Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-31 / 178. szám
1984. július 31. rtÉPÜJSÁG 3 Eredményes félév után Összevont párttaggyűlés a műszergyárban Régi gyakorlat az MMG—Automatika Művek szekszárdi műszergyárában, hogy nem alapszervezetenként, hanem összevont párttaggyűlésen értékelik az éves, illetve nyáron az első féléves munka, gazdálkodás tapasztalatait, beszélik meg a következő időszak tennivalóit. A héten megtartott összevont taggyűlésen az első félévről volt szó. összességében eredményes munkát végzett a közel hétszáz fős gyári kollektíva az első félévben. Annak ellenére, hogy a megszokottól eltérően, most nem volt már előre teljes egészében rendelésekkel kitöltve a félév, és annak ellenére, hogy az anyagellátás — tőkés import anyagok vonatkozásában — akadozott, sőt, egyes anyagok egyáltalán be sem érkeztek. Különböző intézkedések születtek a gondok megoldására, egyrészt hazai, vagy szocialista importból származó anyagokkal pótolni a hiányt, másrészt — megállapodva a vevő-partnerekkel — előrehozni néhány, a második félévre tervezett terméket és legyártani, kiszállítani. A második félév már — a rendelésállományt tekintve — „le van fedezve”, mintegy 20—25 millió forint értékű műszerrel kell gyártani többet, mint az első félévben. Az első félév gyártási programjában kereken százötven millió forint termelési érték szerepelt, ezt — 1,3 millió híján — teljesítették. Teljesítették az export- előirányzatokat is. A szekszárdi gyár, egész tevékenységével hozzájárult, hogy a vállalat teljesítette feladatait, vállalati szinten mintegy 20 százalékkal több nyereség várható, mint az elmúlt évben. A műszeripar világszerte ama iparágak közé tartozik, amelyek gyors ütemben korszerűsítik termékeiket, kényszerülnek változtatni termékösszetételüket. A szekszárdi gyárban az első félévben előállított közel 150 millió forint értékű műszerből kereken százmillió forintnyi az olyan, amit az elmúlt három évben konstruálták, tehát újdonság a gyártmányok kétharmada. Ez az arány még növekedni is fog a következő félévben. Az első félévben például drasztikusan csökkent a kereslet a hegesztőberendezések — a gyár eme immár hagyományos termékei — iránt. Míg a múlt év első felében 45 millió forint értékben gyártottak és szállítottak ilyen berendezéseket, most csak 17,5 millió forintnyira volt kereslet. A „kieső” 27,5 millió forintot mással, főként új gyártmányokkal kellett pótolni. És hogy hogyan? Ügy, hogy az újdonságok ne nsak korszerűbbek legyenek az őket pótló régieknél, hanem az áruk se emelkedjék. Egy példát mondott el erről Horváth Endre igazgató: tizenöt éve gyártanak a villanybojlerekhez hőmérsékletszabályozót. Most egy új típust „hoztak ki”, amely többet „tud” a réginél, emellett kevesebb tőkés importból származó anyag kell hozzá. Ám a tizenöt évvel ezelőttinek is, az azt felváltó másiknak is és az ennek helyébe lépő mostaninak is száznyolcvan forint körüli az ára. Tehát e beépített műszer miatt nem kellett volna emelni a bojler árát. A gyár termékeinek közel egyharmadát exportra állítja elő. Kötelezettségeit mind a KGST-országok részére, mind tőkés viszonylatban, teljesítette. Az exportnál is szigorú a mérce, minőségben is, árban is versenyezni kell a külföldi cégekkel. Állandóan korszerűsíti a gyár termékeit és a technológiát is. Közben, időnként felül kell vizsgálni a munkanormákat is, mert azok — a technológia korszerűsítése és a begyakorlottság következtében — elavulnak. Az idei első félévi normarendezést gondosan készítették elő mind az alkatrészgyártásban, mind a szereidében, megmagyarázva annak szükségességét — ebben sokat tettek az alapszervezetek, a kommunisták —, és az intézkedés nemcsak szigorított, hanem az előirányzott, átlagosan 25 százalékos normaemelés kétharmadát bérben visszakapták az érdekeltek. A rendezés időszerűségét és eredményességét bizonyítja, hogy az idei év első felében a bérszínvonal 6,9 százalékkal volt magasabb, mint tavaly az első félévben. Hat új gyártmányt fejlesztettek ki az első félévben, — nagy részük a második félév gyártási programjában szerepel, — köztük értékelemzett bojlerszabályzó, kapillárcsöves, — 60 Celsius fokos hőállományú hőmérsékletszabályozó, hárompólusú automata mosógépkapcsoló hőmérsékletszabályzó... a propán-bután gáz reduktort azonban már szériában gyártják, belőlle 1500 darabot kiszállítottak az első félévben. A második félév jelentős tétele a szovjet exportra készülő gázlift, aminek a gyártását Szekszárdra telepítette az anyavállalat. Ezzel a szerkezettel a kiapadófélben lévő olajkutakba gázt préselnek, így nyerik ki a még a rétegekben lévő olajat. A második félév programját teljes egészében fedezi a rendelésállomány. Nemcsak az igazgató beszámolójából, hanem a vitából is kitűnt, hogy ez a terv megvalósítható. Többen sürgették a vezetést, hogy hozzon szigorúbb intézkedéseket a minőség javítására (az első félévben növekedett a selejt). Helyenként felkeli lépni a munkafegyelem (lazasága ellen (az egyik felszólaló szerint most már nemcsak szabad szombat van, hanem szinte rendszeres a szabad péntek is, főleg, ami a munkanap második felét illeti). Gondoskodni felvételiéi és szakmai továbbképzéssel arról, hogy az új gyártmányokhoz szükséges szakember-gárda meglegyen (a gyárba, illetve termékeibe fokozatosan bevonul az elektronika). Elhangzott még számos javaslat, észrevétel, valamennyi azt tükrözte, hogy megvan a lehetőség és akarat a második félév megnö- vékedebt feladatainak teljesítésére. J. J. Karl-Marx-Stadt 1984. (I.) Hét nap barátok között A város főutcájának, a Strasse der Nationennek egy szakasza Fiatal volt még az NDK, amikor 1959. kora őszén Tü- ringiában tölthettem közel három hetet. Vonatozva igen sokat, és legalább ennyit autóbuszozva Weimarból eljutottam akkor a Középhegység, a Türingiai erdő, Szász- Svájc természeti szépségekben elbűvölően gazdag vidékének majd tucatnyi városába, üdülőhelyére. Jártam Erfurtban, Gotha-ban, Eise- nachban és Wartburgban, ismerkedhettem Geraval, Zwic- kauval, eljutottam Oberhof- ba, és egy 7 kilométeres gyalogtúra árán Zella Meh- lisbe, majd Suhlba, Jenába is. Huszonöt év telt el azóta, de ennek az útnak az emlékei két okból is elevenen élnek bennem. Először; ez volt az első külföldi Utam, és ma sem tudom, miként kerülhettem az úttal jutalmazott somogyi pártmunkások csoportjába. Másodszor; még csak 10 éves volt az NDK, mely megalakulásának ez év októberében ünnepli 35. évfordulóját, és bizony, első ízben bőven találkoztam még háború ütötte mély sebekkel. Nem, nemcsak Drezdában, másutt is, és ez tartósan ülte meg akkor az ismerkedés örömét. Ezért nevezhetem magamat szerencsésnek, hogy a Tolna és Karl-Marx-Stadt megye között létrejött testvérkapcsolat keretén belül a Freie Presse és a Tolna megyei Népújság-kapcsolat lehetővé tette az NDK-val való viszontlátást számomra. Hogy egész pontos legyek: a már ismert tájegység szomszédságában, Karl-Marx-Stadt- ban tölthettem egy hetet. A 29. Pressefest alkalmából, mely testvérlapunk tradícióinak megfelelően július 13—14—15-én 'a Kastély-tó közelében lévő Küchwaldban, — míg Zwickauban a Népek Barátsága terén — zajlott le. Mi ez a Pressefest néven ismert, kedvelt, és mert kedvelt, várt eseménye testvérmegyénknek? Tulajdonképpen egy olyan háromnapos politikai demonstráció, mely a kommunista sajtó és olvasóinak kapcsolatát hivatott szorosabbra fűzni, s hitet tenni olyan életbe vágó kérdésekben, minit a szocialista építés, a szolidaritás, a népek barátsága, a béke. Ám a Pressefest nemcsak ezt kínálja résztvevőinek, hanem a ílí* művelődés, szórakozás ezernyi más lehetőségét is a Küchwald különböző pontjain felállított szabadtéri színpadjaival, sátraival, amelyekben enni és inni lehet. Mint megtudtam állandó kísérőmtől, Angelika Tímár kolléganőmtől, — aki egy Karl-Marx-Stadtban dolgozó magyar szakmunkáshoz ment feleségül, és kétgyermekes családanya —, alig fejeződik be a soros Pressefest, rövid lélegzetvétel után kezdődik a következőnek az előkészítése. S e munkában annál többen vesznek részt, minél közelebb a nyitás. Egyébként bármi más, hazánkban ismert, tömegeket vonzó és azokra ható eseményhez nem hasonlítható a Pressefest. S alighanem ez a titka annak, hogy a sajtó és az olvasók nagyszabású randevújára a több, mint 300 ezer lakosú Karl-Marx-Stadt lakói közül azokat lehetne könnyebben összeszámolni, akik nem mennek ki a három nap valamelyikén a Küch- waldba. Így volt ez most is, bár esős napók veszélyeztették a rendezvény sikerét. „Itt, ha elkezd esni az eső, egyhamar nem tudja abbahagyni” — szólt a vendéglátók tájékoztatása, amikor kint tartózkodásom második napján csaknem indiántáncot lejtettem a lezúduló záporban. Azt remélve a hűvöske széllel érkező vízözöntől, hogy mérsékli a kánikula hevét. Ügy, ahogy az otthon elvárható a záporoktól, zivataroktól. Érkezésem napján — 11-én és az azt követően úgy néztünk ki a nap bármely szakában, mint az ismert unicum-reklám figurája. Azért a többes, mert szovjet, lengyel, bolgár, román, csehszlovák kollégáim egyformán szenvedtek a hőségtől. Lévén, hogy ők se csak ünnepelni jöttek, hanem ismerkedni az NDK egyik legrégebbi iparvárosával, az ismerkedés pedig annyi jövésmenéssel járt, hogy a közös programokon kívül csak a reggelinél, esetleg a vacsoránál láttuk egymást kísérőink és tolmácsaink társaságában, így utólag ákár büntetésnek lis fölfoghatom, hogy tizenharmad iká tói elutazásom napjáig, 17-ig legfeljebb órákra ,nem volt szükség esernyőre Freibergben és Markersbachban, Oberfroh- nában, Aueban és Sosaban zuhogott az Utolsó napon. De fönt a Fichtelbergen beérte az ősziesen hűvös nap borongással. Itt, mi borongtunk, és ma sem tudok szabadulni annak a látványnak az iszonyatától, melyet az itteni fenyvesek pusztulása bennem keltett. Eddig nem láttam ipari levegőszennyeződéstől osontvázakra emlékeztető halott fenyőket, és más, kénes füstökre érzékeny fákat — holtan. Állnak ezek a fák. Állva haltak meg, és kietlen, holdbéli táj képét idézik le- véltelen ágaikkal. Nem tudom, akad-e széles e világon ember, aki értetlenül áll a környezetvédők földünket féltő indulataival szemben. Nos, ha van, el kell küldeni ide. Érkezésem napján — noha jóval éjfél után tértem nyugovóra — kivetett magából az ágy reggel habkor. Nem sokkal hét után indultam felderíteni a Moszkva-szálló környékét. Ott úgy mondják a centrumot, mi úgy, hogy belvárosát. Nem volt nehéz rátalálni- a műemlékekben nem túl gazdag nagyváros régi jelképére, a Rothe Thurmra (a Vörös toronyra), a 24 emeletes Hotel Kongressre (a Kongresszus Szállóra), a moszkvai Kerber professzor készítette hatalmas Marx- portréra, a megyei pártbizottság és tanács impozáns épületeire, maid a Freie Presse szerkesztőségének, kiadóhivatalának és nyomdájának székházára, melynek homlokzatán a városnak akár jelmodata is lehetne a felirat: lesen, wissen, handeln. Itt, a Karl-Marx- Allee elején túl. rézsűt, szemben a szerkesztőséggel találtam aztán rá arra az emberi léptéke miatt magával ragadó emlékműre, melyet a munkásmozgalom úttörői, harcosai, mártír.iái tiszteletére állítottak. Miről „beszélt” nekem ez az emlékmű? Arról, hogy a város — mely 1953- ig a Chemnitz nevet viselte — igen korán lett a német munkásmozgalom központjává. A textil- és szerszámgép- gyártás városában 1819-ben szervezték az első sztrájkot, és 1849-ben a chemnitziek is ott voltak a drezdai barikádokon. Itt Bebel Szocialista Munkáspártja állt a munkásmozgalom élére, majd itt jött létre Fritz Heckert vezetésével a Német Kommunista Párt legerősebb csoportja, a baloldali egységfront vezető ereje. Igen, Karl-Marx-Stadt munlkásváros, a megye gazdaságában a textilipar, a könnyű- és nehézipar, s a (bányászat az uralkodó. Kísérőim fél kilenckor, mikor asztalhoz telepedünk reggelizni, elképedve hallgatják a beszámolómat. Megerősítik, amit magam is felfedeztem, hogyha reggelre tervezett magánsétáimon a peremvárosok irányába kalandoznék el, semmi vész. Csak a Centrumba kell igyekeznem gyalog, villamoson, vagy autóbuszon. Városnézőbe — immár kísérőkkel — gyalog indulunk, noha fölka- paszkodhatnánk a Strasse der Nationen bal oldalán elhelyezkedő Scbiller-park buszpályaudvarán egy városnéző járatra. Igaz, kevesebb lnne a fáradtság, de nagy hibája a városnéző busznak, hogy nem áll meg ott, ahol az utas tovább akar nézelődni. Átvágva a parkon, megyünk a sétálóutcába, ami egyúttal bevásárló- és vendéglátóközpont is. Valaha ezt a városnegyedet munkások lakták. A háború és idő megviselte, a német építészet jegyeit viselő bérházakat kívül-belül felújították az elmúlt 10—15 évben. Nagyon szép ez a negyed, pedig akad még dtt-ott olyan épület, mely helyreállításra, korszerűsítésre vár. Ha akarok, itt vásárolhatok is — buzdítanak az útitársak. De nem akarok. Fagylaltozni se támadt kedvem. Amit szívesen csinálnék, nem merem. A sétálóutca számos, útközépen csobogó, spriccelő szökőkútjának medencéjében gyerékek pan- csikolnak. Szívesen sorolnék közéjük, mert talán melegebb van, mint tegnap volt. Pancsikálás nincs. Elindulunk a házak, imhol lakótelepi házak fölé magasodó Hotel Kongress irányába, hogy megláthassam a felújított és bővített városi fürdőt. Poroszkálunk, arról beszélgetve, hogy mi újság nálunk, otthon, a Népújság házatáján és mi itt, a Freie Pressénél. Hogyan dolgozunk mi, és hogyan ők. Ebéd a Chemnitzer Hof — a legrégebbi és legpatinásabb szálloda — éttermében, délután találkozás a Freie Presse főszerkesztő-helyettesével, Hannes Köhlerrel és a szerkesztőség titkárával, Jürgen Schwarzal. Estefelé Sárközcsárda a dresdai útról nyíló Margaréta strasse sarkán. De erről, a legény- és leánybúcsúról, egyebekről legközelebb. Este fél tízkor lyuk-lyuk hátán a titokzoknimon és hólyagok a lábamon. Számít ez egy gazdag nap után? (Folytatjuk) LÁSZLÓ IBOLYA Városi park a Kongresszus-szállóval A házasságok itt, a régi városháza dísztermében köttetnek
