Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-09 / 134. szám

S NÉPÚJSÁG 1984. június 9. Mínusz 44 fokban flBAM épül - nnködik - folytatsdik A Bajkál-Amúr vasúti fő­vonal építése az idén — elő­reláthatóan az év végére — fejeződik be. A már működő 400 kilométeres szakaszon, a dél-jakutiai Berkakittól a transzszibériai vasútvonal (az úgynevezett kis BAM) Bamovszkaja állomásig megkezdődött az első nagy- teherbírású szerelvények közlekedtetése. Jakutiai szénnel megrakva. Berkakitban a hőmérő mínusz 44 Celsius fok hide­get mutatott. A vasutasok nyugtalankodni kezdtek: vajon kibírják-e az auto­matikus kocsikapcsolók a megnövekedett terhelést, hiszen a szerelvény hétezer tonnát nyomott. Ez sokkal több a szokásos tehervonat súlyánál. Elöl pedig a Szta- novoj gerinc meredek hágó­jánál hosszú emelkedőre kellett feljutni. Vészfékezés esetére a vonat végére ma­nőverező mozdonyt kap­csoltak, a szerelvénybe pe­dig kiegészítő vontatómoz­donyt. De nem történt sem­mi váratlan, mert megállta helyét az új, 12 ezer lóerős, szovjet gyártmányú moz­dony, amelyet nemrég gyár­tottak az ukrajnai Vorosi- lovgrádban, sepeciálisan a BAM számára. Nemrég Berkakitból már sokezer tonnás szerelvényt indítottak útnak. A több tucatnyi, szénnel megrakott vagonok sora majdnem há­rom kilométeres hosszúság­ban húzódott. Vastagon átfagyott talaj, erős szeizmikus tevékeny­ség, 50 fokos fagy — ilyen nehézségek álltak a vasút­vonal építői előtt, akik a Sztanovoj hegygerincén át „ablakot vágtak Jakutiába”. A világon először itt fúrtak az örökké fagyos talajba 1240 méter hosszúságú ala­gutat, Nagornij alagutat. Ez a vonal kísérleti terü­letté vált a vasutasok szá­mára is. Az első munkavo­natok néhány vagonnal csi­galassúsággal haladtak elő­re. A töltés helyenként majdnem egy métert sűly- lyedt — állandóan fel kel­lett tölteni. A mozdonyveze­tő elindulás előtt a figyel­meztetésekről és korlátozá­sokról hosszú felsorolást ka­pott. Az évek során felhalmo­zódott a vasútvonalak az Észak rendkívüli terep- és éghajlati viszonyai közötti használatának tapasztalata. Egyre erősebbé vált a pá­lyatest, az óránkénti 5—10 kilométeres sebesség 60 ki­lométerre nőtt. A teherszál­lítás a BAM körzetében ki­alakuló dél-jakutiai terüle­ti-termelési komplexum A kis BAM vonalán híd a Zolotyinka folyón Jakut földön. Jakut­számára tízszer olcsóbbá vált a teherautós szállítás­hoz képest. Az ellenkező irányba a kis BAM-on egyre áramlik a szén, 1978 októberében in­dították el az első tonnákat, 1983 augusztusában — a 10 milliomodikat, 1985-től mintegy évi 13 millió tonnát kell elindítani — naponta nyolc szerelvényt. A szak­emberek számításai szerint a kis BAM építésére fordí­tott tőkebefektetések már 1985-re megtérülnek. A kis BAM építésének és használatának tapasztalatait fel fogják használni a BAM-tól Jakutiába — a Szovjetunió észak-keleti ré­szén található autonóm köz­társaságba — vezető ezer­fektetésekor is. A Moszgip- rotransz Intézet befejezte az új vasútvonal terveinek ki­dolgozását a Berkakit—Ton- not—Jakutszk vonalra. Az építési költségek csupán a szállítási költségek csök­kentése révén hat év alatt megtérülnek. Itt a BAM építőinek már kialakult kollektíváját tervezik alkal­mazni. A fővonal kőszén, vasérc, bauxit és más ásványi kin­csek lelőhelyeinek körzete­in halad keresztül. A szak­emberek hangsúlyozzák azt, hogy az ország észak-keleti részének meghódításában ez a vasútvonal legalább olyan fontos szerepet játszik majd, mint a BAM. Huszadik századi királyi palota Báthory István, aki a 16. században ült a lengyel tró­non, itt tartotta az akkori szejm — az országgyűlés — tanácskozásait. Száz évvel később a svéd-lengyel há­borúban lerombolták, fé­nyét Stanislav August ki­rály adta vissza — olasz festőket hívott meg és mű­kincseket hozatott a palota díszítésére. Lengyelország dicsőségének és tragikus eseményeinek egyaránt ta­núja volt a varsói királyi palota, az egykori mazóviai hercegek először a 13. szá­szadban felépített kastélya. Utoljára — de akkor tel­jesen — a második világ­háborúban, 1944-ben, a var­sói felkelés leverése után pusztult el a palota: a ná­cik, együtt a lengyel főváros sok más épületével, felrob­bantották. Csak az alapja és az egyik kapuja maradt meg. Addigra a hitleri hó­dítók már kifosztották az épületet. Az maradt meg, amit az ellenállók ki tudtak menteni a romok közül: négyezer díszítőelemrészt. 300 festményt — köztük Canaletto alkotásait — 60 szobrot, néhány kandallóda­rabot, oszlopot, ajtót. A szejm még 1949-ben elhatározta az újjáépítést, de a munka csak 1971-ben kezdődött meg. 1974-re ere­deti formájukban álltak a falak, s azóta tart a belső rendezés. Először is újra kellett ter­vezni az épületet, olyannak, amilyen volt. Ehhez csak egy-egy megmentett fény­kép, vázlat, tervrajz adott segítséget. Még több gondot okozott a berendezés. Amit annak idején sikerült biz­tonságba helyezni, csupán töredéke volt a régi beren­dezésnek, műkincseknek. A megmentett freskórészek, stukkódíszek, ajtófaragások, tapéták is csupán egy-egy darabkái voltak az eredeti­nek. Megannyi kis részlet­ből, mozaikból állt össze a díszítés, a berendezés. Bukarest új lakónegyede Bukarest különböző kerü­leteiben újabb és újabb kor­szerű, levegős, hangulatos lakótelepek létesülnek. Nagyszabású építkezés fo­lyik például a keleti város­részben, amely amúgy sem volt lakott. A régi, kopott negyed rozzant, vert falú házait sorra szanálják, s a helyükön kiépül a román főváros legújabb lakótele­pe. A telep kilencezer lakos­nak nyújt a későbbiekben komfortos otthonokat. A házakat négy- és nyolceme­letesre tervezték, toronyhá­zak csak a negyed déli ha­tárára kerülnek. A lakások mérete a garzontól a négy­szobásig terjed. Minden egyes otthonhoz balkon is tartozik majd. Az SZKP a jövőbe tekint Új pártprogram előkészítése Két év van hátra a szovjet kommunisták soronkövet- kező XXVII. pártkongresszusáig. A párt vezetői fel­szólalásaikban azonban már most hangsúlyozzák, hogy a felkészüléssel nem szabad késlekedni. „Számunkra, kommunisták számára a felkészülés az elgondolkodás­nak, az elért eredmények összegezésének, és a sikerek megszilárdításának időszaka — mondotta Konsztantyin Csernyenko. — S ez az időszak, amikor le kell vonni a tanulságokat az elkövetett hibákból, önkritikusan ele­mezni kell a hiányosságokat, meg kell határozni ki­javításuk módját, és a legfőbbet — az újabb feladatok megoldásának útjait.” A Szovjetunió Kommunista Pártja több mint 18 és fél millió tagjának — a többi között — el kell végeznie a pártprogram újjászerkesztését. E munkának a Köz­ponti Bizottság óriási jelentőséget tulajdonít. A párt új szerkesztésű programja az SZKP megelőző, XXVI. kongresszusán hozott határozat alapján készül, s annak tükröznie kell a szovjet társadalom életében és a világ fejlődésében végbement legfontosabb változásokat, a kommunizmus építésének fő feladatait. A pártprogram előkészítésére bizottság alakult, amelynek elnöke Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára. Soron következő kongresszusára készülve a párt különös figyelmet szentel a nyolcvanas évek második felét felölelő új, 12. ötéves terv kidolgozásának, vala­mint a Szovjetunió kulcsfontosságú fejlődési távlatai meghatározásának a legközelebbi évtizedekre. A kor­mány most dolgozza ki az ország társadalmi és gaz­dasági fejlesztésének új irányait az 1986—1990-es évek­re és a 2000-ig terjedő hosszú távú tervet. A formálódó elképzelések szerint a termelőerőket minőségileg új szintre, a munkatermelékenységet döntő módon kell emelni, s ennek alapján el kell érni a szovjet emberek életszínvonalának lényeges növelését, biztosítani kell anyagi és szellemi szükségleteik teljesebb kielégítését. A felkészüléssel szorosan összefügg a gazdaságirá­nyítási rendszer tökéletesítésének problémája. A párt úgy véli, hogy ez a rendszer, csakúgy, mint az ország egész gazdasági mechanizmusa, átalakításra szorul. Az SZKP azonban nem híve az elhamarkodott döntések­nek. Azt ajánlja, hogy az új megközelítési ■módokat és megoldásokat minden vonatkozásukban át kell gon­dolni, tüzetesen ellenőrizni kell a gyakorlatban. Ezt célozza a számos gazdasági ágazatban az év eleje óta megvalósuló nagyszabású kísérlet az iparvállalatok jogainak bővítésére és felelősségének fokozására. A szovjet gazdaságban máris örvendetes változások figyelhetők meg. Az idei év első negyedében fordult elő első ízben az, hogy az ipari termelés növekedésének 96 százalékát a munka termelékenységének fokozása ré­vén érték el. Jelentős változás történt az állattenyész­tésben: a hús- és más élelmiszerek termelése már 16 hónap óta egyfolytában növekszik. Ez azonban csak a kezdete annak az óriási, megfeszített és sokéves mun­kának, amelynek célja a gazdaság korszerűsítése. Korunkban minden egyes ember, mindegyik nép, az egész emberiség valamennyi problémája egyetlen fő kérdés körül összpontosul: ez a béke megőrzése. Min­den más cél megvalósítása ettől függ — ezért is tekin­tik a szovjet kommunisták a béke oltalmát, az atom­katasztrófa elhárítását a legeslegfontosabb feladatuk­nak. APN—KS KNDK Nagyvárosi »rizsgyár” A phenjani háziasszo­nyok legnagyobb örömére megjelent a fővárosi élel­miszerboltokban az előfőzött rizs. A konyhakész rizs egy olyan phenjani üzemben ké­szül, ahol minden egyes munkafolyamatot gépesítet­tek. NDK Klinkmann professzor műszív-kísérletei A rostocki Wilhem-Pieck- Egyetem orvosprofesszora, a 47 éves dr. Horst Klink­mann Rostockban, Buda­pesten és a svédországi Lundban folytatta tanulmá­nyait. A művese-kutatásban elért eredményei révén egy ideig vendégprofesszorként dolgozott az Egyesült Álla­mokban, az utahi egyete­men. Klinkmann professzor jelenleg az NDK Orvostu­dományi Tanácsának elnö­ke, s egy neves kutatócso­port vezetője. A tudós újabban műsziv- kísérleteivel vívta ki az or­vosi világ érdeklődését. Mű­szíves állatkísérleteiről a moszkvai kardiológiai vi­lágkongresszuson tartott be­számolót. Azóta már a mo­dell felhasználására vonat­kozó kísérletsorozat teszte­lése is megtörtént. Dr. Klinkmann elmondot­ta, hogy a rostocki modell hároméves kutató-fejlesztő munka eredménye. Teljesít­ménye kiváló — percenként 13 liter vért mozgat meg — súlya pedig lényegesen ki­sebb, mint a világon eddig előállított műszíveké. Ugyanakkor gond, hogy a rendszer jelenleg még sta­cioner jellegű: a szivattyút a testben helyezik el, a meghajtást azonban a tes­ten kívülről végzik. A kí­sérleti állatok tehát nem mozoghatnak szabadon, helyhez kötöttek. Hogy a műszívet ember is használ­hassa, hasonló teljesítő képességű, de a jelenleginél is kisebb modellt kell ki­fejleszteni. A nemzetközi irányzatok­tól eltérően Klinkmannék úgy vélik, hogy egyetlen univerzális szívmodell nem elegendő az ember számára. Ezért az NDK modell meg­felelő standardot képviselő jobb, és ugyancsak meg­felelően módosított bal szív- kamrából áll. Rostockban eddig három saját gyártmá­nyú modellt próbáltak ki borjakon. Mivel a bioanyag kérdé­se a poliuretán hasznosítá­sával megoldottnak tekint­hető, a rostockiak arra szá­mítanak, hogy a következő tíz évben kikísérletezik a klinikai kipróbálásra is al­kalmas műszívet. A kiváló tudós rámutatott arra is, hogy a kutatómun­kában milyen nagy szerepe van a nemzetközi együtt­működésnek. Igen nagyra értékelte például a szovjet és cseh kollégák kontrollkí- sérleteit. Nevelés a természetben jelentős szovjet pedagógiai módszer Manapság nagy figyelmet szentelnek a természetvéde­lemnek. A Szovjetunióban törvényeket is hoztak, és sokat áldoznak megvalósítá­sukra. A szovjet iskolákban is igen nagy jelentőséget tu­lajdonítanak az ökológiai nevelésnek. Az 1970-ben el­hunyt szovjet pedagógus, Vaszilij Szuhomlinszkij olyan nevelési módszertant dolgozott ki, amelyet a ter­mészetben lehet megvalósí­tani. Ukrajnában a vezetése alatt álló pavlisi községi is­kola több mint 20 éven át követte ezeket a módszere­ket. Vaszilij Szuhomlinszkij, amikor bevezette a termé­szetben való elmélkedést, a gyerekeket a természet se­gítségével tanította a szép szóra, a rajzra és a zenére. Úgy gondolta, hogy a ter­mészetben a gyerekek meg­látják és visszaadják kör­nyezetük színeit, formáit és hangjait, észreveszik harmó­niáját. Bebizonyította, hogy a természettel állandó élő kapcsolatot kell fenntartani. A pavlisi iskolában arra tanítják a gyerekeket, hogy minden élőlénnyel — nö­vénnyel, madárral, állattal, emberrel — együtt tudjanak érezni. Enélkül nem lehet humánus embert nevelni. Ugyanakkor állandó elvnek tekintették az alkotómun­kát, amely egyesíti az önál­ló gondolatot, az esztétikai érzéket és a fizikai munkát. A pavlisi iskolások részt- vettek a vetési és betakarí­tási munkálatokban, fákat ültettek. Szuhomlinszkij úgy vélte, hogy a természettel való munkakapcsolat nem kor­látozódhat a szezonális munkákra, hanem folyama­tosan kell végezni: télen az osztályban, a télikertben, az iskolai élősarokban, a többi évszakban pedig kint a me­zőn és az erdőben. Hangsú­lyozta azonban, hogy a ter­mészet nem nevel önmagá­ban, hanem az embernek a természetben végzett al­kotó tevékenységeként. A Szuhomlinszkij-módszer foglalkozásain: kisdiákok az erdőben barkácsolnak.

Next

/
Thumbnails
Contents