Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-17 / 166. szám

1984. július 17. Képújság 5 10: GEMENCI NAGYDÍJ GRAND PRIX CYCLISTE DE GEMENC SZEKSZÁRD 1984. JULIUS 13-15. X._Gemenci Nagydíj Az országúti verseny győz­tese: Ronald Kaulfuss rát, bizonyítva ezzel is, hogy klasszis versenyző. Az izgalom minden egyes körben a tetőfokára hágott. Hol Jenei Károly, vagy a dubnicai fiú, Gáspár, vagy valamelyik Olasz versenyző vezette az élbolyt. A 14. kört Rehák Miroslav, a Dubnica versenyzője vezette és Lóki Zoltán, a PMSC kitűnősége követte. A harmadik részlhaj- rára rettenetes iramot diktál­tak az élen lévők. A pártbi­zottság előtti kanyarba szé­dületes tempóba értek be a versenyzők és a „félidős” részhajrát a heilbronni fiú, Werner nyerte. A negyedik részhajrá előtt a pénteki országúti verseny nagy vesztese, az olasz Fede­rico G'hiotto érkezett elsőnek. A részhajrát azonban Szabó László, a PMSC versenyzője nyerte, a mindvégig élen ha­ladó Jenei Károly előtt. Az utolsó tíz kör elején „nagy békesség” alakult ki a me­zőnyben. Mármint a sebessé­get illetően. Bent a bolyban óriási helyezkedések voltak, hogy a későbbiekben megfe­lelő pozícióban hajrázhassa­nak. A 24. kör befejező sza­kaszában szinte teljes széles­Szekszárdi fölény - dubnicai győzelem A nevető ötödik nyert­szombaton este nyolc óra előtt pár perccel fellélegzett a több ezres szekszárdi közön­ség a háztömb körüli verseny rajtja előtt. Rózsa György, a kerékpáros versenyek bemon­dója bejelentette, hogy a zsűri a délelőtti hegyi ver­seny győztesének a szekszárdi Halász Zoltánt hozta ki az órák egybevetése után. A bejelentés jó hangulatot jelentett a későbbiekre. A háztömb körüli 30 kör jelenti a Gemenci Nagydíj szenzáció­ját, itt lát a közönség a ver­senyből a legtöbbet, végig szurkolhat, hiszen a szeme előtt zajlik minden. A rajt után már az első pillanatokban akadt esemény. Egyedi Zoltán, a Szekszárd második csapatának tagja nem tudott elindulni, mert beszorult a lánca. Pár pilla­nat tellett csak el, de az elég volt ahhoz, hogy felkavarja a kedélyeket. Az első kört Zsiborás Ottó, a Csepel versenyzője tette meg leggyorsabban. De ez ilyenkor nem számít, hiszen az utolsó pillanatokra, és a részhajrákra tartogatja min­denki az erejét. A negyedik kört kongatás vezette be. A pályán ettől a pillanattól kezdve megválto­zott a hettyzet. Nagyobb se­bességre kapcsoltak a ver­senyzők. A jól hajrázó és az addig élen lévő Jenei Károly, a Csepel versenyzője haladt először át a célon. Öt két olasz versenyző követte. A következő körökben a délelőtti tragikus hős: Gás­pár, a Dubnica versenyzője „húzott” mindig az élen. A tizedik körben a csehszlovák fiú meg is nyerte a részhaj­Bukás a cél előtt — Taktikai hiba az országúton ségben bejárták az utat, ci­káztak és helyezkedtek. Az ötödik részhajrát a karl- marx-stadti versenyző, Gruhl nyerte Jenei Károly előtt. A verseny alatt a 26. kör­ben hallunk először szekszár­di versenyzőről Liska Pál ha'ladt az élen, de a követ­kező körben már két olasz versenyző tört előre. A 28. körben szintén ők voltak az élen, senlkit sem engedtek előre. A 30. kör. Aki addig csak taktikázott, ekkor hajt. Ke­gyetlenül. Olaszok az élen. Az élbolyban ott volt min­denki már, aki számított ezen a versenyen. Minden szem az utolsó kanyarra figyelt. Ki vagy kik jönnek elsőnek? Az iram fergeteges. Együtt a mezőny. A gél előtt óriási csattanás, szikráztak a kerék­párok a betonon. Megkevere­dett az élboly. Négyen buk­tak. Az élen lévők. A célba a nevető ötödik érkezett, a szintén olasz Pietro Visentin, a Padova versenyzője. Ezt ekkor még a közönség nem tudta. A sántikáló és az ösz- szetört kerékpárt maga után vonszoló Steffen Stiernek tapsoltak és a heilbronni Bonéi Wernernék, akik a cél előtt nyolcvan méterre buk­tak. A versenybíróság azonban Pintér Bélát, az FTC verseny­zőjét látta győztesnek, neki annak rendje és módja sze­rint a nyakába akasztották a babérkoszorút. A célfotó azonban kimutatta, hogy az olasz fiú egy „leheletnyivel” megelőzte az ünnepeltet. A harminc körös, negyven­két kilométeres háztömb­körüli versenyt Pietro Visen­tin, a Padova versenyzője nyerte. Második Pintér Béla az FTC-ből, harmadik helyen érkezett célba Jörg Stein, a Karl-Marx-Stadt versenyző­je. Hetedik lett Liska Pál, 8—53. Halász Zoltán, Halász László, Sajó Péter ... Nagy számolások után dubnicai győzelem Vasárnap délelőtt került sor a mindent eldöntő 193 km-es „nagy” országúti küzdelem­re. Az összetettben ekkor még a szekszárdi csapat állt az élen, és Halász Zoltán veze­tett. De úgy, hogy azonos idővel rendelkezett a Dub- niea is, pár másodperces el­téréssel követte őket a Karl- Marx-Stadt együttese. Egyé­niben Halász Zoltánnak csak hat másodperc előnye volt Bruno Genghialta és kilenc másodperc Konrad Kurtó előtt. Ügy tűnt, hogy a rajt után ismét van egy „öngyilkos­jelölt” csapat, akik már az első kilométereken döntésre akarták vinni a dolgot. Né­gyen az élre törték a szek­szárdi húskombinátnál és nagy iramot diktálva hajtot­tak. Öcsényben már egy perc előnyük volt. A mezőny bé­késen kocogott utánuk. Vár­dombon kezdett gyorsulni az iram, az élen lévőknek három perc volt az előnyük. A szek­szárdi részhajrát Jenei Ká­roly. a Csepel versenyzője nyerte. Szabó László, a PMSC és Rehák Miroslav, a Dubni­ca versenyzője előtt. Harc felé haladt a mezőny, amikor a Dubnica kísérőkocsija előre ment. mivel versenyzője az élen állt. Reszóltak Schneider Konrádnak: — Cseréljetek kereket! — Oké — válaszolta az. Harcnál már négy perc volt az előnye az élen hala­dóknak. Ekkor az élre állt négy padovanis fiú, lefogta a mezőnyt, így békés porosz- kálás volt az úton. A ver­senyt nem tartottuk izgal­masnak. Az elmenés még nem jelenthetett semmit. Intő pél­da a pénteki esemény. Ezt így gondolták a versenyzők is: hidegen hagyta őket, hogy az élen lévők előnye te­temes. Kétyen, a második „hegy­nél” a fáradtabbak lemarad­tak. Hőgyészen az egyik ver­senyző robbantani próbált, erre megindult utána a me­zőny. — Most kezdődik — mond­ta a szekszárdiak mestere Szakálynál. Ekkor kaptuk a hírt, hogy most már a cseh­szlovák fiú egyedül halad az élen. — öngyilkos tempó! — je­lentik ki a szakemberek, de azt senki sem sejtette, hogy Rehák Miroslavban mennyi erő és kitartás van. — Ez meg fog szakadni! — mondták, de azt is hozzátet­ték: — Jó versenyző! Tamási felé már jó hírt hoztak. Az élen lévő előnye három perc ötven másod­percre csökkent. Tamásiban Egyedi Zoltán nagy hajrában másodikként ért a részhajrá­hoz. Óriási tapsot kapott. Kell a népszerűség is. Egye­di a város reménysége. A hű­sítőnél tudtuk meg, hogy Ha­lász Zoltán bukott. A vezető edző fogta a fejét. A bukás lehetett volna tragikusabb is. Csak új kerékpárt kellett ad­ni neki. Szorgosan mértük az időt. Rehák előnye már csak két perc, tíz másodperc volt. Őt egy háromtagú csoport üldöz­te és köztük volt a szekszárdi Sajó is. — Ha így hazaérnének — sóhajtott az edző —, akkor Sajó nyerné a versenyt. Természetesen esélylatol­gatás a legfőbb teendő. Sa- jóék közben befogták a cseh­szlovák fiút és már három percnél is több volt az elő­nyük. Dombóvár közelében tízen meglódultak, a szek­szárdiak vezetésével. Ez a szám pár perc múlva már húsz lett, de ott volt az ösz- szes szekszárdi. Sallai Antal állt mellénk a motorral. A vezető edző üzenetet küldött Sajónak: — Mondd meg neki, hogy csak a 15-öst engedheti el. Akkor ő nyeri a versenyt. Sallai Antal elrobogott. Az izgalom tetőzött. A kocsiban óriási számolgatások. Kit, ki­nek kell legyőznie ahhoz, hogy... Az akkori helyzet szerint a szekszárdiak első helye biztos volt. Az élen egy szekszárdi és egy csehszlovák fiú. Az üldöző bolyban is egyensúly. — Ezt kell megtartanunk! — összegezik a számolás eredményét. De akkor nem várt esemény zavarta meg a küzdelmet. Az üldöző boly­ból két versenyző hihetetlen iramban kivált. A többiek el­aludtak és hagyták elmenni őket. Még ekkor senki sem tudta, hogy a két fiú egyike a Dubnica versenyzője ... A taktikai utasítások is ez alapján születtek meg. Sajó­nak mondta a vezető edző, hogy nyugodt lehet, a két Halász fogja a mezőnyt. Csak arra nem számított senki, hogy drámai perceket fogunk átélni Hőgyész felé. A csehszlovák Dubnica ve­zetői ekkor ismét kijelentet­ték, hogy ők őrzik Sajót, a szekszárdiak pedig figyelje­nek az üldöző bolyban lévő csehszlovák versenyzőkre. Hamarosan nagy szükség volt erre az egyezségre: Sajó de- fektet kapott. És a Dubnica kísérő kocsijából kapott tereket. Nem hagyta nyugton a ko­csiban ülőket a két elmenő. Utánuk robogtunk. És meg­pillantottuk a számokat. A 7-es és a 27-es versenyző hajtott nagy iramban Sajóék után. És a 27-es Konrád Kur­tó, a Dubnica versenyzője. — Elment a verseny! — ál­lapította meg szomorúan Schneider Konrád. — Az élen már két csehszlovák van. Számolgatások, esélylatol­gatások . . . — Csak harmadikak va­gyunk, még a Karl-Marx- Stadt is megelőz bennünket — hallik a végső érv a kocsi­ban. Halászék mellé állt a kocsi ekkor: — Tudtok menni, ha kell? — kérdezte az edző. Halász Laci intett a fejével: nem. A versenyzőkről „szakadt” a víz. — Ha öt másodperccel megveri Kürtőt Sajó, akkor egyéniben nyerhet — számí­totta ki a vezető edző. — Nagy hiba volt a máso­dik dubnicait elengedni! Ez jelentette a szekszárdi­ak vereségét» Végig jó pozí­cióban voltak, nyerő állás­ban és végül jobb taktikával a csehszlovák versenyzők le­győzték őket. Ugyanaz ismét­lődött meg, mint a hegyi ver­senyen előző nap. Végig a dubnicaiak vezettek és végül a szekszárdiak nyertek. Szekszárdon délután két órakor sok százan várták a befutót. A célba Ronald Kaul­fuss, a Karl-Marx-Stadt ver­senyzője ért elsőnek. Sajó Pé­ter megelőzte ugyan Konrad Kürtőt, a dubnicai fiút, de végül azonos idővel értek cél­ba. Ezzel a szekszárdi fiúnak összetettben a második hely jutott. A csapat szintén a do­bogó második fokára „volt jó”. A 193 km-es országúti me­zőnyverseny győztese: Ronald Kaulfuss (Karl-Marx-Stadt), 2. Pietro Visentin (Padovani), 3. Stanislaw Groschowsky (Start Varsó), 4. Sajó Péter (Szekszárd), 5. Konrad Kurtó (Dubnica), 6. Miroslav Rehák (Dubnica). Csapatban: 1. Dubnica 14:29,28, 2. Karl- Marx-Stadt 14:31,11, 3. Pa­dovani 14:31,11, 4. Szekszárd I. 14:31,11. A Gemenci Nagydíj egyéni összetett versenyében: 1. Konrad Kurtó (Dubnica) 8:54,39, 2. Sajó Péter (Szek­szárd I.) 8:54,54, 3. Pietro Vi­sentin (Padovani) 8:55,00, 4. Miroslav Rehák (Dubnica) 8:55,11, 5. Halász Zoltán (Szekszárd I.) 8:56,23, ...9. Halász László 8:56,40, ...27. Liska Pál 8:59,46. Csapatversenyben: 1. Dub­nica 26:46,24, 2. Szekszárd I. 26:48,07, 3. Karl-Marx-Stadt 26:48,23, 4. Padovani 26:48,26, 9, Heilbronn 26:57,51, 6. Tambov 26:59,37. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Bakó Jenő. Tamásiban az üldöző boly Vasárnap délelőtt Szekszárdon a felüljáró előtt A közönség is segített: Kurdnál öntözik a fiúkat Az esti versenyen: olaszok az élen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents