Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-30 / 152. szám
1984. júniu* 30. ^NÉPÚJSÁG 9 A kubai szivar titka Kitűnőnek ígérkezik i termés j Szegély Kolumbusz Kristófra sok mindent ráfognak mostanában. Az egyik felfedezéséről azonban írásos bizonyíték is rendelkezésünkre áll. Eredeti naplófeljegyzései szerint ő talált rá a dohányra, mégpedig Kubában, 1492. november 6-án. Az addig ismeretlen növényről készített feljegyzései szerint a széles levelű, aromatikus növényt a helybéli bennszülöttek kedélyesen elfüstölték. A dohány azóta világkarriert futott be, és a föld minden táján termesztik, sokféle van belőle, de a kubai dohánnyal egyik sem vetekedhet. De mi is a kubai szivar titka? Miért járják le a lábukat az ínyencek egy-egy doboz olyan szivarért, melynek címkéjén ez olvasható: „Hecho en Cuba” — Készült Kubában? A titok meglehetősen összetett. A szakemberek szerint a világ legjobb dohánytermő földjei éppen itt, Pinar Rio tartományban találhatók. Ezek a földek izzadják ki magukból azt a kreolszínű dohányt, amely a legjobb szivarburkoló. A titok másik nyitja a kubai parasztok évszázados tapasztalatában rejlik, amely a dohány szeretetével, s a sziget- ország dohánytermesztésre rendkívül alkalmas klímájával párosul. A palántázásra előkészítik, gőzzel fertőtlenítik a talajt, majd folyamatosan, két-há- rom naponként alulról felfelé szedik a leveleket, fűzik és szárítják a dohányt. Minden mozzanat nagy figyelmet érdemel. Az aprólékos munka azonban igazán csak ezután kezdődik. A kubaiak azt vallják — s az igényes vevők is e szerint válogatnak —, hogy igazán jó szivart csak kézzel lehet készíteni. Történtek persze kísérletek arra, hogy gépekkel helyettesítsék a rendkívül fárasztó, s viszonylag lassú emberi munkát, de a kézimunka általános fel- értéklődése a világpiacon arra késztette a kubai szivargyártókat, hogy termékeik jó részének elkészítését még mindig a kétkezi munkásokra bízzák. Így aztán a kubai szivargyári munkás a szó szoros értelmében a tíz ujjával öregbíti a világmárka jó hírét. A szivarsodrás menetrendje a következő: a munkás az asztalra terít egy nedves, úgynevezett fedőlevelet, speciális késsel méretre vágja a széleit, belehelyezi a köpenyt, majd a belső levelekkel együtt hengerré sodorja. De közben vigyáz arra, hogy ne legyen se túl kemény, se túl laza. Ügyel arra, hogy meglegyen a súlya, a színe, a mérete, a simasága és a gyúlékonysága. Egy-egy munkás egy műszak alatt 120—150 szivart tud készíteni. A szivarokat aztán egy hónapig szárítják. Címkézés és dobozolás után indulhatnak a füstrudak a világ minden tájára. A hagyomány, a hírnév kötelez, nem is beszélve a jelentős valutabevételekről. A kubai kormány ezért az elmúlt években több tízezer hektár újabb dohányföldet fogott művelésbe, s tovább gyarapította a szivarkészítés szakembergárdáját. Emellett az utóbbi időben az egyéni gazdák éppúgy, mint az állami gazdaságok több új gépet, felszerelést kaptak, hogy növeljék a termelékenységet, hiszen a világ minden tájáról újabb és újabb megrendelések érekeznek. N. Cs. Készül a szivar Szovjetunió Nyereség és szociálpolitika Szaranszknak, a Mordvin Autonóm Köztársaság fővárosának egyik fontos ipari egysége a nyolc elektrotechnikai üzemet összefogó Szve- totehnyika Egyesülés, amely 30 ezer dolgozót foglalkoztat. A nagyvállalat nyeresége évről évre növekszik, tavaly például elérte a 38 millió rubelt. A vállalat gazdasági és szakszervezeti vezetői a növekvő nyereségből mind nagyobb összegeket tudnak a dolgozók szociális helyzetének javítására fordítani. Természetesen a szaranszki nagyüzemben is a dolgozók lakáskérdésének megoldása az egyik legsürgetőbb feladat. Az utóbbi néhány évben fellendült a gyári lakásépítkezés. A szociális alapból 30 többszintes házat építettek, s így 3 ezer dolgozót juttattak komfortos lakáshoz. Korszerűsítik a gyermeklétesítményeket is. Jelenleg 14 Phenjantól 50 kilométerre, a Sárga-tenger partján fekszik a KNDK egyik legjelentősebb kikötője: Nampho. A nemzetközi kikötő korszerűbölcsődét és óvodát üzemeltet az egyesülés, s nyaranta 3 vállalati úttörőtábor fogadja az iskolás korúakat. A vállalat stadionjában, uszodájában és edzőtermeiben ingyenes sportolási lehetőséget biztosítanak, s a tornatermekben esténként rendszerint telt ház van. Az üzemtől alig húszpercnyi utazással elérhető a vállalat szanatóriuma, ahol fi- zioterápiás és gyógyfürdőosztály várja a munkásokat. Az erősítő, megelőző gyógykezelések és gyógykúrák időpontja a műszakkezdéshez és -befejezéshez igazodik. Akik az éjszakát a szanatóriumban töltik, reggel a vállalati autóbusszal indulnak munkahelyükre. Egy-egy gyógy- kúra átlagosan 24 napig tart, s természetesen térítés- mentes. A szakszervezeti bizottság emellett kedvezményes vagy ingyenes üdülési beutalókat juttat a dolgozóknak. sítése a közelmúltban fejeződött be. Itt ma már hatalmas tengerjáró hajók rakományait fogadják és juttatják el rendeltetési helyükre. Haltenyésztés az erőművek vízében Ufában, a Baskír Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosában üzembe helyezték a marénatenyésztő telepet, amely évente 40 millió halivadékot nevel fel ebből az értékes halfajtából. A telep a köztársaság tógazdaságai számára tenyészti a halivadékokat. — A Szovjetunióban intenzíven fejlődnek a tógazdaságok, növekszik a halastavak területe és hozama, aktív tudományos kutatómunka folyik ezen a területen — mondja Mihail Szpi- csak, a földrajztudományok kandidátusa, a Szovjetunió Mezőgazdasági Minisztériuma tudományos és műszaki osztályának helyettes vezetője. Mihail Szpicsak hangsúlyozza, hogy az ilyen irányú munkálatok a minisztérium által megvalósítandó 14 program egyikének, a „Prűd” elnevezésű komplex célprogramnak keretében folynak. A szakemberek véleménye szerint a haltenyésztés jelentős tartalékait jelentik a hőerőművek víztárolói. Ezekben évente több mint 1 millió tonna halat lehet tenyészteni. Jelenleg a Szovjetunióban már 34 ilyen halgazdaság működik, s a körzeti erőművek elhasznált vízének halgazdasági célú fel- használását előirányzó terv a közeljövőben újabb 72 hal- tenyésztő gazdaság építését irányozza elő. (APN — KS) Mongólia Asszonyok a közéletben Mongólia lakosságának 49,9 százaléka nő. Jelenleg a foglalkoztatottak 49,2 százaléka láng vagy asszony. Az iparban dolgozók 51,6, a mezőgazdaságban tevékenykedőknek pedig az 50,6 százaléka a „gyengébb" nem képviselője. A népgazdaságban foglalkoztatott nők 5,9 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel, középfokú szakképesítést pedig 12 százalékuk szerzett. A Nagy Népi Hurál 370 képviselője közül 90 a nő. A helyi hurálokban 4342 asszonyküldött dolgozik. A jelenlegi ötéves tervben eddig az élmunkások 40 százaléka került ki a nők sorából... (BUDAPRESS—MONCAME) KNDK Nampho - nemzetközi kikötő Vadak orvosa hogy itt elsősorban vadászható vadakkal foglalkoznak. A laboratórium a kassai állatorvosi egyetemhez tartozik, ahol Spenik doktor már több mint harminc éve tanít. Szinte már minden szaktanszéket megjárt, s több tucat állatorvos és élelmiszeripari szakember kiképzésében vett részt. 1965 óta azonban intenzívebben kezdett foglalkozni a vadak Ahhoz, hogy Michal Spenik docens dolgozószobája valóban vadászszoba legyen, csupán a puska hiányzik. — Puska...? — neveti el magát a fehér köpenyes orvos. — „Azt már régen sokkal békésebb fegyverrel cseréltem fel”. E fegyverek egy biológiai laboratórium megszokott tartozékai. Csupán néhány vadász-trófea árulkodik arról. Dr. Michal Spenik docens, tudományos kandidátus a kassai állatorvosi egyetemen vizsgáztat. problematikájával. Az ő érdeme, hogy Kassán létrejött a csehszlovák Vadászhatóvad Kutató Intézet, amely hamarosan kiérdemelte a hazai és külföldi szakemberek elismerését. Spenik ma Csehszlovákia legelismertebb vad-biológusai közé tartozik, s tagja az Állatorvosok Világszervezetének is. Űttörő a szabadon élő vadak gyógykezelésében, s rendszeresen vesz részt a biológusok nemzetközi és világkongresszusain, ahol a csehszlovák állatorvostudomány eredményeit ismerteti, szakcikkeket és könyveket publikál. Spenik kezdeményezte azt a csehszlovák—amerikai államközi szimpoziont is. amelyet 1983. őszén tartottak meg a Magas-Tátrában. a Csorba-tónál. A tudományos tanácskozás a vegyszereknek a vadak egészségére való kihatásával foglalkozott. — Miért szükséges ilyen nagy figyelmet szentelni a szabadon élő vadak problémakörére? — Ez az általános természet- és környezetvédelemmel függ össze — feleli dr. Spenik. — Ismeretes, hogy a magas fokú iparosítás negatív hatással van az állat- és növényvilágra. A természet szennyezésére az erdei vadak és madarak igen érzékenyek. Az utóbbi években Európában, de a világ más területein is rohamosan csökkent a vadászható vadak száma. Több országban néhány állatfajta állaga a felére zsugorodott, a ragadozókat például teljes kihalás fenyegeti. A rozgonyi állatkert a vaddisznó, a fácán, a dámvad, az őz, a szarvas és más vadfajták tenyésztésére és kutatására szakosította magát. A szabadon élő állatok biológiai problémájával Csehszlovákiában ma már számos kutatóintézet és főiskola foglalkozik. A kassai kutatók tudományos munkáját két természeti laboratórium is szolgálja — a sza- lánci hegyek körzetében lévő Rozgony és Kismakó. Ezek segítik a vadállatok viselkedésének megfigyelését a szabad természetben, gyűjtik az erre vonatkozó anyaA Rozgonyban nevelt fácánokat Kelet-Szlovákia vadászterületeire telepítik ki. gokat, különleges takarmány- fajtákat próbálnak ki és megfigyelik egyes gyógyszerek hatását. A tudományos-kutatói munkának és eredményei gyakorlati alkalmazásának köszönhetően Csehszlovákia ezen a téren kiváló eredményeket ért el. A szabadon élő vad-állag csökkenése csaknem teljesen megszűnt, sőt, egyes kihalással fenyegetett vad- és madárfajtánál szaporodás is észlelhető. Jozef Múlik ■■■■■■■■
