Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-09 / 134. szám

1984. június 9. KÉPÚJSÁG 13 ULTI Az az igazság, hogy ami­kor Dóra apukája nem tud írni, a babapolcra hopp!, fölkapaszkodik az unalom. Eleinte csak úgy, mint egy tehetetlenül heverő toll. Az­tán amikor a tollba már be­leszárad a tinta, akkor az unalom helyét szép csönde­sen átveszi a tespedtség. Eleinte csak úgy, hogy Pisz­ka, a megzöldült tengerész­baba még jobban megzöl- dül. Aztán amikor már nem lehet megkülönböztetni a kaktusztól, akkor a tespedt­ség helyét elfoglalja a mor- fondír. Mint például most is. — Jajjaj, nem értem — morogja még a mindig jó­kedvű Puszáló is. — Vajon azért nem történik hetek óta semmi, mert a Dóra apukája nem ír rólunk, vagy azért nem ír rólunk, mert hetek óta nem történik semmi? — És azért nem tud írni — toldja meg Jázminka —, mert nem ír rólunk, vagy azért nem ír rólunk, mert Deák Mór: nem tud írni? Mi a véle­ményed, Piszka? A kaktuszzöld tenge­részbaba haragos szeméből tüskék meredeztek Jázmin­kára. .— És te azért vagy badar, mert Jázminnak hívnak — ripakodott rá —, vagy az­ért hívnak Jázminnak mert badar vagy?! Mielőtt azonban kitörhe­tett volna az unalom édes­gyereke, a veszekedés, Csi- csika, a világszép alvóbaba azt motyogta: — Ulti. — Mit mond? — kérdezte Szörpike, az ivóbaba. — Á, csak álmában be­szél — reménytelenkedett Puszáló. — Tespedtség ide­jén szüntelenül alszik. — Nana — intette le őket Piszka, és kaktuszzöldből visszaváltott tengerészzöldre —, nem is rossz, amit mond. — Miért? Mit mond? — érdeklődött Jázminka. — Hát nem emlékeztek ? — tüzesedett át Piszka hangja. — Valami ilyesmi neve volt annak a játéknak, amit a Dóra apukájáék ját­szottak kedden este. — Igen! Igen! — csapott a homlokára Puszáló. — Kábé úr, a Notvatzé is mindig ezt mondta. — Játszunk! Játszunk! — lelkesedett Jázminka. — Én leszek a Dóra keresztapja! — Akkor tanulj meg ul­tizni! — szólt rá Szörpike, de látszott rajta, hogy neki is tetszik az ötlet. — Én meg a Jenő leszek, aki min­dig ezt forcérozza. Piszka lerúgta a polcról a beszáradt tollat. — Félre innen! — kiáltot­ta. — Azt mondom: ulti! — Milyen ulti? —kérdez­te Jázminka. — Hát zöld! — nevetett föl Puszáló. Szörpike, az ivóbaba ro­hanni kezdett Piszka felé, s azt hajtogatta közben: — Kontra! Kontra! — Most mi van? — értet­lenkedett Jázminka. — Mi van? Van egy negy­venem! — jelentette ki Pu­száló. — Honnan? — tamásko- dott tovább Jázminka. — Onnan, hogy itt talál­tam — nézett rá megróvóan a csókolózó barnamackó —, nézd csak: ez egy forint, ez pedig két húszfilléres. Az egy negyven! — Már értem — mondta Jázminka azoknak a hang­ján akik semmit sem érte­nek. — És Szörpike hova rohan? — El akarom fogni az ul­tit ! — kiabálta az ivóbaba. — Gyertek ti is! Segítsetek! — És hogy lehet ultit fog­ni? — lihegett Jázminka. — Ügy, hogy az utolsót ti ütitek! — kiáltott vissza a válla fölött a megzöldült tengerészbaba. — Tök — jajgatta Puszá­ló, amikor hasra esett a dísztökben. — Pirosat ütök! — húzott egy nagyot Piszkára Ször­pike. — Makk! Makk! Most mit csinál jakk? — szuszogta Jázminka. — Csak ezt forcérozza! — szólt rá dühösen az ivóba­ba. — Hát nem látod mivel indultam? — Mivel akarod fogni az ultit! —robogott el mellet­tük Puszáló, és — megvagy — rávetette magát Piszká­ra. A megzöldült tengerész­baba visszaütött. — Zöld! — mondta. — Kék! — kapott oda Puszáló. — De mi ebben az ulti? kérdezte Jázminka. Ebben a pillanatban ha­hota harsant, s Dóra apu­kája fölkapta a csodálkozó babákat: — Hát kártya? Nem kell? — kérdezte somolyogva. — Az ám! — kapott a fe­jéhez Piszka, s odatörlesz- kedett Dóra apukájához —, taníts meg kártyázni min­ket! — Na jó, figyeljetek ide — fogott bele Dóra apukája — passz, piros passz, negy­venszáz, ulti, betli... — Te — bökte oldalba Jázminka ásítva a bóbiskoló Piszkát —, amit mi játszot­tunk, mennyivel jobb volt ennél! r Es ha esik... Ha esik az eső, akkor sem kell unatkoznotok a hama­rosan elkövetkező nyári szünidőben. Néhány jó ötlettel akár egy hétig is kibírjátok a szobában. Ezekhez a vá­ratlan esős napokhoz szeretnék nektek ötleteket adni, amit egy kis fantáziával még tovább is bővíthették. KERESŐ JÁTÉKOK Ezt a játékot minden gyerek szereti, különösen a kisebbek. Valamit eldugtok, és ezt kell megkeresni. Többféle változata ismert. Keresés közben segítettek a megjegyzésekkel, például ha közeledik hozzá tüzet, ha távolodik, vizet mondtok, de lehet hideget, meleget is. A másik változata, hogy az el­rejtett tárgy fellelhető he­lyét ki kell kérdésekkel barkochbázni. Ügy is lehet keresni, hogy bizonyos jel­zések útját kell követni, s ezek alapján az elrejtett tárgy megtalálható. TARSAS JÁTÉKOK Vannak készen vett játé­kok, amelyeket a hozzá mellékelt szabályok szerint kell játszani. De ti is ké­szíthettek társasjátékokat: a malom, a sakk megrajzolá­sa, és bábuinak elkészítése agyagból, papírból, mű­anyagból szintén jó időtöl­tés. A GOMBFOCIRÖL Ezt a játékot kezdik újra felfedezni. Vehetők kész csapatok, és készíthettek gombokból ti is. Az én gyermekkoromban a „játé­kosokat” csakis gombokból lehetett csinálni. Persze, hogy a téli és tavaszi kabá­tokról hamar eltűntek a gombok, aminek nem egy­szer családi perpatvar lett a vége, súlyosabb fenyítések­kel fűszerezve. Ezeket a gombokat reszeltük, csiszol­tuk, és szurokkal egymásra ragasztottuk. Ha meg tudta emelni a labdát (az ing­gombot) csatár lett belőle, ha nem, hát védő. Játszható asztalon, de mi funérlapból külön pályát készítettünk. Szabályosan, a mérethez arányosan igazod­va rajzoltuk (festettük) az alap- és oldalvonalakat, az ötöst, és tizenhatost, vala­mint a tizenegyes pontot. Keskeny lécből készültek a kapuk, amit gézzel fedtünk be. A kapusokat gyufásdo- bozból készítettük. A sza­bályok hasonlóak az igazi focihoz, azzal a különbség­gel, hogy előbb az egyik, majd a másik játékos kö­vetkezik lépésre. GYŰJTÖGETÉS ÉS CSEREBERE Minden gyerek életében van olyan időszak, amikor valamit gyűjteni kezd: bé­lyeg, szalvéta, gyufacímke, képeslap, naptár stb. Egy ilyen esős nap igen alkal­mas arra, hogy ezeket a gyűjteményeket rendezzétek, szortírozzátok, és a felesle­geseket elcseréljétek. AJANDÉKKÉSZÍTÉS Kedves meglepetés, ha szüléiteket, testvéreiteket, barátaitokat nevenapjukon vagy születésnapjukon sa­ját készítésű ajándékokkal lepitek meg. A meglepetés készülhet gyurmából, sőt liszt keverékéből, papírból, gyöngyből, műanyagból stb. Meglátjátok, a jó időtöltés mellett milyen örömet okoz­tok majd a meglepetéssel azoknak, akit megajándé­koztok. HA ELFÁRADTATOK... Ha elfáradtok a játékban, és ajándékkészítésben, jö­het befejezésül lemezről vagy magnóról a zenehall­gatás. Nagyon érdekes le­het egy olyan megoldás, hogy mindenki elmondja: neki az a bizonyos zeneszám miért tetszik, és ezután le­forgatja a többieknek. Ér­dekes játék az is, hogy a többieknek azt kell kitalál­ni; melyik országban szüle­tett a dal? Esetleg azt, hogy milyen nyelven éneklik a dalt. Jutalom jár annak is, aki kitalálja, milyen hang­szerek szólnak a lemezről, magnóról. Horváth Mihály Mintás körök BODNAR ISTVÁN; Erdőjáró ERDÖSZÉLEN fits vaA*AA8Ay w7 /Aí~'n\ /^\ (0°a)(A 0)(a*q) Vm VA* □ Jíé V (Q o)(aa«)(* 0) 7v*_v ét&y kiiy aaaa aaaa Elmúlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Lásd az ábrát. .?r. VSM* • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • Melyik két körben azonosak a jelek? Erdőszélen ezer mécses, barka bolyhol zsong a mécses. Madár röppen hajló ágra, fészket tákol. Társa várja. Illat kering. Hamvas, sárga gólyahír a táj virága. Odvas fa hajt vékony vesszőt, bejárjuk a tágas erdőt. AZ ERDŐBEN Lombkorona, kupola, minden erdő palota. Kökénykincsű körmenetre, sárgarigót süvegelve, áhítattal menj oda! A TISZTÁSON Bolyhos erdő pázsit ágyán őzbak lépdel. Fut a fácán. Gatyás galamb lagzit csapna. Csordul a fán fényes gyanta. Felhívás ! JELENTKEZNI LEHET — KÉPESÍTETT KÖNYVELŐI (csak költségvetési szak), — MÉRLEGKÉPES KÖNYVELŐI (ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi szak), — FELSŐFOKÚ KÖLTSÉGVETÉSI, — OKLEVELES KÖNYVVIZSGÁLÓI, — KÉPESÍTETT ÁRSZAKÉRTŐI ELŐKÉSZÍTŐ OKTATÁSRA. Tájékoztató és jelentkezési lap a szekszárdi nyomtat­ványboltban kapható, amit kitöltve 1984. június 20-ig a megyei tanács vb. pénzügyi osztályára kell leadni. Jelentkezési felhívás a Pénzügyi Közlöny 1984. évi 2. számában található. Megyei tanács vb. pénzügyi osztálya. (469) Univerzális becsüstanfolyamra pályázatot hirdetünk A jelentkezés feltételei: — kereskedelmi szakközépiskola, vagy — szakirányú érettségi bizonyítvány, vagy — kereskedelmi szakmunkás­bizonyítvány — 20-40 éves életkor, — erkölcsi bizonyítvány. A becsüsképzés időtartama 2 év. A becsüstanfolyam résztvevőivel vállalatunk tanulmányi szerződést köt. A jelentkezéseket írásban, önéletrajzzal el­látva kérjük beküldeni. BÁV II. sz. boltcsoport Szekszárd, Kölcsey Itp. 22. (459) A Somogy megyei Kereskedelmi Vállalat a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1982. évi 28. sz. törvényerejű rendelete alapján pénzügyminiszteri jóvá­hagyással FEJLESZTÉSI CÉLÜ FORGÓALAP-KIEGÉSZÍTŐ ARUALAP-BÖVÍTO KÖTVÉNYT BOCSÁT KI MAGÁNSZEMÉLYEK RÉSZÉRE 15 MILLIÓ FORINT NÉVÉRTÉKBEN. A kötvény címletei: 1000 Ft 3 000 Ft 15 000 Ft 30 000 Ft A kötvények teljes lejárati ideje 7 év, kamata évi 11 százalék. A kötvény 1989. évtől kezdve három év alatt egyenlő részletekben kerül visszafizetésre. Jegyezhetők: MNB-igazgatóságok, illetve bankszervek pénztárainál, valamint a Somogy Kereskedelmi Válla­lat boltjaiban. Jegyzési idő: 1984. június 15-ig, További információk kérhetők: a Magyar Nemzeti Bank bankszerveinél (pénztárainál), valamint a Somogy Ke­reskedelmi Vállalat 11-373, 11-374, 13-262-es telefon­számain. (393)

Next

/
Thumbnails
Contents