Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-12 / 136. szám

2 HÉPÜJSÁG I!»«■». június 12. PANORÁMA Enrico Berlingner életrajza Enrico Berlinguer 1922. má­jus 25-én született a Szardínia szigetén lévő Sassariban. A családjában megismert hala­dó-liberális szellem hatására már fiatalon kapcsolatba lé­pett a fasisztaellenes csopor­tokkal. 1943-ban, 21 éves ko­rában belépett az Olasz Kom­munista Pártba, és nem so­kára őt bízták meg az ifjú­sági szervezet vezetésével. Egy évvel később letaróztat- ták, majd négyhónapos bör­tönre ítélték az antifasiszta megmozdulásokban való rész­vételéért. Salernóban 1944 nyarán megismerkedett Palmiro Togliattival. A párt még ab­ban az évben Rómába hívta; tagja lett az Olasz KISZ tit­kárságának. Ebben az időben joghallgató volt, ügyvéd édesapja foglalkozását kíván­ta folytatni. Életpályáján döntő fordulat következett be, amikor 1945-ben az OKP Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsának tagjai hétfőn Javier Pérez de Cuellar főtitkár ja­vaslatára konzultációkat folytattak az iraki—iráni helyzetről. A két hadban ál­ló fél a világszervezet főtit­kárához intézett levélben is megerősítette: elfogadja Pé­rez de Cuellar indítványát az egymás polgári célpontjai eleni tüzérségi és légitáma­dások felfüggesztésére — kö­zölte az ENSZ-főtitkár szó­vivője. Az öbölmenti Országok Együttműködési Tanácsához Tartozó hat ország (Szaúd- Arábia, Kuvait, Egyesült Arab Emírségek, Katar, Bah­rein, Oman) olajminiszterei vasárnap késő este befejez­ték a szaúd-arábiai Taifban, Központi Bizottságának tag­jává választották. Rövid ide­ig a párt milánói vezetősé­gében dolgozott. 1949-ben is­mét Rómába szólították; őt bízták meg az ifjúsági szer­vezet irányításával, az Olasz KISZ főtitkára lett. Ebben a minőségben került Budapest­re 1950-ben, ahol a Demok­ratikus Ifjúsági Világszövet­ség elnöke volt. A DIVSZ- ben töltött évek során jártas­ságra tett szert a nemzetközi politikában; sokat utazott, alkalma volt megismerni a szocialista országok életét. 1956-ban új feladatot ka­pott, az OKP központi párt­iskoláját vezette. Ezután több más fontos beosztásban dol­gozott; titkárhelyettesként irányította a szardínia! kom­munisták munkáját, tagja volt az OKP titkárságának, a pártközpontban a szerve­zeti ügyek tartoztak hozzá. zárt ajtók mögött megtartott rendkívüli tanácskozásukat. Az ülésen elnöklő katari olaj­miniszter bejelentette: úgy döntöttek, hogy kárpótolni fogják vásárlóikat, mégpedig annyi olajjal, amennyit azok az általuk vásárolt kőolajat szállító tartályhajók az öböl­ben ért esetleges támadá­sok során veszítenek. A rendkívüli értekezleten áttekintették az olajpiacon a szállítóhajókat ért támadások következtében kialakult helyzetet, a várható fejlemé­nyeket és azokat az intézke­déseket is, amelyek az öböl­beli helyzet súlyosbodása esetén válnának szükségessé. Üjabb harci cselekmények­ről érkeztek hírek a front­vonalakról. Az iraki főpa­Először 1968 májusában választották meg parlamenti képviselőnek az OKP római listáján; képviselői mandá­tumában valamennyi válasz­táson megerősítették — minden alkalommal nagy szavazataránnyal. A XII. pártkongresszuson, 1969-ben az OKP főtitkár- helyettesévé, a XIII. kong­resszuson, 1972-ben pedig a párt főtitkárává választották. Azóta valamennyi pártkong­resszus megerősítette e tiszt­ségben. Enrico Berlinguer Kádár Jánosnak, az MSZMP KB el­ső titkárának meghívására 1977. szeptember 30-tól októ­ber 3-ig baráti látogatást tett Magyarországon. Könyve „Válogatott beszédek és írá­sok” címmel 1976-ban ma­gyar nyelven is megjelent. erőfeszítései rancsnokság legutóbbi közle­ménye szerint az elmúlt 24 órában az iráni tüzérség Bászra, Mandali, Kanakin és Zurbatija iraki városokat lőtte, míg az iraki ütegek Baszrától keletre vették tűz alá az ellenséget. Iraki heli­kopterek a Tigristől keletre lévő hadműveleti övezetben iráni csapatösszevonásokat támadtak. Az ÍRNA iráni hírügynök­ség arról számolt be, hogy az iraki nehéztüzérség Aba- dant támadta. A frontvonal nyugati és északnyugati ré­szén az iráni erők iraki ál­lásokat támadtak és jelentős veszteségeket okoztak az el­lenségnek. Szórványos tüzér­ségi összecsapások voltak a front déli szakaszán is. BUDAPEST A Fülöp-szigeteki Köztár­saság nemzeti ünnepe alkal­mából Losonczi Pál, az Elnö­ki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Ferdinand E. Mar­cos elnököt. * Hétfőn Budapesten meg­kezdődött a szocialista or­szágok UNESCO bizottságai­nak XXII, koordinációs ülé­se. A június 15-ig tartó ta­nácskozásnak az MSZMP Központi Bizottsága Társada. lomtudományi Intézete ad otthont. * Hétfőn Budapesten a MTESZ székházában meg­kezdődött a IX. műtrágyá­zást világkongresszus a Ma­gyar Agrártudományi Egye­sület és a Nemzetközi Mű- trágyázási Központ (CIEC) közös szervezésében. A ki­lencedik alkalommal meg­rendezett kongresszuson el­sősorban azt vitatják meg, miként segíthetik a világ növekvő népességének élel­miszerellátását a korszerű trágyázási, tápanyagjavítási eljárások. Ugyancsak a kong­resszuson ünnepük a CIEC fennállásának 50. évfordu­lóját. A megnyitón megje­lent Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, a kongresszus fővédnöke; to­vábbá Kapolyi László ipari miniszter és Tóth János, a MTESZ főtitkára is. HELSINKI A finn—magyar kulturális megállapodás megkötésének 25. évfordulóját ünnepük Helsinkiben. Az 1959-ben kötött finn— magyar kulturális megállapo­dásról megemlékező ünnepi ülést Jaakko Numminen ok­tatási államtitkár, a finn al­bizottság elnöke nyitotta meg vasárnap a kormány dísztér, tnében. Az ENSZ-főtitkár közel-keleti Zavargások és választások Indiai utuesztök Szeparatista szikhek tüntetn ek a kormány ellen Űj-Del- hiben Utcai harcok, merénylet­hullám, a vallási-nemzetiségi összetűzések kiújulása — ol­vashattuk az elmúlt napok­ban, hetekben az Indiából érkező jelentésekben. Más híradások viszont széles kö­rű pótválasztásokról és a parlamenti voksolás körüli politikai kombinációk meg­szaporodásáról számolnak be. KORAI VOKSOLÁS? Az összkép valóban így teljes: a hatalmas, szubkon- tinensnyi méretű dél-ázsiai ország mindennapjait, sajnos egyre inkább meghatározza a számos szövetségi állam­ban, különösen a határterü­leteken uralkodó feszültség. A parázsló, vagy éppen nyílt lánggal lobogó tűzfészkek súlyos gondot okoznak In­dira Gandhi kormányzatá­nak. A miniszterelnök asz- szony ráadásul rövidesen el kell, hogy döntse: mikorra írja ki az általános válasz­tásokat, amelyek jó néhány megfigyelő szerint pártja, az Indiai Nemzeti Kongresszus (I) visszaszorulását hozhat­ják. A voksolásra törvény szerint legkésőbb jövő év januárjáig kell sort keríteni, ám hónapok óta erősödik a találgatás arról, mennyiben áll érdekében a kormányfő­nek a szavazás előbbre ho­zatala. Ilyen indok lehet Gandhi asszony kabinetjének több gazdasági sikere, például a tavalyi igen jó mezőgazda- sági eredmények, vagy az, hogy ' az energiaköltségek emelkedésének lefékezésével nem kellett teljesen igénybe venniük a Nemzetközi Valu­ta Alapból eredetileg kert, ötmilliárd dollár feletti mammutkölcsönt. Az idő előtti voksolásra csábító té­nyező lehet az ellenzék meg­osztottsága is. Az, hogy or­szágos szinten mind ez ideig nem tudtak meggyőző alter­natívát kidolgozni a töme­gek maguk mellé állítására. Igaz, jelentkeztek törekvé­sek tevékenységük összefo­gására, de az eddig létrejött két, viszonylag laza csoport egyelőre nem tűnik igazi el­lenfélnek. SZEPARATISTA VESZÉLYEK Akad ugyanakkor számos olyan érv, amely a voksolás határidejének kitolására késztetheti az új-delhi veze­tést. Ilyen mindenekelőtt a központi kormányzással szembenálló, sőt, azzal egy­re veszélyesebb mértékben szembe is szálló politikai erők fellépése. A 700 milliós népesség súlyával, az össze­fonódó gazdasági, társadal­mi, vallási- és osztályellen­tétekkel küzdő Indiában mindig is alapvető kérdés volt a szeparatista tenden­ciák leküzdése. Az elmúlt esztendőkben azonban épp azt figyelhettük meg, hogy csökkent az ország egységét történelmileg jelképező nem­zeti kongresszus befolyása, s előretörtek a helyi, nacio­nalista pártok. A május végén rendezett pótválasztásokon például — a tavaly már megkezdődött tendenciát folytatva — is­mét az ellenzéki csoportok szerepeltek jobban, s az NKP (I) a 24 megújított mandátumból csupán kilen­cet tudott megszerezni. Gan­dhi asszony pártja még egyes észak-indiai, hindu többségű államokban is visszaesett. Ez önmagában még csak helyi, koalíciós kormányok létre­jöttéhez, vagy végső soron a szövetségi államok jogainak régóta sürgetett reformjában vezethet. Sokkal veszélye­sebb tény azonban, hogy az ország több körzetében el­uralkodott az erőszak, ma­gasra csaptak az indulatok, nemegyszer kikényszerítvén a hadsereg bevetését is. A legutóbbi válság a hindu és muzulmán hívők véres ösz- szecsapásai nyomán alakult ki a nyolemilliós Bom- bayban és környékén. Sok ezer otthontalanná vált em­ber, leégett házak és üze­mek, több mint kétszáz ha­lálos áldozat, mintegy 600 se­besült és több ezer letartóz­tatott — ez a vallási zavar­gások mostani szomorú mér­lege. Gandhi asszony maga is kénytelen volt a helyszín­re utazni az indulatok le­csillapítására, néhány nap múlva pedig fia, Radzsiv kényszerült követni a pél­dáját. A katonaságnak sike­rült elfojtania az összecsa­pásokat, da a létrejött nyu­galom meglehetősen töré­keny. TŰZOLTÓ-POLITIKA Csakúgy, mint az észak­keleti Asszánban, vagy a Pakisztánnal határos Kas­mírban uralkodó helyzet: az előbbi tagállamban a Bang- ladesből áttelepültek ügye robbantott ki terrorhadjára­tot, az utóbbi pedig hagyo­mányos ütközőpont a két or­szág között, évtizedek óta problémát okozva Üj-Delhi- nek. Jelenleg kilátástalan­nak tűnik a pandzsábi krí­zis is: az autonómiájuk ki- terjesztését követelő radiká­lis szikh csoportok itt egy­re veszélyesebb kihívást in­téznek Gandhi asszony ellen, aki kompromisszumos aján­lataival eddig nem tudott megnyugvást elérni. Pan- dzsábban ma már minden­naposak a bombarobbantá­sok, a merényletek, a tünte­tések, sőt a legfrissebb fejle­mények a szabotázsakciók kiterjesztését jelzik. Az Aka­ii Dal nevű szikh naciona­lista párt ugyanis bejelen­tette, hogy hívei meg fog­ják zavarni a szövetségi ál­lamból kiinduló élelmiszer- szállításokat, a víz- és ener­giaszolgáltatást, tehát — sa­ját megfogalmazásukban — egyfajta kiterjedt „polgári elégedetlenségi mozgalmat” indítanak be. Nem irigylésre méltó te­hát Indira Gandhi helyzete. A fel-fellobbanó válsággó­cok állandó tűzoltó-politiká­ra kényszerítik, s ugyanak­kor bőséges muníciót szol­gáltatnak az ellenzék táma­dásaihoz. Az elkövetkező hó­napokban derül ki, hogy az indiai kormányfő az orszá­gos választások előbbre ho­zatalával, vagy épp később­re halasztásukkal reagál-e a belpolitikai feszültség foko­zódására. SZEGŐ GABOR Az MSZMP Központi Bizottságának részvéttávirata Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának, Róma. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­ga, a magyar kommunisták, egész népünk mély meg­rendüléssel értesült Enrico Berlinguer elvtársnak, az Olasz Kommunista Párt főtitkárának, a nemzetközi kom­munista mozgalom kiemelkedő személyiségének haláláról. Osztozunk az olasz kommunisták, a demokrácia és a ha­ladás híveinek gyászában. A magyar kommunisták nagyra értékelik azt a fárad­hatatlan és áldozatos tevékenységet, amelyet Enrico Ber­linguer elvtárs az olasz kommunista mozgalom különbö­ző posztjain, majd a párt főtitkárának tisztségében az olasz társadalom demokratikus vonásainak erősítése, a dolgozók jogainak védelme és kiterjesztése érdekében fejtett ki. Tisztelettel tekintünk vissza arra a sok évtize­des munkásságára, amely nagymértékben hozzájárult az Olasz Kommunista Párt tekintélyének és befolyásának növekedéséhez. Berlinguer elvtárs személyében olyan ki­váló forradalmárt, nagy tehetségű politikust gyászolunk, aki alkotó szellemű politikai és elméleti tevékenységével jelentősen előmozdította az olasz társadalom előtt álló feladatok megoldását. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága elvtársi együttérzéséről biztosítja az Olasz Kommunista Párt vezetését és tagságát. Meggyőződésünk, hogy az olasz kommunisták Berlinguer elvtárs értékes életművét is felhasználva eredményesen folytatják következetes küzdelmüket a demokrácia, a szocializmus és a béke egyetemes ügyéért. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Kádár János, a Központi Bizottság első titkára. Végső búcsú Hoffmann Jánostól Tegnap délelőtt nagy rész­vét mellett temették el Szek- szárdon, az alsóvárosi teme­tőben Hoffmann Jánost, a Magyar Szocialista Munkás­párt Tolna megyei Bizottsá­gának tagját, a megyei párt- bizottság fegyelmi bizottsá­gának elnökét. A megyei pártbizottság ne­vében Hohmann József, a megyei pártbizottság osztály- vezetője, a család, a rokonok, a barátok nevében pedig Cse­rép Imre, a tamási városi pártbizottság első titkára vett végső búcsút az elhunyttól. ítélet a madocsai lőszerrobbantási ügyben A második világháború­ból visszamaradt lövedék felrobbantásával halált és súlyos testi sértést okozó fi­atalemberek ügyében hozott ítéletet hétfőn a szekszárdi városi bíróság, dr. Pataki Árpád tanácsa. A tragédia Madocsa mellett, a Dunapar- ton következett be tavaly november 20-án, 8 madocsai fiatalember nagyfokú gon­datlansága és felelőtlensége miatt. Az elsőrendű vádlott, a fiatalkorú B. József elő­ször november 3-án talált robbanótesteket egyik isme­rősével együtt, a rendkívül alacsony vízállású Duna szélén. Ezt még aznap be­jelentették a helyi tanács­nál. Néhány nappal később ismét talált B. József egy robbanószerkezetet, de elrej­tette a halásztanya kör­nyékén. Aztán pár nap múl­va megint rábukkant két robbanótestre és ezekről sem tett jelentést, hanem eldug­ta őket. Most már rendszere­sen kijárt a Dunához motor- kerékpárral, keresgélt és a kövek között egy kisebb robbanószerkezetet talált, elhatározta, hogy ezt felrob­bantja. A tűzbe rakott szer­kezet nem sokkal az után robbant fel, hogy az egyik mezőőr a közeli úton haladt el motorkerékpárral. Szeren­csére ekkor nem történt bal­eset, mert B. József is vé­dett helyre bújt. Az emlékezetes napon, november 20-án délelőtt B. József két robbanószerkeze­tet is felfedezett a hajóál­lomás közelében, a parti kö­vek között: egy ágyúlövedé­ket és kicsit arrébb egy öt- venkilós repeszbombát. Még aznap délután meginvi­tálta az italboltban vele együtt szórakozó fiatalembe­reket, nézzék meg, hogy mi­ket talált. Nyolcán siettek ki a Dunához. Tőlük kissé lemaradva, ugyancsak arra igyekezett Szűcs József és Bán Ferenc, a két áldozat, akik horgászbotokról lesza­kadt ólmokat akartak keres­ni a régi malom környékén. A nyolctagú csoport meg­szemlélte az összes robbanó­szerkezetet, azután B. József javasolta, hogy egyet rob­bantsanak fel. Valamennyien beleegyeztek, és közös gallygyűjtéssel jókora tüzet raktak a hajóállomástól 200 méterre, miközben látták, hogy Szűcs József és Bán Ferenc is tőlük nem nagy távolságban tartózkodik. Az ágyulövedéket B. József emelte ki a kövek közül, át­adta Bozsokinak, aki vállon vitte a tűzhöz. B. József megvárta, míg a többiek el­távolodtak és akkor tette tűzbe a robbanószerkezetet, s maga is elfutott a halászta­nya mögé. Szóba került, hogy Szűcsöt és Bánt figyel­meztetni kellene, helyesel­ték is, de senki nem moz­dult. A szerencsétlen embe­rek visszaindultak a hajó­állomásnál hagyott kerék­párjukhoz, észrevették a tü­zet, megindultak arrafelé, s ekkor robbant a lövedék. Szűcs József a helyszínen meghalt, a távolabb lévő Bán Ferenc pedig súlyos, 30 nap alatt gyógyuló sérülése­ket szenvedett. A bíróság mind a nyolc vádlottat bűnösnek találta gondatlanságból elkövetett emberölés, illetve súlyos tes­ti sértés vétségében és eh­hez az elsőrendű vádlott, a fiatalkorú B. József eseté­ben még robbanóanyaggal való visszaélés bűntette is járul. B. Józsefet a bíróság a fiatalkorúak fogházában végrehajtandó egy év és két hónapi szabadságvesztésre ítélte. A másodrendű vádlott Bozsoki Sándor büntetése egy év fogházban végrehaj­tandó szabadságvesztés és elrendelte a bíróság a tavaly kiszabott, de egy évre fel­függesztett hét hónapi sza- badsávesztésének letöltését is. A többi vádlott: Csekő János, Árki Gyula, a fiatal­korú Cs. András, Zengrüber Lajos, Sereg János és Piros András fogházbüntetését két, illetve egy évi próbaidő­re felfüggesztették. Az íté­let ellen csak B. József, Bo­zsoki Sándor és Cs. András fellebbezett.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents