Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-28 / 176. szám
1984. július 28. e^PüJSÁG Harmincéves a világ első atomerőműve A Grúz Kertészeti, Szőlészeti és Borászati Tudományos Kutató Intézet tudósai jélentős munkát végeznek az új, nagy terméshozamú hibrid szőlőfajták agröklimati- kus körzetekbe osztása és kinemesítése területén. — Ebben is segítséget nyújtanak nekünk kollégáink, a Magyar Népköztársaságból, akikkel már több mint tíz éve gyümölcsöző kapcsolatokat tartunk fenn — mondja Nodar Cshastisvi'li, az intézet igazgatója, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa. — A magyar bortermelők például a mii tudósainkat érdeklő étkezési szőlőfajtákat — Bianka, Bornemissza, Vértes- csillaga — küldtek el hozzánk. Nemrég pedig Kecskemétről, a Magyar Szőlészeti és Borászati Tudományos Kutatóintézettől táviratot kaptunk, amelyben a kollégák azt kérték: küldjünk nekik a nagy terméshozamú grúz szőlőfajtákból telepítési anyagot, hogy a magyar éghajlati viszonyok között kipróbálhassák. A szelekció területén végzett közös tudományos munka folyamán már átadtuk a magyar szakembereknek azokat az ősrégi grúz szőlőfajtákat, amelyeket a különböző betegségekkel szembeni nagy ellenállóképesség jellemez. Hiszen minden szőlőtermelő tudja, hogy milyen óriási károkat okozhatnak a szőlőskertekben az olyan betegségek, mint a peronoszpóra, a lisztharmat és a szürkepenészes rothadás. A két ország tudósainak alkotó kapcsolatai jelentős hozzájárulást jelentenek e betegségek elleni küzdelemhez, a szükséges szőlőfajták kinemesítéséhez. Amikor a kecskeméti intézet osztályvezetője, Oláh László ellátogatott intézetünkbe, annak a kívánságá- nák adott hangot, hogy kísérleti telepén szeretne 80 grúz szőlőfajtát telepíteni. Az általa kiválasztott fajták a Celiszi, az Iveria, a Bardzia, a Szákartvelosz, a Muszka- turi, a Rikaciteli, és mások kiváló kiindulási anyagként szolgálnak a fehér és vörös homokhoz. Oláh László nagy érdeklődést tanúsított az intézetben kidolgozott jégeső elleni védekezési módszerek iránt is, amelyeket sikeresen alkalmaznak Kahétiában. □qoce> □nnoor A novovoronyezsi atomerőmű irányítóterme Az atomenergetika békés célú felhasználásának harmincéves történelméről, a szocialista országok e téren folytatott együttműködéséről adott tájékoztatást Fjodor Ov- csinnyikov, az „Interatomenergo” vezérigazgatója, aki korábban a novovoronyezsi atomerőmű vezetője volt. Az évfordulókban gazdag -idei esztendőben -az atom békés felhasználásának viszonylag rövid történelméről is sok jelentős esemény mondható el. A Moszkva melletti Obnyinszkban 1954- ben a világon elsőként helyeztünk üzembe -atomerőművet. Ezt -követően a következő jelentős lépést az Oroszország központjában felépült novovoronyezsi atomerőmű üzembe helyezése jelentette 1964-ben. Ez az erőmű jelentette az „atom-villamosener- gia” termelésének megkezdését ipari méretekben és fontos szerepet kapott a későbbiek során -a KGST-tagorszá- gak nukleáris energetikájának fejlesztésében is. Éhben az erőműben próbálták ki elsőként a 440 ezer kilowatté® és az 1 millió kdlo- wattos úgynevezett „víz—víz” típusú atomreaktorokat. Ezek lényege, hogy a közönséges víz kettős feladatot lát el: egyrészt szerepet kap a neutronok fékezésében, másrészt a berendezés hűtésére is szolgál. Ez a konstrukciós szempontból viszonylag egyszerű, megbízhatóan és gazdaságosan üzemeltethető reaktortípus lett taz -alapja az egységes atomerőműveknek, és széles körű alkalmazásra került a Szovjetunióban, valamint az európai KGST-országökban egyaránt. Jelenleg 25 ilyen reaktor üzemel 11,5 millió kilowatt össztéljesitménnyel. Az első -ipari atomerőmű egyben a szocialista országok szakember-képzőjének szerepét is betölti. Az NDK-beli „Bruno Laischner” atomerőmű négy egységét, a bulgáriai „Kozloduj” erőmű négy egységét, a csehszlovákiai „Bugonice” erőmű két egységét, valamint a -magyarországi -paksi atomerőmű első egységét szinte kivétel nélkül a -novovoronyezsi iskolát megjárt szakembereik irányítják. A novovoronyezsi erőműben kiválóan képzett szakemberekből Olyan műhelyt hoztak -létre, amelynek feladata az atomerőművek üzembe helyezése. A szovjet szakemberek iközreműködésé- vél helyeztek üzembe több külföldi atomerőművet, köztük Finnországban -is, az első olyan kapitalista országban, amely szovjet technológiával kívánja megoldani atomenergetikájának fejlesztését. Amíg a 60-as és 70-es években a KGST-tagországökban épülő atomerőművek berendezéseit kizárólag a Szovjetunióban gyártották, -addig ma már ezen a téren -i-s kialakult a gyártási együttműködés. A résztvevők — az európai KGST-országok, valamint Jugoszlávia — különféle atom- erőműv-i berendezések gyártását vállalták. Ez a nemzetközi munkamegosztás mintegy 140 fél-e terméket érint, több milliárd rubel értékben. Jó példája az eredményes szakosításnak a paksi atomerőmű 1982-ben üzembe helyezett első blokkja, amelyhez a szükséges berendezések mintegy felét az egyezmény keretében szállították. A kooperációs tevékenység méretei, valamint az egyezmény végrehajtásának általános koordinációs feladatai szükségessé tették egy államközi -bizottság felállítását. A bizottság által meghatározott feladatok közül több esetben is intézetünk, az Interatoim- energo nemzetközi gazdasági egyesülés a felelős a végrehajtásért. A tíz évvel ezelőtt a bolgár, a magyar, az NDK, a lengyel, a román, a szovjet, a csehszlovák és a jugoszláv kormány áltel alapított intézet feladata a szocialista országok atomenergetikai és atomerőművi gépgyártási erő feszítéseinek összefogása, a szocialista országok sokoldalú együttműködésének elősegí tése. Az Interatomenergo a megfelelő KGST-szervekkel közösen részt vesz a reaktorok további korszerűsítésére irányuló munkákban, az üzemeltetési és javítási tapasztalatok összefoglalásában. Nagy fontosságúak a rend szeres tapasztalatcserék. Ezt szolgálják a többi között az Interatomenergo szervezésében megrendezésre kerülő szemináriumok. Országaink számára nagy jelentőségű az erőművek tartálékalkatrész- ellátása. Egyesületünk nemzetközi központ felállítását tervezi, amelynek feladata az erőművek folyamatos üzemeltetéséhez szükséges eszközök biztosítása . . . FJODOR OVCS1NNY1KOV APN—KS Oudongba Északra, a Mekong folyásával ellentétes irányba indulunk él Phnom Penhből. Jobbról a még 1973-ban felrobbantott híd pilléreinek csorba fogsora, majd a eh am halászok folyóparti pálmakunyhója tűnik fel. A tehetősebbek lábakon álló emeletes deszkaházakban laknak, gyereksereg játszik a cölöpök alatt a hűvösben, ahol apró, fekete, csüngő hasú vietnami sertések turkálnak a szemétben. A -ritka bambuszléckerítéssel körülvett udvarokban, mint hatalmas billenő hinták, pihennek a rizsliszt- malmok. Amikor a rizst megszárították, és -kézi, vagy gépi hajtású hántológépeken át- menve megka-ia az Európában is ismert, fehérszemcsés formáját, ezekbe a tíz—tizenöt liternyi űrtartalmú, terméskőből kivájt, földbe ásott mozsarakba öntik, majd a hatalmas, billenthető fakalapácsok ütemes döngölésével finom lisztté őrlik. A khmer gépkocsivezető mellett, ia Lada műszerfala alá beszorítva géppisztoly. Tárja néha bizony keményen mekicsúsZik a térdemnek a hepe-hupás úton, amely a kambodzsai fővárosból kiérve egyre rosszabbá válik. Kínkeservesen kerülgetjük még az amerikai bombázások -idején keletkezett tölcséreket, meg a Phnom Penh körüli tüzérségi összecsapások gödreit. Időnként felemelt sorompók, f abódék mellett haladunk el, az álmosító déli órákban lábukat az ablakon kilógatva szunyókálnak a fakókék egyenruhás, kifűzött bakancsos katonák. Meg kell állnunk, mert a fagerendák- ból összeeszkábált hidat az előttünk -áthaladó súlyos teherautó bizony megviselte. Gépkocsivezetőnk méterről- méterre, lábával dobogva vizsgálja a fcesze-kusza falécszövevény teherbírását. A hídőrség lelkesen segédkezik, hátukra tolják furcsa fegyvereiket, a lefűrészelt tusájú és csövű régi amerikai M—16-os automata puskákat. Balra fordulunk, letérünk az útról, amely továbbfut északra, Kompong Chhnang felé. A vöröses, taposott föld- ösvény fölrobbantott pagoda mellett kanyarog, és máris beletorkollak Oudong falu főutcájába. Valamikor, jó fél évezrede -itt a közelben volt -a khmer-királyok székhelye, a település azonban, miután a királyi udvar Phnom Penh- be -költözött, elfeledett kis faluvá szürkült. Mai lakói munkaszolidaritási csoportokba, azaz a kollektív gazdálkodás leglazább formáiba tömörülve művelik rizsföldjeiket, tartják a kambodzsá- ban honos, óriási, fehér vagy világos szürke, fekete szarvú marhát. A faluban legkülönösebb foglalkozást a Bon- rong család űzi, a gulyák számára kölompokat öntenek. A világ minden táján ez szolid, polgári foglalkozásnak számít, de nem így Oudong- ban. Itt alig fél évtizede a polpotisták elkeseredett harcokat vívtak az előrenyomuló (hazafias erőkkel és vietnami támogatóikkal. Fönt a falu fölött, a dombokon, ahol az egykori pompás királyi épületekből csak néhány óriási sztupa, kúp alakú szobrokkal, reliefekkel díszített kőépület, templom áll, a talaj felső rétege telisteli van különböző űrméretű lövedékekkel, kilőtt töltények hüvelyéivel. Bonrongéknál a nagy család — a felnőttek vannak vagy negyvenen — fiatalabb férfitagjai fonott kosaraikkal fölkaptatnak a domboldalon, téleszedik nézEddig 113 országból jelentkeztek Készülődés a moszkvai VIT-re A XII. világifjúsági találkozó előkészítő bizottságának központja a moszkvai Ju- noszty-szállóban kapott helyet, az olimpiai faluban, a Luzsnyiki sportkomplexum közelében. Az előkészítő munka számára hat emeleten biztosítottak helyiségeket, a szálloda két felső emelete maradt a vendégeknek. A Junosztyban egyébként hangversenyterem is van, ahol az előkészítő bizottság külföldi vendégeivel rendeznek majd ke- rekasztal-beszélgetéseket, és itt tartják majd a sajtótájékoztatókat is. Már érkeznek a Junoszty- szállóba a szovjet fiatalok kezdeményezéseiről szóló értesítések. Az ország minden Komszomol-szervezete igyekszik konkrét formában hozzájárulni a találkozó megrendezéséhez. Ifjúmunkások, parasztfiatalok, értelmiségiek különböző összegeket küldenek a VIT-alapra. Az egész országban verseny folyik azért, hogy ki képviselje majd a szovjet ifjúságot a találkozón. Eddig 113 ország ifjúsági és diákszervezete jelentette be, hogy részt vesz a moszkvai világifjúsági találkozón. Bulgária Öt és fél millió turista Bulgária a nemzetközi turizmus szempontjából gyorsan fejlődő ország. Míg 1960- ban kétszázezer, 1965-ben több mint egymillió, 1982-ben pedig már több mint öt és fél millió turista kereste fel a Világ minden részéből. A külföldi turisták fogadásához a BALKANTURIST 344 — összesen 78 ezer ágyas — szállodával, 150 ezer magánlakásban fenntartott férőhellyel, 57 — több mint 53 ezer férőhelyes — camping- gel, valamint a faházakban és a villákban több mint nyolcezer férőhellyel rendelkezik. Az ezer étteremben és szórakozóhelyen mintegy 170 ezer turistát tudnak fogadni. Űjabb és újabb szállodák és üdülőtelepek épülnek a Fekete-tenger partján és a hegyekben, gyógyászati központok és falumúzeumok létesülnek, amelyek egész évben vonzzák a turistákat. Számos turisztikai létesítmény épült osztrák, francia, japán és svéd cégekkel közösen. Az NDK és Lengyelország szép Villatelepeket épített a Fekete-tenger partján, valamint hegyi üdülőket a hegyekben. Magyarországgal is szoros turisztikai kapcsolatokat épített ki a BALKANTURIST. Az aranypart Üt közben ezzel a jellegzetes kambodzsai szállítóeszközzel találkoztunk, a kétkerekű kiskocsit utasaival egy 50 köbcentiméteres japán Suzuki kismotor húzza hüvelyekkel a garalbolyokat. A hüvelyeket Tam, a húszéves izmos fiú, kalapáccsal ügyes kis szerkezetben tömör golyókká formálja. Az asszonyok közben agyagból körteformájú öntőmintákat tapasztanák, viasszal öntik ki a majdani kölompak anyagát, fölülről belecsúsztatják a megolvasztandó rézgolyókat, és máris a faszénparázzsal izzított, kör alakú kemencékben pirulnak az agyagkörték. Kihűlés után kalapáccsal leverik a megkeményedett öntőformát, megcsiszolják, beillesztik a nyelvet, és máris valamelyik méla marha nyakában kolompolhat békésen a halált hozó eszközökből készített toolomp. DUNAI PÉTER
