Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-09 / 134. szám
1984. június 9. Úttörőnyár ’84 Még néhány nSD »kitör” a gyerekek által neg nenany n<tp t„lá„ már az elmúlt év szeptemberétől várt vakáció, a pihenés, az erőgyűjtés a táborozás időszaka. A kiürülő és elnéptelenedő iskolákat a benépesülő táborok váltják fel, hogy egy-egy időszakban — nyolc-tíz napon át — megszervezzék a kisdobosok és úttörők üdüléssel egybekötött, pihentető felkészítő, de mégis játékosan szórakoztató programját. A táborok, a turnusbeosztások, a napi tervek a lelkes úttörővezetők jóvoltából már rég, illetve elkészültek. Lassan a megvalósításra terelődik a hangsúly. A gyermekkorból már rég kinőtt felnőtt is emlékszik ilyenkor a régi vakációvárásokra, ami legtöbb- nyire kellemes emlékeket ébreszt mindenkiben. Hogy vártuk a szünetet, a tábort, mennyi mindent akartunk megvalósítani! És mennyi mindent meg is tudtunk oldani, kevesen, de közösen! Azt hiszem, közel járok az igazsághoz, amikor a mai gyerekekről (is) feltételezem mindezt, ami az én generációmnak, illetve a nálam idősebbeknek, ma már nosztalgia. De maradjunk a vakációnál, pontosabban a sok élményt, játékot ígérő táborozásnál. Az említett tábori programok — szinte mindenütt — nagyon sok játékos elemet tartalmaznak. Ez nem véletlen, hisz köztudott, hogy a legszebb játék a világon szabadnak lenni. Még a szabadság felelőssége árán is. Sőt, csakis azzal együtt. Hiszen nélküle, unalmasabbá, fárasztóvá, kötelező feladattá válik a legjobban eltervezett ötlet is. Nem véletlenül jogos a gyerekek által olyan sokszor feltett kérdés: Kötelező? Hogy mindezt kiküszöböljük — hála a lelkes, hozzáértő úttörővezetőknek — egyre többször megtalálják a helyes, a jó megoldást. Mindezt a nevelők a gyerek és most már egyre inkább a közművelődési intézmények bevonásával, közös összefogásával érik el. Leegyszerűsítve a dolgokat azt mondhatjuk a köz- művelődés a diák számára is szabad időben megvalósuló (megvalósítandó) ismeretszerzési forma. Erre nemcsak a tanév folyamán van szükség, hanem a nyári szünetben is. Az évközitől eltérően egy másfajta szabad idő, „alakul ki” — amelyhez a nevelőén kívül — egy másfajta szakértelem is szükségeltetik. A vakációhoz — főleg a táborokhoz kapcsolódó — közművelődési formákhoz, tevékenyésghez a szabadidős programok megálmodásához, a közművelődési dolgozók álma, szakértelme, másfajta jártassága és nevelői magatartása is kell. Ezért, pontosabban e felismerés miatt van az, hogy Tolna megyében is egyre több kulturális intézmény dolgozói vesznek részt a nyári táborok szabadidős programjának előkészítésében, levezetésében. Mindez természetesen jól koordinált előkészítés után teszik. Megyénket járva, tapasztalatokat gyűjtve egyre több dologról meggyőződhetünk. Dombóváron például, ahol jó az együttműködés a művelődési központ és az iskolák között, a vakációt együtt tervezték. Minden váltótábori turnusnak szerveznek és vezetnek játszóházi foglalkozásokat, különböző manuális tevékenységeket, diszkót, együttesek bemutatkozását, előadói esteket, és még sorolhatnám. A könyvtár ifjúsági könyveket, folyóiratokat visz a fenyvesi táborba, hogy a kultúra után szomjazok igényét kielégítsék. Ugyancsak a dombóvári gyermekkönyvtár tervezi és mint eddig minden évben meg is valósítja, hogy mesedélutánokat szervez a táborlakóknak. Nem tétlen a többi városi művelődési intézmény sem. A paksi művelődési központ, valamint az irányítása alá tartozó ifjúsági és úttörőház aktív részvétele nélkül — évek óta — szinte elképzelhetetlen a cseresznyési napközis, illetve a balatonszabadi-sóstói úttörőtábor programja. Példának hozhatnánk még a bonyhádi, tamási, a szekszárdi művelődési központot és úttörőházakat is, amelyek dolgozói az igényfelmérések és a lehetőségek összevetése után cselekvő részesei a különböző szórakoztató, ismeretterjesztő programoknak. Mondhatnánk azt js — igaz jogtalanul —,-----—----------------------------------hogy a tábori segítő m unka csak azért van, mert a nyár holt időszak, úgynevezett „uborkaszezon” a népművelésben. Aki azonban ismeri az említett intézményeket és azok (nyári) programját, az másként nyilatkozik. Nem beszél „uborkaszezonról”, hisz tudja, hogy ma már — egyre inkább — alkalmazkodva a lehetőségekhez, igényekhez, nyári szokásainkhoz — mindenki megtalálhatja az intézményen belül is a neki megfelelő programot. Akkor miért e segítő szándék? Elsősorban a gyerekek és nevelők igényéből született. Aztán nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy a köz- művelődési intézmények felismerték azt a lehetőséI get, és megtalálták hozzá azokat a formákat, kereteket, amelyekkel — nyáron is — segíthetik a szabad idő hasznos eltöltését, a kulturált szórakozást. Az is tény, hogy ezzel a „szezonális ismeretségkötéssel” a majdani látogatóikat is biztosít(hat)ják. Mert gyakran volt már példa arra, hogy az egyszeri találkozásnak tartós kapcsolat lett az eredménye. A gyerekek, illetve az ő esetükben ez sem elhanyagolható szempont. Játékosan, romantikusan, élményszerűen adagolva a kultúra alapjait és ezzel megnyerni „emberpalántákat” egy jó ügynek, nehéz feladat, de szép dolog, aminek haszna — gondolom — nem vitatható. Biztosan ezért vállaltak részt a közművelődési intézmények a táborozok programjából. Ékes László Hazauato Péntek délután volt, 1984. június elseje. Pakson a Kishegy fennsíkján fúvószene hangját vitte a szél. A városi tanács, az ifjúsági szövetség jó együttműködése eredményeképpen negyvenlakásos ház avatóját tarthatták. A lakásoknak fiatal házaspárok örülhetnek. A befizetendő összeg méltányos: húszezer forint. Az önálló lakás használatbavételi díja. Mellette vállalni kellett a takarékoskodást, havi ezer forintot. Az átadáson fotóriporterünk, Gottvald Károly örökített meg egyszeri, megismételhetetlen pillanatokat: a lakáshoz, otthonhoz jutás pillanatait... Szimbólum Gyülekezés túvószenére A ház Lakástulajdonosok 1984. június elsejétől „Elhiszed?” A birtokbavétel első pillanatai A kíváncsiskodók Folyosói trécselés? Családi idill
