Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-30 / 152. szám
IHHHHBHHHUHi a "tRépüjság 1984. janin» 3». Duna—Fekete-tengeri csatorna Az ifjú gárdától Stirlitxig Új szovjet órák A népi Lengyelország 40 éve (3.) A békekezdeményezések A háborús megpróbáltatások meghatározóak voltak Lengyelország külpolitikájában is, amellyel immár négy évtizede az európai és a világbéke megőrzésének ügyét szolgálja. Ezt tükrözte már 1948. augusztusában a wroc- lawi nemzetközi értelmiségi békekongresszus, majd az 1949. áprilisában megrendezett első béke-világkongresz- szus. Nehéz lenne felsorolni a háború óta eltelt időszakban tett valamennyi lengyel kezdeményezést. Csupán a legfontosabbakat említjük. Lengyelország az ENSZ- ben támogatta a Szovjetuniónak azt a határozattervezeti javaslatát, hogy egyharma- dával redukálják az öt nagyhatalom haderejét, és tiltsák be az atomfegyver alkalmazását (1948). Határozattervezetet terjesztett elő „Az új világháború veszélyének a megelőzéséről (1953) és támogatta az európai közös biztonsági rendszer létrehozására vonatkozó szovjet javaslatot (1954). Az ún. Rapicka-terv egy közép-európai atomfegyvermentes övezet megteremtését javasolta. A Lengyel Nép- köztársaság akkori külügyminisztere, Adam Rapacki 1957. októberében ismertette a tervet az ENSZ-közgyűlés XII. ülésszakán. 1962-ben Lengyelország a Genfi Leszerelési Bizottságban (amelynek 1959-től a tagja), előterjesztette a módosított formájú Rapacki-tervet a közép-európai hagyományos és atomfegyverzet korlátozásáról. Két évvel később az európai biztonság ügyével kapcsolatos kérdések megvitatása céljából valamennyi európai ország, továbbá a Szovjetunió és az USA részvételével egy konferencia összehívását javasolta. Ily módon lassan mindinkább utat tör magának az európai biztonsági és együttműködési konferencia eszmeje, amely a helsinki európai biztonsági és együttműködési konferencia záróokmányának 1975. augusztus 1-én történt aláírásával ölt testet. Ezzel párhuzamosan Lengyelország aktív tevékenységbe kezd az ENSZ-főtitkár 1974. évi, a leszerelési világ- konferencia összehívását szorgalmazó javaslata megvalósítása érdekében. Az említett javaslat részbeni megvalósulásának tekintendő az ENSZ-közgyűlés két — 1978- ban és 1983-ban tartott — leszerelési ülésszaka. 1978. decemberében az ENSZ-közgyűlés határozatban szentesítette azt a lengyel javaslatot, amelynek célja a békére való nevelés. A helsinki záróokmányt aláírt államok madridi találkozója a nyolcvanas évek küszöbén védekezésre kényszeríti Lengyel- országot. Kénytelen szembeszállni azokkal a próbálkozásokkal, amelyek az ország problémáit a belső-politikai helyzetének és nemzetközi pozíciójának a megingatására kívánják felhasználni. A stockholmi bizalom- és biztonságerősítő konferencián már ismét a béke ügyéért tevékenykedhet Lengyelország. Kérdések: I. Melyik évben terjesztették elő a Rapacki-tervet? 1. 1957-ben, x. 1960-ban, 2. 1965-ben. II. 1978. decemberében az ENSZ-közgyűlés határozat formájában fogadta el azt a lengyel javaslatot, amelynek témája... 1. A békére való nevelés, x. A közép-európai atomfegyvermentes övezet megteremtése, 2. A fegyverkezési verseny megfékezése. Melyek a kritikus .évek ? Válás bolgár módra Bulgáriában, 1980. óta, évente mintegy 66 ezer házasságkötés mellett, a válások száma meghaladja a 13 ezret. Sok ez vagy kevés? A statisztikai adatok szerint a bolgár családok körében gyakoribb a válás, mint Lengyelországban, Jugoszláviában vagy Görögországban, de ritkább, mint majdnem az összes többi európai országban. A válások növekvő irányzata természetesen nem új sem a világon, sem Bulgáriában. 1970-ben például 9905 volt a felbontott házasságok száma, míg tíz évvel ezelőtt „csak” 7060. Végeredményben, napjainkban ötször gyakoribb a válás a bolgárok körében, mint ötven évvel ezelőtt- A válás legfőbb okaiként elsősorban az iparosodást, a női emancipációt és a jólét emelkedését emlegetik. Mégis, melyek a konkrét, az egyéni indítékok, amelyek válásra késztetik az embereket? A legelső helyen a hűtlenség áll. így van ez évtizedek óta, bár az utóbbi 15 év alatt mind teljes (3700-ról 2880-ra), mind viszonylagos értékben, (minden harmadik helyett minden ötödik) csökkent a hűtlenségből kifolyó válások száma. Azt jelenti-e ez, hogy talán erényesebbek lettek a bolgárok, vagy diszkrétebbek? Aligha. Minden valószínűség szerint egyszerűen kevésbé féltékenyek. További válási okok: az alkohol, eltérő jellem és a házassági kötelezettségek goromba megsértése. A 60-as évek adataival való összehasonlításból kiderül, hogy akkor a hűtlenséggel együtt járt „a fizikai és erkölcsi kínzás” és „a családi kötelezettségek elhanyagolása”. Ez azt jelenti, hogy a házaspároknál egyrészt nagyobb lett a partner iránti türelem, másrészt, hogy az alkoholnak az életünkben elfoglalt helye manapság egyre nyugtalanítóbbá válik. Mindenesetre nem mindenki válik el, aki benyújtja a válási kérelmét. A válópereknek körülbelül 28 százalékát a házastársak kibékülése 'miatt megszüntetik. Kétségtelen, hogy vannak köztük nemcsak olyanok, akik meggondolták magukat és inkább „a kevésbé rosszat" választják, de olyanok is, akik haragjukban vagy könnyelmű pillanatukban azért fordultak a bírósághoz, hogy megfélemlítsék a partnerüket. A válás előfordul a legkülönbözőbb foglalkozású, műveltségű és társadalmi pozíciójú házastársaknál. A válásoknak körülbelül egyharmada a gyermektelen családokra esik. Egyharmadot tesz ki az egy- vagy kétgyermekes házastársak házasságának felbomlása. A többgyermekeseknél valamivel ritkább a válás. A felbontott házasságok háromnegyed része a városi családokra esik (a városokban él a lakosság kétharmada). Kritikus időpontnak mondható a négy évig, valamint a tíz- és tizenkilenc évi-házaséletig tartó időszak. A legelején és amikor a gyerekek már felnőttek. A férfiak legtöbbje a 24. és 49. év körül határozza el magát a válásra, a nőknél a 20 és a 34—39 évesek. Évente 26 ezren válnak el, akik közül megközelítőleg 16—17 ezren — a férfiak pár százalékkal többen — újabb házasságot kötnek. A moszkvai „Szlava" (Dicsőség) óragyár megkezdte az új karórák gyártását. Az órák szerkezetének vastagsága mindössze 2,1 milliméter. A könnyű és elegáns elektronikus órák megfelelnek a mai divat követelményeinek, az áramforrás — egy miniatűr zseblámpaelem — cseréje nélkül több mint 2 évig képesek járni. Alexandrache Vasile hajós- kapitány február másodika óta nem látta a családját. Pedig hát Galac nincsen éppen olyan messze; egyszerűen úgy esett, hogy feladatai örökké másfelé szólították. Igaz, mint az egyik legjobb folyami hajós, négy hónappal ezelőtt gyakorlatilag ő és a legénysége avatta fel a csatorna cernavodai zsilipjét, kisebb fajta háziünnepség keretében. Ahogy visszaemlékezik, akkor minden simán zajlott, a berendezések kitűnően működtek, a hajó és a maga előtt tolt rakomány minden bonyodalom nélkül túljutott a vízi kapun. Az utóbbi időben a kapitány a Galati toló-vontatóval járta a csatornát. Próbauta- kat végzett. Próbálta az új vízi utat, s egyúttal bejáratta a hajót is, mert a csatorna is, a Galati is újak. Az első szokványos kérdésre, hogy mióta hajózik, kissé meglepődött: valóban, mikor és miért adta a fejét erre a sok szépséget, tanulságot rejtő, ám a magánéletet tekintve nem éppen hálás mesterségre? Hiszen már a nagyapja is folyami hajós volt, még a XIX. század utolsó évtizedeiben. Az édesapja úgyszintén, és a staféta nem áll meg itt: fedélzetmesterként a Galatin teljesít szolgálatot Alexandrache kapitány nagyobbik fia is, Valentin. Négy hajósnemzedék egy családban — kell-e ennél természetesebb és nyilvánvalóbb ajánlólevél'.’ Ráadásul a családi házban már növekedik az egyelőre otthon maradt három legényke. Nem beszélve arról, hogy a kapitány két testvére ugyancsak akkor érzik jól magukat, ha lábuk alatt hajópadló ringatózik. Vagyis szintén hajósok. A parancsnoki híd nyitott ablakain betódul a reggeli frissesség. Előttünk, a zsilip egész hosszán a párosával egymáshoz kötött hat szállító uszály, egyenként 3000 tonnányi teherbíró képességgel, rakterületükön apró szemű zúzottkő-halmok púposodnak egyenletes magasságban. — A minap megjártam egy konvojjal Cernavodát, s ott valaki megkérdezte a kikötőben, hogy hát mi az a sok Alexandrache kapitány (Fotó: Előre — KS) A hajóskapitány Vjacseszláv Tyihonov arcai Vjacseszláv Tyihonov a Fekete Fülő Fehér Bim-ben üres hely a raktárén, ő azt hitte, dugig töltik azt, minden talpalatnyi helyet kihasználnak ... Jó, jó, mondtam neki, majd ha napraforgómagot csomagolnak fel nekem, akkor rogyásig is megrakhatják. De a zúzott kőnek súlya van! Aztán magyaráztam neki merülési szintről, kapacitásról, miegyébről ... Igen, a csatorna egyre inkább közkincs. S aki meg akarja érteni, miként zajlik errefelé az élet, annak leg- aláb elemi szinten meg kell tanulnia a hajózás tudományát. Különben Alexandrache kapitányt azért vezérelték a csatornához, hogy a tolóvontatóval történő teherszállításhoz szükséges szakemberek kiképzésében is segédkezzék. Mert a csatornát minden ízében tanulni kell. A hajósok mellett tanulják a révkalauzok is, akik az irányítótoronyban székelnek, majd a hajókra szállva kalauzolják a zsilipeken, illetve a csatornán való közlekedést. A zsilip betonfalai nyomasztóan magasodnak a hajó fölé. Szemközt a zsilip tengeri kapuja feketén elzárja a kilátást. Majd megnyílik a zsilip. A méltóság- teljesen nyíló kapu mögött a tenger halványkékje. Lehorgonyzóit hajók a láthatáron. Sirályok játékos röpködése. A Galati lassan siklik kifelé a zsilipből. A hajósok tisztelegnek. Valentin időnként még kürtői egyet-egyet. A tenger felé tartva taps köszönti az első hivatalos szállítmányt. S e pillanattól kezdve a csatorna a hajósoké, amit ezentúl ők járnak ke- resztül-kasul. Roppant terheket tolva maguk előtt. Ha közvélemény-kutatást végeznénk különböző korú szovjet mozilátogatók körében, s ők megneveznék tíz legkedvesebb filmművészüket, bizonyos, hogy e tíz között lenne az 56 éves Vjacseszláv Tyihonov is. De akkor is bekerülne ebbe a körbe Tyihonov, ha a kedvencek számát ötre, vagy háromra csökkentenénk a képzeletbeli kérdőíven. A közönség nem egyformán bőkezűen osztja kegyeit: van úgy, hogy a fellángoló dicsőséget hosszú csend követi, kimerül vagy kevésnek bizonyul a tehetség. Ami Tyiho- novot illeti, ha lehet a film változó világában állandóságról beszélni, népszerűsége minden kétséget kizáróan állandó. Filmszínészi pályafutását csaknem negyven esztendővel ezelőtt kezdte, a moszkvai filmművészeti főiskola másodéves hallgatójaként állt először a kamera elé Szergej Geraszimov Fagye- jev: Az Ifjú Gárda című regényéből készült filmjében, amelyben egy fiatal partizánt alakított. Tyihonov hősei olyan esztétikai értéket képviselnek, amely magával ragadja a nézőket. Vegyük például a Hétfőig élünk című filmet, amelyben Tyihonov egy iskolai történelemtanárt alakít. Tyihonov megszemélyesítésében ez a hős nem kitalált figura volt, nem is egyszerűen egy Mel- nyikov nevű, kellemes külsejű, kissé fáradt férfi, aki sok keserűséget lenyelt már életében. Tyihonov Melnyikova modern Tanárnak, napjaink értelmiségének összegző ábrázolása. Tyihonov azon kevés színészek egyike, akinek tehetségét egyfajta természetadta értékállandóság jellemzi. Az Optimista tragédia lázadó, anarchista matróza, Alekszej, a Fekete Fülű Fehér Bim zárkózott Ivan Ivanovi- csa, Tolsztoj Háború és Béke című regénye filmváltozatának Andrej Bolkonszkij hercege vagy Matvej, a falusi legény a Penykovban történtből más-más korú, pszichikaiig, szociális helyzetüket tekintve különböző emberek. Ami mindezekben mégis közös, az Tyihonov személyisége. Az ilyen típusú színészeknek adatik meg, hogy a népszerűség egész pályájukon végigkísérje őket. Ilyen volt Franciaországban Jean Gabin, az USA-ban Spencer Tracy, Mastroianni ilyen Olaszországban... Kevesen vannak Tyihonov kollégái között, akik végigcsinálták volna azt a tizenkét részes lélekröntgent, ami A tavasz tizenhét pillanata című televíziófilmje volt. A film Julian Szemjonov azonos című kalandregényének televíziós változata, amelynek hőse Iszajev-Stirlitz a szovjet felderítő a hitleri birodalom legmagasabb fokain végzi kockázatos, veszélyes munkáját. Tyihonovban kiváló szövetségest talált Tatjana Lioznova rendező. Ebben a filmben a rendezőnek és a főszereplőnek sikerült a regény kalandregény mivoltát úgy megőrizni, hogy közben Stirlitz regénye társadalmi, pszichológiai hőskölteménnyé vált: melyben Iszajev-Stirlitz nemcsak hivatásos hírszerző száll szembe a nácikkal, hanem mint a kategorikusan már erkölcsi elveket valló ember is. Tyihonov megszerettette ezt a hőst a nézővel, elkerülte, hogy ilyen hosszú idő alatt ráunjanak. Tyihonov olyan éleslátással, művészi tapintattal szemléli az életet, hogy úgy tűnik, maga az élet szemelte ki arra, hogy teljhatalmú képviselője legyen a filmvásznon. És azt, hogy valaki egyes szám első személyében tud beszélni az életről, a néző mindennél többre tudja értékelni. PJOTR SEPOTYINNYIK A Duna—Fekete-tenger csatorna ünnepélyes megnyitása (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS)
