Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-08 / 159. szám
1984. július 8. ( TOLNA _ 4- NÉPÚJSÁG KI IS c D n r "T Levélcímünk: jffi] 111j 11] SaBai^ j| IW 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Mikor javul az ellátás? Egy sárszentlőrinc-alsópéli olvasónktól — aki kérte, hogy nevét- ne közöljük- — érkezett levélből idézünk: „Ügy érzem, tarthatatlan az az állapot, ami a helyi vegyesboltban uralkodik. Azt lehet mondani, hogy ez a kis település tej- és kenyérgondokkal küzd. Május elsejét megelőzően, április 27- én érkezett tej eladásra, és ezt követően csak május 4- én. Ez az eset úgy történhetett meg, hogy a bolt eladója szabadságát töltötte, és helyette az italboltban volt tej- és kenyérárusítás. A megrendelésről azonban nem gondoskodott senki. Tejet csak akkor kap valaki, ha áll a kiskapuban, és figyeli, mikor érkeznek meg a szállítók, a különböző tejtermékekről nem is beszélve. Az eladó azzal a hivatkozással nem rendel nagyobb meny- nyiséget, hogy a megmaradt árut a tejipar nem szívesen vagy egyáltalán nem veszi vissza.” A kenyérellátásról a következőket írja: „A kenyeret íratni kell, mégpedig ugyanabból az elgondolásból, hogy a sütőipar a megmaradt terméket nem veszi vissza. Azonkívül nagyon sok a hiánycikk a boltban. Pedig szerintem ilyen kis településen nagyon jól felszerelt és ellátott boltot kéne tartani, mivel nem mehetek át az utca túlsó oldalára vásárolni.” A levélre a Tolna megyei Tanács kereskedelmi osztályának vezetője, Andrási Imre küldte meg a választ: — A panaszt illetékességből a Tamási Köp—Ka ÁFÉSZ vizsgálta ki. A levélírót személyesen felkeresték, aki megértette a szövetkezet nehéz helyzetét, történetesen azt, hogy ilyen kis településen nem tudnak gyakorlattal rendelkező személyt felvenni. A boltvezető, mivel maga is látja, hogy Telefonszámunk: 16-211 a feladat ellátására alkalmatlan, kérte felmentését a boltvezetői munkakörből. A feladat ellátására a szövetkezet egy gyesen lévő dolgozóját kívánja beállítani, aki ellen korábban panasz nem merült fel. Addig is a szövetkezet szakmai segítséget fog nyújtani a település ellátásához. Miért nem kapta meg a cipőt? Szerkesztőségünket személyesen kereste föl panaszával Borza Sándor szekszárdi olvasónk, aki a következőket mondta el: — A Bizományi Áruház Garay téri boltjában 'szerettem volna cipőt vásárolni. Bent az üzletben nem kaptam abban a méretben, ami jó lett volna, de a kirakatban felfedeztem egyet, almi méretre is megfelelő lett volna és tetszett is. Kértem az eladót, hogy vegye be a kirakatból, mivel külföldi vendégem részére kívántam megvásárolni a cipőt. Az eladó válasza az volt, hogy a kirakatból nem veheti be az árut, a kirakatot egy hét múlva rendezik, akkor megkaphatom a cipőt. Kérdezem: miért nem lehet a kirakatból kivenni az árut, amikor bent az üzletben már nincs, és nekem éppen arra lenne szükségem? A kérdésre a választ Andrási Imre, a Tolna megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztályának vezetője adta meg: — Az érvényben lévő jogszabályok szerint a kirakatban csak olyan árut szabad reklámozni, amelyet a boltban meg is lehet vásárolni. A Bizományi Áruház dolgozója helytelenül járt el akkor, amikor a kirakatból nem vette be olvasójuknak a bemutatott cipőt. A vétkes dolgozót a boltvezető figyelmeztetésben részesítette és a hasonló esetek elkerülése végett a bolt többi dolgozójának figyelmét is felhívta a jogszabályok betartására. El nem végzett munkáért fizessenek? Kiss Józsefnétől Gyönkről kaptunk levet, melyben szemétszállítással kapcsolatban fordult tanácsért szerkesztőségünkhöz. Azt írja, hogy a községi tanácstól kapott szemétszállítási díj befizetésére szóló csekket. A tanács 1983- ban hozott a szemétszállításról határozatot, és végzi is a szállítást. A köztisztasági rendeletet a községben helyesnek tartják, de szerintük aki a szemétszállítást nem veszi igénybe, nem is köteles fizetni. A lakosság nagy része családi házban lakik, ahol a szemét tárolása és elszállítása biztosított. Ök kukát sem vásároltak, mivel a kerti szemét elszállítását mindenki maga végzi. A szemét- szállítási díjat kérni jogosnak tartják azoktól, akiknél a szemét gyűjtése, szállítása megoldott, szerintük el nem végzett munkáért nem kötelesek fizetni. A Tolna megyei Tanács V. B. építési és vízügyi osztályának vezetője, Bohli Antal a következőket válaszolta: — A panaszt kivizsgáltuk, s megállapítottuk, hogy a Gyönk nagyközségi Közös Tanács 1 1983. (XIX. 28.) számú rendeletében az intézményes szemétszállítás kötelező igénybevételét elrendelte. Ez azt jelenti, hogy a tanács köteles a lakásokban keletkező háztartási szemét rendszeres elszállításáról gondoskodni, a lakás használója pedig köteles a szemétszállítási szolgáltatást igénybe venni, és az árhatóság által jóváhagyott szemétszállítási díjat megfizetni. — Az intézményes szemátszállítás bevezetését, a szemét biztonságos elhelyezését és szakszerű kezelését egészségügyi, környezetvédelmi szempontok indokolják, és teszik szükségessé. A szemétszállítás, szakszerű tárolás-és kezelés- technikai feltételeinek biztosításához az állam jelentős mértékű támogatást nyújt. Tájékoztatásul közöljük még, hogy a fenti tanácsrendelet 14. paragrafusának 4. bekezdése szerint szemétszállítási díj fizetési kötelezettség alóli mentességre a rendszeres szociális segélyben részesülők jogosultak. Nem lehetne szociális otthon? Egy szekszárdi olvasónk, hetvenéves, egyedülélő asz- szony tette fel a kérdést: Nem lehetne-e a szekszárdi volt tüdőgondozó épületéből szociális otthon, vagy nyugdíjasházat kialakítani? Nemcsak kérdezett, de megírta azt is, hogy többen vannak olyan idős emberek, akik eladnák a régi házukat, amelynek tatarozásához nincs elég pénzük, és ebből hozzájárulnának az átalakításhoz. A kérdést Kovács Jánosnak, Szekszárd város Tanácsa elnökének továbbítottuk, aki a következőket válaszolta: A KÖJÁL volt épülete változatlanul a Tolna megyei Kórház-Rendelőintézet, kezelésében marad, felújítása után — tudomásom szerint — a rehabilitációs központot helyezik itt el. — Az egyre több. idős, ellátatlan ember elhelyezése, a róluk való gondoskodás nemcsak Szekszárd. hanem az egész ország súlyos gondja. Szociális otthon létesítéséhez, sajnos, nem rendelkezünk — a várhatóan a közeljövőben sem — elegendő pénzzel. Tervezzük viszont az elkövetkezendő években egy újabb öregek garzonháza építését. E speciális lakásforma megoldaná — ha csak részben is — a városunkban egyre nagyobb számban élő idős, magányos ember gondját. Ml VÁLASZOLUNK Az elmúlt héten nem jelent meg olyan új jogszabály, amely olvasóink szélesebb körének érdeklődésére tarthatna számot, ugyanakkor — a végrendelettel kapcsolatban adott korábbi tájékoztatásunkat követően — többen érdeklődtek az öröklésre vonatkozó különböző szabályok felől. Erre figyelemmel ez alkalommal arról adunk tájékoztatást, hogy ki érdemtelen az öröklésre, mit jelent az öröklésből való kizárás, és mi a következménye a kitagadásnak. Polgári Törvénykönyvünk szerint nem részesülhet az örökhagyó hagyatékából az, aki olyan súlyos cselekményt követett el az örökhagyóval vagy leendő örökösével szemben, hogy az őt érdemtelenné teszi az örökhagyótól való öröklésre. Érdemtelen az öröklésre: a) aki az örökhagyó életére tört; b) aki szándékos eljárásával az örökhagyó végakaratának szabad nyilvánítását megakadályozta, vagy annak érvényesítését meghiúsította, illetőleg ezek valamelyikét megkísérelte; c) aki a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy életére tört. Kihangsúlyozandó, hogy az érdemtelenségre nem hivatkozhat bárki, hanem csak az, aki az érdemtelen személynek az örökségből való kiesése esetén örökölne. Az öröklésből való kizárás a törvényes örökösnek a hagyatékbeli részesedéstől való megfosztását jelenti. Az örökhagyó ugyanis attól, aki tőle törvényes öröklésre jogosult, minden indoklás nélkül megvonhatja örökrészét. Ebben az esetben a törvényes örökös csak a köteles részt kaphatja meg, ez a köteles rész viszont megilleti. A kizárás végrendeletben vagy más végintézkedésben történhet, mégpedig akár úgy, hogy az örökhagyó kijelenti, kinyilat- kozza, hogy az adott személyt kizárja az öröklésből, akár úgy, hogy minden vagyonát egyszerűen másra hagyja. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a „csak kizárt” örököst is megilleti a köteles rész. Élesen megkülönbözteten- dő az előbbi esettől a kitagadás, az örökhagyó ugyanis azt a hozzátartozóját, aki köteles részre jogosult, megfoszthatja a köteles részétől úgy, hogy végintézkedésében kitagadja őt. A kizárást nem, a kitagadást azonban minden esetben meg kell indokolni, a kitagadás okának a végintézkedésből világosan ki kell tűnnie, s a kitagadás csak akkor érvényes, ha az a Polgári Törvénykönyvben meghatározott valamely ok miatt történt. E törvény szerint pedig kitagadásnak akkor van helye, ha a kötelesrészre jogosult: a) az örökhagyó után öröklésre érdemtelen lenne; (az érdemtelenséggel fentebb foglalkoztunk), b) az örökhagyó sérelmére súlyos bűncselekményt követett el; c) az örökhagyó egyenesági rokonainak, vagy házastársának életére tört, vagy sérelmükre egyéb súlyos bűntettet követett el; d) az örökhagyó irányában fennálló törvényes eltartási kötelezettségét súlyosan megsértette; e) erkölcstelen életmódot folytat; f) jogerősen öt évi, vagy azt meghaladó szabadságvesztésre ítélték. Röviden utalunk még az öröklésről való lemondás szabályaira, az ugyanis, aki törvényes öröklésre jogosult, az örökhagyóval írásban kötött szerződéssel az öröklésről részben, vagy teljesen lemondhat. A lemondás történhet ellenérték fejében, de történhet ingyenesen, ellen- érték nélkül is. Hangsúlyozandó, hogy az öröklésről még az örökhagyó életében kell (lehet) lemondani, vele erre szerződést kell kötni. A lemondás egyébként azt is jelenti, hogy a lemondónak a köteles részre sincs igénye, bár arra egyébként jogosult volna. Lemondani meghatározott személy javára is lehet, például az egyik gyermek lemond testvérének, a másik gyermeknek a javára; ilyenkor — ha a szerződés mást nem mond — érvénytelenné válik a lemondás akkor, ha ez a gyermek egyébként sem örökölhetne, pl. azért, mert az örökhagyó kitagadta őt. DR. DEÁK KONRÁD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke Vízen és vízparton Csöndesedünk egy kevéssé, hiszen a természet Js csöndes, csak éppen mi — a lakói — máskor nem vagyunk azok. Nézzük a vizet, az éltető nedvesség után hajló kalászt, a tó tükrét felszálltukkal borzoló vadkacsákat, vagy egyszerűen egy virág szirmát, a közelről egyáltalán nem elvetendő gyomnövény szépségét. — A gém pökhendiként is méltóságteljes lépésekkel jár fogyó tócsáin, tocsogóink mentén. Amikor csendesen sikló ladikjával felbukkan a legnagyobb ragadozó: — az ember, akkor is csak a vetőháló éri a vizet. Maradt minden, amilyennek megörökíteni próbáltuk: — szép. (A képeket a széptölgyesi tónál Kapfinger András készítette.)
