Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-22 / 171. szám

^népújság 1984. július 22. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Nem lehetne jégelhárítás Szekszárdon is? A nagy jégverés után so­kakban fogalmazódott meg az a kérdés, amit Varga László, Szekszárd, Landler Jenő u. 10. szám alatti ol­vasónk fel is tett: „Nem le- hetne-e megakadályozni a jégverést Szekszárdon is egy jégelhárító rendszer kiépíté­sével? A kérdéshez hozzá­tette: véleménye szerint e rendszer kiépítéséhez a sző­lősgazdák is hozzájárulná­nak .. A kérdésre Barsi Mihály, a Tolna megyei Tanács V. B. mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának vezetője válaszolt: — Az elmúlt években is komoly kár érte Tolna me­gye egyes részeit, közte a történelmi borvidéket. A leg­nagyobb idén július 2-án ér­te az álló kultúrákat, a szán­tóföldi és a kertészeti növé­nyeket. Az elmúlt időszakok­ban bekövetkezett károsodá­sok is alátámasztják a me­gyei párt- és tanácsi veze­tés korábban kialakított ál­láspontját: terjesszék ki a rakétás jégesőelhárító rend­szert megyénkre is. — Az országban elsőként 1976-tól 1979-ig kísérleti jel­leggel, majd ezt követően üzemszerűen működik a Ba­ranya megyei jégelhárító rendszer. A kedvező tapasz­talatok alapján a Miniszter- tanács az elhárítórendszer új területekre történő kiterjesz­tését látta indokoltnak. A Minisztertanács határozata alapján az érintett megyék, köztük Tolna megye is részt vett az elhárítórendszer ki- terjesztésének ütemét, finan­szírozását meghatározó kö­zép- és hosszú távú terv ki­dolgozásában. E terv előter­jesztését az Állami Tervbi­zottságnak egyetértőén java­solta. Az Állami Tervbizott­ság döntése alapján Bács- Kiskun megyében: Dusno- kon megépítették a jégelhá­rító rendszer második tagját. Ez a jégelhárító rendszer fo­lyamatosan 1985-től működik. Hatósugara kiterjed Tolna Telefonszámunk: 16-211 megye leginkább veszélyezte­tett területeire is. — Ismereteink szerint a Baranya megyei jégelhárító rendszer ma már korszerű­sítésre szorul. A korszerűsí­tés keretében az észlelő egy­séget egy magasabb pontra, a Zengő melletti Hármas­hegyre tervezik áthelyezni,. Ezzel a módosítással hatósu­gara Tolna megyére is kiter­jed. E két rendszer együttes, összehangolt működtetése biztosítja Tolna megye jég­eső elleni védelmét is. — A kérdező a beruházás megtérülésére is kitért. Var­ga László egy évre becsüli a jégelhárító berendezések költségeinek megtérülési ide­jét. Tapasztalati adatok alap­ján elmondható, hogy Bara­nya megyében a biztosítói jégkár kifizetése 55—63 szá- szalékkal csökkent. A tény: a jégelhárító rendszer kiépí­tésének költsége nem egy év, hanem lényegesen hosszabb idő alatt térül vissza. Beszámít-e a nyugdíjba a mellékfoglalkozás? Egy Tolnai olvasónk — aki kérte, hogy nevét la­punkban ne közöljük — a következő problémával for­dult szerkesztőségünkhöz. Mint írja, mellékfoglalkozás­ként 4 órai takarítást vállalt. Itt úgy tájékoztatták — mi­vel háram éve van vissza a nyugdíjig —, hogy a mellék- foglalkozás nem számít bele a nyugdíjba. Azt kérdezi, hogy valóban így van-e? A választ Nagy Zoltán, a Társadalombiztosítási igazga­tóság igazgatója küldte meg szerkesztőségünknek: — A 17/1975. (VI. 14.) M. T. számú rendelet 78. paragra­fusának 1. bekezdése szerint az öregségi nyugdíj összegé­nek a megállapításánál a fő­foglalkozású munkaviszony­nyal (ipari szövetkezeti tag­sággal) egyidejűleg mellék- foglalkozásként fennálló munkaviszonyból származó keresetet időarányosan fi­gyelembe kell venni, ha az igénylőt főfoglalkozásban a munkakörére megállapított törvényes munkaidőnél rö- videbb munkaidőre alkal­mazták. Főfoglalkozásnak azt a foglalkozást kell tekinteni, amelyből származó keresete nagyobb. — Ha a főfoglalkozás és a mellékfoglalkozás szerinti munkakörökre irányadó tör­vényes munkaidő azonos, a mellékfoglalkozásban elért keresetből annyi időre eső keresetet lehet figyelembe venni, amennyi a főfoglal­kozás szerinti tényleges mun­kaidőre kiegészíti. Hol a helye? Bakonyi Jánosné, Tamási, Móricz Zs. ltp. 3. szám alatti olvasónk leveléből idézünk: „A Költségvetési Üzem a mi házunktól pár méterre he­lyezte el az utcaseprők pihe­nőjét, egy lemezből készült kisebb épületet. Kértük, hogy olyan helyet jelöljenek ki ré­szükre, ahol nem zavarnak senkit. Én személy szerint a 3. számú épület földszintjén lakom és mindent látok és hallok. A dolgozók igen han­gosak, itt történik a munka­eligazítástól kezdve minden. Házunk fala volt egy időben a kerékpár-tároló. Lakásaink saját tulajdonunk, igaz, a pár méterre lévő terület, ahova a pihenő került, közterület. Az általuk használt közterü­leten azonban nemhogy ők takarítanak, hanem mi taka­rítunk utánuk. Kötelesek va­gyunk a város közepén el­tűrni ezt az állapotot, a „köz- tisztasági” dolgozók után ta­karítani, a gyerekeket tőlük távol tartani, hogy illetlen be­szédüket ne hallják? Telefo­non beszéltünk a költségve­tési üzem vezetőjével, ami­kor megtudtuk, hogy itt lesz a pihenő, majd kérésünkkel szóban fordultunk a városi tanácshoz, ahol meghallgat­tak, de minden maradt a ré­giben.” A tamási Városi Tanács el­nökhelyettesének, dr. Mózes Györgynek a válasza: — A tamási Városi Tanács Költségvetési üzeme 1984. május 22-én a Móricz lakó­telepen közterületre felállí­tott egy alumíniumból ké­szült garázst azzal a céllal, hogy az a köztisztasági dol­gozók étkező-, pihenőhelyéül, téli időben pedig melegedő-, valamint szerszámraktárul szolgáljon. Bakonyi Jánosné szövetkezeti társasházi kép­viselő ez ellen a felállítás napján szóban tiltakozott a költségvetési üzem vezetőjé­nél, aki ezt nem vette figye­lembe. Ezt követően Bako- nyiné 1984. május 24-én pa­naszos levelet küldött a vá­rosi tanács műszaki és ter- melés-ellátósfelügyeleti osz­tálya vezetőjének. Az osz­tályvezető a panaszt helyet­tesével kivizsgáltatta, aki 1984. június 1-i dátummal a panaszos beadványon azt rögzítette, hogy a helyszíni kivizsgálás alapján a bódé elhelyezését elfogadhatónak találta. Erről azonban olva­sóinkat sem szóban, sem írásban — ahogyan az elő van írva — nem értesítette. — A szerkesztőséghez ér­kezett, írt panaszos levél alapján 1984. július 9-én a helyszínen megvizsgáltam a panaszt és ekkor több lakót is meghallgattam. Egybe­hangzóan állították, hogy ki­fogásuk az ott tartózkodó köztisztasági dolgozók maga­tartása, hangoskodása, trágár beszéde miatt van, amely za­varja nyugalmukat és rossz hatással van az ott játszó gyermekekre is. A kifogáso­kat megalapozottnak talál­tam, ezért utasítottam a vá­rosi tanács műszaki és ter- melés-ellátásfelügyeleti osz­tályát, hogy a bódé elhelye­zésére lakótelepen kívül új helyet jelöljön ki, és annak áttelepítéséről 1984. július 31- ig gondoskodjon. Ml VÁLASZOLUNK A tervezett árvál­toztatás egyes gaz­dálkodó szervezetek közötti közléséről szól az Országos Anyag- és Árhiva­tal elnökének 9/1984. (VI. 26.) ÁH számú rendelkezése, amely szerint a termelő vagy szolgáltató gazdálkodó szer­vezet — az általa tervezett ár-, díjváltoztatás időpontját legalább hat héttel megelő­zően — köteles a fogyasztási- cikk-kereskedelmi tevékeny­séget folytató gazdálkodó szervezetet a tervezett ár-, díjváltoztatásról tájékoztatni, kivéve a szabad árformába tartozó mezőgazdasági ter­mékek ár-, díjváltoztatását. A tájékoztatásnak minden olyan — az árral összefüggő — adatot tartalmaznia kell, amely a szerződések megkö­téséhez szükséges. A rendel­kezés részletesen szabályozza, hogy annak alkalmazása szempontjából mi minősül tervezett árváltoztatásnak. Az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének 10/1984. (VI. 26.) ÁH számú rendel­kezése a fogyasztói áremelés­sel kapcsolatos lakossági tá­jékoztatásról szól és kimond­ja — többek között —, hogy az ágazatilag illetékes árha­tóság valamennyi központi döntésű, valamint a gazdál­kodó szervezet által kezde­ményezett jelentősebb fo­gyasztói ár-, díjemelésről kö­teles az áremelés időpontját legalább tíz nappal megelő­zően az Országos Anyag- és Árhivatalt írásban értesíteni, a lakosság tájékoztatását szol­gáló közleményt az Országos Anyag- és Árhivatel elnöke feszi közzé. A rendelkezés szabályozza, 'hogy mi te­kinthető annak alkalma­zása szempontjáből jelen­tősebb fogyasztói áreme­lésnek, a kisebb jelentőségű, vagy csak helyi forgalomba kerülő, illetve a speciális cikkek és szolgáltatások fo­gyasztói áremelésével kap­csolatban pedig akként ren­delkezik, hogy ezekről a for­galmazó kereskedelmi, illet­ve szolgáltató, valamint a termelő gazdálkodó szervezet közösen köteles a lakosságot tájékoztatni. A lakosság tá­jékoztatásának olyannak kell lennie, hogy abból a fogyasz­tók az érintett termékek, vagy szolgáltatások körét, az árváltozás mértékét és a fo- gyaztói árváltozás főbb jel­lemzőit megismerjék. Az e rendelkezésben foglal­tak sem vonatkoznak a sza­bad . árformába tartozó me­zőgazdasági termékek áreme­lésére. Fenti mindkét jogszabály a Magyar Közlöny idei 24. számában jelent meg és ki­hirdetése napján — 1984. június 26-án — hatályba lé­pett. Indokoltnak tartjuk fel­hívni a figydlmet a Magyar Nemzeti Banknak a Magyar Közlöny idei 25. számában megjelent, 416/1984. MNB számú arra a közleményére, amely az utazási valutaellá­tásról szóló korábbi rendel­kezést módosítja. A módosí­tás szerint a turista kiutazá­si engedéllyel utazók tartóz­kodási költségeikre három- évenként, egyszeri felhaszná­lásra, személyenként és na­ponként 1080 forintnak, leg­feljebb 14 napra 15200 fo­rintnak, a szülő útlevelében szereplő 14 éven aluli gyer­mekek részére — a szülő tu­ristaengedélye alapján, a kinttartózkodás időtartamá­tól függetlenül — a szülők gyermekenként 2400 forint­nak megfelelő konvertibilis valutát vásárolhatnak. A lá­togató kiutazási engedéllyel rendelkezők — a szülő útle­velében szereplő gyermekek­nek is — személyenként 2200 forintnak megfelelő konver­tibilis elszámolású valutát vásárolhatnak. A közleményben megjelölt mennyiségű valuta 1984. jú­nius 26-tól vásárolható meg, a közlemény június 27-én jelent meg. Röviden utalunk még a közlekedési miniszterinek o vasúti járművezető szakem­berek képzéséről és vizsgáz­tatásáról szóló, ugyancsak a Magyar Közlöny f. évi 25. számában megjelent 12/1984. (VI. 27.) KM számú rendele­tére, amely szerint a jármű­vezetők képzése tanfolyamon történik. A rendelet megha­tározza, hogy ki vehető fel ilyen tanfolyamra, melyek a vizsgára bocsátás feltételei, megszabja a hatósági vizs­gáztatás rendjét, külön ren­delkezéseket tartalmaz a szakoktatókra, a vizsgabiz­tosra vonatkozóan, a rende­let melléklete pedig megjelö­li a tanfolyamok tantárgyait, valamint a vizsga tárgyait. DR. DEÁK KONRÁD a TIT szekszárdi városi szervezettének elnöke A gyorsírás becsülete, értéke Becsülöm a gyorsírást, oly sokat kaptam tőle még azon túl, hogy mindennapi kenyeremet adja immár közel három évtizede. Becsülöm nemcsak azért, mert egyszerűen szemé­lyiségformáló erején túl növeli a logikai készséget, gyara­pítja a szókincset, fejleszti az emlékezőtehetséget, sőt mi több, következetessé is tesz, hanem legfőképpen azért, mert aki magáénak mondhatja, akit hatalmába kerít, abban az emberben van valami plusz képesség szellemiekben. Leg­alábbis így tudnám nagy vonalakban összegezni mindazt, amivel személy szerint engem elhalmozott. Ha végiggondolom a közel három évtizedet, amióta gyorsírni tudok, fegyelmezettebb vagyok és céltudatosabb. Ha módomban állna — bár egy fecske nem csinál nya­rai —, elhinteném ennek a szép szakmának az értékét, hasznosságát, hogy minél több magas fokú gyorsíróról le­hessen hallani. A gyorsírásnak jelentős szerepet kellene kapnia, hiszen az élet minden területén hasznosítható. A tudományos munkát végzőknek éppúgy, mint a költőknek, az íróknak, a különböző művészeti ágak képviselőinek, az egyetemis­táknak, nem utolsó sorban az újságíróknak is hasznára válna. A magas fokú gyorsíró semmivel sem kisebb értékű em­ber, mint akár a több nyelvet beszélő, ha még hozzá te­szem, hogy e tudományág (gyorsírás) számottevő képviselői mind egyetemi végzettségűek, sokoldalúak, javukra billen a mérleg. A jelek birodalmába csak egyszer kellene eljut­nia minél több embernek, de hogyan? A pályaválasztáskor keveseknek jut eszébe a gyors- és gépírást választani. Miért? Talán, mert nincs aki ismertesse és felhívja a figyel­met a gyorsírás értékére, hasznosságára? Már az általános iskolában a pályaválasztás előtt gyorsíró szaktanárnak kel­lene ismertetnie e szép szakmát és beleültetnie szívükbe, lelkűkbe a fiataloknak a szakmai szeretetet. De még ennél is célszerűbb lenne kötelező tantárgyként bevezetni az álta­lános iskola 8. osztályában, így ki lehetne szűrni a tehetsé­geseket. Sőt tehetségkutató versenyt kellene számukra ren­dezni. Véleményem szerint minél több jó beszédíróra volna szükség mégpedig azért, mert a XX. század emberének fel­gyorsult beszédtempója, maga az élet ezt kéri tőlünk. Hallottam már pedagógusnapról, vasuasnapról, bá­nyásznapról, különböző szakmájú emberek nemzetközi összejöveteleiről, nem irigylem tőlük, megérdemlik. De ha egyszer eljutnánk odáig, hogy e tudományág, a gyorsírás képviselőinek is szentelnének egy napot, amely így hang­zana: „gyors- és gépírók napja”, akkor talán többen csat­lakoznának táborunkhoz, és a magyar gyorsírás a legigazibb fénykorát élné. Vagy talán ne ringassam magam hiú reményekben, mert a tudomány és technika mind nagyobb ütemben történő előrehaladása korlátokat állít a jövőjének? Ha e gondolatébresztő néhány sorom megszívlelőkkel találkozna, eredményül „CSAK EGY BESZÉDÍRÓT” adna, megérte gyorsíróceruzámat kézbe vennem, és ha nem, akkor is megérte, mert a gyorsírás becsülete ezt követelte tőlem. Krakter Lajosné, a dombóvári kórház dolgozója. J C . . . í'- c r 1 ' 'Z- l■ V-C'j ■ :t,Yf .< ‘íy / 1 ,/ 4 .oüíí. , , * ... c i ,:o : .-z / L- .t i. Z / * 5£ ' S , • ' U, , >-c~- • */. A-w .. _____ f ____ ■' °7 V/. w ' u > -t ( / J j . -fi.- L ^-4^' / 1'.- j . A-- ,L ot /„C;­//. n:v t— Jt\L C "! o[! - * : * e U+ ' Z -ja. t -1. / / • J f 'j. -J L­V U í.- 1V-., ^ £L - -1r~ j J "V ö A-­«// v- z, / r t c Z/ ' „L..C-WV fiz- A. / 0/ ■: <y . Z ) ■ ' -/ t 8VV- ■ k1 A beküldött írás gyorsírásos változata

Next

/
Thumbnails
Contents