Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-07 / 132. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 132. szám ÁRA: 1,40 Ft 1984. június 7., csütörtök Mai számunkból MERRE TOVÁBB NAGYVÁLLALKOZÁS? (3. old.) A „KIRAKATBAN” A MUNKÁJUK (4. old.) ORSZÁGJÁRÓ DIÁKOK MEGYEI TALÁLKOZÓJA (4. old.) NYARALÁS KUKORICA (5. old.) (3. old.) ■ Versengő építők Az egyik beruházási vállalat versenytárgyalást hirdet. Közzéteszi a létesítmény funkcióját (rendelőintézet), a kivitelezés módját (univáz-szerkezet), a beruházási költségkeretet, a munka tervezett kezdését és befejezését, az ajánlat benyújtásának határidejét, és az ajánlatok felbontásának dátumát. A költségkeret: ezres pontosságú. A kezdés időpontja a versenytárgyalás kiírásától számított 1—2 hónap. A befejezés határideje: a kiírástól számítva bő egy év. A pályázat határideje: a kiírástól számítva alig több, mint egy hónap. Ilyen vállalati közlemények most már országszerte tucatszámra jelennek meg. Ám, ha arra gondolunk, hogy egy 1982-es' minisztertanácsi rendelkezés értelmében — 1983-tól kezdődően — minden 2 millió forintos kivitelezési érték feletti építkezésre ilyen rendszerben kell kivitelezőt találni, akkor bizony kevés. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium illetékesei arról számolnak be, hogy egyre javul a sikeresen meghirdetett versenytárgyalások aránya, ez év elején már elérte a 70 százalékot is. Az 1983-as adatokat nézve, kiderül azonban, hogy az ÉVM-vállalatoknál 50 milliárd forint értékben létrejött új szerződésekből mindössze 4 milliárd forint értékű talált így gazdára. (Eközben a vállalatok felmentést kérnek — és úgylátszik, kapnak — a versenytárgyalás alól.) Érdemes megvizsgálni, melyek az akadályozó tényezők, és melyek jeleznek elmozdulást, kimozdulást az építőipari holtpontról. Vegyük sorra először az akadályozó tényezőket. Még mindig nincs kellő egyensúly a kereslet és kínálat között az építési piacon. Noha a beruházások, az új építkezések mennyisége, értéke csökkent, de a kivitelezői kapacitás is összezsugorodott. Ma sem tolonganak munkáért az építőipari vállalatok, szövetkezetek. Akadályozó tényező az is, hogy a versenyzők a legfontosabb szempontokat mint feltételt kézhez kapják, vagyis, amiben versenyezniük kellene, az adottnak vehető. Ilyenek: az építkezés költsége, határideje. Sőt, a tervezett létesítmény műszaki megoldása (esetünkben univáz) máris meghatározza a versenyzők körét. Ha már versenyről van szó, nem túl erőltetett a sportból vett hasonlat: atlétákat keresünk, akik pontosan 10,2 mp alatt futják le a száz métert, az egyes lépéseik hossza 2,5 méter, és a lábuk 100 centiméter hosszú legyen. De akkor miben versenyeznek... ? Visszatérve a példánkra: hagyni kellene a kivitelezőket, ők mondhassák meg: hogyan, mennyi idő alatt, és mennyiért építik fel a kívánt épületet. (Sőt, a tervezőket is bevonva a versenybe: az adott területre — mondjuk egy 8 tantermes iskolát — ilyen vagy olyan szerkezetből kívánják megépíteni.) Vagyis a megrendelő egyszerre, előre túl sok kártyát kijátszik, és aki betartja az előírásokat, az számíthat a megrendelésre, amely viszont már sok szubjektív tényezőtől függően dől el. (Mennyire megbízható a kivitelező, a megrendelővel milyen a személyes kapcsolat, stb.). Nem állítjuk, hogy itt-ott nem alakult ki az árak, technológiák, határidők versenye, hiszen akad már olyan kiírás, amely kijelenti: „az árlejtésre a versenytárgyalás során lehetőséget biztosítunk”. Kérdésünk: miért a versenytárgyalás során? Miért nem a beküldött ajánlatban? Most pedig vegyük sorra a pozitívumokat. A legnagyobb erénye az új, noha másutt és máskor már jócskán kipróbált módszernek, rendszernek, hogy versengésre késztet. Ha arra gondolunk, hogy az elmúlt évtizedekben sok esetben kijelölték a kivitelezőt, hogy területileg meghatározták, hogy ki, hol építhet, és főképpen mit; hogy ehhez megadták a határidőt, meg az árat is, akkor mindenképpen üdvözölni kell az új rendszert. (Mert azért tartozunk annyival az igazságnak, hogy a megadott költségkeretek igencsak feszesek, nem olyan könnyen teljesíthetők. És ugyanez igaz a határidőkre is. Sporthasonlat: magasra rakják az ugrólécet, és várják, hányán ígérik annak átugrását, s ha legalább egy is akad, máris jó az eredmény. Vagyis a beruházó, a megrendelő a nyertes ...) A következő pozitívumnak tekinthető, hogy az így megszerzett megrendelés a szabadáras munkák körébe sorolódik. Erre sokan felszisszennek: lám, újból emelkedhetnek az építőipari árak. Véleményünk szerint, ahol valóságos a verseny, ott a piaci ár — még ha az esetleg magasabb is a korábban rögzített, maximált árnál — ösztönöz a jobb munkára, a költségtakarékosságra, a nagyobb munkafegyelemre, hiszen az ár a versenytársak között, és nem az irányító szerv és a vállalat közötti alkű alapján alakul ki. Ha csak azt sikerül elérni, hogy nem a megszokott mértékben emelkednek az árak, máris nyertünk az ügyön. Az sem megvetendő, hogy a vállalat maga ajánlkozik. Tehát — lélektanilag is — más a helyzet a hivatalos, vagy csak telefonokon keresztül történő kijelöléshez képest: a munka határideje, minősége, költsége sokkal inkább számon kérhető, a nem teljesítés alól nehezebb kibújni. B. M. ■■ Magyar—szovjet barátsági napok Mnnkásgyűlés Tamásiban A munkásgyűlés résztvevői Folytatódtak a magyar— szovjet barátsági napok Tolna megyében, amelynek keretében a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza vezetői és munkatársai látogatnak megyénkbe, és vesznek részt különféle rendezvényeken. Tegnap Tamásiban, a TA- LUX Ipari Szövetkezetben munkásgyűlésre került sor, amelyen részt vett Fiáth Attila, a városi pártbizottság titkára és Palotás Józsefná városi népfronttitkár is. A tekercselőműhely mintegy nyolcvan dolgozója hallgatta meg Anatolij Leonyidovics Szomov, a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza munkatársának előadását a két nép barátságáról. A helyszínhez és az alkalomhoz illően az előadó nem beszédet mondott, hanem meleg szavakkal szólt a magyar—szovjet együttműködés sokoldalúságáról, történelmi kapcsolatainkról, a gazdasági és kulturális cseréről. Beszélt természetesen a szocialista tábor egyik legfontosabb célkitűzéséről, a béke megőrzéséről, és a két nép barátságának további elmélyítéséről. Délután a gimnázium tagcsoportjának tagjaival baráti találkozót rendeztek, aminek témája az ifjúságpolitika volt. Kim Ir Szén Magyarországra érkezik A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács meghívására ma párt- és állami küldöttség élén hivatalos baráti látogatásra hazánkba érkezik Kim ír Szén, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának főtitkára, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elnöke. (Kim ír Szén életrajza lapunk 2. oldalán.) Marjai József befejezte ausztriai látogatását Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese június 3—6. között Norbert Steger alkancellár, kereskedelmi és ipari miniszter meghívására hivatalos látogatást tett Ausztriában. Tárgyalásokat folytatott a két ország gazdasági, ipari és pénzügyi együttműködésének további fejlesztéséről. A kormány elnökhelyettese szerdán hazautazott Budapestre. Hőgyészi Állami Gazdaság Bemutató a kettős termesztésről Nem szecskázzák, foszlatják a növényt Mind ez ideig az volt a tapasztalat, hogy a szántóterületet maximálisan kihasználni kívánó kettős termesztés a nyári csapadékszegény időjárás miatt csak minden negyedik évben sikerült: a nyár közepén betakarított növények után vetett másodnövények alig, vagy egyáltalán nem adtak jó termést. A Hőgyészi Állami Gazdaságban kidolgozott módszer szerint most az arány megváltozik, s úgy számítják, hogy négy évtől legfeljebb egy esztendőben nem várhatnak hasznos másodtermést. A kettős termesztésről tartottak tegnap országos tanácskozást a hőgyészi gazdaságban. Délelőtt a helyi művelődési házban előadást tartott Mezei János, a MÉM főosztályvezető-helyettese, Gscheidt Mátyás, a gazdaság igazgatója, dr. ing. Klaus Grimm, a Bajor Mezőgazda- sági Technikai Intézet munkatársa, valamint Györffy Béla, a martonvásári kutató- intézet igazgatója. Ezt követően a hőgyészi gazdaság len- gyeli kerületében gyakorlati bemutatóra került sor, ahol a termelőüzemek, kutatóintézetek, és a rendszerek képviselői vettek részt. Mindenekelőtt négy különböző típusú betkakarítógép munkáját tekinthették meg az érdeklődők. A különleges zúzódobbal felszerelt gépek a biológiai érés befejezése előtt lévő, magas tápanyagtartalmú teljes őszi árpa növényt vágták le, s ezt nem kereszt- irányban szecskázták, hanem a növény hossztengelye mentén foszlatták. Az így feldolgozott növény helyettesíti a lucernát, minthogy strukturálisan ahhoz hasonló. Ezzel a módszerrel igen sok tömeg- takarmány-termőterület szabadítható fel. A kettős termesztés első szakaszában őszi árpa, őszi búza, lóbab, és kukorica vethető, s dolgozható fel az új módszerrel. A most betakarításra kerülő őszi árpa földjét, mint azt a bemutatón is láthattuk, különböző agrotechnikai módszerekkel megművelik, majd elvetik a másodnövény magját. A kettős termesztés másodnövényeként elsősorban rövid tenyészidejű kukoricafajták jöhetnek számításba, de vethető a területre cirok, szudáni- fű, és takarmányrepce is. A tarlóvetésnél olyan növények jöhetnek számításba, amelyeknek magas a fény-, a hőigénye, viszont alacsony a csapadékigénye, továbbá viszonylag rövid idő alatt silóérett. A silózás módját is bemutatták tegnap a lengyeli tehenészeti telepen. A nagy sikerű bemutatón a jó minőségű takarmánynövény-termesztéssel, a takarmánykészítés új módszerével ismerkedhettek a szakemberek, s azzal a termesztéstechnikával, amellyel a kettős termesztés biztonságosan megvalósítható. dvm A nagy sikerű bemutató. Fotó: Bj.
