Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-31 / 178. szám
Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 178. szám Ara: 1,40 Ft 1984. július 31., kedd HÉT NAP BARÁTOK KÖZÖTT (3. old.) KRITIKAI ROVAT (4. old.) A KISDOROG ELBŰCSÜZTATTA A DÓZSÁT (5. old.) PÉCS — NYÄRI SZÍNHÁZ 1984. (4. old.) w Életmód kultúra nélkül? A közművelődési törvényről mostanában keveset beszélünk, pedig érvényes még, egy szavát sem vonták vissza. Ennek nyilván oka van. Minden bizonnyal a legfőbb az, hogy a törvényt 1975-ben alkották, 1976-ban szentesítették, vagyis az „illúziók korszakában”, tehát már túl a nagy anyagárrobbanáson, a világgazdasági válság kezdete után, abban az időben, amikor még azt gondoltuk, hogy a külső okokat ki tudjuk védeni, megállítjuk Hegyeshalomnál. Kiderült, hogy nem, hatásukat ma is érezzük és szenvedjük. Márpedig a közművelődés törvénybe foglalása, új értelmezése nem csupán szakmai, szerkezeti konzekvenciákat vont maga után, hanem anyagiakat is. Az akkori miniszter, Pozsgay Imre expozéjában így indokolta: „A törvényjavaslat... nem engedi leszűkíteni a közművelődést, semmilyen tekintetben: tehát a teljes személyiség fejlesztésére vonatkoztatja, s az emberi élet egész tartamára, minden állampolgárra, az egész közösségre kiterjeszti, nem zárva ki belőle, s nem mentve fel a részvétel felelőssége alól egyetlen társadalmi réteget sem; a közművelődési tevékenység körébe vonja a társadalom minden egységét és a társadalmi élet valamennyi színterét.” Ha már most a megjelölt célokat a valóság tényeivel szembesítjük, azonnal kitűnik, hogy mindjárt az első cél megvalósítása igencsak várat magára. Nevezetesen az, ihogy az emberi élet egész tartamára kiterjesztjük a művelődést. A statisztikák és a népművelők ugyanis egybehangzóan azt állítják, hogy jószerint képtelenek elérni, bevonni a munkaképes korosztályokat a köz- művelődésbe; úgy húsz évtől hatvanéves korig a magyar állampolgárok túlnyomó többsége keveset olvas, keveset művelődik, igencsak kiiktatta életéből a kultúrát. Az a furcsa, és nemkívánatos helyzet kezd kialakulni, hogy a művelődési intézményhálózat (a könyvtárak, a művelődési otthonok, a múzeumok, stb.) első számú használói, látogatói a gyerekek és a fiatalok, főleg a jól szervezhető iskolások. Természetesen az nem lenne baj, hogy az iskólás korúak odaszoknak a művelődési intézményekbe, a baj az, hogy van olyan (főleg községi) művelődési ház, ahol szinte kizárólag tizenévesek alkotják a különböző szákkörök, állandó közösségek tagságát. Legalább kialakulnák művelődési szokásaik, igényeik, és így később lis irészt vesznek a közösségi művelődésben — gondoljuk. Nos, ez azonban sajnos, inkább elmélet, mint gyakorlat, mert a valóságban az történik, hogy amikor keresőképesek lesznek, túlnyomó többségük felhagy minden művelődéssel. Nem azok ellen emelünk kifogást, akik nem állnak be üres kézzel a sorba, hogy az államtól várjanak minden juttatást, hanem kezükbe veszik sorsuk irányítását, és segítenek magukon. Ám van egy egyre terebélyesedő réteg, amely már túl van az egzisztenoiális alapozáson, házat épített, vagy lakást szerzett, élvezi a technikai civilizáció sok-sok előnyét, s rendes jövedelméből is jól megélne. De űzi-hajtja magát, újabb 'rendszeres megbízatásokat keres, a hirtelen jött lehetőségeket sem utasítja el, dolgozik nappal, este, vasárnap, közben egy kicsit üzletel. Szabadsága idejére munkát vállal, alig várja a háromnapos ünnepeket, május elsején például azzal dicsekszik, hogy ő a munka ünnepét is munkával ünnepli. Az Operaházban, a Nemzeti Múzeumban, a Szépművészeti Múzeumban még életében nem járt, könyvet utoljára iskolás- vagy kátonakorában olvasott, mert most azt mondja: nincs ideje rá. S lassacskán nem lesz ideje a családjára, és energiája a főfoglalkozására sem. Bőviben van a pénznek, ő azonban kultúrára egy fillért sem költ, mert sajnálja rá. Messze vagyunk tehát attól — s ma, 1984-ben talán még távolabb, mint 1976-ban voltunk —, hogy a kultúrát az emberi élet egész tartamára, minden állampolgárra, az egész közösségre kiterjesszük. A felelősség elsősorban az egyént terheli, aki nem ismeri fel saját érdekeit, szükségleteinek bejelentésével nem járul hozzá a fejlődéshez, nem látja be, hogy az életnek elengedhetetlen követelménye a szellem gazdagítása, a lélek pallérozása. Nem vitás, a gazdasági körülmények sem kedveznek a közművelődés fejlesztésének. A felelősség azonban nem hárítható el a közösségtől, a társadalmi egységektől, a mai gyakorlattól sem. Ma már egyértelműen kimondhatjuk, hogy a kultúrában sem elég a program, rövid- és középtávú konkrét tervekre is szükség van! A kulturális irányítóknak jobban kellett volna ismerniük a valós szükségleteket, az átalakuló művelődési szokások természetét, az ország gazdasági teherbíró képességét. Hallani mostanában olyan hangokat, hogy először termelni kell, majd utána lesz kultúra is, mert mostanában nem a kultúra a legfőbb napirend a társadalom tárgyalóasztalánál, jobb időkben majd visszatérünk rá. Csakhogy ez ökonomista és technokrata szemlélet, amely a kultúrát valami szükséges ballasztnak tekinti. A gyakorlatban nem lehet külön gazdaságpolitika, külön kulturális, csak egységes politika lehet, amelynek mindenkor szerves része volt és marad a kultúra BAKÓ ENDRE is. ORE __l A kambodzsai küldöttség befejezte hivatalos magyarországi látogatását Kulturális programon vett részt vasárnap a kambodzsai párt- és kormányküldöttség, amely Chan Synek, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB Politikai Bizottsága tagjának, a Kambodzsai Nép- köztársaság Minisztertanácsa elnökének vezetésével hivatalos, baráti látogatáson tartózkodott hazánkban. A vendégeket — akiknek kíséretében volt Nagy Gábor külügyminiszter-helyettes és Karsai Lajos, hazánk kambodzsai nagykövete — a Du- na-kanyar kapujában, Szent-, endrén Marosvölgyi Lajos tanácselnök köszöntötte, s kalauzolta a 18 ezer lakosú, műemlékekben gazdag kisvárosban. Chan Sy kormányfő elsőként a Kovács Margit Múzeumot kereste fel, majd a Blagovestenszka görögkeleti szerb templomot, végül a szentendrei skanzent. Chan Sy kormányfő és a küldöttség tagjai a délutáni órákban dunai hajókiránduláson vettek részt. Hétfőn befejezte hivatalos, baráti látogatását a Chan Sy miniszterelnök vezette kambodzsai párt- és kormányküldöttség. A Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB Politikai Bizottsága tagját, a Kambodzsai Népköztársaság Minisztertanácsának elnökét, valamint a kíséretében lévő személyiségeket Sarlós István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Miniszter- tanács elnökhelyettese búcsúztatta a szálláshelyen. Jelen volt Borbándi János, a Központi Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Nagy Gábor külügyminiszter-helyettes, valamint Karsai Lajos, hazánk Phnom Penh-i, és Chim Nguon, Kambodzsa budapesti nagykövete. * A nap folyamán Chan Sy miniszterelnök találkozott a Kambodzsai—Magyar Barátság Gyermekváros építésében részt vett KISZ-fiatalok képviselőivel. * Chan Sy kormányfő hivatalos programját befejezve, néhány napig még hazánk életével ismerkedik. Ellátogat Hajdú-Bihar megyébe, ahol ipari, mezőgazdasági üzemeket és kulturális intézményeket keres fel. Közös közlemény A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa meghívására Chan Sy, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Kambodzsai Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke 1984. július 26—30. között párt- és kormányküldöttség élén hivatalos, baráti látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára fogadta a kambodzsai miniszterelnököt. Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes és Chan Sy miniszterelnök tájé. koztatták egymást országaik helyzetéről, pártjaik tevékenységéről és soron lévő feladatairól. Áttekintették a kétoldalú kapcsolatok helyzetét, fejlesztésének lehetőségeit és véleménycserét folytattak a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, a két ország külpolitikai tevékenységéről. Megállapították, hogy a Magyar Népköztársaság és a Kambodzsai Népköztársaság sokoldalú együttműködése, baráti kapcsolatai eredményesen fejlődnek a két nép érdekeinek megfelelően, a béke és a társadalmi haladás javára. Kiemelték, hogy a kapcsolatok elmélyítésében fontos szerepük van a két or_ szág vezetői közötti találkozóknak. Hangsúlyozták Heng Samrin elnök 1980 novemberi magyarországi látogatásának jelentőségét. A magyar fél nagyra értékelte azokat az eredményeket, amelyeket a kambodzsai nép a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt IV. kongresszusa határozatainak végrehajtásában, hazája függetlenségének védelmében, országépítő munkájában elért. Chan Sy miniszterelnök nagy elismeréssel szólt azokról a sikerekről, amelyeket a magyar nép a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa határozatainak megvalósításában, a szocialista társadalom építésében elért. A kambodzsai fél elismerését fejezte ki a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság kormányának és népének a Kambodzsai Népköztársaság országépítő munkájához nyújtott erkölcsi, politikai és anyagi támogató, sáért. Sarlós István és Chan Sy kedvezően értékelte a két ország kibontakozó gazdasági együttműködését. Megállapították, hogy továbbfej leszté(Folytatás a 2. oldalon.) Amerikai közéleti személyiségek Moszkvában Moszkvában hétfőn megkezdődött a szovjet és amerikai közéleti személyiségek második találkozója, amelyen a szovjet—amerikai kapcsolatokról, valamint a leszerelés kérdéseiről lesz szó. A tanácskozás megnyitóján Nyikolaj Blohin akadémikus, orvosprofesszor, a Szovjetunió—Egyesült Államok Társaság elnöke rámutatott, hogy napjainkban a legfontosabb feladat a nukleáris háború veszélyének elhárítása. Az amerikai küldöttség tagjai azt hangsúlyozták, hogy a szovjet emberek álláspontjával kívánnak megismerkedni, ezért jöttek Moszkvába. A két ország közéleti személyiségeinek találkozója segíthet az emberiséget fenyegető veszély elhárításában. Az első hasonló találkozóra 1983 májusában került sor Minneapolisban. Folytatta munkáját a Lutheránus Világszövetség nagygyűlése A magyarországi evangélikus egyház mindennapjaival ismerkedtek a hét végén a Lutheránus Világszövetség VII. nagygyűlésének résztvevői. A világ mintegy száz országából érkezett vendégek, egyházi személyek — több mint hatszázan — szombaton és vasárnap az ország 120 gyülekezetét keresték fel, s számos helyen prédikációt is tartottak. A lutheránus nagygyűlés hétfőn a munkacsoportok üléseivel folytatódott. Nemzetközi népfront-delegáció látogatása megyénkben Tegnap délelőtt Dinnyés Ignác, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nemzetközi osztálya munkatársának kíséretével megyénkbe látogatott a Gárdonyban pihenőnapjaikat töltő népfrontaktivisták csoportja, melynek tagjai az NDK, Csehszlovákia, Lengyelország, Bulgária és a Népi Demokratikus Jemen népfrontmoz- galmában töltenek be'külön- böző vezető tisztségeket. A Hazafias Népfront Tolna megyei Bizottságán CsajA népfront megyei titkára, Csajbók Kálmán fogadja a vendégeket Eszmecsere a népfrontmunkáról bók Kálmán titkár fogadta a csoportot, majd röviden bemutatta megyénket a vendégeknek, beszélt a hazai népfrontmozgalom szervezeti felépítéséről, aktuális feladatairól, a népfront és más társadalmi szervek kapcsolatáról. A tájékoztató után kötetlen beszélgetés alakult ki a vendégek és vendéglátóik között. A népfront-aktivisták érdeklődtek megyénk iránt, s a beszélgetés résztvevői megállapodtak abban, hogy hasznos a gyakori és rendszeres tapasztalatcsere, hiszen minden ország népfrontmozgalmának törekvéseit meghatározzák az illető ország sajátosságai, és sokat tanulhatunk egymástól. A beszélgetést városnézés követte, majd a vendégek útja Decsre vezetett, hogy megismerkedjenek a Sárközzel.
