Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-09 / 134. szám

lA^ÉPÜJSÁG 1984. június 9. Sportműsor SZOMBAT Atlétika: Tolna megye ser­dülő- és ifjúsági összetett bajnoksága Szekszárdon a Pollack utcai sporttelepen 15 órától. Fogathajtás: Dombóváron megyei hajtóderbi: 10 órától maratonhajtás. Kézilabda: Az NB II-ben: Dunaföldvár—Orosháza 17, Szekszárd—Tata 16, Tolnai VL—LATEX Pamut 16, Pé­csi Kesztyű—Tamási 11 óra­kor. Megyei bajnokság: Ten- gelic—Szedres 17 és 18 (Ba- zsonyi, Kneller), Zomba—Si- montornya 9 és 10 (Tölgyesi, dr. Schumann). Kosárlabda: Az NB II-ben: Atomerőmű SE—BEAC 11, Sabária SE—Dombóvári VMSE 11.30, Soproni Postás —Bonyhádi MSC 13 óra. Labdarúgás: Bonyhád— Bátaszék öregfiúk mérkőzés 16 órakor. Teke: Dombóváron 9 órá­tól folytatódik a Kapos men­ti Kupa. Tenisz: Az OB Ill-ban: Paksi SE—Győr 10 órakor. Tömegsport: Falusi Dolgo­zók Spartakiádjának Szek­szárd körzeti döntője 9 órá­tól a Szekszárdi Dózsa sport­telepén. Labdarúgás Finis a körzeti bajnokságban Asztalitenisz Tzenhat ország részvéte­lével Liegében rendezték meg Belgium nemzetközi asztalitenisz bajnokságát. A hatnapos maratoni verse­nyen a magyar színeket a nők mezőnyében a Bolvári Ildikó, Balogh Ilona, Kiss Anikó összeállítású tolnai csapat képviselte. Az in­dulók között megtalálhattuk Európa számos kitűnő ver­senyzőjét, sőt, Japánból is többen asztalhoz álltak. A tolnai lányok a várakozáson felül szerepeltek. A három­napos csapatverseny küzdel­mei során Baloghék Belgi­um, Finnország, Franciaor­szág és Lengyelország le­győzésével az első helyen végeztek. Az egyéni versenyek so­rán nagy küzdelem alakult ki. A csapatküzdelmekben Bolváriék már kiismerték az ellenfeleket, így nagy taktikai harc folyt a to­vábbjutásért. Bolvári és Ba­logh kitűnő napot fogott ki. Színvonalas, időnként látvá­nyos jó játékot láthatott tő­lük a nagyszámú közönség. Végülis mindkettőjüknek si­került az elődöntőben szov­jet ellenfelüket legyőzni, így a belga televízió élő adásában játszhatták egy­más ellen a döntőt, melynek során Bolvári Ildikó 3:l-re verte Baloghot. A párospk versenyében is tolnai sikerek születtek. A sokszoros magyar bajnok Balogh—Bolvári páros jó játékkal került a döntőbe, ahol a Potemkina—Knazi- eva páros ellen győztek. Kiss Anikó a dán Jakob- sennel az oldalán ugyancsak jól szerepelt, s végül harmadik helyen végzett. Vegyespárosban tovább folytatódott a jó szereplés. A jól összeszokott Balogh Ilona—Frank Béla duó ki­tűnő játékkal jutott a dön­a tőbe. Ott a Solopov—Lip- pens páros legyőzésével megszerezték az első helyet. A Bolvári—Takács kettős a döntőbe jutásért szenvedett vereséget, így a harmadik helyen végeztek. A tolnai csapat: balról Bolvári Ildikó, Kiss Anikó, Ba­logh Ilona. Tolnai sikerek Belgiumban VASÁRNAP Atlétika: Szekszárdon a Pollack utcai sporttelepen 9 órától folytatódik Tolna me­gye serdülő- és ifjúsági ösz- szetett bajnoksága. Fogathajtás: Dombóváron folytatódik a megyei derbi: 10 órától lovasbemutató, 14 órától akadályhajtás. Kézilabda: Megyebajnok­ság: Dalmand—Tolna 10, (Tölgyesi), Szedres—Hőgyész 9 és 10 (Kincses I., Kincses' II.), Nagymányok—Honvéd Nágrádi SE 10 (Bencs, Merkl). Teke: Dombóváron 9 órától folytatódik a Kapos menti Kupa. Labdarúgás NB II: Honvéd Szabó L. SE—Szekszárdi Dózsa 17 óra. Területi bajnokság: Pécsi BTC—Bonyhád, Kisdorog— Mázaszászvár, Nagymányok —Pécsi VSK 17.30 órakor. Megyei bajnokság: Tenge- lic—Tevel (Farkas), Tamási —Alsónána (Kovács J.), Paks —Kaposszekcső (Bogos), DVMSE—Ozora (Fülöp), Aparhant—Németkér (Sajgó), TÁÉV SK—Dombóvári Va­sas (Osztermajer), B. Pannó­nia—Kocsola (Varga P.), Du­naföldvár—Nagydorog (Ver­di) 17.30 óra. Körzeti bajnokság: Si­montornya—Gyönk (Makai), Tolnanémedi—Gerjen (Po­roszkai), Madocsa—Paks II. (Molnár), Pálfa—Kajdacs (Király), Pincehely—Duna. szentgyörgy (Takács), Pusz- tahencse—Bölcske (Csepregi), Olsótengelic—Báta (Antlfin- ger), To-ina—Zomba (Tölgye­si), öcsény—Fadd (Pál), Ci- kó—Izmény (Balázs), Győré —Bonyhádvarasd (Patrik), Kéty—Bogyiszló (Nagy), Bá­taszék—Kakasd (Deák). Kez­dési idő: 17 óra. Nak—Atta­la (Hegyi), Závod—Döbrököz (Varga), Szakály—Regöly (Sándor), Szakcs—Hőgyész (Lódri), Iregszemcse—Dal- band (Kaposvári hármas). Kezdési idő ebben a csoport­ban: 16.30-kor. A Sióagárd bronzérmesként már célba érkezett! Elsőként a 39 csapatot számláló körzeti labdarúgó­bajnokság mezőnyében. A kiosztásra kerülő érmek egyike tehát már gazdára talált. S hogy kik nyerik a többit? Arra a szekszárdi körzetben már most, vasár­nap este, míg a másik két csoportban június 17-én ka­punk választ. Finiséhez érkezett a leg­alacsonyabb osztályú futball- bajnokság 1983—84. évi küz­delemsorozata. Kilencven, il­letve 180 perccel a zárás előtt ebben a tömegsport szintű osztályban is éppoly izgatot­tan számolgatnak, mint mondjuk az NB II-ben. Az esélylatolgatás során itt is osztanak, szoroznak, össze­adnak, kivonnak. Tét csak a „felsőházban” van: melyik három együttes szerzi az ara­nyat, s ezzel együtt azt a le­hetőséget, hogy a megyebaj­nokságban indulhasson. Ott, ahol lényegesen komolyabb szakmai munkával is jobbára csak a pofozógép szerepe vár a boldog feljutókra. De, hát ilyen ez a játék. Olyanok is a magasra törekszenek, akik­nél sem a csapat játékereje, sem az anyagi-szakmai fel­tételek nem szavatolják a megkapaszkodást. Ennyit előrebocsátva, egy gyors esélylatolgatás erejéig pil­lantsunk a három körzet ku­lisszái mögé. Szekszárdi 1. Bátaszék 2. Tolna 3. Sióagárd 4. Izmény 5. B.varasd 6. öcsény 7. Zomba 8. Kakasd 9. Fadd 10. A.Tengelic 27 22 2 3 66-16 46 27 20 4 3 79-17 44 2« 18 4 6 72-40 40 27 15 3 9 35-29 33 27 11 8 8 39-31 30 27 11 6 10 53-36 28 27 11 4 12 54-37 26 27 9 8 10 4-1-49 26 27 11 3 13 59-64 25 27 9 4 14 59-65 22 11. Báta 27 9 4 14 36-43 22 12. Kéty 27 6 6 14 33-76 18 13. Győré 26 6 5 15 26-64 17 14. Bogyiszló 26 6 4 16 37-59 16 15. Cikó 27 5 1 21 28-91 11 A Tolna'félidőben veretlen volt, négy ponttal vezetett, a nyakában „lihegő” Bátaszék előtt. A tavaszi idényben fordult a kocka: a vasutasok egyetlen vereséget sem szen­vedtek, míg a Tolna három találkozón „lezakózott”. Az élmezőnyt a kiegyensúlyo­zottság jellemezte, két-három együttes hosszan tartó, éles rivalizálása. A gólkülönbség ebben a csoportban nem dönti el a bajnoki cím sorsát. Így aztán egy esetleges báta- széki vereség azt eredmé­nyezné, hogy semleges hely­színen mérkőzne meg a két rivális az aranyérmekért. A Bogyiszló és Győré csapata még „túlórázik” majd, hiszen a györeiek autóbusz-hiba miatt legutóbb nem tudtak elutazni Bogyiszlóra, így ezt június 17-én pótolniuk kell. Bárhogy is alakul a Báta­szék—Tolna párharc, a tol­naiak számára tanulságos volt ez az esztendő: ők ve­szítették el a bajnokságot! 1. Atomer. SE 23 19 1 3 66-18 39 2. D.sztgyörgy 22 17 2 3 61-14 36 3. Gerjen 22 13 5 4 60-27 31 4. S. tornya 22 14 — 8 51-32 28 5. Pincehely 22 11 3 8 63-48 25 6. Paks 11. 22 8 5 9 49-42 21 7. Tolnáin. 22 9 3 10 44-47 21 8. Gyönk 22 8 3 11 40-47 19 9. Bölcske 23 7 4 12 28-53 18 1*0. Kaijdacs 22 6 5 11 29-54 17 11. P.hencs€ 22 5 7 10 27-55 17 12. Madocsa 22 2 4 16 28-58 8 13. Pálfa 22 3 2 17 29-80 8 A csoport nagy vesztese a korábban a megyebajnoksá­got is megjárt Gerjen együt­tese. A Duna-parti gárda az őszt 83 százalékos teljesít­ménnyel, listavezetőként zár­ta, a második „etapban” azonban kiengedett, három döntetlennel és három vere­séggel elherdálta előnyét. Az Atomerőmű SE novemberben még csak lesipuskázott a két favorit — Gerjen és Duna- szentgyörgy — mögött. Az atomosok csapata tavasszal csupán egyetlen meccset vesztett, s ha jól sáfárkodik pontelőnyével, akkor telje­sülhet a célkitűzés: ősztől a megyei első osztályban ker­gethetik a pettyest. Itt is megkérdeztük: dönt-e a gól- különbség? A válasz határo­zott igen volt. Dombóvár 1. Hőgyész 18 15 2. Iregszemcse 18 14 3. Dalmand 18 13 4. Szakcs 5. Szakály 6. Kisvejke 7. Döbrököz 8. Attala 9. Závod 10. Nak 11. Regöly 18 12 18 9 19 7 18 6 18 3 18 10 18 — 68-15 32 64-17 30 56-19 29 41-23 25 39- 25 23 40- 40 16 37-41 15 22-40 10 24-61 8 24-65 8 15-85 4 A Nak és KisVejke csapa­tára már csupán kilencven, a többiekre 180 perces játék­idő vár még. A Hőgyész szin­tén veretlenül zárta a baj­nokság első felvonását. Ta­vasszal mindössze egyszer „sírt el”, de összességében egyenletes teljesítményt nyúj­tott. Ugrásra készen bérelte ki egész évre a második he­lyet az Iregszemcse. Az az érzésünk: az iregiek hagyták, hogy kiénekeljék szájukból azt a bizonyos sajtot. Megle­pő vereségükre gondolunk, ami után talpraálltak ugyan, de hogy is mondta Rajkin? „Valami van, de nem az iga­zi.” A nagy rivális, Hőgyész aligha botlik, így az ősszel beígért megyebajnoki tagság egy évet késik majd Ireg- szemcsén. Ebben a csoport­ban is dönt a gólkülönbség. —fekete— Crossbar Kupa Az utolsó előtti forduló mérkőzéseit játszották szer­dán Szekszárdon a Crossbar Kupa női kézilabda-bajnok­ságban. Ezúttal kivétel nél­kül a papírforma érvényesült, hiszen a nagy érdeklődéssel várt Bőrdíszmű I.—TÁÉV ta­lálkozót a bőrdíszművesek a vártnál is fölényesebben nyerték. Tejipar—MMG-AM 21-2 (10-0). Legjobb dobók: Boty- tyánné 9, Tóthné 6, Pénzes 5, illetve Baloghné. Hedrielrich. Bőrdíszmű I.—TÉV 13-8 (9-3). Ld.: Vadászná 5. Má- linger 4, illetve Tarrné 6. BHG—Egészségügyi Szak­iskola 25-12 (15-4). Ld.: Hé- gerné 9. Bubellainé 7, Olasz, né 4. illetve Tóth K. 6, Tóth E. 4. LAKISZ—Bőrdíszmű II. 38-15 (20-6). Ld.: Völgyi 14, Szarvas 11, Kopp 10, illetve Vác:,: 8, Bihari 6. Az élcsoport állása: 1. Bőr­díszmű I. 15, 2. TÉV 14, 3. Kórház 13, 4. LAKISZ 10 5. BHG 10 ponttal. Tizenhárom fogat Dombóváron Rajt a hajtó derbin Pénteken délelőtt, pontban 10 órakor, a Himnusz elhang­zását követően Micheller Jó­zsef, a dombóvári városi ta­nács elnökhelyettese a dom­bóvári lovasparkban megnyi­totta a XXII. Magyar hajtó derbit. Három napon át, jú­nius 8—10-e között Dombó- várott mérik össze erejüket a legjobb magyar fogathaj­tók. A négyesfogatok második hazai erőpróbáján megyén­ket akárcsak néhány héttel ezelőtt Pakson, ezúttal is a regölyi Sebestyén József képviseli, aki a péntek dél­előtti bemutatás során kilenc hibapontot gyűjtött össze. Külön rangot ad a dom­bóvári vetélkedőnek, hogy azon két osztrák fogat is in­dult. A női fogathajtó, Chris­ta Volke a tegnap délelőtti program befejezése után egy hibapontjával a mezőny élére állt. A versenybíróság a má­sik osztrák fogathajtó, Hel­muth Koluch teljesítményét is nagyra értékelte, mert mindössze két hibapontot ka­pott a délelőtt folyamán. A hajtó derbi egyébként a fo­gatok bemutatásával, külle- mi elbírálásával vette kezde­tét. A versenybíróságtól kapott rövid tájékoztató szerint a ma délelőtt 10 órakor kez­dődő maratonhajtás terepe öt akadállyal lesz nehezítve a közel 24 kilométeres sza­kaszon. A rangos dombóvári verseny — ezúttal hatodik al­kalommal házigazdák — egyik fontos felkészülési ál­lomása a várhatóan nyolc tagú válogatottnak a VII. hajtó világbajnokságra, ame­lyet mint ismeretes, augusz­tus 17—20. között Szilvásvá­radon rendeznek meg, mely­re mintegy negyven fogat in­dulását várják. A péntek délelőtti bemu­tatás alapján: 1. Christa Vol- ka (Ausztria) 1, 2. Helmuth Koluch (Ausztria), Krizsán Sándor (Mezőhegyes), Fülöp Sándor (Kecskemét) 2—2, 3. Bárdos György (Szilvásvá­rad), Juhász László (Kiskun­félegyháza), Bozsik József (Tápiószentmárton), Muity Ferenc (Kecskemét), Fintha Gábor (Hortobágy) 3—3 hi­baponttal. összesen tizenhá­rom fogat vesz részt a dom­bóvári háromnapos verse­nyen. A péntek délutáni díj­hajtás végeredményét lap­zártáig nem kaptuk meg. A ma délelőtti maraton­hajtás érdekes, látványos küzdelmet ígér a sportág nagyszámú közönségének. —gaál— Talán jövőre? A bajnokság lezárult, felejtsük el — a szurkolók többsége így minősítette a vasárnap befejeződött első osztályú labdarúgó-szezont. A szkeptikus értékelésnek, sajnos, van is alapja, mert az 1983—84. évi sorozatot aligha jegyzik majd a legemlékezetesebb vetélkedők között. Már csak azért sem, mert a csapatok egy része még a múlt évi formájától is elmaradt. A címvédő Rábát például alaposan megviselte a sikertelen szereplés az Európa Kupában, annál is inkább, mert a Dinamó Minszk valóságos k. o.-győzelemmel távozott a Kis­alföldön fellegvárnak tartott győri stadionból. Így aztán a Rába gyakran még itthon sem tudta megközelítem tavalyi és tavalyelőtti játékát, s bár végül is ezüst­érmet szerzett, a meggyengült mezőnyben ez csak jóindulattal nevezhető sikernek. Hasonló cipőben járt az Ü. Dózsa; a lilák sokáig a bajnoki címért is versenyben voltak, s a KEK-tornán is szépen haladtak előre, de az Aberdeen elleni vereség még jobban visszavetette az együttest, mint a Rábát a minszki attak. A hajrára szinte szétesett a gárda, s a bajnokság végén már annak is örülhetett, hogy — korábbi eredményei alapján — megkapaszkodott az élmezőnyben. Ennél is feltűnőbb a Vasas, és főként a Ferencváros visszaesése. A zöld-fehérek — mint a régi, szép idők­ben szinte mindig — az elmúlt két évben az arany­éremért harcoltak, az idén viszont, különösen ősszel, az is előfordult, hogy az ellenfelek szurkolói az NB 11-vel „fenyegették” az FTC játékosait, nem minden ok nélkül. Az együttes ugyan tavasszal valamelyest javult — a menet közben igazolt Kerekes góljai sokat értek —, de a szereplés így is méltatlan maradt a nép­szerű klub fényes hagyományaihoz. Nem remekelt Angyalföld hajdanvolt nagy csapata, a Vasas sem. A piros-kék szakosztály legnagyobb gondja, hogy bár az átigazolási időszakban látszólag sokat markoltak, valójában azonban keveset fogtak. Kuti, Csík, Magos, Katona és Csorba közül csak az utóbbi kettő igazolta néhányszor, hogy helye van az együttes­ben, annak ellenére, hogy Magos kivételével valameny- nyien sorozatban szerepeltek. És bár a Vasas az utolsó fordulókban szépített a bizonyítványán, — a Rába elleni győri 6-2 amilyen váratlan, olyan mutatós ered­mény volt —, Angyalföldön nyilván nem kelt különö­sebb örömet, hogy Bundzsák, Machos, Farkas, Mészöly utódai a közép-, sőt közepes csoportban vesztegelnek. Lehetne folytatni a negatívumok sorát (egyebek közt a Csepel kínosan szürke produkciójával és „nyíregyházi manőverével”, a nemrégen még büszkén menetelő Diósgyőr bántó hanyatlásával, vagy a záró forduló rákospalotai szín játékával), de tallózzunk most már a derűsebb jelenségek között. Az első helyre — a baj­noki sorrend alapján is — a Honvéd sikersorozata kí­vánkozik, jóllehet, a Czabán Samu téri 6-6-nál szebben is búcsúzhatott volna a bajnok, számára igazán ered­ményes szezontól. Kispesten felismerték, hogy a nem­zetközi élvonalhoz csak a sok mozgásos, jó értelemben vett o.gresszív stílussal lehet felzárkózni, s ha a Hon­véd még ennek az útnak csupán a kezdetén is tart, az új szellemű játék itthon fölényes és megérdemelt első­séget hozott. A piros-fehérek azért is dicséretet érde­melnek. mert játékosaik többsége a válogatottban is helyt állt, sőt meghatározója volt annak a kedvező felfogásnak, amely az utóbbi időben a nemzeti tizen­egyet is jellemzi. De térjünk vissza a bajnoksághoz. Kellemes színfolt volt még a Szeged többszöri kitűnő játéka és nagyjából egyenletes teljesítménye; a Videoton őszi és május— júniusi formája (kár, hogy a tavasz elején akadt egy gyengébb sorozat is), valamint a Tatabánya szokásos kiegyensúlyozottsága, még úgy is, hogy sokak szerint a bányászcsapat többre is képes lenne. Ez, persze, má­sokról is elmondható. így csupán abban bizakodunk, hogy az együttesek a következő szezonban igazolják: valóban többet tudnak, mint amennyit ebben az idény­ben mutattak. Vagy ez csak hiú remény? H. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents