Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-30 / 152. szám
1984. június 30. TOLNA \ _ isfÉPÜJSÁG 3 A nagyközségi párt-vb tárgyalta A közművelődés Tolnán Miiuelodesi bizottságok oz üzemekben Tíz évvel ezei°tt hozott ____________határozatot a Központi Bizottság a közművelődés helyzetéről és feladatairól. A határozat végrehajtásáról tárgyalt a héten Tolnán a nagyközségi pártvégrehajtó bizottság. A testület legutóbb két évvel ezelőtt foglalkozott a közművelődés helyzetével, most megállapította, hogy azóta jelentős fejlődés következett be. Vonatkozik ez a tárgyi személyi feltételek javulására, a tartalmi munka gazdagodására és arra is, hogy — elsősorban a munkások között — sikerült felkelteni, fokozni az igényeket a művelődés iránt. Ugyanakkor még számos tennivaló van az eredményesebb munka érdekében. Két évvel ezelőtt — más- félmillió forintos költséggel — felújították a művelődési házat. Nem tekinthető végleges megoldásnak jelenlegi elhelyezése, szükség van egy korszerű, új művelődési házra, aminek létesítését célul tűzték ki. Ma nincsenek meg erre az anyagi feltételek, mégis, a tárgyi feltételek javulása kedvezőbb lehetőséget teremtett a közművelődés fejlesztéséhez. Ugyanez várható a könyvtár 1985-re tervezett, kétmillió forintba kerülő felújításától. Fácánkert * társközségben a téesz és az állami gazdaság segítségével újították fel a művelődési házat, égetően szükség lenne hasonló „lépésre” a mözsi művelődési háznál, ott ugyanis évről évre romlik az épület állaga, hovatovább lehetetlen lesz benne a közösségi kulturális élet. A vb. állást foglalt, hogy sürgősen megoldást kell találni a felújításra. Eredmény Tolnán — a két évvel ezelőtti helyzethez képest — hogy ma már nem csupán a fiatalok látogatják a művelődési házat, szolgáltatásai iránt megnőtt az érdeklődés a középkorúak és a nyugdíjasok körében is. Ugrásszerűen emelkedett látogatóinak száma, mivel az intézmény olyan programokat kínál, olyan szabad idős elfoglaltságot biztosít (különböző klubok keretében) amelyek érdeklik az embereket, önálló TIT szervezet alakult a nagyközségben, tavaly 22 előadást tartott, több mint 2500-an hallgatták meg ezeket az előadásokat. Ma az intézmény látogatóinak több mint fele ismeretterjesztő előadások, szórakoztató műsorok, filmvetítések, kiállítások megtekintésére, meghallgatására jön el a művelődési házba. A fő törekvés az, hogy ne csak a szervezett programok látogatóinak adjon otthont, lehetőséget, hanem tudatosan gondozott közösségi élet alakuljon ki az intézményben. Ezt a célt szolgálja tevékenységének fokozottabb társadalmasítása, a művelődést is magába foglaló társas élet szervezeti kereteinek megújítása. A párthatározat ^agy tosságot tulajdonít a munkásművelődésnek. Tapasztalat Tolnán, hogy a munkahelyeken mind eredményesebben használják fel az e téren meglévő és egyre» jobban biztosított lehetőségeket. Változás, fejlődés következett be a munkahelyi vezetők szemléletében, nőtt a közművelődés iránt érzett felelősségük. Számos lehetőséget kínálnak a munkahelyeken a dolgozóknak, kollektíváknak szakmai képzettségük, általános műveltségük fejlesztésére. Ám az is tapasztalható, hogy ezekkel a lehetőségekkel többnyire azok élnek, akik korábban is rendszeresen művelődtek. Nem vált még tömegessé a művelődés igénye. Ezen szívós politikai felvilágosító munkával, a lehetőségek jobb biztosításával, az igények felkeltésével, olyan légkör kialakításával, amelyben becsülete van a műveltségnek, szükséges változtatni. Változatlanul gondot okoz, hogy az általános iskola nyolc osztályát elvégzők aránya nem csökken, hanem újratermelődik. Míg 1975 és 1980 között a nagyközség területén 198-an tettek sikeres vizsgát, az idei évben mindössze hatan készültek az év végi vizsgára. A vitából kitűnt, hogy nagyon is egyenetlen a kép: a hat közül négy a Gemenc Ipari Szövetkezet dolgozója, ez valószínűsíti, hogy ha másutt is olyan felelősséggel foglalkoznának az általános iskolát nem végzettekkel lehetne eredményt elérni. A munkahelyi művelődés irányítása megfelel a követelményeknek a nagyközség üzemeinek többségében. A három legnagyobb üzemben (GÉM, PATEX, MSV) művelődési bizottságok működnek, a két téeszben oktatási és kulturális bizottságok. Koordinálják az üzemi művelődést, az oktatást-kép- zést és a sportmunkát. A vállalati művelődési bizottságoknak jó a kapcsolata a szocialista brigádokkal, a mun- kaverseny-felelősökkel, segítik a szocialista brigádok kulturális vállalásainak kialakítását és teljesítését. Szükség lenne egyrészt a többi, száz főnél többet foglalkoztató üzemben is művelődési bizottság létrehozására, másrészt, a bizottsági tagok képzésére. A művelődési központ tervezi — és ezt határozatában a végrehajtó bizottság is célul tűzi ki — a művelődési bizottságok vezetőivel egy munkaközösség kialakítását, amelynek legfontosabb feladata a munka összehangolása, a konkrét művelődési tevékenységnek és események előkészítése, az ezekhez kapcsolódó szervezés és tapasztalatcsere lesz. A töbi üzemben a munkahelyi közművelődési bizottság létrehozását indokolják a meglévőknél szerzett kedvező tapasztalatok. A három üzemben ugyanis — a bizottságok közreműködésével — általánossá vált a szocialista brigádok, azok tagjainak differenciált, egyéni érdeklődésre, lehetőségekre épülő közművelődési célok vállalásának rendszere. Másutt nem minden esetben kapcsolódik a termelési feladatvállaláshoz a folyamatos szakmai képzés, továbbképzés, művelődés. Sok helyütt a közös kirándulással, mozilátogatással „tesznek eleget” a brigádmozgalom eme követelményének. A nagyüzemekben a pártmunkának szerves részévé vált a művelődési tevékenység irányításának, szervezésének segítése. Ez érezhetően erősíti a közművelődési munka tekintélyét és megbecsülését. E tendenciát fel kell erősíteni és a módszereket alkalmazni azokon a munkahelyeken, ahol ez még nem gyakorlat. Szükséges az is, hogy a szakszervezeti bizottságok kiemelten és differenciáltan foglalkozzanak a munkások művelődésével. J. J. Településfejlesztési hozzájárulás Az új rendeletre azért volt szükség, mert az 1967-ben a községfejlesztési hozzájárulásról szóló törvényerejű rendelet életbe lépése óta eltelt időszakban számos jelentős változás következett be. A lakosság mind sokrétűbben vesz részt a helyi közéletben, lényegesen kiszélesedett a demokratizmus hatóköre. Ugyanakkor azonban növekedett az infrastruktúra gyorsabb ütemű fejlesztése iránti igény és a megvalósítás lehetősége közötti feszültség. A jogszabály továbbfejlesztését tette szükségessé az is, hogy a helyi tanácsok önállósága növekedett, előtérbe került a lehetőségek fokozott hasznosítása a lakosság és a tanácsok közötti együttműködésben is. A jövőben a lakosság tele- pülésfejlesztésbeni részvételének egyik meghatározó formájává — a jelenlegi kötelező, adójellegű községfejlesztési hozzájárulás helyett — a helyi elhatározáson alapuló településfejlesztési hozzájárulás válik. A fejlesztési vagy működési célok kiválasztásakor, illetve a hozzájárulás mértékének, időtartamának meghatározásakor a lakosság véleményét ki kell kérni. Ezáltal általánosabbá és egyenlőbbé válik a lakosság teherviselése. Változatlanul fennmarad a lehetőség, hogy a helyi tanácsok szervezhessék a lakosság önkéntes felajánlásait. A hozzájárulást a lakásbérlet vagy a személyi tulajdonú lakáshasználat, illetőleg az egyéb ingatlantulajdon — például üdülő, műhely, üzlet, telek — és a tartós használat alapján állapítják meg. Mentesülnek a hozzájárulás fizetése alól azok a családok, amelyeknél az egy főre eső jövedelem alacsony. A hozzájárulást a helyi tanácsok szociális indokok alapján — például három- és többgyermekes családoknál, fiatal házasoknál, lakással kapcsolatos nagy terhek esetén — elengedhetik, illetőleg mérsékelhetik. A településfejlesztési hozzájárulást — az ország egész területére — 1986-ban vezetik be. Lehetőség van arra, hogy az önkéntesség elve alapján a helyi tanács javaslatára — a pénzügyminiszter hozzájárulásával — a törvényerejű rendeletben foglaltakat már 1985. január 1- től alkalmazzák. A hozzájárulás mértéke évi 300—2000 Ft közötti lesz. Ahol a helyi tanácsok már jövőre településfejlesztési hozzájárulást állapítanak meg, a fizetendő összeg nem haladhatja meg 1985-ben a 600 forintot. A rendelet hatálya alá tartozók mentesülnek a községfejlesztési hozzájárulás egyidejű fizetése alól. A lakbérterhek növekedése miatt kevesebb település- fejlesztési hozzájárulást kell fizetniük a lakásbérleti jogviszonnyal rendelkezőknek, mint a személyi tulajdonú lakásban lakóknak. A hozzájárulásból befolyt pénzzel kizárólag a helyi tanácsok rendelkeznek: fejlesztésre, meglévő intézmények működtetésére és felújítására használhatják fel. A helyi tanácsok kötelesek nyilvánosan elszámolni arról, hogy mire használták fel a lakosságtól származó pénzeszközöket, és be kell vonniuk a lakosságot a végrehajtás szervezésébe és ellenőrzésébe is. A korábbi, a lakosság községfejlesztési hozzájárulásáról szóló törvényerejű rendelet 1986. január elsejével hatályát veszti. (MTI) HÍRRŐL Az év 26., a hónap utolsó hetét tudjuk magunk mögött. A június 24-i Iván-napi nyári napforduló után sem mondhatjuk el az aranyjánosi sort: „..De felült Lackó a béresek nyakára...”, ugyanis nem érezzük az igazi nyarat. Esővel, lehűléssel kezdődött ez a hét és a hosszabb-rövidebb ideig tartó napsütés ellenére is társunk maradt a pulóver... De azért bizakodunk. Hisszük, hogy hamarosan hét ágra süt a kalászt érlelő Nap. Az elmúlt időszak eseményeit — amelyekből lapunkban beszámoltunk — négy csokorba kötöttük. Ezt nyújtjuk most át olvasóinknak. Építkezünk Üj házak a paksi Malom-hegyen Nemrég valahol azt olvastam, hogy a Központi Statisztikai Hivatal adatai azt bizonyítják, a 80-as években csökkent az épített lakások száma. Az új lakások azonban nagyobbak a régieknél és csaknem valamennyiben van külön mosdóhelyiség, vízöblítéses W. C., vagy van saját derítője, vagy a közműhálózatba kötötték. Megyét járó kollégáimmal a tétel második részének valós voltáról meggyőződhettünk, a tétel első részét azonban cáfolni látszik az a tény, hogy szinte mindenütt új házak sora nő ki a földből. Egyszóval: építkezünk. Most van a munka dandárja. Ezt igazolja két írás is, amelyek közül az egyik arról tudósít, hogy Simontornyán tanácsi célcsoportos beruházással három, egyenként hatlakásos ház épül, a másik pedig a paksi malomhegyi építkezésekről szól. Az atomváros új lakótelepén a félkész házak befejezését az építtető fantáziájára, pénztárcájára és egyéni ízlésére bízzák, mondván így nem lesznek uniformizált házak. Az elképzelés jó, hisz úgyis elég sok már az azonos fazonú épület. Ha Paksnál tartunk, feltétlenül hivatkoznunk kell egy másik hírünkre, mely szerint üzemi és lakossági összefogással uszoda épül a városban. Itt az összefogást emelném ki, hiszen nélküle ma már nem valósíthatók meg az elképzelések, a társadalompolitikai célkitűzések. Az együttcse- lekvésre másutt is van példa a megyében és az általános tapasztalat az, hogy értelmes célért szívesen áldozzák fel szabad idejüket és munkájukat az emberek. Aratunk Ilyenkor Péter-Pál táján — függetlenül a tömegkommunikációs eszközök közlésétől — az aratás, a kenyér jut eszembe. Azé a kenyéré, amelyet a nagyanyám sütött, amelynek csodálatos íze, illata volt. Az a kenyér jut eszembe, amely az ember szemében mindig a legelső eledel, a biztonság. És az aratás is feltűnik a hajnali kötélsodrásokkal, az izzó napon suhanó kaszával, a hajladozó marokszedőkkel, a tarlón sorakozó keresztekkel vagy, ahogy a mi Ha » ; Megkezdődött az aratás vidékünkön mondják a kepékkel. Ami akkor szüléinknek, ismerőseinknek nehéz, hosszú napokig tartó munka volt, azt ma játszi könnyedséggel elvégzik a gépek. Az emberek nagy része csak a gabonát szállító járművek forgalmából tudja, hogy aratnak. Szerdai számunkból szerezhettünk tudomást arról, hogy a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinátban megkezdték az árpa aratását. Azóta Kapospulán, Nagymányokon, Pincehelyen és a Paksi Állami Gazdaságban is munkába álltak a kombájnok. A megyei tanács mezőgazdasági osztályától kapott információ szerint elsősorban a homokos, illetve a kiemelkedő területeken — ahol a talaj vízgazdálkodása és vízkészlete gyengébb volt — kezdték meg az aratást. Több gazdaság úgy nyilatkozott, hogy általában a jövő héten — nedvesség- és átlagvizsgálat alapján — ők is munkához látnak. A Péter-Pál nem jelenti azt, hogy megkezdődik a megyében lévő több mint hatvanezer hektár búza aratása, hisz még éretlenek a szemek. Előreláthatólag július második felében állnak be az aratócséplőgépek a búzatáblákba. Táborok, kirándulások, találkozók A nyár pihenésünk, legtöbb esetben szabadságunk néhány hetének is az időszaka. A rosszabb idő ellenére is benépesültek az üdülők, s a beutaltak az időjárást, akik pedig nem kaptak beutalót, a bizalmit szidják. Most nem erről, hanem inkább a táborokról szólnék inkább. Hírt adtunk orosz nyelvi, közművelődési, régész, fafaragó táborokról is. Ezek nem kimondottak a pihenést, de mindenképpen a kikapcsolódást, a barátkozást és a tudás gyarapítását is szolgálják. A nyár a kirándulások időszaka is. A fiatalok autóval, két keréken, vagy stoppal, az idősebbek pedig vonattal, autóbusz- szal vagy más közlekedési eszközzel kelnek útra, hogy megismerjék hazánk egy-egy szép tájegységét vagy éppen más népek hazáját. A bátaszéki tsz-tagok kirándulásáról és a szekszárdi KISZ-esek jutalomút- járól is írtunk a héten. Biztosan minden résztvevő élményekkel teli napokat él(t) át. Találkozókról is tudósítottunk. Ezek közül kettő az öregdiákok egymáshoz és az alma materhez való kötődését bizonyítja. Vajon a mai fiatalokban is ilyen erősek a szálak? A többi hír pedig zenekarok, énekkarok — hazai, illetve más országokban való — közös fellépéséről beszél. Kultúrát hoznak, visznek, terjesztenek ezek az együttesek úgy, hogy közben szorosabbá teszik a népeket, nemzeteket összekötő barátságokat. Fúrnak! Tudom, vannak olvasóink között is olyanok, akik ezt elmond(hat)ják magukról. Most azonban nem erről van szó, hanem arról, amit a rádió világgá röpített, és mi is megírtunk, Szekszárdon a Budapesti Földmérő- és Talajvizsgáló Vállalat fúrógépe nemcsak az Aranyfürt Tsz által bérelt pince falát, hanem a 10 hektóliter, 63 literes hordóját is keresztülfúrta. Az aranyérmes cabernet bor így nem a torkokat, hanem a pince talaját locsolta. A kár százezer forint. Az a hír kering a városban, hogy a fúrósok a kihúzott fúró végén érezték a bor illatát, de nem sejtették, mi történt. A rossz nyelvek szerint szerencsére nem a Fürdőház utca felől fújt a szél, mert elképzelni is nehéz, mi lett volna, ha a városra fújja a bor illatát. Legfrissebb információ szerint a szakemberek „megpróbálkoztak” az ismétléssel, de a fúró akkor egy öthetkós hordótól egy méterre hatolt be. Félre a tréfával! Ismeretes, hogy a megyeszékhelyen nincs, illetve lassan készül a közműtérkép. Ezért fordul elő, hogy telefonkábelt, víz-, villany-, majdan gáz(?)- vezetéket szakítanak el a munkagépek, tetemes anyagi kárt, többletkiadást, megspórolható munkát okozva. Nekem van egy javaslatom: Munkagépkezelők, vigyázzanak jobban a közműhálózatra! — él —
