Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-26 / 174. szám

/^roött'N 2 KÉPÚJSÁG 1984. július 26. Kádár János látogatása Üdvözlő táviratok Kuba ünnepére Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke és Lázár György, a Ma­gyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke az alábbi táviratot küldte dr. Fidel Castro Húznak, Kuba Kommunis­ta Pártja Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köz­társaság Államtanácsa és Minisztertanácsa elnökének Ha- vonnába: Tisztelt Fidel Castro Elvtársi A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén, a Moncada lakta­nya elleni támadás 31. évfordulója, a Nemzeti Felkelés Nap­ja alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Mi­nisztertanácsa és az egész népünk nevében elvtársi üdvöz­letünket, szívből jövő jókívánságainkat küldjük önnek, Ku­ba Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsának, a test­véri kubai népnek. Népünk elismeréssel tekint azokra az eredményekre és forradalmi vívmányokra, amelyeket a kommunisták vezeté­sével az elmúlt évek során a kubai nép Kommunista Pártja 11. kongresszusa határozatainak végrehajtásában elért. A Kubai Köztársaság internacionalista külpolitikájával maradandó érdemeket szerzett az imperializmus ellen, a szocializmusért és a békéért vívott küzdelemben. Dolgozó népünk szolidáris a szélsőséges reakciós körök által napja­inkban is fenyegetett Kuba népével. örömmel tölt el bennünket, hogy a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus szellemében folyamatosan erősödik pártjaink és népeink testvéri barátsága, sokoldalú együttműködése. Az évforduló alkalmából szívből kívánjuk önnek, a kubai kommunistáknak és az egész kubai népnek, hogy további si­kereket érjenek el hazájuk védelmében, országuk felvirá­goztatásában, a szocializmus és a béke javát szolgáló mun­kájukban. Az évforduló alkalmából Apró Antal, az országgyűlés el­nöke táviratban üdvözölte Flavio Bravót, a Kubai Köztársa­ság Nemzetgyűlésének elnökét. Táviratban köszöntötte 'ku­bai partnerszervezetét a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsa, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága, az Orszá­gos Béketanács és a Magyar Nők Országos Tanácsa. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról.) Borsod megyei városon kí­vül Kecskeméten, Kiskunfél­egyházán, valamint az or­szág több más településén is van a vállalatnak — együt­tesen tizenegy — gyára. A párt első titkárát lépten- nyomon virágcsokorral, kéz­fogással, öleléssel köszöntöt­ték a dolgozók, jó egészséget, hosszú életet kívánva neki. A vendégek útja ezután a a varrodába vezetett: kalau­zuk Pálya Franciska részleg- vezető volt, aki 33 esztendeje dolgozik a gyárban. Besztercán Jánosné, az üzemrész Előre szocialista brigádjának vezetője arra kérte Kádár Jánost: látoga­tását bejegyzéssel tegye em­lékezetessé a brigdánapló- ban. A vendég a többi kö­zött a következőket írta a lapokra: „Örülök, hogy alkalmam volt eljönni ide, ahol szor­galmas munkával, kiváló minőségű terméket gyárta­nak, olyat, amelyre a hazai fogyasztóknak és a népgaz­daságnak egyaránt szüksége van.” Már jócskán elmúlt dél, amikor az aktívaülés hely­színére érkeztek a vendégek. A gyár éttermében a válla­lat 131 szocialista brigádja, az ezekben- tevékenykedő 1566 dolgozó képviseletében mintegy harmincán várták a Központi Bizottság első tit­kárát, hogy beszámolhassa­nak neki sikereikről, gond­jaikról. Elsőként Som Lászlóné, a beszerzési osztály dolgozója emelkedett szólásra, elmond­va: a párt közelgő legfelső fóruma tiszteletére alakult. „XIII. Kongresszus” nevű komplex ifjúsági brigádjuk azzal a felhívással fordult a vállalat többi kollektívájá­hoz: csatlakozzanak a kong­resszus. valamint felszaba­dulásunk 40. évfordulójának tiszteletére kibontakozó munkaverseny-mozgalomhoz. Ágh Lajos géplakatos a textiliparban dolgozó vasa­sok helyzetét, főleg utánpót­lásuk gondjait elemezte, Ugyancsak a fiatalok helyze­téről szólt Mráz Julianna kötőnő, mondván: a 6—7 ezer forintos átlagfizetés el­lenére is mind kevesebben vállalják a három műszakot. Az ifjúság legnagvobb gond- iaként Macsók János, a ki­készítőüzem dolgozója — akinek családjából hatan dolgoznak a vállalatnál — a lakásproblémát említette: bürokratikusnak minősítette az engedélyezési eljárást, és szóvá tette az építőanyag-el­látás visszásságait. A kecskeméti gyár immár nyugdíjas dolgozója, Farkas Lászlóné rámutatott: a köny- nyűipar egyáltalában nem könnyű ipar; még a félauto­mata gépek is egész embert kívánnak. Nem kevesen könnyebb munkát. több pénzt keresve elvándorolnak a vállalattól, a szakmából. Módler László üzemvezető- helyettes úgy vélte, nem mindenütt használják ki azt az egészséges lendületet, amely a főiskolákról, egye­temekről kikerült fiatalok legtöbbjének sajátossága; a nem képességeikhez mérete­zett munkák hamar elcsüg­gesztik őket. — Mi, adminisztratív dol­gozók. ha szükséges, leme­gyünk a műhelybe varrni, szálazni — mondta Giczi Istvánná statisztikus —, emellett társadalmi mun­kát végzünk, és ellátjuk csa­ládunkat. Ez utóbbiban tár­sadalmunk sokat próbál ^se­gíteni. bölcsődével, óvodá­val. egyéb szolgáltatásokkal, félkész ételekkel. Am sajnos a konzervek, a mirelit ter­mékek. a vegvtisztítás ára emelkedett. így a sokgyere­kesek, a gyermeküket egye­dül nevelő nők mindinkább meggondolják, hogy költse- nek-e ezekre. Tamásiné Gondi Edit, a kiskunfélegyházi gyár mun­kaszervezője kolléganője gondolatait mintegy kiegé­szítve beszámolt arról, hogy tavalyi exporttervüket éppen a budapseti gyártól kapott, jó minőségű alapanyagnak köszönhetően tudták mara­déktalanul teljesíteni. Köpe Istvánná, a felvető­üzemrész munkatársa meg­fontolandónak vélte; a kötő­iparban sem lenne haszonta­lan nyugdíjkorhatár-kedvez­ménnyel vonzóbbá tenni a szakmát. Takács Sándor részlegve­— A velem érkezett ven­dégek és a magam nevében köszönöm a meghívást, a szíves fogadtatást és azokat a tájékoztatókat, amelyeket a látogatás során kaptunk — mondotta többek között Ká­dár János. — Minden szóba került itt, ami ennek a vállalatnak a dolgozóit foglalkoztatja. Na­gyon tetszett, hogy a fölszó­lalók közül nagyon sokan — az üzemen túltekintve — társadalmi kérdéseket is érintettek, mint például a fiatalok képzését, vagy a tő­kés import-megtakarítást. Természetesen most nem tudok minden kérdésre kü­lön kitérni, de kérem, hogy önök azzal az érzéssel men­jenek el erről a találkozóról, hogy nem hiába szóltak, mert mindazzal, amit el­mondtak, a továbbiakban foglalkozni fognnk. — Megismerkedve önök­kel, munkájukkal, először is szeretnék a nagyüzem veze­tőinek, párttagságának, va­lamennyi dolgozójának gra­tulálni ahhoz a tisztes és be­csületes helytálláshoz, amit az utóbbi években a legfon­tosabb területen, a terme­lésben, s emellett a társa­dalmi munkában tanúsítot­tak. Kérem önöket, hogy tolmácsolják valamennyi dol­gozónak a Központi Bizott­ság elismerését, és az én személyes gratulációmat, üd­vözletemet is. — Ezen a találkozón meg­osztjuk gondjainkat. Ezért én is szeretnék szólni azokról a kérdésekről, amelyekkel mi a Központi Bizottságban fog­lalkozunk. Ezek közül első­sorban a nemzetközi helyze­tet említem, amely az utóbbi időben feszültebbé vált. Ért­hető tehát, hogy a mi legfőbb gondunk népünk, országunk biztonsága és békéje. Kádár János kiemelte be­szédében : — A Szovjetunió, a Varsói Szerződés tagállamainak ja­vaslatai kézzelfoghatóak és konkrétak. Ha ezekre a ja­vaslatokra érdemi választ kapunk, lehetséges a tárgya­lás és a megegyezés az Egye­sült Államokban esedékes elnökválasztás időpontjá­tól függetlenül is. Sajnos ezek az érdemi válaszok még késnek. Mi várjuk ezeket, s mély meggyőződésem, hogy ezt várják más népek is, mert ez felel meg érdekeink­nek. — Hazánkban a párt, a kormány, a társadalmi szer­vezetek nagyfokú nemzetkö­zi aktivitást fejtenek 'ki. Eh­hez hazánk fejlődése révén — s ebben az önök munkája is benne van — a lehetősé­geink is megvannak. Ma­gyarország ma bizonyos nemzetközi tekintélynek ör­vend. Gyakoriak nálunk a nemzetközi találkozók, ta­nácskozások. Mi azért dolgo­zunk, hogy fejlődjenek a ke­let-nyugati kapcsolatok és az érdemi megbeszélések eredményeként olyan helyzet és légkör alakuljon ki a vi­lágban, amelyben létre­jöhetnek a valódi nemzetközi tárgyalások és megegyezések. — A Magyar Népköztársa­ság a nemzetközi életben egyenes és tisztességes úton szerzett magának megbecsü­lést. Mi minden partnerünk­nek pontosan és világosan megmondjuk, hogy szocialis­ta ország vagyunk, szocia­lizmust építünk, a társadal­mi fejlődés útján járunk és folytatni akarjuk a békés építést. Mi tehát alapvető ér­dekeinknél fogva a békéért harcolunk és ebben a törek­vésünkben egységesek va­gyunk a Varsói Szerződés, a zető azt tette szóvá, hogy mintha mostanában több gondról hallanánk, mint örömről. Azt szeretnénk, ha többet beszélnénk az ered­ményekről, hiszen ezek újabb sikerek elérésére ösztönöz­nek. Rövid szünet következett, majd Kádár János emelke­dett szólásra. KGST többi országával, együttműködünk a béke minden hívével. — A belpolitikáról is szó­lok néhány szót. A belpoli­tikai helyzet szilárd, a párt vezető szerepe érvényesül, népi államunknak tekinté­lye és becsülete van. Ennek tudatában és szellemében ké­szülünk felszabadulásunk 40. évfordulójára is. A Központi Bizottság leg­utóbbi ülésén úgy döntött, hogy a jövő év tavaszára összehívja a párt XIII. kong­resszusát. Országgyűlési és tanácsválasztások is lesznek, hiszen lejár a mandátumuk, tehát egy nagy politikai kampány előtt állunk. Milyen szellemben akarunk a kong­resszusra készülni? — Először is az eddig vég. zett munkánkat és helyzetün­ket kritikusan, a valóságnak megfelelően akarjuk áttekin­teni. Amikor azt mondom, „kritikus”, akkor arra gondo­lok, hogy azt is meg kell ál­lapítanunk, ami helyes, ami rendben van, amit nem vál­toztatni, hanem erősíteni kell. Nekünk a kongresszuson és a választási előkészületek so­rán is a nép életét meghatá­rozó alapkérdésekkel, az élő problémákkal kell foglalkoz­nunk. Munkaértekezletet akarunk tehát tartani, és a választásokat is ebben a szellemben kívánjuk majd le­folytatni. Az elmúlt hónapokban szé­les körű kezdeményezések bontakoztak ki a felszabadu­lás 40. évfordulójának tiszte­letére. A dolgozók szocialista munkaverseny-felajánlásokat tettek, amelyeket a párt- kongresszusra is kiterjesztet­tek. Olvashattuk a sajtóban, hogy üdvözli ezeket a kezde­ményezéseket a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa és a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség Központi Bizottsága. Él­ve az alkalommal, a párt Központi Bizottsága nevében csatlakozom ehhez. Nagyra értékeljük, és megköszönjük azt az állásfoglalást, amely a dolgozók felajánlásaiban megnyilvánul. Meggyőződé­sem, hogy ez a szocialista munkaverseny valóban meg­tiszteli a nagy eseményeket, amelyekre készülünk, ugyan­akkor a felajánlások a min­dennapi kérdések megoldá­sában is segíteni fognak. — Azt várjuk, hogy a párt, egész népünk, a választás 'kapcsán is megerősíti majd politikánk alapvető és lé­nyegi vonásait. Meggyőződé­sünk szerint politikánk elvi alapokon nyugszik, fő irá­nyának helyességét a gya­korlat valamennyi terüle­tén igazolta. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a végrehaj­tás gyakran már kevésbé si­kerül úgy, mint a célok meg­határozása. A gyakorlatot kell tehát megjavítanunk és közben megvizsgálni olyan döntéseket is, amelyeket mi magunk hoztunk, de a gya­korlatban nem egészen vál­tak be. Ezeket ki fogjuk ja­vítani. Így készülünk a kong­resszusra; azzal a köteles- ^aégtudattal, amelyet népünk ügyének a becsületes szolgá­lata megkövetel. Minél többen tudnak ér. demben beleszólni az ügyek eldöntésébe a műhelyben, az üzemben, egy nagyvállalat­nál, a kerületben, a főváros­ban és az országban, annál nagyobb a tömegtámogatás politikánk megvalósításához. — Magyarországon sike­rült olyan nemzeti összefo­gást létrehozni a szocialista célok érdekében, amire a történelmünkben nem volt példa. Ennek az egységnek a munkások, a parasztok, a kommunisták, a pártonkívüli­ek és az egyházak egyaránt részesei. Azért is említettem külön az egyházakat, mert az is hozzátartozik a társadal­mi közmegegyezéshez, hogy Magyarországon lelkiisme­reti szabadság van, senkit nem bántanak a meggyőződé­séért, az egyházak normáli­san működnek. Nagyon fon­tos esemény volt az idén ta­vasszal, hogy valamennyi magyar egyház és felekezet képviselői — saját elhatáro­zásukból — tartottak egy ér­tekezletet, amelynek egy na­gyon szép nevet is adtak: Felelősséggel a hazáért és az emberiségért. Megtisztelő a Lutheránus Világszövetség döntése is, hogy most elő­ször egy szocialista ország­ban, hazánkban tartják nagy­gyűlésüket. — Ami az építőmunkánkat illeti: az itt elhangzott föl- szólalások is sok nehézség­ről számoltak be. Ezekről szólva nem felejtjük el, hogy az utóbbi években nagyon nehéz körülmények között jelentős eredményeket értünk el a népgazdaságban. Így pél­dául az első félév eredmé­nyei az iparban, a mezőgaz­daságban és más területeken is alapjában a népgazdasági terv szerint alakultak. És ez nem kevés az adott körül­mények között. Természetesen vannak gondjaink és nehézségeink is. Emlékeznek, a XII. kong­resszuson nyíltan beszél­tünk, és azt mondtuk: ezek­nek az éveknek az első szá­mú kérdése, hogy a 'külföldi adósság növekedési ütemét állítsuk meg, sőt, ha lehet­séges, csökkentsük terhein- ket. Később, az ország fize­tőképességének fenntartása vált központi kérdéssé. Eköz­ben minden erőnket arra kellett összpontosítani, hogy az elért életszínvonalat megőrizzük. — Ezek az alapcélok, úgy tűnik, megvalósulnak, bár az idei év is nehéz. Az adósság nem növekedett, sőt csekély mértékben még csökkent is. Az életszínvonal szintjét — a társadalmi átlagot tekint­ve, bizonyos egyenetlenségek­kel — megtartottuk. Én azt hiszem hogy az emberek a mindennapi panaszaik — és sokszor jogos panaszaik — mellett is érzik, tudják, hogy a jelenlegi életszínvonal olyan, amelynek megtartásá­ért érdemes küzdeni. Országos érdek, hogy szer­vezettebb legyen a munka, s ha ezen a téren még vannak fogyatékosságok, ezért nem az egyes dolgozók, hanem azok a felelősek, akiknek szervezniük kellene a terme­lést. — Arról is szólni kell, hogy van egy nagy vívmá­nyunk, amelyet a hétközna­pokon nem is veszünk szám­ba: az emberek biztonság­ban, törvényes rendben él­nek. Aki nem vétett a tör­vény ellen, annak nincs mi­től félnie, de aki vétett, an­nak tartania kell a törvény szigorától. Aki a szocialista rendszer adottságaival él, az boldoguljon, de aki visszaél velük, az ne boldogulhasson. A szociális biztonság szerves része az is, hogy aki dolgoz­ni akar, az dolgozhat, s a munkájáért megkapja bérét és a többi járandóságát. — Befejezésül arra kérem önöket, hogy dolgozzanak to­vábbra is az eddigi lendület­tel és odaadással — most mindenekelőtt az éves terv teljesítéséért. Ennek az is nagy jelentőséget ad, hogy ezzel valójában az új ötéves terv alapjait rakjuk le. Meg kell teremtenünk annak fel­tételeit, hogy a következő ötéves tervünk már minden tekintetben erőteljesebb fej­lődést hozzon. Ha az addig hátralévő másfél év alatt becsülettel, nagy erőfeszítés­sel dolgozunk, akkor a szo­cialista építés újabb, lendü­letes időszaka kezdődhet el a VII. ötéves terv esztendei­ben — fejezte be beszédét Kádár János. • • A program befejezéseként Kádár János a vállalat gyárt­mányszerkezetét reprezentáló divatbemutatón vett részt. A vendég elismerő szavakkal nyugtázta a látottakat: a gyá­ri tervezők és gyártmányfej­lesztők munkája alapján ké­szült, számos nagy- és nívó­díjjal kitüntetett női és gyér. mekruházati cikket. Chan Sy Chan Sy 1934. május 7-én született Kambodzsa Kom- pong Chhang megyéjében Thnal faluban. Khmer nem­zetiségű, öt gyermek apja. Politikai tevékenysége 1949- ben kezdődött, ekkor csatla­kozott a forradalmi mozga­lomhoz, s rövidesen egy kommunában a milícia ve­zetőjévé választották. Kato­nai pályafutása során 1950- ben egy csoport parancsnoka lett, majd később Kompong Chhang megyében a had­sereg központi motorizált egységénél kapott beosztást. 1954-ben Vietnamba küldték különleges politikai és villa­mos műszaki tanfolyamra, A Kambodzsai Népi Forradalmi Pártnak 1960 óta tagja. Az amerikai agresszió el­leni küzdelembe 1970-ben A szekszárdi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága tegnap délután megtartott ülésén először Kovács János tanács­elnök tájékoztatása hangzott el a lejárt határidejű vb-ha- tározatok végrehajtásáról és az időközben történt fonto­sabb eseményekről. Ezután István Istvánnak, a művelődési osztály vezetőjé. nek és Szeghy Sándornak, a terv- és munkaügyi osztály vezetőjének előterjesztésében a szakmunkásképzés helyze­tét tárgyalták. Az 1969. évi VI. törvény meghatározta a szakmunkásképzés új céljait, s ezt az iskolatípust a közép­fokú iskolarendszerbe illesz­tette. A szakmunkásképző is­kolák 1973-ban kerültek me­gyei tanácsi irányítás alá, fenntartói feladatkörben pe­dig 1980-ban a városi tóhács- hoz. A szakképzés iskolarend­szerünknek talán legnehezeb. ben áttekinthető, igen diffe­renciált területe, ahol köz­vetlenebbül hatnak a társa­dalmi, gazdasági viszonyok, mint az általános képzést nyújtó iskolákban. Szekszár- don a 8 középfokú oktatási intézményből 1 önálló ipari szakmunkásképző, 3 közös igazgatású szakközépiskola és szakmunkásképző, valamint 1 szakmunkásképzési célú szakközépiskola működik. A megyeszékhelyen a szak­munkások számára általában életrajza kapcsolódott be, s a harc­ban a győzelemig részt vett. A Pol Pot-rendszer idején, 1973-ban letartóztatták. Kambodzsa Megmentésének Egységfrontja hadseregének 1978-ban lett a tagja, egy esztendővel később a Kam­bodzsai Forradalmi Néphad­sereg Politikai Főbizottságá­nak elnöke lett. 1980-ban nemzetvédelmi miniszter- helyettessé nevezték ki, s betöltötte a politikai főbi* zottság elnöki tisztét is. Egy év elteltével a nemzetvédel­mi miniszteri feladatok mel­lett a Minisztertanács elnök- helyettesi teendőit is ellátta, s tagja lett a KNFP Közpon­ti Bizottságának és a Politi­kai Bizottságnak is. A Mi­nisztertanács elnökévé 1982- ben választották. (MTI) megfelelő munkahelyek áll­nak rendelkezésre, elhelyez­kedési nehézségek nincsenek. A vállalatok igényeinek ki­elégítése és a szakmunkás- képző iskolák beiskolázása viszont nem mentes a gon­doktól. Mindkét ipari jellegű iskola rendelkezik saját tan. műhellyel az oktatott szak­mák egy részében. A szak­mák más részében a partner­vállalatok tanműhelyeiben, vagy üzemi termelési körül­mények között folyik a gya­korlati oktatás. A munkahe­lyek növekvő szerepet vál­laltak a tanulóképzésben. Egyre több helyen függetle­nített, a szakmunkásképzést magáénak érző tanulmányi megbízott dolgozik: kiemel­hető a TÁÉV, a Bőrdíszmű és az MMG-AM tevékenysé­ge. ír Az ifjúsági képzés mellett indokolt a felnőtt korúak szakmunkásképzése is. Szük­ségessé teszik a felnőttokta­tást a termékváltások,'-a ter­melési technológiák változá­sai is. A vállalati tanfolya­mok mellett a szakoktatást nyújtó intézményekben 694- en tanultak az elmúlt tanév­ben a 3 és 4 éves képzési for­mában. Ebből 330 nő. A végrehajtó bizottság ülé­se bejelentésekkel folytató­dott, majd az augusztus 30-i tanácsülés előkészítésével fe­jeződött be. Kádár János beszéde Vb-ülés Szekszárdon A szakmunkásképzés helyzete

Next

/
Thumbnails
Contents