Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-08 / 159. szám

1984. július 8. KÉPÚJSÁG 3 A húsipar bővíti a választékot Olcsócikk-újdonságok Lagerabschuss: táborzárás Váralján Körbe-körbe, karikába.. A húsipar az idén a koráb­biaknál is nagyobb erőfeszí­téseket tesz a választék bő­vítésére, ezen belül az ol­csóbb — a kilónként 76 fo­rinton aluli — termékek ará­nyának növelésére. Az ehhez szükséges nyersanyag bősé­gesen rendelkezésére áll. Az üzemek általában élnek is e lehetőséggel, az idén is egész sor újdonsággal jelen­tek meg. Az olcsó termékek körébe jelenleg már 162 féle húsáru tartozik. Az exporttermékek gyártá­sának fokozásához beszerzett berendezések a hazai válasz­ték bővítését is segítik. így van ez többi között a Szegedi Szalámigyárban, ahol egy korszerű importberendezés segítségével most már azokat az apró húsmaradványokat is leválaszthatják a csontról, amelyek korábban az arány­talanul magas kézimunka- igény miatt jobbára veszen­dőbe mentek. Az így nyert értékes húst pépesítik, s az olcsó hentesáruk nyersanya­gául használják fel. Ebből készül a közelmúltban meg­jelent mustáros ízesítésű tá­péi kenőmájas, a paradicsom­mal ízesített szegedi hús­krém és a dorozsmai rakott- nyelv. A Zala megyei Állatforgal­mi és Húsipari Vállalatnál százmillió forintos beruhá­zással új bontó, csontozó és csomagoló üzem kezdte meg az idén a termelést az export fokozására. Ugyanakkor a hazai tosvasztókra is gondol­tak A napokban került for­galomba a za'ai feikolbász. a zalai házimájas. ás a zalai Gazdaságosabb bútorgyártás A gyártás- és üzemfejlesz­tésben rejlő tartalékok jobb kihasználása érdekében az Ipari Minisztérium közvetlen felügyelete alá tartozó 12 bú­torgyártó vállalat és a Bútor­ipari Fejlesztési Intézet mű­szaki fejlesztési bizottságot alakított. A testület elhatá­rozta, hogy a mostaninál színvonalasabb, hatékonyabb bútorgyártás érdekében fő­leg az alapanyag-gyártókkal és a bútorszerelvényeket elő­állító háttéripari vállalatok­kal alakítanak ki újszerű kapcsolatot. Például olyan ösztönző rendszert dolgoznak ki, amely arra sarkallja a fű­részüzemeket, hogy a búto­rok alapanyagát ne fűfész- áruként adják át a gyártók­nak, hanem a fát előzőleg meg is'munkálják. Ezzel eny­hül a bútorgyárak krónikus munkaerőgondja, és a szál­lítás is gazdaságosabbá válik, hiszen csak -a valóban hasz­nos anvag utazik, a hulladé­kot oedíg a fatelepen gyű.it- hetik össze. A bizottság változtatni kí­ván azon a jelenlegi állapo­ton is, amely a bútorszerel­vények területén tapasztal­ható. Hazánkban jelenleg mintegy 200 gyártó — nagy­Eredményes technológiát dolgozott ki az üvegházi zöld­ségek vegyszeres permete­zését helyettesítő biológiai védekezésre a Csongrád me­gyei Növényvédő Állomás, a szentesi Árpád tsz-szel együttműködve. Csaknem egy évtizedes kísérlet után most már nagyüzemi méretekben kezd tért hódítani az új tech­nológia, ami olcsóbb is, mint a vegyszerezés. A biológiai védekezés a legveszedelmesebb növény­házi kártevőt vette célba. A tapasztalatok szerint a vegy­szeres növényvédelemre for­dított költségek 70—80 szá­zalékát a liszteske. más nevén üvegházi molytetű elleni vé­dekezés emészti fel a fedett kertészetekben. Ennek oka, hogy a kemikáliák csak a teljesen kifejlődött rovar el­lángolt kolbász, ezzel már hatvanféle olcsóbb termék szerepel a gyár kínálatában, összes termékük mintegy két­harmada. E cikkek mielőbbi megismertetésére a kereske­delem képviselőinek kóstoló­val egybekötött árubemutató­kat szerveznek, s az olcsóbb termékek listáját valamennyi megrendelőhöz eljuttatják. A Győr-Sopron megyei Ál- latforgalmi és Húsipari Vál­lalatnál kifejlesztették a ke­nőmájas és az úgynevezett géprolád családot, ez utóbbi­hoz különféle fűszerezéssel ötféle termék tartozik. Naponta tíz tonna hambur­germasszát gyártanak, s biz­tató kísérletek folynak több olcsó szalámifajta előállítá­sára. A győri üzem termékei nemcsak a helyi, hanem más dunántúli és budapesti fo­gyasztók körében is sikert arattak. Ugyancsak állja a versenyt a Pápai Húskombinát. Itt az újdonságok kidolgozása során messzemenően figyelembe veszik a fogyasztóknak a ke­reskedők által hozzájuk köz­vetített igényeit, s az új, ol­csó termékek is ilyen „közös” fejlesztés eredményei. A pá­pai üzemnek meghatározó a szerepe a balatoni nyári hús­ellátásban is. Az üdülősze­zonban külön húsjáratok biz­tosítják, hogy időlegesen se legyen hiány vörösáruból és más termékekből. Ugyancsak a Balaton környékén kapható már a Bácshús slágercikknek ígérkező újdonsága, a disznó- fej-saláta, valamint az oros­házi baromfifeldolgozóban készülő üveges baromfivirsli. (MTI) vállalat és tsz-melláküzemág egyaránt — készíti a búto­rokhoz szükséges vereteket, kilincseket, zárakat, pánto­kat. s ez 80 bútorgyártóhoz kerül. Kapcsolatuk alkalom- szerű, és gyakori, hogy töb­ben gyártják ugyanazt a ter­méket. A bizottság ezen úgy akar változtatni, hogy mind a gyártókkal, mind a fel­használókkal felveszi a kap­csolatot, és ezzel meggyor­sítja az információáramlást, közvetíti igényeiket, elősegíti a. szerelvény- és bútorgyár­tók közötti összehangolt te­vékenységet. A Bútoripari Műszaki Fej­lesztési Bizottság a gyártás­fejlesztés mellett a gyárfej­lesztéssel is foglalkozik. A túlnyomórészt tőkés import­ból származó bútoripari gé­nek hazai gvártása érdeké­ben gépgyártó társasáeot ala­pított a bizottság tagvállala­tainak és a bútoriDari gép­gyártó szövetkezetek részvé­telével. A gáDfeilesztők. -gyártók és -felhasználók kö­zös vállalkozása eredménye­ként olvan géneket, készülé­keket fejlesztenek ki, ame­lyek a hazai igények kielégí­tésén túl keresettek a KGST- piacon is. len hatásosak, de nem pusz­títják el lárváikat és tojásai­kat, ezért a fertőzés idősza­kában három—négy napon­ként kell a növényállományt permetezni. Az üvegházi molytetű leg­kíméletlenebb ellenfele a fe­kete fürkászdarázs. Ez az alig több, mint fél milliméter nagyságú, apró darázs tojá­sait a molytetű lárvájába rakta. A lárva elpusztul és belőle táplálkozik kifejlődése során a növényvédelmi szem­pontból hasznos, parazita életmódú rovar. A fürkészdarázs tenyészté­sére 2000 négyzetméter üveg­házi területen rendezkedtek be. Az így létrehozott ..rovar­bankból” kartonlapokra ra­gasztva juttatják el a meg­rendelő gazdaságoknak a für- késztojással teli lárvákat. Az ötödik német nemzeti­ségi olvasótábor Váralján teg­nap zárta tíznapos munkáját. Szándékosan használom a munka kifejezést, mert a ha­gyományoknak megfelelően a programban bőven jutott ugyan hely a vákációs örö­möket tápláló mókáknak, já­tékoknak is, de al munka uralta a 70 fős gyermekkö­zösség napjait június 28-tól. Hogy játék is volt a munka? Célba illően az is, miután meg kellett rajzolni és írni a kiránduláson látottakat, hal­lottakat. Hol, merre jártak a gyere­kek a táborvezetést alkotó hét felnőtt és a korábbi tá­borlakókból lett ifivezetők kíséretében? Autóbusszal ki­rándultak Ófaluba, Pécsre, Gyönkre. Gyalogtúráztak Óbányára, ahol nemcsak azt nézték meg, hogy megvan-e még a Mohos-szikla, hanem meglátogatták a falu neveze­tes fazekasait is. A táborla­kók vendége volt a szakadá- ti német nemzetiségi költő, Kanter József, végeztek nép­rajzi gyűjtést Váralján, ahon­nan később két látogatót is fogadtak. Hansel Istvánnét és Schmidt Károlyt, a Magyar- országi Németek Demokrati­kus Szövetsége választmá­nyának tagját. S, hogy a leg­fontosabbat el ne felejtsük — mert az irodalom- és ri­portercsoport tagjai rekla­málnának miatta és joggal — a Szekszárdi Nyomdából Gu­lyás Ferenc, és Ruskó István azért jártak itt kint és töl­töttek néhány órát a króni­kásokkal, hogy az Unsere Zeitung, a Mi újságunk má­sodik száma előírásosabb szerkesztés, tördelés után ke­rüljön majd a nyomdába. Ta­valy e tekintetben volt egy­két probléma, de hát ki me­ri azt állítani, hogy egy új­ságot megírni, szerkeszteni, előállítani gyerekjáték? Sok ennek a munkának a szak­mai csínja-bínja, s csak az meri pofonegyszerűnek mon­dani, aki annyit se ért hoz­zá, mint tyúk az ábécéhez. Látogatásunkkor — noha tartott még az ebéd utáni csendes pihenő — kevesen heverésztek a váraljai tábor takaros kis házaiban. Hogy is ne! Mindjárt itt a tábor­zárás. Be kell fejezni a zá­rókiállítás anyagának össze­állítását, próbálnia kell a műsorban fellépőknek, szín­játszóknak, dalosoknak és ze­nészeknek. A tábori szerkesz­tőségre váró feladatok se akármilyenek, mert összeállt nagyjából az anyag, válogat­ni kell, szerkeszteni. S jaj, a tükörkészítés! Megfelelő nagyságú szerkesztői asztal híján a riportercsoport fő­hadiszállásának teraszrészét nevezték ki asztalnak. Csattog az olló, fogy a ragasztó, készülnek ragasztással az ol­daltervek. — De jól csináljátok gye­rekek — köszönünk rájuk azt is hozzáfűzve a köszönéshez, hogy szükség esetén eljöhet­nének segíteni nekünk is a Népújság szerkesztőségébe. Nagy nevetés a válasz, hogy ázt talán mégse, mert hátha kevés még, amit tudnak. A tükörkészítők között van a legtöbb úgynevezett veterán, azaz többedszerre táborozó. Ilyen Varjú Andrea, aki szál­kái nagylány, szakközépisko­lás lesz ősztől, Mágel Ágnes pedig közgazdasági techni­kumba jár majd Bonyhádon. A györei Blézer Helga vi­Zenesarok a stúdióban szont most lesz hetedikes, ő, akárcsak Breining Beáta még legalább két alkalommal el­jöhet az iskolai német nyelv- tanulást próbára tévő és gya­rapító olvasótáborba. G. Lengyel Éva táborveze­tő: — Sajnos, az idén nem jött annyi gyerek, mint ahány részvételére számítottunk, pedig a megye iskoláiból het­venet vártunk. S rajtuk kí­vül tíz úttörőt Baranya és Zala megyéből. A létszám 70. Talán kissé későn ment ki a tábori meghívó az iskolák­hoz? A Lagerleiterin gondter­helt. Az elmúlt évben ugyan­is azok a gyerekek képvisel­ték a többséget, akik 3—4 éven át tanulták a nyelvet, s akik „kiöregedtek” az álta­lános iskolás korból. Most aztán igen nehéz csalhatatla­nul lemérni, hogy a németül 1—2 éve tanulók mennyire értik tolmácsolás nélkül a mesét, verseket, előadásokat. — Achtung! Achtung! — Figyelem! Figyelem! Abbahagyták próbájukat a táborban alakult zenekar tagjai, a stúdiószolgálatos fog­lalkozásra szólítja a csopor­tokat. Most már legálisan folytatódik tovább a munka és ebből alighanem annak a 35—40 fős csapatnak jut a legnehezebb, amelyik bevo­nul az ebédlőbe, ahol Han- zel néni eredeti váraljai nyelvjárásban a búcsúi szo­kásokról, majd pedig a sváb öltözködési kultúráról beszél. A széksorokat elfoglalók so­rain végig-végig hullámzó nevetésen lehet mérni, hogy a hallgatóság mennyit értett meg a meseszóból, mely mag­nószalagra is rákerül. Itt Baumgartenné, Hant Katalin és Eicherné Müller Katalin tanárok a házigazdák, de itt van G. Lengyel Éva tábor­vezető is. Majd Mäncz Alfréd tanárral az élükön bevonul­nak már a javában folyó fog­lalkozásra a kíváncsibb ripor­terek. Közöttük van a szak- csi Faust Konrád, aki tavaly jött először az olvasótáborba és azzal jeleskedett nyomban, hogy meginterjúvolta anya- nyelvén a televízió pécsi stú­diójának riporterét. Konrád. akinél a vízben a hal se érez­heti jobban magát, az idén elhozta magával nyolc és fél éves húgát, Bernadettet. Ez a kislánya azért neveztes lakó­ja a tábornak, mert nemcsak hogy tud németül, már ne­gyedikes is. A táncosok háza táján csönd van. Glöckner Jánosné tanár a vezetőjük, most van negyedik alkalommal az ol­vasótáborban. Pihenés, meg segítésképpen segít a botba­bák népviseletbe öltöztetésé­hez szükséges rokolyavarrás­ban a kézimunkásoknak, já­tékkészítőknek. A hosszú ne­vű kiscsoportot ebben az év­ben is a váraljai Schmidt Károlyné díszítőművész és Jäger Mónika tanár vezeti. — Kedden úgy eláztunk, mint az ürgék — mesélik az öltögetők. Óbányáról hazafelé tartot­tak a táborozok, amikor meg­kergette őket az eső. Szeren­csére senki se fázott meg azért, pedig a lapulevelekből rögtönzött esernyők csak „ar­ra voltak jók, hogy volt mit nevetni...” Az ifivezetők „öregje” Bauer Mátyás másodéves szakmunkástanuló, komo­lyan vette azt a fölhívást, hogy akinek van, hozza ma­gával a hangszerét. Egy or­gonával és harmonikával ál­lított be. Szép hangja van az előbbinek, szól is, amikor csak lehet. * A D/l-ben Eördögh Attila nyomja az ágyat. Paksról jött ez a 12 éves fiú és fo­cizás közben megrándította a bokáját. — Fiam, begipszeljük és indulás haza — mondta a nagymányokiak CB-rádióval riasztott orvosa, dr. Notheisz Sándor. Mit keres akkor itt a há­romnapos szigorú fekvésre ítélt fiú? Könyörgőre fogta a dolgot, hogy mindent betart, amit a doktor bácsi kiró rá, csak haza ne kelljen menni, hiszen most van először tá­borban és nagyon jó itt. Az se baj, ha a német nyelv jár­ja, amit nem mindig ért. Nem lenne meglepő, ha At­tila jövőre is bevonulna az olvasótáborba. * Alkonyodik. Mi búcsúzunk, két fekete Volga pedig befut az étterem előtti szűk par­kolóba. Mint később megtud­tuk, tambovi vendégeinknek mutatták be az úttörőtábort a bonyhádi Városi Tanács ve­zetői. Ekkor már zengett az ének, mozgolódtak a tánco­sok és mi tagadás örültek a nemzetiségi olvasótábor mun­kája iránt is érdeklődő ked­ves vendégeknek. Annak is, hogy bőségesen lesz mit el­mesélni otthon... LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Czakó Sándor Kéziratbőség az Unsere Zeitung 2. számának szerkeszté­séhez Népviseletbe öltöznek a botbábuk Biológiai növényvédelem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents