Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-31 / 178. szám
PANORÁMA 2 NÉPÚJSÁG 1984. július 31. Közös közlemény (Folytatás az 1. oldalról.) séhez, a kölésönös előnyös gazdasági együttműködés formáinak feltárásához jelentősen hozzájárult a látogatás során megtartott Magyar —Kambodzsai Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Bizottság IV. ülésszaka is. Az időszerű nemzetközi kérdésekről folytatott megbeszélések során aggodalommal állapították meg, hogy az imperializmus szélsőséges erőinek agresszív politikája következtében fokozódott a nemzetközi feszültség. A történelmileg kialakult stratégiai egyensúly megbontására, a katonai erőfölény megszer. zésére irányuló törekvések megnövelték Európa, Ázsia és az egész világ nukleáris fenyegetettségét. Hangsúlyozták, hogy a jelenlegi helyzetben az emberiség legfontosabb és legsürgetőbb feladata a termonukleáris katasztrófa veszélyének elhárítása és a visszatérés az enyhülés politikájához, amelynek nincs ésszerű alternatívája. Megállapították: a béke és biztonság megőrzésének egyetlen lehetséges útját csakis az érdemi tárgyalások folytatása jelentheti a fegyverzetek, különösen az atomfegyverek korlátozásáról, illetve csökkentéséről, hogy kölcsönösen elfogadható megállapodások születhessenek az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvei alapján. Hangsúlyozták azoknak a javaslatoknak a fontosságát, amelyeket a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó testületé 1983 januári prágai politikai nyilatkozatában, s a hét szocialista ország párt. és állami vezetői 1983 júniusi moszkvai közös nyilatkozatukban terjesztettek elő. Rámutattak a szocialista országoknak a katonai kiadások befagyasztására, illetve csökkentésére vonatkozó javaslatainak, valamint a Varsói Szerződés országainak az Észak-atlanti Szerződés tagállamaihoz intézett budapesti felhívásának fontosságára. A tárgyaló felek nagyra értékelték a Szovjetunió következetes erőfeszítéseit a béke megőrzésére és a nemzetközi feszültség enyhítésére. Egyetértésüket fejezték ki a Szovjetunió azon lépéseivel kapcsolatban, amelyeket a saját és szövetségesei biztonságának erősítése érdekében tesz. Hangsúlyozták, hogy a jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben különösen fontos a szocialista közösség országainak egysége, a békéért és társadalmi haladásért küzdő erők nemzetközi együttműködésének erősítése. Ennek kapcsán nagy jelentőséget tu. lajdonítottak a KGST-tagországok közelmúltban Moszkvában lezajlott legfelsőbb szintű tanácskozásának, az ott elfogadott dokumentumoknak. A tárgyalások során nagy figyelmet szenteltek a délkelet-ázsiai térséggel összefüggő kérdéseknek. Megállapították, hogy e térségben a feszültség fő oka az imperialista és más reakciós erőknek az indokínai országok ellen folytatott ellenséges tevékenysége, amely a térségben kialakult realitások megváltoztatására irányul. Hangsúlyozták, hogy a délkeletázsiai helyzet normalizálása érdekében mindenekelőtt véget kell vetni a térség országainak belügyeibe történő külső beavatkozásnak. Egyetértettek abban, hogy a térség problémáit békés eszközökkel, tárgyalások útján kell megoldani, többek között az indokínai országok és az ASEAN-országok közötti párbeszéd továbbfejlesztésével a kölcsönös tisztelet, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvei alapján. Ehhez az indokínai országok külügyminisztereinek 1984 januári és júliusi vientianei konferenciáján előterjesztett javaslatok reális alapot jelenthetnek. A Magyar Népköztársaság nagyra értékelte és támogatásáról biztosította a Kambodzsai Népköztársaságba Vietnami Szocialista Köztársaság és a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság külpolitikai erőfeszítéseit, amelyek arra irányulnak, hogy Dél- kelet-Ázsia a béke, a biztonság és a térség országai közötti együttműködés övezetévé váljon. A magyar fél üdvözölte a Kambodzsai Népköztársaság és a Vietnami Szocialista Köztársaság közös elhatározásán alapuló újabb részleges vietnami csapatkivonást a Kambodzsai Nép- köztársaság területéről. Ennek kapcsán a felek hangsúlyozták: az 1984 júniusában harmadszorra sorra került csapatkivonás a Kambodzsai Népköztársaság belső stabilitása megerősödésének, az indokínai országok békeszerető politikájának újabb bizonyítéka. A Magyar Népköztársaság méltatta a Kambodzsai Nép- köztársaság, a Vietnami Szocialista Köztársaság és a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság barátságának, szolidaritásának és együttműködésének fontosságát, az indokínai országok vezetői 1983 februárjában Vientiane- ban megtartott csúcskonferenciájának eredményeit. Az ázsiai térség biztonságával összefüggő kérdések megvitatása során mindkét fél támogatásáról biztosította a Szovjetuniónak a térség békéje és biztonsága megerősítésére irányuló javaslatait, valamint a Mongol Népköz- társaságnak azt a javaslatát, hogy Ázsia és a Csendes-óceán térségének államai kössenek megállapodást egymás meg nem támadásáról, az erőszakról való kölcsönös lemondásról. Meggyőződésüket fejezték ki, hogy az indokínai országok kezdeményezéseinek és e javaslatoknak a megvalósulása nagymértékben hozzájárulna az egész világ békéjének biztosításához. Rámutattak: üdvözölnek minden ésszerű javaslatot, amely elősegíti a délkelet-ázsiai térség biztonságának megszilárdítását. Támogatásukról biztosították Afrika népeinek igazságos harcát társadalmi és gazdasági felemelkedésükért, valamint a gyarmati rendszer maradványainak felszámolásáért küzdő felszabadító mozgalmakat. Mindkét fél kiemelte az el nem kötelezett országok mozgalmának megnövekedett szerepét a fegyverkezési hajsza megfékezéséért és az egyenjogú nemzetközi együttműködésért folytatott harcban. Kifejezték egyetértésüket azzal, hogy az el nem kötelezett országok mozgalma állam- és kormányfői újdelhi Csúcskonferenciájának idevágó határozata a délkelet-ázsiai térség békéje és biztonsága megteremtésének az alapját képezi. A felek kölcsönösen hasznosnak minősítették a tárgyalásokat, a Kambodzsai Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének a Magyar- országon tett látogatását, amely hozzájárult a két ország és a két nép barátságának, sokoldalú együttműködésének erősítéséhez. Chan Sy kambodzsai vi- szontlátogatásra hívta meg magyar partnerét, aki a meghívást köszönettel elfogadta. (MTI) Lépés a béke felé Hétfő esti kommentárunk Feltétlenül jelentős lépés lenne a béke felé, ha az érintett felek megfogadnák a Szovjetunió által a hét végén tett javaslatot, amely a közel-keleti válság megoldására irányul. A rendezés hat elvét, és a konkrét tárgyalások módjára tett ajánlást mindenképpen komolyan kell venniük a térség országainak, hiszen azok az egyetlen kiutat jelentik az évtizedek óta elhúzódó krízisből, s ráadásul egy földrajzilag igen közel fekvő nagyhatalomtól származnak. Senki sem vitathatja el a Szovjetunió objektivitását és jó szándékát a Közel-Kelet egész 1945 utáni történelme során. A tapasztalatok egyértelműen mutatják, hogy a megoldás lehetősége mindig akkor kerül kéznyújtásnyi közelségbe, amikor minden érintett fél, közte az Egyesült Államok és a Szovjetunió is a tárgyalásos rendezés útját járta. Az átfogó, igazságos és tartós rendezés feltételeként minden résztvevő félnek el kellene fogadnia azt a hat alapelvet, amely a szovjet vélemény szerint garantálhatná a végső sikert. Vissza kellene adni az araboknak minden, Izrael által 1967 után elfoglalt területet, felszámolni az itt létrehozott településeket. Biztosítani kellene a PFSZ által képviselt palesztin népnek a Jordán folyó nyugati partján és Gazában az önálló állam- alapítási jogát. Az újonnan születendő palesztin állam része lenne Jeruzsálem keleti szektora, s a várost szabadon felkereshetnék mindhárom nagy vallás hívei — a zsidók, a keresztények és a mohamedánok —, akiknek szent helyeik vannak itt. A térség valamennyi államának — így természetesen Izraelnek is — biztosítani kellene a békés fejlődéshez való jogot, „mivel egyetlen nép valódi biztonságát sem lehet oly módon biztosítani, hogy az sértse mások biztonságát”. Ehhez az szükséges, hogy az arab országok és Izrael békét kössenek, és kölcsönösen tiszteletben tartsák egymás szuverenitását, függetlenségét, és területi sérthetetlenségét. A megállapodás nemzetközi garanciáit az ENSZ Biztonsági Tanácsa, vagy annak állandó tagjai vállalnák magukra. Bármi legyen is az izraeli koalíciós tárgyalások, majd az amerikai elnökválasztás végeredménye, nem valószínű, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben gyors foganatja lesz a szovjet javaslatnak. Hatalmas erők állnak a háttérben, amelyeknek nem érdekük a közel-keleti rendezés, még kevésbé az ebben esetleg játszandó szovjet szerep. Mégis, az egyetlen remény az állandó robbanásveszélyt jelentő válság megoldására az, hogy előbb vagy utóbb, de minden érdekelt belátja: meg kell tenni az első, a legnehezebb lépést a béke felé. HORVÁTH GÁBOR Lengyelország jövő évi - terv-vitája Sztrájkok és tanácsok Londoni libikóka Az idei nyáron nem csupán az időjárás szeszélyes a brit szigetországban, hanem a politikai élet is meglehetősen változékony. A londoni jelentések felváltva adnak hírt a tory kormány sikereiről és gondjairól, s sokszor még a szakértők is heves vitákba bonyolódnak arról, hogy merre billen most éppen Thatcher asszony politikai libikókája. Évfordulós bizonyítvány Pedig a nyárelőt még a kincstári optimizmus légköre jellemezte. A konzervatív miniszterelnöknő — aki nemrég ünnepelte első választási győzelmének ötödik évfordulóját — roppant pozitív bizonyítványt állított ki kabinetje tevékenységéről. Jubileumi nyilatkozatában kiemelte az infláció erőteljes csökkenését, a gazdasági növekedés és az ipari termelés megélénkülését, s kedvezően értékelte Országa külkapcsolatainak alakulását is. Sőt, Margaret Thatcher még afelől sem hagyott kétséget, hogy jelenlegi mandátumát . nem tekinti az utolsónak; magyarán szólva meg van győződve arról, hogy 1988-ban, immár harmadik alkalommal is elnyerheti a választók bizalmát. Nehéz megítélni, hogy mennyire megalapozott ez a felhőtlen derűlátás. Nagy- Britannia egyes gazdasági eredményei ugyanis kétségtelenül alátámasztják a hivatalos dicshimnuszokat, más területeken viszont észrevehetően gyülekeznek a viharfelhők. Gond mindenekelőtt a munkanélküliség változatlanul magas szintje. Az állástalanok számát ma csaknem három *és fél millióra becsülik, s a merev monetarista gazdaságnoliti- kát folytató tory kormányzat továbbra sem,hajlandó olyan irányváltásra (néldául fokozott állami támogatásra), ami e tendenciát megállíthatná. BUDAPEST Július 25—28. között hazánkban tartózkodott a Nicaraguái Köztársaság kormánydelegációja, amelyet Dionisio Marenco belkereskedelmi miniszter, a sandinista gyűlés és a gazdasági tanács tagja vezetett. A nicaraguai vendégek tárgyalásokat folytattak a két ország közötti gazdasági kapcsolatokról Veress Péter külkereskedelmi miniszterrel és más minisztériumok vezető képviselőivel. A nicaraguai kormány- küldöttséget fogadta Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke. CORINTO Vasárnap egy „békehajó” futott be Nicaragua Corinto nevű kikötőjébe, fedélzetén négy Nobel-díjas személyiséggel és több mint 2,5 millió dollár értékű adománynyal. A „Falknes Bergen” nevű hajó nicaraguai útját — a sandinista forradalom iránti szolidaritás jegyében — Adolfo Perez Esquivel, No- bel-békedíjas argentin szobrász szervezte a norvég és a svéd kormány segítségével. Adolfo Perez Esquivelen kívül Betty Williems ír Nobel- békedíjas és két amerikai Nobel-díjas tudós — George Wald biológus és Linus Paulin kémikus — vett részt a szolidaritási akcióban. A hajó, a norvég és a svéd kormány ajándékaként majdnem 6000 tonna műtrágyát ezer tonna papírt, valamint oktatási eszközöket és gyógyszert szállított a nicaraguai népnek. A „békehajót” és utasait Daniel Ortega, a Nicaraguai Kormányzó Tanács koordinátora fogadta Corinto kikötőjében. DAMASZKUSZ A palesztin ellenállási mozgalom haladó irányzatú tömörülése, a Demokratikus Szövetség damaszkuszi közleményében azzal vádolta Jász- szer Arafatot, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnökét, hogy megsértette azt a szövetség és az El Fatah között létrejött adeni megállapodást, miszerint megszakít minden kapcsolatot az egyiptomi rezsimmel. Arafat ugyanis úgy nyilatkozott, hogy rövidesen ismét ellátogat Kairóba és szorgalmazza Egyiptomnak az arab közösségbe való visszatérését. Ezért nem csodálható, hogy a legutóbbi parlamenti pót- és részleges tanácsi választásokon már érződött a közhangulat módosulása: az ellenzéki Munkáspárt és a szociáldemokrata-liberális szövetség jó néhány helyen mért érzékeny csapást a konzervatív jelöltekre. Júniusban nagyjából ugyanezt tükrözte a strasbourgi Eu- rópa-parlament brit képviselőinek megválasztása is: ekkor egyértelmű munkáspárti előretörésnek lehettünk tanúi. Bányászbonyodalmak Felemás eredményt szült Thatcher asszony számára az utolsó közös piaci csúcs- értekezlet is, ahol Anglia évek óta húzódó költségvetési visszatérítési kérelme volt az első számú vitapont. A nagy nehezen tető alá hozott kompromisszum pénzügyi szempontból nem teljesen előnytelen Londonnak, de messze elmarad az eredetileg remélt és követelt engedményektől. Mindehhez járult a bányászok sok hónapos sztrájkja, amely kétségtelenül a brit belpolitika egyik fő tehertételévé vált. Az alapprobléma — dióhéjban összefoglalva — az, hogy a bányászszakszervezet (NUM) nem fogadta el a kormány könyörtelen leépítési terveit (20 ezer dolgozót fenyeget az elbocsátás veszélye és húsz gazdaságtalannak ítélt bányát akarnak bezárni), s széles körű munAz 1985-ös éves terv alapvető célkitűzéseit vitatták meg a LEMP vajdasági bizottságai gazdasági titkárai. A tanácskozást Kazimierz Barcikowski, a LEMP PB tagja, a KB titkára vezette. A terv fő célkitűzéseit Manfred Gorywoda, miniszterelnökhelyettes, a tervbizottsag elnöke ismertette. A jövő évi terv a gazdaság egyensúlyának erősítésére három intézkedés bevezetését irányozza elő. Az építési-szerelési munkák csaknem 100 milliárd zlotyval történő csökkentését tervezik, amikabeszünt.etésre hívta fel tagságát. Áz illetékes szénhivatal (NCB) hajlíthatat- lannak mutatkozott, a tory vezetés pedig látványosan elhatárolta magát az egyszerű munkaügyi konfliktusnak minősített szituációtól. Ám az események hamar átcsaptak a gáton: a sztrájkőrségek (elvileg törvényellenes) bevetésével a NUM a legtöbb bányavidékre, a bányák háromnegyedére ki tudta terjeszteni a sztrájkot, amely a legfrissebb becslések szerint máris milliárdos nagyságrendű károkat okozott. (Az erőművekben ugyanis a jóval drágább kőolajat használják fel.) Ehhez képest apró-cseprő tételnek tűnik az a néhány százezer font, amelyet az NCB a bányászok, s személy szerint harcias vezetőjük, Arthur Scar- gill ellen hirdetett propagandakampányra irányzott elő. A bányászsztrájk gyorsan felforrósította a kedélyeket. Tucatszámra rendeztek tüntetéseket, ezreket tartóztattak le, s több százra tehető a rendőrökkel történt összecsapások sebesültjeinek száma. Thatcher asszony azt is kilátásba helyezte, hogy a sztrájkok kibővülése esetén netán a katonaságot veszi igénybe a létfontosságú közszolgáltatások fenntartására. Különösen kiéleződött a helyzet, amikor — részben saját sérelmeik nyomán, részben szolidaritásból — sztrájkba léptek a brit dokkmunkások is, nek következtében mérséklődne az árufedezet nélküli pénz kiáramlása a piacra, egyúttal növekszik az építési anyagok kínálata is. Másodszor, az áruellátás és szolgáltatások jövő évre tervezett 4 százalékos növekmé. nyét teljes egészében a piaci egyensúly javítására, vagyis „az inflációs rés” csökkentésére kívánják fordítani. A lakosság vásárlási feltételeit akarják ezzel javítani. Megteremtődnek az előfeltételek a piaci áruhiány előidézte spekuláció és a kényszerű takarékoskodás korlátozására. Szaporodó figyelmeztetések A kormány kérlelhetetlen- sége valójában jóval többet takar, mint puszta kívülállást egyik vagy másik iparág vagy vállalat ügyein. A háttérben az rejlik, hogy a konzervatív kabinet változatlanul egyik legfontosabb céljának tekinti a szakszervezetek szerepének visszaszorítását, a szakszervezeti jogok megnyirbálását; Akad még egy terület, amely az elmúlt hetekben egyre több nehézséget okozott a miniszterelnöknőnek, s amelyről a közeljövőben is bizonyosan sokat hallhatunk: ez a városi tanácsok kérdése. A tory kabinet — még a saját pártján belül szaporodó ellenvéleményeket is figyelmen kívül hagyva — igyekszik csökkenteni hatáskörüket, már csak azért is, mert legtöbbjük ellenzéki irányítás alatt áll. Thatcher asszony helyzete összességében azonban mégsem ingott meg kritikus mértékben. Változatlanul kényelmes parlamenti többségre támaszkodhat, s kihasználhatja az ellenzéki erők éles ellentéteit. De egyre többen figyelmeztetik: nagyobb rugalmasságot, kompromisszumkészséget kellene tanúsítania, ha nem akarja, hogy a politikai libikóka következő billenése után a földön találja magát... SZEGŐ GÁBOR A tüntető bányászok és a rendőrök egyik összecsapásában megsérült Arthur Scargill, a bányászszakszervezet főtitkára is, akit az utcán részesítettek elsősegélyben.
