Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-17 / 166. szám

1984. július 17. A KÉPÚJSÁG Moziban Rádió Hófehérke - felnőtteknek Jelenet a filmből Jól tudom, hogy Nepp Jó­zsef Hófehér című egész es­tét betöltő rajzfilmjének fő­szereplője, Hófehér rögtön kikérné magának írásom cí­mét, hisz ö egy emancipált, felvilágosult nő, aki nem tart igényt a becézésre. Filmbeli megjelenése sem olyan, mint ahogy gyermek­korunk meséjének főszerep­lőjét elképzeltük. Hófehér ízig-vérig mai le­ány. Egy kicsit trampli ugyan, de bivalyerős és nem okoz számára gondot az sem, ha laposra kell vernie a királyi fővadászt. A törpékkel is csak az első óra végén, a film közepe táján találkozik. Aki a régi Hófehér mesét várja, az biztosan csalódik Nepp József filmjében, hisz annak alig van köze a meséhez. Át­írt, talán túlságosan is átírt történetről van szó. Az alko­tó — Nepp írta, tervezte és rendezte a filmet — annyi bonyodalmat, fordulatot írt történetbe, hogy a végére alig tud maga is kievickélni az agyonbonyolított cselek­ményből. Nem hiszem, hogy van olyan néző, aki ponto­san el tudja mesélni a filmet egy látás után. Persze, ez még nem lenne baj, ettől még lehetne jó film a Hófehér. Sajnos, nem az. Az egyetlen igazán eltalált szereplő Hófe­hér. Ennek az esetlen, nagy­Július 20-án, pénteken a fanfárok hangján csendül fel ismét a Dóm téren a Szeged híres város kezdetű régi nó­ta dallama, s ezzel megkez­dődik a szabadtéri játékok idei évadja. Július 20. és augusztus 20. között tizennyolc előadást tartanak hazánk e legna­gyobb csillagtetős színházá­ban. A játékok 1959. évi fel­újítása óta már több mint kétmillió néző tekintette meg a Dóm téri előadásokat, s a varázsuk úgy tűnik válto­zatlanul nagy. Az idei évad­ra is már eddig több mint 75 000 jegyet megvásároltak. Az István, a király valameny- nyi előadására, a Hunyadi László július 20-i, a grúz ál­lami népi együttes augusztus 18-i előadásaira minden jegy elővételben elkelt. A megnyitón — július 20- án — Erkel: Hunyadi László című operáját tekinthetik meg a nézők. Ez a mű a já­tékok eddig talán legtöbbször játszott darabja. Ezúttal a ta­valyi évhez hasonlóan Mikó András rendezésében, Pál Ta­más vezényletével kerül szín­re. A főbb szerepeket Bárdi Sándor. Gregor József, Gyi- mesi Kálmán, Kalmár Mag­da, Kelen Péter, Misura Zsu­zsa, Vámossy Éva éneklik: Erkel operája a megnyitón kívül még két alkalommal kerül színre. Hat este műsorán szerepel Szörényi—Bródy: István, a király című rockoperája, az első ilyen műfajú produkció a Dóm téren. Az előadás ren­dezője Koltay Gábor, koreo­gráfusa Novák Ferenc. A szereplők között azokkal a művészekkel találkoznak a nézők, akikkel a korábbi elő­adásokon és a filmben már megismerkedtek: Istvánt Pel­darab lánynak köszönhető, hogy mégis érdemes megnéz­ni ezt a filmet, ö az, aki egy tojásból születik, majd rumos teával itatja a törpéket, akik szorgos munkával naponta visszajuttatják a Földbe az onnan kibányászott kincse­ket. Szóval feje tetejére áll minden és a néző kapkodja a fejét, ha követni akarja ezt a történetet. Nepp József dramaturgja, szerzőtársa Romhányi József volt, akinek egyénisége szin­tén rányomta bélyegét erre a filmre. Sajnos, utolsó al­kotása a Hófehér, pedig Nepp sőczy László, Koppányi Viki­déi Gyula alakítja. Három előadásban tekint­hetik meg az érdeklődők Gou­nod: Faust című operáját. A rendező Szinetár Miklós, aki a szövegkönyvet is megújí­totta. A zenekart Oberfrank Géza vezényli. A főbb sze­repeket Gregor József, Kelen Péter, Németh József és Zempléni Mária énekli. A valpurgis éj című jelenetben szólót táncol Szőnyi Nóra és Szakály György. Hazánkban ritkán játszott színpadi mű, Kacsoh Pong­rác: Rákóczi című daljátéka először került a játékok programjába. A darabot három este láthatják a né­zők, az előadás rendezője Horváth Zoltán, karmestere Cser Miklós, a főbb szerepe­ket Pitti Katalin és Leblanc Győző játssza. Hat évvel ezelőtt hatalmas sikert aratott a játékok szín­padán a Grúz Állami Népi Együttes. Az idei évadban tagjai ismét ellátogatnak Sze­gedre és három este lépnek majd fel. A szabadtéri játékok elő­adásai mellett mintegy fél­száz más esemény várja a Szegedre látogatókat. A mú­zeumban, a művelődési há­zakban tizenhárom állandó és nyolc időszaki kiállítást te­kinthetnek meg az érdeklő­dők. A 24. szegedi nyári tárla­ton több mint száz mai ma­gyar alkotó műve kerül a közönség elé. Muzsikáló ud­var címmel kamarakoncertek lesznek a szegedi tanácsháza udvarán. Orgonahangverse­nyek, könnyűzenei műsorok, a hagyományőrző néptánc- és népzenei együttesek találko­zója, számos sportprogram színesíti a szegedi ünnepi já­tékok programját. Józseffel együtt számtalan emlékezetes rajzfilmet készí­tettek. Az ő alkotásuk volt többek között a Gusztáv-, a Bubó-, a Mézga-sorozat is. A Hófehér nem annyira te­litalálat, mint azok voltak, de a kísérletet, ezt az újszerű felfogásban megírt, rajzolt filmet mindenképp üdvözöl­nünk kell. Mindenesetre a film leendő nézőinek van egy jó taná­csom. Arra a két órára fe­lejtsék el az eredeti Hófe­hérke történetet. Nyírbátori zenei napok Vasárnap a nyírbátori re­formátus műemlék templom­ban megkezdődtek a zenei napok. A Szabolcs-Szatmár megyei városban évente visz- szatérő rangos kulturális ese­mény hagyományos nyitá­nyát, Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus című kórusmű­vét a mostani bemutatón Si- mándy József és a dél-caroli- nai állami egyetem kórusának előadásában hallhatta a kö­zönség. A kísérő miskolci szimfonikus zenekart Darázs Árpád, az Amerikai Egyesült Államokban élő karmester vezényelte. Az ötszázéves fennállását ünneplő nyírbátori reformá­tus templomban július 28-án a Budapesti Madrigálkórus és és Magyar Állami Hangver­senyzenekar kamarazeneka­rának koncertjével folytató­dik a zenei napok program- sorozata. A tizennyolcadik alkalom­mal megrendezett nyírbátori zenei napok augusztus 25-ig tartó programjai az idén te­matikailag és földrajzilag is szélesedtek. A nyírbátori nemzetközi ifjúsági vonósze­nei tábor zenekara augusztus 14-én a nyírmihálydi refor­mátus és a nyírbélteki római katolikus, augusztus 16-án a nagykállói református műem­lék templomokban adnak hangversenyt, augusztus 17- én a nyíregyházi megyei és városi művelődési központ­ban lépnek fel. Erőszak nélkül Dokumentum játékot muta­tott be a rádió Martin Lu­ther King életéről és halálá­ról vasárnap kora este. Az alig több, mint egyórás rá­diószínházi előadás hűen ele­venítette föl az ötvenes évek közepétől 1968. április 4-ig tartó időszakot, azaz a bap­tista lelkész fiának, dr. Ring­nék tevékenységét, aki az amerikai Dél négereinek pol­gárjogi mozgalma élére állt, harcolt az erőszak ellen, s a jelzett második időpontban pedig James Earl Ray orvul meggyilkolta. Bevallom, híve vagyok a rádiójátékoknak, különösen a dokumentumjátékokat ked­velem. Lehet, hogy ezért kis­sé elfogult vagyok a vasár­napi Rádiószínház bemutató­jával, de az is lehet, hogy el­fogultságom oka a Martin Luther King iránti tisztele­tem. De mindezzel együtt igyekszem objektív maradni e sorok írása közben, s ér­zelmeimet félretéve mond­hatom, hogy a bemutatóról csak felsőfokon szólhatok. A darab első számú erényének mondható talán az, hogy a neves prédikátort, a mozga­lom vezetőjét nemcsak poli­tikai tevékenysége tükrében idézhettük fel, illetve ismer­hették meg azok, akik jósze­rével — koruk miatt — alig tudtak róla valamit, hanem mint emberhez kerülhettünk közel. Szimpatikusán szolid, de reális alakjához. Mondhatni, hogy a rende­ző, Vajda István két keret­játékot alkalmazva bontotta ki a cselekményt. Az egyiket a kitűnő narrátor (Sinkovits Imre) szerepe jelentette, aki a pergő eseményeket tolmá­csolta: a másikat pedig Mar­tin Luther King (Hegedűs D. Géza) és felesége (Tóth Eni­kő) találkozásai, párbeszédei tették, ugyanakkor kitűnő já­tékukkal forróságot, s drá­mát teremtettek. Hogy a spontán induló, majd szer­vezett mozgalom milyen eredményeket vívott ki, rész­ben ismeretes, illetve kide­rült a dokumentumjátékból. De az, hogy honnan is indul­tak, milyen célokért kellett küzdeniük a kezdetben — szabályoztatni a színes bőrű­ek utazását a tömegközleke­dési eszközökön — s hogy mit értek el, azzal kapcsolatban Kulcsár Istvánt idézem: „ ... ma tízszer annyi néger tölt be választott tisztséget az Egyesült Államokban, mint három évtizeddel ezelőtt...” De azt is kiszámították, hogy „ ... ha ez a térnyerés ilyen ütemben folytatódik, még akkor is csaknem kétszáz esztendő lesz szükséges ah­hoz, hogy az amerikai nége­rek az egész lakosságon be­lüli arányuknak megfelelően legyenek képviselve a válasz­tott posztokon és testületek­ben.” A megrendítő, drámai ere­jű bemutató — Edith Ander­son dokumentumjátéka — után King tiszteletes szavain tűnődik az ember, azokon a szavakon, melyet az emlé­kezetes washingtoni menet alkalmából mondott: „Van egy álmom: négy kis gyer­mekem egy napon olyan or­szágban él majd, ahol nem a bűrük színe, hanem a jelle­mük alapján ítélik meg őket.” — hm — TAMÁSI JÁNOS Nyitány előtt a Dóm téren Baranyai dalok kazettán Baranyai magyar, német és horvát népzenét tartalmazó kazetta jelent meg Pécsett: kizárólag a mecsekaljai vá­rosban árusítják. A Pécsre látogatók eddig is szívesen vásároltak volna olyan hang­lemezeket vagy magnókazet­tákat, amelyekről megismer­hetik a sokszínű Baranya da­lait, mostanáig azonban nem volt kapható. Az országosan is újdonságnak számító vál­lalkozás társadalmi öszefo- gással valósult meg. A megye tizennégy legismertebb ma­gyar és nemzetiségi együtte­se, szólistája énekelt magnó­szalagra, s szereplésükért nem fogadtak el tiszteletdí­jat. A zenei anyagot Várnai Ferenc pécsi zeneszerző, me­gyei ének-zenei felügyelő szerkesztette, a sztereó hang- felvételt pedig ifjabb Dobos László fiatal muzsikus készí­tette. A kazettát — stílszerű­en — egy ormánsági talpas­ház képe díszíti. Egyelőre öt­száz darabot hoztak forga­lomba Pécsett, de ha szüksé­ges, még többet is sokszoro­sítanak. S mert sikere van, az alkotói közösség már újabb kazetták kiadását tervezi, mégpedig külön magyar, né­met és horvát népzenei ösz- szeállítást. (MTI) Bokor László: Futártáska Dokumentumregény Ahogy közeledik a második világháború befejezésének negyvenedik évfordulója, úgy szaporodik a visszaemlékezések irodalma. Jönnek a regények, a memoárok, a dokumentum- gyűjtemények. Köztük fel-fedbukkan néhány szerecsenmos- dató, vagy akár keményebb jelzővel is jogosan illethető kiad­vány. De olykor még némelyik vitathatatlanul jó szándékú, dokumentumokra épülő írás mellé sem ártana szellemi man­kót mellékelni, hogy az eligazodni akaró olvasó ott érjen célba, ahol kell. Ugyanis az elmúlt négy évtized felnevelt egy Olyan generációt, amelyiknek a háború már történelem. Tör­ténelem, amit vagy megtanult az iskolában, vagy nem. Ismer­ni azonban illlSk, így, ha nem tankönyvből, akkor más forrás­ból, de előbb-utóbb mindenki találkozik vele. Ha szerencséje van, jó könyvből, tisztán látó emlékezőtől kap választ a kérdéseire, ám ha nincs szerencséje, zavaros, Tévénapló Bohózat öt hölgy, akiket semmiképp nem illet meg a boszorka név, a későbbiekben sem szolgálnak rá, ellopják a vál­lalat „fejesek” részére fenntartott vendégházának kul­csát, hogy néhány napig ott pihenjenek. Már most meg kellene kérdeznünk, hogy minek kell ellopni a kulcsot, ha a vendégház nyitva van, miután nem működik a zár, de ha kapnánk is rá választ, nem lennénk okosab­bak. Tehát az öt hölgy ott ténfereg az egyébként nagyon szegényes vendégházban, amikor a rádió hírül adja, hogy a rendőrség szökött fegyenceket üldöz, s mi sem természetesebb, hogy a bakonyi vendégház felé igye­keznek, szerencsésen meg is érkeznek, érthető riadalmat okozva a hölgyek körében. Az elsőt szerencsésen leütik, a többit is igyekeznek ártalmatlanná tenni, akik egy szóval el nem árulnák, hogy nem őket üldözik, hanem ők hajszolják a szökött haramiákat. Közben az egyik rendőr átöltözik vénasszonynak, mert egy vasorrú bá­bában ki gyanítana szökött haramiát, főleg, ha nem is az, hanem az igazság embere? Nem érdemes folytatni, nagyon is lehangoló. A bohó­zatban természetes, hogy minden a feje tetején áll, csak ebben a nagyon sovány ötletben nincs semmi, amit visszájára lehetne fordítani, a darabnak nincs belső mozgása, a szereplők, ha a szerző úgy gondolja, kimen­nek, hogy a színfalak mögött várakozók beléphessenek, majd ők mennek ki, és így tovább. Nem klasszikus értékeket kérünk számon a szerzőtől, Barnassin Annától, hanem a műfaj legelemibb szabá­lyát, amely valahogy úgy szól, hogy a bohózat termé­szeténél fogva humoros műfaj, tehát vidámságot kell keltenie. Harmincfokos hőségben megértőbb a néző, mint máskor, itt azonban magunkba roskadva néztük ezt a sok ügyetlenséget, amit a színészek is szemmel láthatóan nagyon untak. Az igényekkel ennyire azért nem kellene alászállni. Rohamsisakos Madonna Megbízhatóbb anyagból, írói leleménnyel építkezik Asperján György Rohamsisakos Madonna című tévé­játékában. Jól megfigyelt, esetenként biztosan jellemzett alakok keltik életre a tragikomikus történetet, melyből a szatirikus él sem hiányzik. A volt doni katona szokatlan örökséget hagy fiára: állíttasson nevében egy Madonna-szobrot. A történet innen messze kanya­rodik, azt viszont dramaturgiai hibának kell betudnunk, hogy időnként hosszasan, felesleges kitérőkkel. A cse­lekmény szempontjából nincs funkciója a pap elakadt autójának, a tanácstitkár tetszetős és alig öltözött lá­nyának, aki többször felbukkan, azt viszont jobban kellett volna motiválni, hogy a jó szándékú és dúsgaz­dag kőművesmester riasztó ostobasága naivsággal páro­sul, teljesíteni akarja a fogadalmat, semmi más nincs szeme előtt, következésképp beéri egy idomtalan kon­tármunkával is. Jó szándék, butaság és pénz szövetkezik a természetes ízlés ellen, kár erről az útról letérni. Jó vígjáték, a színészek is örömüket lelik benne, elsősorban a kitűnő Kovács János. Cs. L. Főorvos Szekszárdon Nem az elfogultság íratja, hogy jó portréfilmet lát­tunk az elmúlt héten, hanem a tény, amely szerint a pécsi körzeti stúdió alkotó gárdája jó érzékkel, látvá­nyosan oldotta meg egy sokoldalú ember, sokoldalú, mégis szerény bemutatását. Vannak, akik mércének számítják azt, hogy valaki az újságban, vagy a televízióban szerepel. Ez termé­szetesen vitatható, általában úgy kerül valaki a köz­vélemény elé, hogy tevékenységével felhívja magára a figyelmet. Pozitív és negatív, jó és rossz értelemben egyaránt. Ha vannak rossz emberek, akkor Kelemen Endre a jók közé rendeltetett. A környezete predeszti­nálta az orvosi pályára, lévén a szülők is orvosok. Bi­zonyára világjáró, koncertező zenész lett volna belőle, ha muzsikus családba születik. Ha viszont atyja a kép­zőművészet valamelyik ágát művelte volna, akkor a jelenleg szekszárdi, jó nevű sebész főorvost most neves képzőművészeink között tarthatnánk nyilván. Adódik ez abból, hogy Kelemen Endre jó ember. Fogalmazzunk úgy, hogy csak EMBER és jó „szakmunkás”. Egyszerű­nek tűnő életében a lényeg, hogy komolyan veszi, amit csinál, és mélységs felelősséget érz munkája, és minden munkatársa iránt. Az önállóságra nevelés volt és ma is egyik célja a jól képzett kollektívájában. Tudását meg­osztva vallja: a tanítónak dicsőség, hogy tanítványa annyit, vagy többet tudjon, mint mestere. A vidéki életformát kedvelő nézők előtt már az is rokonszenves­sé teszi őt, hogy a fővárost Szekszárdra cserélte, mert a szakmai önállóság ambicionálta, hogy aztán elképze­léseit megvalósíthassa. Láthattuk műtét közben, ott­honában, és a kikapcsolódást, feloldódást jelentő pó­diumon, hangszerek között. A portréfilmmel szemben támasztott követelmények­nek a pécsiek eleget tettek, az érdeklődést felkeltve, fenntartva, jó alanyt választva. decsi— féloldalas képet kap. Sajnos, ez utóbbira bőségesen van esély, hiszen találkozhattunk már ollyan írással is, amelyben a fe­kete, barna, zöld ingek foltjait próbálták, ha nem is fehérre mosni, de legalábbis tisztítgatni. Ebben a kaleidoszkópban üde, tiszta folt Bokor László Futártáska című dokumentumregénye. A szerző, aki tanult történész, de volt filmrendező és diplomata is, ez alkalommal vállalt szakmájának színeiben lép az olvasó elé, és mint szépen fogalmazó, a tényeket okosan sorakoztató, mindvégig a regényesség lebilincselő fordulataival élő újságíró vallatja a helyszínt és a szereplőket. Élvezetes stílusában a tények mutatják meg g második világháborút. Gondosan kerüli a történészek jellemző beteg­ségét, amikor is valakinek, lehetőleg egyetlen élő személynek akarják a nyakába akasztani a győzelem teljes dicsőségét. Nem fél az ellentmondásoktól, mert biztos kézzel, az igazság megerőszakolása nélkül tudja a helyes következtetést elő­állítani. Ezek a következtetések végső soron a máig érnek, és a jövőre is érvényesek. Zrínyi kiadvány. (fi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents