és a Szovjetunió bevonásával — jelentette ki Meir Vilner, az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára. A nyilatkozat csütörtök este hangzott el a Tel Aviv melletti Ben Gurion repülőtéren. Meir Vilner a genfi konferenciavárosban megbeszélést folytatott Jasszer Arafat palesztin vezetővel és az ottlévő palesztin küldöttség más tagjaival. A főtitkár szerint Jasszer Arafat felkérte őt arra, hogy a választások előestéjén tolrekszik, napjaink legfontosabb feladatának a nukleáris háború veszélyének elhárítását tekinti. Javier Pérez de Cuellar üdvözölte a Szovjetuniónak a háborús veszély elhárítása, a nemzetközi feszültség csökkentése érdekében tett erőfeszítéseit. Állást foglalt amellett, hogy az ENSZ az eddiginél nagyobb mértékben járuljon hozzá a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításával kapcsolatos kérdések megoldásához. A felek hangsúlyozták, hogy feltétlenül ki kell használni a világszervezet lehetőségeit a konfliktusok és a feszültséggócok megszüntetésében, az államok szabad és független fejlődésének biztosításában. mácsolja az izraeli népnek azt a meggyőződését, hogy „valós esélyei vannak az Izrael és a palesztinok közötti béke megteremtésének”. Arafat álláspontja szerint — folytatta Meir Vilner — a közel-keleti nemzetközi értekezletnek a következő alapelvékből kell kiindulnia: a két fél kölcsönös elismerése; Izrael visszavonulása az 1967-es határok mögé; palesztin állam megteremtése a Jordán folyó nyugati partján és Kelet-Jeru- zsálemben. A PFSZ vezetőjével tartott találkozón abban is egyetértettek — hangsúlyozta a párt főtitkára —, hogy a nemzetközi értekezleten a következők vennének részt: Izrael és a palesztinok, Jordánia, Szíria, Egyiptom, Libanon valamint a Szovjetunió és az Egyesült Államok. A PFSZ és az Izraeli KP közös béketerve Szoptembori lehetőség ? A világűr vita A Pentagon, a Föld és a világűr Néhány nappal ezelőtt a világsajtót bejárta egy fénykép, amely Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövetet mutatta, amint éppen élénk beszélgetésbe merül Reagan elnökkel. A felvétel a Fehér Házban a diplomáciai kar tiszteletére rendezett vacsorán készült. A szovjet nagykövet az elnök és Shultz külügyminiszter között kapott helyet a számos asztal egykénél. Arról semmiféle adat nem került nyilvánosságra, hogy a fehér asztal mellett folytatott Reagan—Dobrinyin-beszélgetés során milyen témákat érintettek. Amikor azonban hírt adtak Washingtonban arról, hogy Dobrinyin Shultz külügyminiszterrel hivatalos formában is tanácskozott, már megemlítették: szó esett az űrfegyverkezés kérdéséről is. Nyomban ezután közölték, hogy Dobrinyin szabadságra hazautazik a Szovjetunióba és magával viszi Reagan elnöknek Csernyenko főtitkárhoz írt (állítólag kézírásos) levelét. Ebből általában arra következtetnek, hogy iaz elnöki levélben is szó esik az űrfegyverkezés ügyéről. Ebben a kérdésben voltaképpen június és július fordulóján váratlanul felgyorsult a szovjet—amerikai párbeszéd. Mint általában mindig — most is szovjet kezdeményezésre. Mielőtt e kezdeményezéseket és az amerikai reagálást elemeznénk, emlékeztetni kell arra, hogy az űrfegyverkezésről folytatott tanácskozásoknak több szempontból is igen komoly politikai jelentőségük van a jelenlegi helyzetben. Amikor az esztendő fordulóján megkezdődött az új amerikai közepes hatótávolságú rakéták, az úgynevezett „eurorakéták” telepítése Nyugat-Európa számos országában — ez a Szovjetunió számára lehetetlenné tette az ilyen rakétákról, valamint egyben a stratégiai (tehát interkontinentális) rakétákról folytatott tárgyalások folytatását is. így a két, párhuzamosan Géniben folytatott párbeszéd megszakadt. Mégpedig egyértelműen egy amerikai akció (a rakétatelepítés) következményeképpen. Ezt a párbeszédet a szovjet álláspont szerint csak akkor lehet folytatni, ha az Egyesült Államok készséget mutat a telepítés előtti helyzethez való visszatérésre. Mindez nem akadályozta meg a Szovjetuniót, hogy más területeken keresse a párbeszéd lehetőségét. Az űrfegyverkezés azért került előtérbe, mert Reagan elnök hírhedtté vált „csillaghábo- rús” beszéde óta az amerikai fegyverkezési programnak ezt a részét gyorsított ütemben hajtották előre. A helyzet tehát azzal fenyegetett, hogy miközben korábbi tárgyalási csatornák lezárultak, — új területen indul meg a fegyverkezési verseny. A Szovjetunió ezt már korábban is érzékelte. Andropov főtitkársága idején, 1983 áprilisában már javaslatot tett minden űrfegyver betiltására. Ezt a javaslatot Andropov 1983 augusztusában, majd utána Csernyenko, az SZKP új főtitkára ez év májusában és júniusában megismételte. Az amerikaiak ezeket ia javaslatokat „eleresztették a fülük mellett”. A Szovjetunió június végén mégis kormánynyilatkozatot tett közzé. Ebben javasolta, hogy Bécsben szeptemberben kezdődjenek tárgyalások az űrfegyverekrőil és mindenekelőtt a műholdelhárító rendszerekről való kölcsönös és teljes lemondásról. Azt is indítványozta, hogy ezzel egy időben fagyasszanak be az ilyen fegyverekkel folytatott minden kísérletet. Ellentétben a korábbi amerikai magatartással, a Fehér Ház ekkor már másnap reagált és közölte: kész szeptemberben minden feltétel nélkül Bécsben párbeszédet folytatni az űrfegyverkezésről a Szovjetunióval. Így kezdődött a vita legújabb, a korábbinál jóval gyorsabb ütemű szakasza. Az amerikai válaszoknak van egy alapvetően negatív vonásuk. Nevezetesen az, hogy nemcsak az űrfegyverkezésről akarnak tárgyalni, hanem be akarják vonni a párbeszédbe az eurorakéták és a stratégiai rakéták ügyét is. Más szóval: burkoltan rá akarják kényszeríteni a Szovjetuniót, hogy ezekről is folytasson tárgyalásokat — mégpedig a rakétatelepítéshez vezető amerikai magatartás megváltoztatása nélkül, Arról beszélnek, hogy ez nem tekinthető feltételnek; ők csak fenntartják maguknak a jogot, hogy más kérdéseket is megemlítsenek a tárgyalásokon. Az amerikai magatartás másik gyanús eleme az, hogy az űr- fegyverekikel folytatott kísérletek befagyasztásáról elhangzott szovjet javaslatra eddig egyáltalában nem válaszoltak. A szovjet javaslat annyit mindenesetre elért, hogy most -már legalább „párbeszéd folyik a párbeszédről” és nem tartozik a lehetetlenségek körébe az űrfegyverekről való - megbeszélések megindítása — ha az amerikaiak elejtik elfogadhatatlan „árukapcsolásukat”. Annyi minden esetre tény. hogy illúzió nélkül és a legnagyobb óvatossággal kell szemlélni ezt a vitát. A választás előtt álló Reagan elnöknek egyrészt érdeke lenne, hogy a novemberi választás előtt két hónappal megkezdődjenek a tárgyalások — másrészt viszont aligha lehet várni, hogy éppen most változtatna alapvető politikai magatartásán. A „szeptemberi lehetőség” sorsát voltaképpen az dönti majd el, az amerikai politikában ütköző ellentétes érdekekből és áramlatokból kikristályosodik-e egy komoly és felelősségteljes magatartás. —i —e Ronald Reagan amerikai el nők a Fehér Házban, a diplomáciai testület részére adott vacsorán megbeszélés! folytatott Anatolij Dobrinyin szovjet nagykövettel
