Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-11 / 161. szám

1984. július 11.

( TOLNA ^

U NÉPÚJSÁG

A jelmez nemcsak ruha!

Wieber Marianne a jelmeztervezésről

Jelmeztervek a Leány vásár hoz — megbeszélés Zsurzs Évával

Szerencsés embernek mondja magát. Az Iparművészeti Főiskolán jelmeztervezői diplomát kapott. Még az utolsó, a gyakorlati félévében a televízióhoz került; 1963 óta, a televízió jelmez- tervezője.

Nemrég kiállítása volt a Fényes Adolf Teremben. Egy kiállítás mindig összegzés is. Ekkor számolta meg először, hogy hány televíziós produkcióhoz készített jelmezterveket. 350 körül mozgott a szám, s közöttük 18 televíziós sorozat szerepelt. S Wieber Marianne legtöbbször sokszereplős, kosztümös filmek, sorozatok közreműködője, tehát tízezernél is több jelmeztervet készített.

— Eleinte gonddal készültem minden korszak kosztümtörténetéből. Ma másfélék a felkészülési módszereim. Nincsenek már viselettörténeti problémáim, viszont szükségem van a korszakból valamilyen fogódzóra; kiválasztok hát az adott korból egy festőt, egy szobrászt, s az ő képi világának — hogy is mondjam? — ihletésében készítem el a jelmezterveket. Ugyanis a jelmez nemcsak ruha! Figurát kell tervezni, amelynek ösz- szetevője nemcsak a szerep, hanem a színész is.

— Most min dolgozik?

— A televízió sajátsága, hogy egyszerre több feladata is van az embernek. De ez nem baj! Egyik munkámmal pihenem ki a másikat. Pillanatnyilag Eck Imre koreográfiájára a Salome című balett készül; Zsurzs Éva rendezésében a Leányvásár, és dolgozom az Árpád-háziak című sorozat első nyolc részén. A leginkább stilizált jelmezek a Saloméhoz készülnek. Itt igyekeztem a keleti hatások hangsúlyozására. A Leányvásár nagyoperett, a színpadon élt eddig, s a színpad másfajta jelmezt követel, mint a televízió. Hogy a ruha a legutolsó sorban ülőhöz is „szóljon”, szükséges bizonyos erős hangsúlyozás, leegyszerűsítés. Operettünkben a filmen, hihetővé akarjuk tenni a történetet, ezért bár a ruhák gazdagabbak a valóságosnál, mégis azt szeretnénk, ha a néző igazinak fogadná el őket. Legnehezebb munkám az Árpád-iháziak sorozathoz készül. Az első nyolc részben — a teljes sorozat 28 részes lesz — ezerötszáz jelmez szerepel. Ebből ezerkétszáz már készen van.

— Ez olyan korszaka a történelemnek, amelyről nincsenek képi információink. Hogyan tervez, honnan merít ehhez a munkához?

— Nem volt könnyű. László Gyula munkái segítettek, meg apró töredékek, leletek.

— Hogyan dolgozik?

— Először is elolvasom a darabot. Akkor mindjárt megszületik bennem valamilyen elképzelés. Ezt azonban egyelőre „lebegtetem”, amíg nem beszéltem meg a rendezővel, nem hallgattam meg a véleményét. Amikor megállapodtunk, hozzákezdek a munkához. A vázlataimat soha nem mutatom meg! Csak én tudom ugyanis, hogy ebből mi lesz. A legfőbb érv a letett jelmezterv. Ekkorra már kialakult a végleges szereposztás, tehát nemcsak szerepre, színészre is terveztem. Ma már alig van ellenvetés, elfogadják a terveimet, azt hiszem, bíznak bennem.

— Ez alatt a húsz év alatt volt-e stílusfordulat a jelmeztervezésben ?

— Igen, volt egy szigorú, leegyszerűsítő időszak, amikor a szereplőket zsákba burkoltuk, bőrbe kötöttük. De szerencsére ez elmúlt. Most gazdagabban alakítjuk ki a ruhákat, s titokban megsúgom, hogy szigorúan megőrzőm, megőriztetem a jelmezeket, hiszen ha tudja az ember, mivel gazdálkodhat, milyen alapanyagai, alapruhái vannak, szabadabban tud tervezni. így védheti ki az anyagi kötöttségeket.

— Jelmeztervezőktől hallottam, hogy a televíziós jelmeznek nem kell teljesnek lennie, elée. ha a közeli képben mutat, hiszen közelről csak deréktól fölfelé látszik.

— Ezzel én nem értek egyet! Ugyanis nemcsak a nézőnek van szüksége a távoli képben az illúzióra, hanem a színésznek is. A színésznek éreznie kell a ruhát, a jelmezt, akkor tudja elhitetni, hogv valóiában az, akit ábrázol. '

Torday Aliz

FEJÉR MEGYEI

HÍRLAP

Két helyen, az északi parton, az Albatours idegenforgalmi hivatal Panoráma kempingjében és a déli oldalon, az autóskempingben nyílt meg a héten a velenceitavi környezetvédelmi építőtábor. A KISZ Központi Bizottsága, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, a Velencei-tavi Intéző Bizottság és a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szervezésével 30—30 középiskolás fiatal tölt el két hetet hasznos munkával a tóparton.

A fiatalok a vízbefolyásokat, parti sávokat, strandokat, parkolóhelyeket és az északi oldal turistaútjait tartják tisztán és speciális vízvédelmi feladatokat, illetve környezetvédelmi őrjáratokat is végeznek. Kéthetes turnusokban összesen 480 Baranya megyei és budapesti fiatal dolgozik a két táborban. Munkájukért teljes ellátást és szerény zsebpénzt is kapnak, délutánonként szabadidős programokat, környezet- védelmi előadásokat és filmvetítéseket is szerveznek számukra.

A két velencei-tavi környezetvédelmi tábor augusztus 15-én zárja kapuit.

PETŐFI

NEPE

Nagy széllel, kevés esővel érkező, diónagyságú jég pusztított a Bácskában. A Bácskai és Duna melléki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének munkatársa tájékoztatást adott a kárt szenvedett vidékről. E szerint Sükösd és Érsekcsanád majdnem egész területe károsodott, de érintett volt Csávoly, Rém, Boro- ta és Jánoshalma környéke is. Az itt termő növények közül a dinnyét mintegy 85 százalékban verte el a jég, a búza és a kukorica több mint 50 százaléka ment tönkre. A háztájik fűszer- és zöldpaprikája, paradicsoma és drognövényei szintén nagymértékben pusztultak el Sükösd és Érsekcsanád körzetében. Itt az épületekben is több milliós kár mutatkozik.

A megyei tanács szakemberei szerint a körzet több községében szintén megsínylették — főleg a kapások — a

jégverést. Az ültetvényekben legjobban az érésben lévő meggyet pusztította a jég. A búzát szerencsére nem tarolta le mindenütt, inkább csak a kalászok törtek meg kissé, köszönhető ez a gabona igen jó szálszilárdságának.

Az Állami Biztosító illetékese elmondta, hogy felkészültek a károk rendezésére, szakembereik már végzik a felméréseket.

Elgondolkodtató, hogy ha a tervezett időben megvalósul a Duna—Tisza-közi jégesőelhárító állomás, mekkora pusztítástól menthették volna meg a Bácskában és a Duna mentén gazdálkodó nagyüzemeket, kistermelőket, s természetesen a térség lakóit. Az érdekelt gazdaságok és a területi szövetség már sok-sok esztendővel ezelőtt kezdeményezték, szorgalmazták a jégeső-elhárító szolgálat felállítását, közös erőből történő beruházással. A jogszabályi és pénzügyi huzavona miatt azonban csak napjainkban épül Dusnokon és másutt a szükséges berendezés. a kijelölt helyeken.

Somogyi Néplap

Táskát néhány kilométer választja el csak Buzsáktól. Bár a lakóházakban kevesebb bajt okozott a förgeteg, a károk itt is jelentősek. Hétfő óta másról s beszélnek, mint hogy kinél mekkora a veszteség. Az állatokban ugyan nem esett kár, de oda van a háztáji kukorica. S nemhogy a jószágnak, még maguknak is a piacról kell beszerezniük ez évben a konyhára valót...

Az aggodalom sok embert kihajtott a határba, a kiskertekbe, s amin már nem segíthetnek, szóval próbálják könyebbé tenni. Dörnyei Sándor présháza előtt vagy hatan ácsorognak tétlenül, jobbra-balra tekintgetve. Ameddig szem ellát, élettelenül, sárba süllyedve fekszik az Ígéretes termés.

— Megértem már egy-két vihart, de ilyet még nem — mondja keserűen a gazda. — Ápoltam, gondoztam a földet; tegnap kapáltam meg a szőlőt... Mindent elvert a jég. Két évig biztos, hogy nem lesz gondunk a szüretre .. . A feleségem kedvére vetettem mákot is, valameny- nyi derékba tört. A gyümölcsfákról letépte a szél a leveleket, és szinte lehántot- ta a kérget a törzsükről. A krumplit kiverte a földből. De hát mit is soroljam, 1200 négyszögöl a földterület. Volt benne bőven, amit most sirathatunk.

Veje és a szomszédok egyet- értőleg bólintanak, hiszen maguk is hasonlóképpen

számolhatnának be kertjük pusztulásáról.

— A biztosítótól még nem voltak itt felmérni a károkat — mondják —, de ígérik, hogy hamarosan jönnek. Hogy mennyit kapunk? Van, aki semmit, mert nem volt biztosítva a földje, ők jártak a legrosszabbul, de nekünk sem térül meg sem a munkánk, sem pedig annak' értéke, ami a földben volt.

Dunántúlt

napló

„Fekete széna — fehér kenyér” tartja a közmondás. Számos jel mutatja, hogy a mondás az idén beigazolódik. Szokatlanul esős, kissé hűvös volt a május és a június eleje. Ilyen időt kedvel a búza, amikor virágzik, s kalászos gabonákból, legalábbis ez ideig rekordtermés várható.

Ami azonban kedvezett a búzának, az nagyon is megnehezítette a lucerna első kaszálásának befejezését. S hátráltatta a gyepterületek fűtermésének betakarítását. A lucernaszéna renden többször megázott, ezért minősége, tápértéke a gazdaságok többségében gyenge. A károk mérséklése érdekében a széna egy részét szenázsnak takarították be.

Kivétellel is találkozhatunk, hisz a Bólyi Mezőgazdasági Kombinátban például, ahol 500 hektáron termelnek lucernát — egy ötletes rendfordító gép kifejlesztésével sikerült megóvni a lucernaszéna tápértékét. A vontatott kivitelű, nagyon elmés, házilagosan is elkészíthető gép megismertetésére érdemes lenne szakmai bemutatót szervezni a BMK-ban.

A Vetőmag Vállalat dombóvári területi kirendeltségén kapott tájékoztatás szerint a tavalyi 250 tonnával szemben az idén 350 tonna szuper korai kukoricavetőmagot igényeltek a gazdaságok másodvetés céljára, és ez kedvező jel. A vállalat megkezdte a hibridkukorica-vetőmag kiszállítását, de pótrendeléseket telefonon is korlátlanul elfogadnak. Helyből szállítás esetén fuvartérítést adnak. Ezek a kukoricahibridek a vetést követő 85—90 nap után már silózásra betakaríthatok és általuk a fővetésű silókukorica abrakként kiváltható. Nem mostoha időjárású esztendőkben — az idei csapadékos év is ilyennek számit — a másodvetésű silókukorica hektáronkénti termése megközelíti a fővetésű silókukorica hozamát.

Sokan rendeltek az idén is takarmány-cirokfélét, elsősorban a Baranyában igen kedvelt hibrid szudánifüvet, más néven Hybart. Nagy előnye, hogy többször is kisarjad, s csapadékosabb években hektáronként 40 tonna zöldtermésre is képes.

Ruhapróba

A Jelenkor

július-augusztusi számából

A Pécsen szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat összevont nyári számának élén Mészöly Miklós Merre a csillag jár? című, Bélándi Miklós emlékének ajánlott elbeszélését olvashatjuk. Szépprózai írással szerepel emellett Kalász Márton, László Lajos és Tandori Dezső.

A lírai rovatban fiatalok és pályakezdők munkáit, többek között Báli Brigitta, Csordás Gábor, Erős Zsuzsa, Filip Tamás és Szervát József verseit találjuk.

Az irodalmi tanulmányok sorában figyelmet érdemel Baránszky Jób László latin költő a Dunánál a XX. században című írása Berczeli

Anzelm Károly költészetéről, valamint Kulcsár Szabó Ernő Üj szenzibilitás felé című áttekintése a nyolcvanas évtized pályakezdő költőiről.

Egy országos kérdésekkel, a településhálózat fejlesztésével foglalkozó pécsi tudományos intézményt és tudóst mutat be Vekerdi László interjúja Enyedi György- gyel, a Dunántúli Tudományos Intézet igazgatójával. A beszélgetéshez kapcsolódik Enyedi György Két tűz között : regionális központok Magyarországon című tanulmánya.

A művészeti rovatban P. Müller Péter pécsi, továbbá Koltai Tamás és Pálvi András kaposvári színházi beszámolóját közli a folyóirat.

Lehet tudomásul venni, vagy nem, a tény attól még nem változik: van bűnözés és vannak, akik megírják. Minden újság minden héten rendszeresen ad egy-egy bűnügyi írást és a könyvkiadók — a profiljuknak megfelelő műfajban szintúgy rendszeresen jelentkeznek vele.

Hogy van igény ezekre, azt jól mutatja az olvasottságuk, ami ha bizonytalanul is, de még a napi-hetilapoknál is mérhető. A könyv formában megjelenő krimik kereslete akár a kasszazárásnál is kimutatható. (Most nem arról van szó, hogy a pár év előtti tíz-húsz forintokból hogyan lett ugyanolyan szerző, tartalom és nyomdai kivitel mellett is hetven-nyolcvan, de üsse kavics, ez legyen a legfőbb gondunk!)

Nyilván csak napokig foglalja a könyvespolcon a helyet a két ismert magyar rendöríró most megjelent egy- egy kötete is. Mág Bertalan öt méregfiola című több mint huszonnyolc ívén öt, a néhai Fóti Andor huszonhat íven (több mint négyszázhatvan oldalon) kilenc magyar krimit ad a Zrínyi gondozásában Szemben a bűnözőkéi címmel.

Jól időzített a megjelenés: a szobába kényszerítő nyár még azokat is olvasni való után kergeti, akik egyébként a nap, a víz imádói lennének. De különben is. Az ilyen típusú írás nyári szórakozásra való. Tévedés ne essék, ez nem leminösíés. Sőt... Pontosan arra utal, hogy érdekes, önmagát olvastató könyvekről van szó.

A szerzők most is valóban megtörtént esetek nyomozásait írják le: A bűntény felfedezésétől a nyomozás befejezéséig. Minden szavuk hihető, mert nem próbálják önmagukat, munkatársaikat csalhatatlannak, csodalénynek beállítani. Nem vonnak misztikus gyűrűt maguk köré, nem akarnak többnek látszani, mint amik valójában. Dolgozó, olykor mások előtt rejtve maradóan keményen dolgozó emberek, akik tudják, hogy a társadalmi munkamegosztásban hol van a helyük. Tudják, hogy a rendelkezésükre álló technikát, pénzt, egyebet azért kapták, hogy a társadalmat védjék meg.

A regényekben szereplő rendőrökről hiteles képet kapunk. Megtudjuk, hogy pontosan olyan emberek, mint mások: örülnek és elfáradnak, jót gondolnak és csalódnak, morcosán ébrednek és semmitmondó Ígéretekkel mennek el otthonról. Tudnak győzni, de olykor téves nyomra jutnak. Az olvasó hisz nekik, mert a szerzők régi ismerősök, és még emlékszünk arra, hogy voltak írásaik, ahol volt erejük a teljes kudarcot is bevallani. Erre pedig a hivatalok, hatóságok nem mindig képesek.

Érdekes dolog egy-egy valódi nyomozás menetét végigkísérni. Jó tudni, hogy egyre felkészültebbek azok, akik a nyugalmat vigyázzák. Kár azonban, hogy Fóti Andor személyes emlékeivel most már csak a szerző halála után találkozhattunk. A műfaj nagy vesztesége a nyugalmazott rendőrtiszt. Így az új, a friss, a tegnapelőtt, a tegnap történt krimikről kettejük közül már csak Mág Bertalan tudósíthat a kipróbált szerzői tollal.

—fi—