Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-21 / 170. szám
1984. július 21. ^ÜPÜJSÁG 5 Környezetünk egy van, vigyázzunk rá! A törvény jó, a végrehajtás akadozik Namainlrhan — igen helyesen — nagyon sok szó esik a apjaiimudri környezetvédelemről. A borúlátók szerint több a szó, mint a tett. Ebben lehet is valami, hanem azért azt se hallgassuk el, hogy minél több jó példával találkozhatunk, egyre inkább közelítünk a szavak és tettek dialektikus egységének megvalósulásához. Ha körbejárjuk a környezetvédelem kérdését, szükségszerűen szólni kell a hibákról, gondokról is, sőt ha ezekről több szó esik ebben az írásban, mint az eredményekről, ne csodálkozzunk, nem a jón kell elmerengenünk, hanem a rossz mielőbbi megszüntetésére szükséges összpontosítani a figyelmet. Előrehaladás és javulás egyes területeken tapasztalható. Föltétlenül figyelemre méltó, hogy a megelőzés került előtérbe, akár a megyei koncepciót nézzük, akár az egyes települések mindennapos tennivalóira gondolunk. A környezetvédelmi törvény adott, ellenben arról se feledkezzünk meg, hogy a tökéletes érvényesülése ellen ható tényezők is adottak. A környezetvédelmet illetően gyakorta találkozni közömbösséggel az egyes ember részéről csakúgy, mint a gazdaságihivatali vezető testületek részéről. Sokszor nem ismerik fel — vagy nem akarják felismerni — a valóságos gondokat, alábecsülik a veszélyeket, hiszen azok legtöbbje nem azonnal, hanem évek, évtizedek múltán jelentkezik majd, tehát „utánunk az özönvíz”. De arról se hallgassunk, hogy az egyértelműen a hatékonyságra ösztönző gazdasági szabályozás is kevésbé serkent az önköltségnövelő környezetvédelmi beruházásokra. Egy régebbi népi ellenőrzési vizsgálat pregnánsan így fogalmazta meg ezt: Hiányzik az érdekeltségi rendszer és a környezetvédelem követelményeinek érvényesítése közötti összefüggés. Ez is igaz. De azért a legigazabb mégis az, hogy a jobszabályi rend- dezettség még mindig nem tökéletes volta, az emberi felelőtlenség, a közömbösség, egyáltalán a szemléletbeli hiányosságok jelenléte hátráltatja a jelenleginél hatékonyabb környezetvédelmet. Egy szóval se mondom, hogy az emberi környezet rombolásának elsőrendű tényezője a szekszárdi Felszabadulás téren — az ott parkoló — fűnyírógépekből elcsorgott olaj. Az se valószínű, hogy a hanyag utcai szemetelők teszik tönkre a világot, vagy az utak mentén burjánzó gaz minden bajunk elsődleges forrása. Sőt, a füstöt okádó gyárkémény sem vetíti elénk az Apokalipszist, de hogy mindez egy valamiféle szemléletet tükröz, ahhoz nem fér kétség. Márpedig ez ellen a szemlélet — és a nyomán keletkező gyakorlat — ellen valamennyi eszközzel küzdeni kell. Küzdeni a környezetszennyezés, környezetpiszkítás ellen kicsiben és nagyban egyaránt. Ha a megengedettnél jobban füstöl a gyárkémény, meg kell büntetni az üzemet, sőt az üzem felelős vezetőjét-vezetőit, ha mocsok és szotyolahéj borítja a járdát, meg kell büntetni a szemetelőket és szotyola- köpködőket — hogy csak a két legszélsőségesebb példát említsem. De, azt hiszem, a büntetés helyett célszerűbb inkább a védelemről beszélni. Mindennek a védelméről. A termőföld védelméről, a vizek, az erdők védelméről, a környezet védelméről, amelyben élünk, és leginkább és mindent megelőzően az ember védelméről. A megelőzésben az emberek védelmében, min- ° ______________den társadalmi szerv, szervezet részt v esz a mi megyénkben is. Tudnánk példákat, adatokat sorolni az elmúlt évek környezetvédelmi munkaakcióiról, amelyek igen hatásosak voltak, de ezek ismertek a megye lakossága előtt. Inkább, kissé részletezve, az 1976. évi törvény hatályosulásának néhány figyelemre méltó mozzanatát vizsgáljuk közelebbről. Kezdjük a sort a termőföld védelmével. Itt lényeges átrendeződés történt az utolsó egy-két évtizedben. „Az egyének és egyéni földhasználók művelési kötelezettségének betartásához fűződő érdek érvényesítése az elmúlt években megnyugtató eredményeket hozott” — szögezi le a népi ellenőrzés egy erre vonatkozó megállapítása. Ennek bizonysága, hogy a műveletlenül hagyott földterület nagysága öt év alatt közel kétezer hektárról nem egészen száz hektárra csökkent a megyében. A legújabb műveletlenül hagyott földek racionális használatát akadályozza, hogy ezek a lakóterületektől igen távol vannak, gyenge minőségűek és domborzati viszonyaik kedvezőtlenek. Vannak földet használó, de mezőgazdasági termeléssel feladatszerűen nem foglalkozó szervezetek (közúti igazgatóság, vízügyi igazgatóság stb), ezekkel nem foglalkozunk, elég megemlíteni, hogy a földjogi előírásoknak eleget tesznek. A talajvédelemmel kapcsoltban föltétlenül meg kell említeni, hogy a mezőgazdasági üzemek többségének szakvezetése hajlamos a kívánatosat akár négyszeresen meghaladó hatóanyagot juttatni a talajba a minden áron való termésnövelés érdekében. Ez hosszú távon veszélyes lehet. A megye közműves vízellátottsága kielégítő színvonalú. Állandóan emelkedik az ivóvízzel ellátott lakások száma, valamint azoké is, amelyeket a közüzemi szennyvízcsatorna-hálózatba bekapcsoltak. Az előbbiek aránya több mint ötven százalék. az utóbbiaké is meghaladja a negyvenet. Ugyanakkor azonban arról se hallgassunk, hogy még mindig magas az olyan kutak száma, amelyek vize nem felel meg az érvényben lévő ivóvízszabvány előírásainak. És itt nemcsak arról van szó, hogy sok kút vizének magas a vasmangán tartalma, hanem igen sokénak magas az ammóniatartalma is. örvendetes, hogy a megyében lévő, nem megfelelő ivóvízzel rendelkező települések száma — a megtett intézkedéseknek köszönhetően — állandóan csökken. Nem kis gondunk a légszennyezés-szennyeződés. Tolna megyében több mint kétszáz légszennyező telephely van, ahol a légszennyező források száma meghaladja az ötszázat. A megyei tanács illetékes szerveinek határozott fellépése máris több helyen komoly eredményt hozott a légszennyezés csökkentésében. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a jövőben nincs még nagyobb határozottságra, még nagyobb keménységre és következetességre szükség. A helyzet, bár javulást mutat, egyáltalán nem megnyugtató, különösen ha azt vesszük figyelembe, kis törődéssel mennyivel előbbre tarthatnánk. Kétségtelen, hogy az anyagi eszközök szűkösek, de ennél sokkal több kárt okoz a hanyagság, a felelőtlenség, a hozzá nem értés és a hibás szemlélet. Környezetünk egy van, azt me§óvni nemcsak köte-----------------------------------------------L-lességünk, hanem kinekk inek személyes érdeke is. Ha nem közvetlenül az önmagáé, hát utódaié. L. GY. Mellek, meheszek A Köp—Ka Afész Tamásiban lévő pempősméz-cso- magoló üzemében évente ISO—200 ezer tégely méh- pempöt adagol, illetve csomagol Cslbráki Lajosné és Sárréti Jánosné, Ebből havonta 15 ezer kerül hazai piacra a Hungaronektáron és Füszért Vállalatokon keresztül. Az idén májusban a kis üzemből 75 ezer doboz méh- pempőt exportáltak Kuva- itba. Most minden nap várják a visszajelzést a fogadtatásról, mert ha sikerült a minőséggel, a csomagolással és minden más ki- sebb-nagyobb vásárlói elvárás teljesítésével kielégíteni az igényeket, akkor szeptemberben, októberben várható egy újabb 75 ezer tégelyből álló megrendelés. Kapfinger A. képriportja Méhanya-pároztató itj. Deák Gábor Megyénkben 974 m éhész szorgoskodik A „dolgozók” Lépesméz készül Méhanyazárkák Pempősméz-csomagolás Virágporgyűjtés Méhanya-értékesítés
