Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-22 / 171. szám

1984. július 22. ^PÜJSÁG 3 A járási hivatalok megszüntetésének tapasztalatai A járások megszüntetését követő első hat hónap ta­pasztalatai kedvezőek, a ta­nácsrendszer középszintű irá­nyítási egységeinek megszün­tetése a meghatározott célok­nak megfelelően, az állam- polgároik érdekeivel össz­hangban, az érintettek teljes egyetértésével lezajlott — ál­lapítja ímeg a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának e té­máról készült jelentése. Az államigazgatási munka de- centrali zásának folyamata lezárult, megteremtődtek a helyi önállóság kibontakoz­tatásának feltételei, mgkez­dődött az új irányítási rend­szer gyakorlati alkalmazása. Az átszervezés körültekin­tő és felelősségteljes előké­szítésének eredményeként, a sokdldalú koordinációnak, va­lamint a megyei és a helyi szervek jó együttműködésé­nek köszönhetőn nem voltak olyan gátló kö­rülmények, zavarók, ame­lyek a járások megszünteté­sével kapcsolatos alapvető társadalmi, politikai célok valóra váltását akadályozták volna. Mind az állampolgá­rok, mind a tanácsi appará­tusban dolgozók tájékoztatása megfelelő volt, az átszervezés éppen aktuális kérdéseiről mindenki időben információt kapott. A tapasztalatok sze­rint a lakosságot az átszer­vezés miatt ügyintézéssel összefüggő érdeksérelem nem érte, a törvényes határidőket túlnyomórészt mindenütt si­került megtartani. A 139 vá­roskörnyék kialakulása, az azokhoz tartozó községek be­osztása általában a lakosság­nak is 'megfelelt, csak néhány helyről érkeztek olyan jelzé­sek, hogy az állampolgárok egy része szívesebben tartoz­na más városkörnyékhez, el­sősorban a közlekedéssel ‘kap­csolatos gondok, s a hagyo­mányok miatt. A közlekedést érintő problémák egy része azonban már megoldódott, a Volán vállalatok például a ínyári menetrend bevezetése­kor új járatokat indítottak. A lakossági igényeket szol­gáló művelődési és egészség- ügyi intézmények az átszer­vezés időszaka alatt is ren­deltetésszerűen működtek, az irányításukban helyenként -bekövetkezett változások munkájukat átmenetileg sem nehezített ék. Az új államigazgatási rend­szer működési mód-szeréi lé­nyegében kialakultak, bár több helyen tapasztaltak a végrehajtásban bizonytalan­kodást, helyenként félreér­tést is. így például vitát vál­tott ki az, hogy a megyei ta­nácsi szervek milyen mér­tékben és módon vonják be -az irányításba a városok tisztségviselőit és szakigazga­tási szerveit. E vitákat már az -első negyedévben sikerült megnyugtatóan lezárni. A tanácstörvény módosítá­sával lehetővé vált, hogy a megyei tanács egyes nagy­községeket — amelyeknek gazdasági, kulturális, üdülő­helyi vagy más szerepköre indokólja — közvetlen .irá­nyítás alá -vonjon. Ezzel a lehetőséggel élve -nyolc me­gyében 32 közvetlen megyei lirányítású nagyközség műkö­dik. A közvetlen megyei irá­nyítású nagyközség — mint irányítási kategória — alkal­mat ad a jövőben hasznosít­ható tapasztalatok megszer­zésére ás. A tanácsi szakigazgatási tevékenység az előzetes el­képzeléseknek megfelelően fejlődött. Jelentősen megnö- veíkedett a községi tanácsi szervek hatásköre, a helyben elintézhető ügyek aránya. A városok és a városi jogú nagyközségek szakigazgatási szerveit az eddigieknél is korszerűbb, összevontabb, kevesebb vezetőt foglalkoz­tató szervezetként alakítot­ták ki. A szákszerűbb közsé­gi ügyintézést azzal is segí­teni kívánják, hogy a bonyo­lultabb, nagyobb szakértel­met igénylő -hatósági-igazga­tási feladatokat -több község­re is kiterjedő, úgynevezett igazgatási társulás látja el. Ez a szervezeti forma akkor kedvező, ha nem csökkenti a tanácsi testületek szakigaz­gatási tevékenységet irányí­tó lehetőségeit, és az igaz­gatás nem távolodik el a la­kosságtól. Az átszervezés során nagy körültekintéssel foglalkoztak a személyi kérdésekkel: a já­rási hivatalok tisztségvise­lőinek helyzete a közigazga­tás számára megfelelően, s az érintett -személyek meg­elégedésére rendeződött. A járási hivatali-okból a dolgo­zók 66 százaléka a tanácsi apparátusba, 19 százaléka pe­dig nem tanácsi területen dolgozik tovább, 15 százalé­kuk nyugállományba vonult. Gondot fordítottak a já­rási hivatali épületek hasz­nosítására is, amelyek közül több, új funkcióként, egész­ségügyi, oktatási, vagy mű­velődési célokat szolgál. Koflor 2. Nemesítés magyar kooperációban A Koflor 2. napraforgó­hibrid, amelyet most minősí­tettek, két szülőhelyet mond­hat magáénak: Iregszemcsét és Szegedet. Ez az első ma­gyar kooperációs nemesítésű hibrid. Kurnik Ernő, Frank József, Mészáros László, Bog­nár Györgyné és Szabó Antal- né állította elő a Takarmány­termesztési Kutató Intézet iregszemcsei és a Gabonater­mesztési Kutató Intézet sze- ged-kiszombori telepén. A Koflor 2. az új, minősített napraforgóhibridek között szerepel. Nemrég öt új hib­ridet minősítettek: két ma­gyart és három külföldit. Ez­zel lényegesen bővült a faj­taválaszték, amely eddig sem volt szegényes. E válasz­téknak is köszönhető, hogy hazánk a napraforgó-termesz­tő országok között a termés- eredményeket illetően előke­lő helyet foglalt el eddig is. Eredményeinket a megfelelő fajtahasználatnak és termesz­téstechnológiánknak tulajdo­níthatjuk. Ma már a szabad elvirágzású fajták vetésterü­lete 4—5 százalékra szorult vissza. Előtérbe kerültek a hibridek. A vetésterületek nagysága, az eltérő ökológiai körzetek szükségessé tették a korai és középérésű hibrid­csoport fajtaválasztékának kibővítését. Az egyes éréscso­portokon belül a fajtaválasz­ték növelése elősegíti a ter­melés biztonságossá tételét is. A Koflor 2. napraforgóhib­rid tenyészideje rendkívül rövid. Kelése erőteljes, kez­deti fejlődése intenzív — ol­vastuk a minősítésben. — Szeptember elején beérik. Mindössze 110—118 napra van szüksége a mag beérle- léséhez. Állóképessége kifo­gástalan, elágazásképzésre alig hajlamos. Virágzása és érése rendkívül egyenletes, magasságkiegyenlítése jó, jobb mint a Marianne hib­ridé. Tányérlehajlása kismé­retű, tányér alatti szártörése minimális. Üzemi viszonyok között 2200—3200 kg/ha ter­més elérésére képes. Olajtar­talma 45—47 százalék. Kór- tani tünetei megegyezőek a minősített, illetve termesztés­ben levő hibridekkel. ^ Környezetvédelmi beruházás A Salgótarjáni Ötvözetgyár építésekor — 1938-ban — még nem gondoltak a környe­zetvédelemre. Az üzem nem kímélte a környék levegőjét, mintegy harminc évvel ez­előtt némileg korszeriisitették ugyan a gyárat, de a kéményeken távozó füst továbbra is szilícium-dioxid port tartalmazott. Most viszont megoldódott a probléma: olyan porleválasztót szereltek fel, amely naponta 10—12 tonna port fog vissza zsákos szűrőiben. A 140 millió forintos környezetvédelmi beruházás költségeit a gyár. az Ipari Minisztérium és az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács közösen fedezte. Ez mindennapi kézfogás... Dombóvár es Aue Tolna megyeiek az Auersberg lábánál Ha meg neon győződöm ró­la, nem hittem volna el, hogy Karl-Marx-Stadt me­gyében oly sok honfitársam él, s legalább kétszer, ha nem háromszor annyi fordul meg ott látogatóként, turis­taként — testvérmegyei kap­csolatok révén —, üdülőként is évente. Meggyőződtem és ebben jóízű találkozások se­gítettek, többek között az auei Konsum szövetkezet lá­togatójaként. Ide, Dombó­várról — a testvérszövetke­zettől — hoztam szívélyes üdvözleteket, a küszöbönál­ló viszontlátásig. Lothar Geoirgi, az auei szövetkezet elnöke ugyanis néhány nap mújva érkezik Gunaras-für- dőre — pihenni. Utána, né­hány nap eltéréssel jön egy hónapra Hans Löfferholz, a szövetkezet dekoratőre aki, mint azt örömmel elmondta róla Bertus Ferenc, a dom­bóvári áfész elnöke, „tiszte­letbeli dombóvári 1977 óta”. Bertus Ferenc kötötte egyéb­ként a lelkemre azt is, hogy­ha eljutok Aueba, föltétle­nül nézzem meg Sósát, és a szövetkezetnek azt a fenyő­fából épített, hatalmas ven­dégházát, éttermét, ahol me- gyénkbeliek ás üdülnek. így hát, az öles termetű, és rop­pant szívélyes üzletvezető, Martin Schalter kíséretében állhattam útját a dunaföld- vári Velics Istvánnak és druszájának, Jagodics Ist­vánnak, Vincze Józsefnének — aki Bátaszéken vezet egy kis élelmiszerboltot — és Koirmos Lászlóéinak, akik Dombóvárról érkeztek. — Stop! Ellenőrizni jöt­tem, hogy csakugyan pihen­nek-e és jól érzik-e magu­kat .. . Meglepetés, öröm az arco­kon, majd szóözön. Remek a helyűik, csodálatosan szép, igazán festő ecsetjére való a vidék itt, az 1020 méteres Auersberg lábánál, 700 mé­terrel a tengarszint felett, toronymagas szálfenyők alatt. A levegőt szinte ha­rapni lehet, a gyönyörű erdei utak akkor is sétára csábító­ak, ha mint most is, szemer­kél az eső. Kár, hogy úgy szalad az idő. Vasárnap, jú­lius 22-én már indulnak ha­za. Az is kár, hogy nem jöttem hamarabb, tegnap utazott el két szekszárdi há­zaspár. Biztosan azok is örültek volna a.z „ellenőrzés­nek”. A koszt? Kitűnő és bőséges. Vincze Józsefné há­ziasszonyként nyilatkozva egészíti ki a minősítést az­zal, hogy a vendéglátók konyhája egészségesebb, mint a mienk, magyaroké, akik csak módjával fo­gyasztjuk a zöldségféléket. — Szóval, jó itt? — Otthon se tehetne jobb — mondják mintegy búcsú­zásképpen, s indulnak szo­kásos ebéd utáni sétájukra. Mi pedig, ugyancsak túl az ebéden, bejárjuk a Meiler étterem és vendégház min­den zugát. Hans Löfferholz volt egyik szülőatyja a ha­talmas fenyőépítménynek, mely úgy készült, hogy „nem kerülhet többe 346 ezer márkánál”. Hát... a sok társadalmi munka elle­nére többe került végül .jó egymillióval, de „két év alatt meghozta az árát” a 15 éve működő szövetkezeti egység. Igaz, itt szünnap nincs és gyakori a napi 2000 vendég. A mérsékelt forga­lom 900—1000 vendéget je­lent a „Szénégetőben”, ahol huszonhatan dolgoznak, két műszakban, hogy az autó­busz- és autekaravánokban érkezők étlen-szomjan ne maradjanak, s megelégedés­sel nyugtázzák a vendéglá­tást. Martin Schalter üzletve­zető — aki ugyanazt vallja, mint Hans Löfferholz, hogy „ebben a szakmában nem lehet elaludni” — szentem- ber eleién Dunaföldvárra lá­togat. Még csak az a kérdés, talál-e helyettest addig. Egyébként, itt ás, néhány órával korábban az auei Konsum központjában is úgy Az építmény kívülről nem sejteti, hogy 36 méteres ma­gasságú belső terében egyszerre több százan étkezhetnek A kép 15 éves. így nézett ki a tájba illő, a tradíci­óknak is megfelelő Szén­égető, amikor építeni kezd­ték 375 köbméter fenyőge­rendából. esett szó a testvérkapcsolatok szélesedése, erősödése, gaz­dagodása révén az ide, meg oda utazásokról, mintha csu­pán néhány száz kilométer választaná el az NDK-t Ma­gyarországtól, Karl-Marx- Stadt megyét Tolna megyé­től. Igaz, sízépen eljárt az idő a testvérkapcsolatok fölvétele óta. Termékeny, nagyon jól gyümölcsöző lett az együttműködés az auei Konsum és a dombóvári áfész között. — 1976. december 11-én éppen ezt az asztalt ültük körül Bertus elvtárs ott fog­lalt helyet, ahol most maga — mondja Lothar Georgi el­nök és Theo Georgi, a ven­déglátó ágazat vezetője élén­ken helyesel. S ezután? Felgyorsultak a dolgok, mert az auei veze­tők 1977. január 21-én már Dombóváron voltak, majd Szekszárdon, a MESZÖV- nél, megkötendő azt az együttműködési megállapo­dást, mely a dombóvári Szász söröző megtervezésé­re, berendelésére vonatko­zott. E munka első számú fe­lelőseként lett aztán tiszte­letbeli dombóvárivá Hans Löfferholz dekoratőr, akinél univerzálisa'bb emberrel hosszú pályafutásom alatt nem találkoztam. Megjegy­zem, a hűségben is párját ritkítja ez az építészethez is értő férfi, hiszen 1978. júli­us 1-én nyílt meg Dombóvá­ron a „Kisbetörő”, azaz Kis­betérő, de Hans Löfferholz kapcsolata ezzel nem szűnt meg. Járt itt azóta három­szor, úticsomagjában vala­hányszor a működtetéshez szükséges utánpótlással. Most, a negyedik alkalom­mal például textíliákat hoz. Valódi erzbirgischer. érc- hegységi kékfestő abroszo­kat, szalvétákat. És legalább két láda Radeberger sört. mert igen sok az olyan jó barátja akikkel együtt dol­gozott, s akikkel koccintani kell. Lothar Georgi dossziét vesz elő, arcára van írva, hogy meglepetésre készül. Sikerül is meglepnie, mert a Népújságnak azon példá­nyait teríti ki előttem, ame­lyekben látogatásaikról és a dombóvári Szász sörözőről tudósítottunik. De ez még nem minden. A Kisbetérő- nek egy étlapja is előkerül. Nagy utat tett. Itt készült a kartonra nyomott étlap Karl-Miarx-Stadt megyében, „elutazott” Dombóvárra, és onnan egy kiarl-marx-stadti vendég csórta el, hogy leve­let mellékeljen hozzá, csa­ládjának elismerését, köszö­netét fejezve (ki e módon az auei Konsumnak is. — Jót jóval fizess — így a szólásmondás, amire gon­dolva mesélem el, hogy Nagy Istvánt, a testvérkap­csolatok szülte Kisbetérő, el­terjedtebb nevén Szász sö­röző üzletvezetőjét Szász Pistának szólítják, és van, aki nem is tudja a családi nevét. — István remek ember — mondja Theo Georgi, aki azt is meséli hogy iszafemunkás- csere keretében dolgozott itt, Aueban, hat hónapig Nagy István. De Hans Löfferholz vendégeiként járt itt ez év februárjában is. Lothar Georgi: — Adja át szíves üdvözle­temet a Tolna megyei olva­sóknak és a dombóvári áfész vezetőinek, minden dolgozó­jának. Sok sikert kívánok, erőt, egészséget és békét. íme, átadtam. Boldogan at­tól a személyes tapasztalat­tól, hogy a hivatalos kapcso­latok, a partneri együttműkö­désen kívül, vagy ezek érté­kes ráadásaként igen sok életre szóló barátság is szü­letett és ez az, ami hét év alatt mindennapi szükséglet­té tette az érkezők és búcsú­zok kézfogásait. A testvéri barátság az, ami miatt el­enyészőnek tűnik a földrajzi távolság a 31 ezer lakosú érchegységi város, Aue és Dombóvár között. Illetve Dombóvár és a grimitschaui szövetkezet között. Utóbbival a szekszárdi Skála kapcsola­ta révén alakított ki 1983-ban árucserét a dombóvári áfész. Tavaly az NDK partner volt itt áruválaszték-nézőben. Ez év elején pedig Dombóvárról Buda Jánosné járt kint, s az­óta megérkezett a küldemény: olcsó pamutáruk, zoknik, ház­tartási felszerelési cikkek. A minősítés: — NDK-beli elvtársaink korrekt partnerek, pontos szállítók. Többen az aueiak közül: — Szeretjük a dombóvári elvtársakat és legalább olyan szívesen látjuk őket Aueban, Sósában, mint ők minket Dombóváron, Gunaras-fürdő- ben és Fadd-Domboriban. Az újságíró: — Ezért volt érdemes Karl- Marx-Stadtból a több mint 300 ezer lakosú nagyvárosból elmenni az Érc-hegység leg­nagyobb városába, Aueba, mely a Schwarzwasser és a Zwickauer Mulde találkozá­sánál keletkezett völgykatlan­ban fekszik textil- és gép­gyáraival, nikkelkohójával. És amely város természeti környezetének elbűvölő szép­sége miatt közkedvelt turis­taközpont. Aki teheti, keres­se föl! LÁSZLÓ IBOLYA

Next

/
Thumbnails
Contents