Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-18 / 167. szám

1984. július 18. Mini traktor Képújság Új mezőgazdasági géptípussal jelentkezik Győrött a Rá­ba Magyar Vagon- és Gépgyár: az óriás traktorok mellett sorozatban gyártják már a 15 lóerős kistraktort is. amely kiválóan hasznosítható a háztáji gazdaságokban Törvényerejű rendelet a településfejlesztési hozzájárulásról A Magyar Közlöny július 17-i, 30. számában megjelent a településfejlesztési hozzá­járulásról szóló törvényerejű rendelet. Az új jogszabályra azért volt szükség, mert a községfejlesztési hozzájáru­lásról szóló 1967-ben életbe lépett törvényerejű rendelet óta számos jelentős változás következett be. A lakosság mind sokrétűbben vesz részt a helyi közéletben, lényege­sen kiszélesedett a demokra­tizmus hatóköre. Ugyanakkor azonban növekedett az infra­struktúra gyorsabb ütemű fejlesztése iránti igény és a megvalósítás lehetősége kö­zötti feszültség. A jogszabály továbbfejlesztését szükséges­sé tette az is, hogy a helyi tanácsok önállósága növeke­dett, előtérbe került a lehe­tőségek fokozott hasznosítá­sa a lakosság és a tanácsok közötti együttműködésben is. A lakosság részvételének a településfejlesztésben a jövő­ben egyik meghatározó for­májává válik — a jelenlegi kötelező, adójellegű község­fejlesztési hozzájárulás he­lyett — a helyi elhatározáson alapuló településfejlesztési hozzájárulás. A fejlesztési vagy működési célok kivá­lasztásakor, illetve a hozzá­járulás mértékének, időtar­tamának meghatározásakor, a lakosság véleményét ki kell kérni. Ezáltal általánosabbá és egyenlőbbé válik a lakos­ság teherviselése. Változatla­nul fennmarad a lehetőség, hogy a helyi tanácsok szer­vezhessék a lakosság önkén­tes felajánlásait. A hozzájárulást a lakás­bérlet vagy a személyi tulaj­donú lakáshasználat, illetőleg az egyéb ingatlantulajdon — például üdülő, műhely, üzlet, telek — és a tartós haszná­lat alapján állapítják meg. Mentesülnek a hozzájárulás fizetése alól azok a családok, amelyeknél az egy főre eső jövedelem alacsony. A hoz­zájárulást a helyi tanácsok szociális indokok alapján — például három- és többgyer­mekes családoknál, fiatal há­zasoknál, lakással kapcsola­tos nagy terhek esetén — el­engedhetik, illetőleg mérsé­kelhetik. A településfejlesztési hoz­zájárulást — az ország egész területére — 1986-ban veze­tik be. Lehetőség van arra, hogy az önkéntesség elve alapján a helyi tanács javas­latára — a pénzügyminisz­ter hozzájárulásával — a tör­vényerejű rendeletben fog­laltakat már 1985. január 1- től alkalmazzák. A hozzájárulás mértéke évi 300—2000 Ft között lesz. Ahol a helyi tanácsok már jövőre településfejlesztési hozzájá­rulást állapítanak meg, a fi­zetendő összeg nem halad­hatja meg 1985-ben a 600 fo­rintot. A rendelet hatálya alá tartozók mentesülnek a köz­ségfejlesztési hozzájárulás egyidejű fizetése alól. A lakbérterhek növekedése miatt kevesebb településfej­lesztési hozzájárulást kell fi­zetniük a lakásbérleti jogvi­szonnyal rendelkezőknek, mint a személyi tulajdonú lakásban lakóknak. A hozzájárulásból befolyt pénzzel kizárólag a helyi ta­nácsok rendelkeznek: fejlesz­tésre, meglevő intézmények működtetésére és felújításá­ra használhatják fel. A helyi tanácsok kötelesek nyilváno­san elszámolni arról, hogy mire használták fel a lakos­ságtól származó pénzeszkö­zöket, és be kell vonniuk a lakosságot a végrehajtás szervezésébe és ellenőrzésé­be is. A korábbi, a lakosság köz­ségfejlesztési hozzájárulásá­ról szóló törvényerejű rende­let 1986. január elsejével ha­tályát veszti. (MTI) A MÁV első féléve Több utas, kevesebb áru Az első félévben a MÁV 116,6 millió utast szállított, valamivel többet, mint tavaly ilyenkor. Az utasszám növe­kedése elsősorban a nemzet­közi turistaforgalom fokozó­dásának köszönhető: a MÁV vonalain 1983 első hat hónap­jához képest 32,5 százalékkal több külföldi utazott. A ta­pasztalatok szerint az utasok előnyben részesítették a „jobb” vonatokat; ezt jelzi, hogy az első osztályon uta­zók száma 10,8 százalékkal, a gyorsvonaton utazóké pedig 8,7 százalékkal volt több, mint az elmúlt év első felé­ben. Kismértékben javult a menetrend szerinti közleke­dés: a tavalyinál kevesebb vonat késett, viszont az egy késett vonatra jutó időlema­radás 25,7 percről 27,3 percre növekedett. Ebben benne vannak a nemzetközi vona­tok késései is, melyekről a MÁV többnyire nem tehet. Nőtt a személyvonatok átla­gos utazási sebessége — 2,2 kilométerrel óránként —, s némileg csökkent a zsúfolt­ság. A MÁV az év első hat hó­napjában 57 millió 900 ezer tonna árut szállított, 1983 el­ső feléhez képest 5 százalék­kal kevesebbet. Főként a bel­földi áruforgalom esett visz- sza; ezt a kedvezményes elő­szállítási akció sem tudta lé­nyegesen befolyásolni. Éppen hét éve ainnak, hogy a lakossági szolgáltatást nyújtó különböző üzletekben a panaszkönyvet a vásárlók könyve váltotta fel. Ebbe ír­juk, illetve írhatjuk be most már bírálatunkat, dicsére­tünket, javaslatainkat, el­mondhatjuk véleményünket az áruellátásról, a kiszolgá­lásról. Ugyanis az említett könyvöket azért függesztették ki a különböző egységekben, hogy a vevők és az őket (ki)szolgáló kereskedelem kapcsolatát szorosabbá te­gyék. Így a jogos panaszok, a sérelmek közlése mellett le­hetőség nyílik az eladók könnyűnek egyáltalán nem mondható munkájának elis­merésére és a lakosság ész­revételeinek kifejtésére is. Mindig kéznél van (?) A jogszabály szerint „a vásárlók könyvét jól észre­vehetően, a vásárlók által hozzáférhető helyen kell ki­tenni”. Nos, ez megyénkben a legtöbb helyen így is van. Tapasztalatom szerint kevés az olyan üzlet, ahol ne lenne elérhető közelségben. Ami az észrevehetőséget illeti, már több gond akad, hisz nem ritkád hogy egy eldugott sa- rokan függesztik ki. Van olyan helyiség is — főleg a vendéglátóhelyeken —, ahol a söntés mélye, vagy egyik zuga rejti el, de több helyen a „Felügyeleti szerveink” tábla mögött lapul meg a könyv. Igaz, hogy ez az utóbbi megoldás nemcsak ta­kar, illetve rejt, hanem a figyelmet is felhív (hat) ja ar­ra, hogy hol találhatjuk meg a véleményünk közlésére szolgáló vásárlók könyvét. Az előbbiekben említett el­érhető közelség megléte és az utána hozott példák, ame­lyek nem éppen a jól látha­tóságot, ellenkezőleg, az „álcázást” bizonyítják, el­lentmondást tételeznek fel. A dolog azonban másként fest, nincs szó ellentmondásról. Tapasztalatunk ugyanis az, hogy mindenki hozzáférhet, csak kérni kell. Jó, jó — gondolhatják és talán gondolják is többen „Megszólal” a vásárlók könyve magukban — persze, hogy 'hozzáférhet az újságíró, hisz őt nem úgy „kezelik”, mint a többi halandót, amikor a vásárlók könyvét kéri. Sze­rencsére senkinek sincs a homlokára írva, hogy ki ki­csoda, így a miénkre, újság­írókéra sem. Ezért nem helyt­álló a feltételezett megállapí­tás sem. Tudunk olyanról, hogy ve­gyes, néha ellenséges érzület­tel fogadják azt a vevőt, aki be ákar írni, néha nehezen, vagy egyáltalán nem is kerül elő a könyv, aztán akad olyan hely is, ahol „hiányzik” az íróeszköz. De tudunk olyan esetről is, hogy a vezető, vagy az eladók kioktatják a vá­sárlót, ahelyett, hogy hely­ben orvosolták volna a pa­naszát. Persze, a teljességhez az is hozzátartozik, hogy mi, vevők sem vagyunk mindig makulátlanok. Néhány könyv „megszólal” Ma már elmondhatjuk, vál­toztak, igényesebbek lettek a vásárlók. Jobban figyelnek arra, hogy mire költik a jövedelmüket. Van ólyan vé­lemény is, hogy bátrabban szóvá teszik a hiányosságo­kat. nem hagyják szó nélkül azokat a jelenségeket, ame­lyek mellett eddig elmentek, és mindenütt megkövetelnek egy bizonyos szintet. Persze, akadnak kivételek is. A fen­tiek igazolására hozunk most néhány példát. A jánosmajord 79. számú vegyesbolt vezetője megle­pődik, amikor a vásárlók könyvét kérjük. Meglepetése érthető, hisz a helybeliek nem kérték még, így csak két régebbi ellenőri bejegyzés igazolja, hogy „az üzletben rend és tisztaság van, a rom­landó árut szakszerűen, a hű­tőben tárolja az üzletvezető”. Néhány kilométerrel odébb, a nagydorogi Napsugár ven­déglőben már belépéskor fel­tűnik, hogy ugyancsak for­galomban van a vásárlók könyve. Kézbe véve aztán azt is megállapíthatjuk, hogy lassan ki kell cserélni, mivel IVégh Ferencné: — Nem mondhatjuk, hogy írják be| a dicséretet Strigencz Ferenc: — ... kétszer írtak be Jól látható helyen van a nagydorogi ÁBC-bcn a vásárlók könyve nemcsak elhasználódott, de hamarosan be is telik. A ré­gebbi beírok közül a kiszol­gálással többen elégedettek, a WC állapotával korántsem. Ügy látszik, ezzel mindig is gond volt, hisz az 1984. jú­nius 18-i észrevétel is erről szól: „Kérem, intézkedjen a KÖJÁL, hogy ezt az üzemet besorolás szerint vizsgálja felül. A WC-ben olyan magas a víz, hogy a cipőbe befolyik. Világítás nincs. A helyiség büdös és szellőzetlen ... Az asztalok, székek billegnek és töröttek. Ilyen körülmények között az étkezés és szórako­zás gusztustalan.” A „szigo­rú” vendég végül „HATHA­TÓS INTÉZKEDÉSEKET KÉREK”-kél zárja észrevé­teleit. A vendéglő szomszédságá­ban lévő, korszerűen beren­dezett és tiszta 1. számú abc-ban egyetlen bejegyzés tudatja, hogy a pénztáros kedvesen fogadta az üzlet első vásárlóinak egyikét. Ozorán, a Siómenti Áfásé által működtetett ruházati boltban még üres a vásárlók könyve. Végh Ferencné üzlet­vezető : — Biztosan azért nem ír­nak be, mert jónak tartják az ellátást. Hogy az elismerő szavak miért nem kerülnek be? — kérdez vissza a bolt­vezető, majd válaszol is: — Azt nem tudjuk, miért nem írják be a dicséretet, de nem is mondhatjuk a vevőknek, hogy írják be. A példák felsorolását két tamási bejegyzéssel zárjuk. A város szélén lévő, és a helyi Béke tsz által üzemel­tetett bisztróban Strigencz Ferenc üzletvezető készséges: — Mióta üzletvezető vagyok, kétszer írtaik be a vásárlók könyvébe. Egyik alkalommal azért — mutatja a könyv­ben —, mert zártkörű ren­dezvény miatt nem szolgál­tunk ki egy vendéget. Hely­ben nem tudtunk megegyez­ni, ezért elküldtem a panaszt a „főnökségnek”. A legutób­bi bejegyzés 1983. Október 12- ről származik: „Köszönöm a gyors és pontos kiszolgá­lást ...” A bisztró szomszédságában lévő benzinkútnál csupán egy régi bejegyzett észrevételt tudnak .mutatni. Ez arról ta­núskodik, hogy a vásárló nem volt tisztában a rende­lettel, és azért írta le a vélt sérelmét, mert „védőfonattal ellátott törésbiztos üveg­edénybe, úgynevezett demi- zsonba” nem töltöttek ben­zint a kút dolgozói. Megyei tapasztalatok A Tolna megyei Tanácson Mátyás Tiborral, a kereske­delmi felügyelőség vezetőjé­vel beszélgettünk, aki elmon­dotta, hogy általában négy- lyesen vagy telefonon tesznek évenként — a panasztörvény alapján — felülvizsgálják saját vállalataik — a Nép­bolt és a Tolna megyei Ven­déglátóipari Vállalat — tevé­kenységét és néhány áfészt ás. E vizsgálódások során — éppen a tavalyiból — kide­rült, hogy a kistelepüléseken sem közérdekű bejelentést, sem panaszt nem jegyeztek be a vásárlók könyvébe. Ál­talában a városokban és a nagyobb községekben élnek leginkább a lehetőségekkel. A tapasztalatok azt igazol­ják, hogy a legtöbb panasz „élelmiszer ügyben” fordul élő. Ezek a mérést, a számo­lást, a lejárt szavatossági idejű termékeket érintik. A „rangsorban” a vendéglátás foglalja el a második helyet. Itt a fogyasztók megkárosí­tása mellett gyakran kifogá­solják a magatartást is. Az építőanyag szakmában az áruellátás és a megkárosítás miatt, míg az iparcikk szak­mában a garanciális problé­mák rendezetlensége miatt írnak be a vásárlók könyvé­be, illetőleg levélben, szemé­be jelentést a kereskedelmi felügyelőségen. Mátyás Tibor elmondotta azt is, hogy tavaly, az első félévben 12, a másodikban pedig 17 panasz, illetve be­jelentés érkezett a felügye­lőségre. A kivizsgálás után 5 személyt felelősségre von­tak, 9-et pedig megbírságol­tak. A tavalyi bírság összege 17 300 forint. Az idén, az első félévben 13 közérdekű bejelentés és 7 panasz érkezett a kereske­delmi felügyelőségre. A pa­naszok közül kettő alapta­lannak bizonyult. Az elmúlt évhez viszonyítva ez a szám 45 százalékos csökkenést mu­tat. A négy megbírságolt személy összesen 7 ezer fo­rintot fizetett. összegzésként a kereske­delmi felügyelőség vezetője elmondotta, hogy még min­dig sok, közel ötven százalék azoknak a panaszoknak a száma, amelyek hozzájuk ér­keznek, mivel a helyszínen, vagy a vállalati központban nem intézik el rendesen. Ezért is kezdeményzték az előzőekben említett szabály­sértési eljárásokat, és a ve­lük együtt járó figyelmezte­téseket, büntetéseket. Mindezekhez csak annyit teszünk hozzá, ha azt akar­juk, hogy a vásárlók könyvé­nek megmaradjon a hitele és a szerepe tovább erősödjék, akkor szükséges az is, hogy mindkét részről partnernek .tekintsék egymást. — él — Fotó: K. A. KITE: 13150 hektár rizs A tervezett 12 760 hektárral szemben 13 150 hektáron ve­tettek rizst az idén a KITE taggazdaságai. Az elmúlt két esztendő igen jó — három tonnán felüli — termésered­ményei nyomán évről évre nő a vízinövény vetésterü­lete. A tapasztalatok szerint nagymértékben befolyásolja a termésátlagokat a telepek „minősége”, vagyis, hogy mi­lyen szintkülönbségű vízborí­tást tudnak tartani. A legtöbb rizst azokról a táblákról ta­karították be, ahol a vízbo­rítás szintkülönbsége nem haladta meg a négy centimé­tert. Az idén a vetés előtt a tag­gazdaságok több mint ezer hektáron végezték el — lézer vezérlésű gépekkel — a ta- lajegyengetést. A KITE mű­szaki szolgálatára ebben az esztendőben 2800 hektár rizs­telep karbantartása, 925 hek­tár felújítása és 450 hektár új telep építése vár. Mivel a csapadékos időjárás miatt májusban és júniusban el­maradtak a tervezettől, most két műszakban üzemeltetik a nagy teljesítményű beren­dezéseket, hogy az eredeti programot teljesíteni tudják.

Next

/
Thumbnails
Contents