Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-28 / 176. szám

1984. Július 28. TOLNA ’S NÉPÚJSÁG 9 Űrkísérlet... a Földön Ilyen búza nőtt a kísérletek ideje alatt a BIOSZ—2 komplexumban. G. Liszovszkij, a biológiai tudományok doktora (balról) és Nyikolaj Bugrejev gépészmérnök a fitotron­ban A Szovjet Tudományos Akadémia Szibériai Tagoza­tának Krasznojarszki Biofi­zikai Intézetében sikeresen Véget ért a háromtagú le­génységgel folytatott kísér­let. A csoport tagjai: Nyiko­laj Bugrejev gépészmérnök, Szergej Alekszejev vegyész­mérnök és Leonyid Mozgovoj villamos mérnök, öt hónapot töltöttek zárt ökológiai rend­szerben a BIOSZ—3 beren­dezésben. A berendezést hangszigetelő falakkal, vastag üvegből készült megvilágító ablakokkal látták el. Külön zsiliprendszere van a belé­péshez. Elkülönített fülkében, a fitotronokban különféle nö­vényeket — a többi között búzát, paradicsomot, uborkát — termesztenek. A kutatások bebizonyítot­ták, hogy az „Ember — ma- igasabbrendű növények” — biológiai rendszerben a Föld bioszférájával való kapcso­lat nélkül is lehetséges a lét- fontosságú erőforrások újra­termelése. Amíg az orbitális űrállomásokon a vizet és a levegőt bonyolult regeneráci­ós rendszerek és szűrők tisz­títják, a BIOSZ—3 berende­zésben ezt a feladatot a nö­vények látják el. A hatalmas tudományos munkán kívül a földi űrhajó­sok a termés betakarítását is maguk végezték. Szárították és őrölték a gabonát, a liszt­ből kenyeret sütöttek, növé­nyi ételeket készítettek ma­guknak. Itt jegyezzük meg, hogy óriási terméshozamot értek el: a búza a fitotronban 130 mázsás termést ad hek­táronként. A tudomány újabb adatok­kal gazdagodott, amelyek a jövendő űrhajókon és orbi­tális űrállomásokon a zárt ökológiai rendszer alkalma­zásának alapjául szolgálhat­nak. Barlangok királynője Az ochtini csoda Kedves, gyönyörű, különle­ges. .. ilyen és hasonló jel­zőkkel illetik a barlangászok, de a laikusok is az ochtini aragonit-barlangot. Ez a Szlovák Érchegység egyetlen barlangja. A közeli Szlovák Karszthegység mind kiterje­dését, mind karszt-kéződmé- nyeinek gazdagságát illetően Európa legfigyelemreméltóbb karsztvidékei közé tartozik. Az ochtini aragonit-bar- lang létezéséről régebben senki nem tudott. Véletlenül bukkantak rá. Két jolsvai bá­nyász fedezte fel, amikor 1954-ben geológiai kutatóak­nát mélyítettek. A barlang mintegy 80 méteres föld alat­ti mélységben fekszik, hosz- szúsága háromszáz méter. A nyilvánosság számára 240 méternyi szakaszát tették hozzáférhetővé, persze ala­pos kutató és rendezési munkálatok után, ami 1972- ig tartott. Jelenleg a világon három ilyen felfedezett és hozzáfér­hető aragonit-barlangot is­merünk (a másik kettő Mexi­kóban illetve Argentínában van). A barlang díszei fan­tasztikus virágokat, fűcsomó­kat, excentrikus aragonit- kristály-tűket képez, amelyek minden irányban szétágaz­nak. E különleges díszek öve­zete a barlang mennyezeté­nek közepén húzódik, s néhol az éjszakai égbolt csillagaira emlékeztet. Ezért is kapták a barlang egyes részei a Csil­lag-terem és a Tejút elneve­zést. Az aragonit-képződmé- nyeken kívül találunk itt cseppkő-képződményeket is, többnyire sztalaktitok és szinter-tavak formájában. Egyedülálló természeti ékes­ségnek tartják a barlang fa­lainak márvány burkolatát, amely tiszta fehér, szürkés vagy vörösbe hajló márvány­kőből van kiképezve. A szlovák barlangoknak erről a királynőjéről azt mondják, csodáiéihoz kegyel­mes, de kegyetlen is tud len­ni. Hatalma elsősorban az aragonitban lévő sztroncium- ionos radioaktív sugárzásá­ban rejlik. Bebizonyították ugyanis, ha az emberi szer­vezet hosszabb ideig van ki­téve sugárzásának, az elpusz­títja a vörös vérsejtjeit és meddőséget okoz. Súlyos megbetegedés azonban csak azt fenyegeti, aki titokban, lakása díszéül aragonit da­rabkát vinne haza magával. A barlang látogatóinak a su­gárzás nem árthat, attól nem kell félniük. Sőt, a rövidebb ideig tartó látogatás igen jót tesz az asztmában és a felső légzőutak más megbetegedé­sében szenvedőknek. Az ochtini barlang felfede­zője azt állíja, hogy amikor először szálltak le, még to­vábbi igen szép folyosókon és üregeken át haladtak. A szlo­vák barlangászok most kere­sik a barlangnak-ezt az „el­veszett” részét is. Ki tudja, talán éppen a torlaszok mö­gött rejtőznek a barlang leg­szebb kincsei. A barlangba majdnem 150 méter hosszú betonalagút vezet, hogy megőrizzék a 7—10 fokos állandó hőmérsékletet, s a levegő 95 százalékos nedvességtartalmát. A képen: a Csil­lag-terem boltozata az éjszakai égbolt csillagzataira em­lékeztet. NDK Üzemi demokrácia magas fokon A Parthenon megmentéséért Ma az NDK dolgozóinak 97,2 százaléka — 9,1 millió ember — szakszervezeti tag. A szakszervezetek jóváha­gyása és közreműködése nél­kül a jelen és a jövő alapve­tő kérdéseiről nem születik döntés az üzemekben. A jogok és kötelességek betartásán őrködő üzemi szakszervezeti bizottságok közreműködnek a tervek ké­szítésében, a hatékony, gaz­daságos és ésszerű termelés feltételeinek kialakításában. Szavuk van mindenütt, ahol a bérezésről, a munkafeltéte­lek javításáról, a szociális létesítményekről, a különféle alapok felhasználásáról, a szakmai minősítésekről, az oktatásról, a továbbképzésről vagy kitüntetésekről kell dönteni. Beszédes számok igazolják, hogy a dolgozók mennyire élnek a szakszervezetek adta lehetőségekkel. 1982-ben pél­dául az üzemi tervek meg­vitatásában a dolgozók 90 százaléka vett részt, összesen egymillió javaslatot tettek, amelyek jelentős részét — 40 százalékát — hasznosítot­ták a tervkészítéseknél. A javaslatok közül mintegy 300 ezer a munka- és életkörül­mények javítására vonatko­zott. Az együttgondolkodás, az együtt és egymásért végzett munka eredményes. Erről ta­núskodnak a munkaverse­nyek és az újitómozgalom si­kerei. Évente több milliárd márkára tehető a terven fe­lül előállított, a munkaver- seny-vállalások alapján ké­szült termékek értéke. Az újítók száma és tevékenysé­gük haszna is évről évre nö­vekszik. 1977-ben 1 millió 736 ezer újító nyújtotta be ötletét, s a megvalósított ja­vaslatok 4 milliárd 119 mil­lió márka gazdasági ered­ményt hoztak. 1979-ben 40 ezerrel nőtt az újítók száma és csaknem 4,5 milliárd már­kára a gazdasági haszon. 1981-ben újabb 106 ezer újító csatlakozott a mozgalomhoz, az előző évihez képest továb­bi több mint 400 millió már­kás gazdasági többletet hoz­va a népgazdaságnak. A nő- és az ifjúsági bizott­ságok tevékenysége is ered­ményes. A nők és a fiatalok érdekvédelme a szakszerve­zeti munka sarkalatos pontja. Sajátos szerepet töltenek be a szakszervezeti mozga­lomban az úgynevezett kon­fliktus-bizottságok. Az or­szágban működő mintegy 26 ezer bizottságban 230 ezer dolgozó tevékenykedik, ellát­va — elsősorban munkajo­gi ügyekben — a társadalmi bíróság feladatait. A vitás kérdések 90 százalékát eze­ken a fórumokon oldják meg. A prágai Állami Restauráló Műtermék munkatársai siker­rel konzerválják a korrodált kőzetéket. Az e célra hasz­nált Sdlgel nevű sziloxanos készítmény jól bevált például a prágai Tyn-templam meg­mentésénél. A Csehszlovákiá­ban már húsz éve hasznosí­tott módszert alkalmazták a „Mentsétek meg az Akropo- liszt” akcióban, melyet az UNESCO hirdetett meg 1975- ben. A csehszlovák szakem­berek a többi között Singel- lel kezelték a híres görög templomot, az Erechteiont is, Az Akropolisz-akció tanács­adó testületének tavalyi ülé­sén a résztvevő 40 specialista úgy döntött, hogy a csehszlo­vák módszert alkalmazzák a Parthenon restaurálásánál is. Velentyin Ivanov boldog éve Valentyin Ivanov és két édesanyja: balra Izabella Bur- javicsusz, a litvániai Baravából, jobbra Antonyina Misa­ra, a belorussziai Lesnyából „Nincs a földön boldogabb ember nálam. Ezt a boldog­ságot a 83-as év hozta el nékem” — mondta a TASZSZ tudósítójának Litvániában Valentyin Ivanov kombájn­kezelő. Ebben az évben találta meg édesanyját, akitől négy év­tizeddel ezelőtt a nagy hon­védő háború szakította el. Megtalálta testvéreit is ... Az évek nem törölték ki emlékezetéből azt a rettene­tes napot, amikor a fasiszták közeledték a belorussziai Lesnya faluhoz. A tűz, a füst, a félelem elől a lakosok az erdőbe menekülitek. A gye­rekéket szekerekre, bricskák- ra rakták, összeszedték a leg­fontosabbakat, és elhagyták a szülői házat, nem gondolva, hogy az életben utoljára lát­ják azt. (A háború előtt a faluban 200 ház volt, a barbár támadás után mindössze két kunyhó maradt...) A fasiszták átfésülték az erdőt, megtalálták Valentyint, fivérét Grisát, nővérét Olgát és nagymamájukat, Mariját. A 7 esztendős Olgának sike­rült. elfutnia, a nagymamát a fiúkkal együtt a fasiszták magukkal vitték. Többre nem emlékszik Valentyin. Csak a vonat kerekeinek hideg csat­togása, az emberek sírása, jajveszékelése, egy megfa­gyott vödör víz a marhava­gonban, ami megmaradt em­lékezetében. A szovjet embereket kon­centrációs táborba szállító szerelvény megállt a litvániai Alitusz állomáson. Ez 1942. december 30-án történt. Vé­letlenül az állomáson volt Iozasz Burjavicsusz, Barava faluból. Rábeszélte az egyik félrészeg őrt, hogy cserélje el a szerencsétlen gyermeket egy libáért. Az őr beleegye­zett, és kinyitotta a vagon ajtaját. A nagymama kiadta a félholt gyermeket. — Vigyék, jó emberek, még mielőtt éhenhal. Iozasz fogta a fiút, haza­vitte. A fiút melengették, gyógyították, gondozták. 1949-ben egy orvosi bizottság megállapította valószínű élet­korát, születési bizonyítványt adott ki, amely szerint neve Valentyin, vezetékneve Iva­nov (a legelterjedtebb nevek egyike Oroszországban). Szü­letési éve a háború első esz­tendeje, születése napja de­cember 30-a, az a nap, ami­kor Iozasz Burjavicsusz meg­mentette őt. Valentyin a többi gyermek­kel együtt iskolába járt, el­végezte a 7 osztályt és Kau- naszba ment, hogy gépkocsi- vezető legyen. Az iskolát el­végezve, visszatért Baravába, azóta is ott dolgozik, a kolhozban aratja a gabonát. Régebben segítsége is volt a kombájnon, fia, Valentyin, aki most a hadseregben szol­gál. Másik fia, Gennagyij mezőgazdasági technikumban tanul, a legkisebb lány, Ju- ratene jövőre megy első osz­tályba. — Mindenem megvan, ami­re az embernek szüksége le­het, — mondja Vailentyin. Szeretem a szakmámat, az életiem változatos. De mindig arról álmodtam, hogy vi­szontlátom hozzátartozóimat. Írtam, kerestem, kutattam, mindhiába. A szerencse, mint már annyiszor, végül is se­gített ... A tv-foen adást közvetítet­tek a István „Kirszna” és a belorusisz „Iszkna” kolhozok barátságáról a mezőgazdasági dolgozók számára. A tv kép­ernyőjén elhangzott Valen­tyin Ivanov élettörténete is. Az adás végén a Lesnya fialuhéli Olga Lipszkaja idős tanítónő úgy vélte, hogy Va- ientyin Ivanov nem más, mint a falujabéli Antonyina és Avraam Miisura fia, Nyi­kolaj Mis ura. A tanítónő minden részletet ismert a család nyomtalanul eltűnt tagjairól. A tanárnő állítása igazolódott. Valentyin hama­rosan találkozott hozzátarto­zóival. — Most két édesanyám van — mondja. — Apám csak egy. Édesapám, Avraam nem élte meg ezt a napot, bár egész életében erre várt. Me­sélik, amikor ünnepi ebédre terítettek meg, még három te­rítéket tettek az asztalra, egyet a nagymamának, kettőt fiainak, Grisának és nekem. Várt minket...

Next

/
Thumbnails
Contents