Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-22 / 145. szám

Megkezdődtek a magyar-NSZK kormányfői tárgyalások 2-tÉpOJSÁG_________________________________________ Fajüldözők dilemmája Csütörtök esti kommentárunk. Hogy Namíbiával valaminek történnie kell már, azt ma­guk a délnyugat-afrikai országot megszállva tartó pretó- riai fajüldöző rendszer vezetői is tudják. Legalábbis ez tetszik ki nyilatkozataikból. Emlékezetes, hogy nemrégi­ben a dél-afrikai miniszterelnök Nyugat-Európa néhány országában vizitált, s vendéglátóit arról győzködte, hogy a NATO vezető hatalmainak kellene átvenniük az ellenőr­zést Namíbiában. Tehát, hogy amerikai, vagy angol, vagy mondjuk, nyugatnémet katonaság váltsa fel a dél-afrikai megszálló hadsereget, amely ebben az esetben két hóna­pon belül elhagyná Namíbiát. Az ötlet tetszetős, de ko­molytalan, hiszen maga Pieter Botha sem gondolta iga­zán komolyan, hogy megvalósulhat. A javaslatot bizonyá­ra nem is azért tette, hogy megvalósítsák, hanem inkább azért, hogy hirdesse kormánya hajlandóságát a namíbiai probléma megoldására. A Dél-afrikai Köztársaság fajüldöző kormányának sza­lonképessége nagymértékben e hajlandóság függvénye. Ha Pretoria a legmerevebben kitart Namíbiai megszállá­sának fenntartása mellett, akkor nyugat-európai, amerikai támogatói bizonnyal nem gyámolíthatnák-óvhatnák any- nyira a dél-afrikai érdekeket. Hiszen a világ nagyobb része mind határozottabban követeli, hogy szüntessék meg vég­re a délnyugat-afrikai terület idegen megszállását, s kap­ja meg a hatalmat országa felett a fekete többség. Csakhogy a dél-afrikai fajüldözők számára nagyon is fontos, hogy milyen lesz a jövéndő Namíbiája. Az egysze­rű kivonulást , a pretoriai rendszer szempontjából életve­szélyesnek tartják a dél-afrikai kormánykörök, hiszen ak­kor nyilvánvalóan a következetesen apartheid-ellenes Dél­nyugat-Afrikai Népi Szervezet, a SWAPO szerezné meg a hatalmat a független Namíbiában. Márpedig egy ilyen irányítású Namíbia kellemetlen szomszéd lenne a dél-af­rikai fehér kisebbségi rendszernek. Ettől tartanak a vezető tőkés országok irányítói is, tehát Pretoriával együtt olyan megoldást keresnek, amely egy másfajta Namíbiát terem­tene. Olyat, amelyben a Dél-afrikai Köztársasággal nem szembeforduló, hanem megértő, sőt szövetségesi kapcsola­tot szorgalmazó fekete politikusok állnának a kormány- rúdnál. Ezek a namíbiai erők azonban — a pretoriai meg­szállók minden gyámolítása ellenére — igencsak kisebb­ségben vannak hazájukban. Ha szabad választást tartaná­nak Namíbiában, semmi esélyük nem lenne a SWAPO- val szemben. A legerősebb namíbiai szervezetet tehát egy­szerűen nem lehet kihagyni a rendezésből, annál is inkább, mert az ENSZ és a nemzetközi közvélemény azt ismeri el a namíbiai lakosság igazi képviselőjének. Pretoria a legutóbbi időkben ezért próbált alkudni a SWAPO-val, amelynek képviselőit tárgyalni hívta. Az el­ső megbeszélés azonban semmi eredményt nem hozott. A SWAPO kitart követelése mellett, hogy az ENSZ hatá­rozatai szerint kell rendezni a namíbiai ügyet. Eszerint pedig Dél-Afrika nem szólhat bele, hogy milyen hatalom lesz Namíbiában. Egyetlen teendője csak az lenne, hogy elhagyja a jogtalanul bitorolt országot. Ezt erősítették meg ismét az ENSZ főtitkárának és a SWAPO vezetőjének megbeszélésén New Yorkban. AVAR KÁROLY Növekszik a nyomás a brit bányászokra (Folytatás az 1. oldalról.) Dencker ült tárgyalóasztal­hoz. őszinte és nyílt légkörű volt az eszmecsere. Az idő­szerű nemzetközi kérdéseket áttekintve egybehangzóan ál­lapították meg, hogy bár el­térően ítélik meg a feszült­ség kialakulásának okait, mindkét ország érdekelt a kelet-nyugati kapcsolatok fenntartásában, javításában. Egyetértettek abban, hogy párbeszédre van szükség, amely elvezethet az érdemi tárgyalásokhoz és ezzel a fe­szültség csökkentéséhez. Kö­zös álláspontként jutott ki­fejezésre, hogy a problémák megoldásában reális meg­közelítéssel, kölcsönös jó­akarattal lehetséges az elő­rejutás. A kétoldalú kapcsolatok széles skáláját, az együttmű­ködés fejlesztésének lehető­(Folytatás az 1. oldalról.) zetközi együttműködésének bővítésében rejlő tartaléko­kat. Csütörtök délután Moszk­vában több kétoldalú talál­kozóra is sor került a szovjet fővárosba érkezett francia miniszterek és szovjet kollé­gáik között. Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese és Claude Cheysson francia külügymi­niszter tárgyszerű, konstruk­tív légkörű megbeszélésén, amelyen elsősorban nemzet­közi kérdésekről volt szó, elé­gedetten szóltak a két ország politikai konzultációinak gyakorlatáról, s folytatásuk mellett foglaltak állást. Gejdar Alijev, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese Charles Fiter- man francia közlekedési mi­ségeit elemezve egyetértet­tek abban, hogy a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kö­zötti viszony rendezett, a kontaktusokat nem terhelik megoldatlan kérdések. Mind­két fél úgy ítélte meg, hogy e kapcsolatokban a fejlesz­tési irányok konkrét megha­tározása a soron következő szakminiszteri találkozók feladata lesz. Egybehangzó véleményként fejtették ki, hogy a gazdaság területén az eddig is eredményes együtt­működés fejlesztésére van­nak újabb lehetőségek a vál­lalatok közötti kapcsolatok­ban, a termelési kooperá­cióban, a harmadik piacokon való erőteljesebb együttmű­ködésben, közös fellépésben. Ugyancsak azonosan foglal­tak állást a kulturális, a tu­dományos és egyéb kapcso­latok bővítéséről, fontosnak niszterrel folytatott tárgya­lást. A megbeszélésen a két­oldalú kereskedelmi-gazda­sági és műszaki-tudományos kapcsolatok helyzetéről, to­vábbi bővítésének lehetősé­geiről ejtettek szót. Különö­sen nagy figyelmet fordítot­tak az iparban és közleke­désben kialakítható további kapcsolatokra. A kétoldalú gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról tárgyalt Leonyid Kosztandov, a Szovjetunió miniszterelnök­helyettese és Edith Cresson, francia külkereskedelmi és idegenforgalmi miniszter. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége csü­törtökön a Kremlben vacso­rát adott Francois Mitterrand francia köztársasági elnök tiszteletére. A vacsorán Konsztantyin Csernyenko és Francois Mitterrand pohár­köszöntőt mondott. tartva e területeken is a két ország közötti együttműkö­dést. Miután az Országházban véget ért a plenáris tanács­kozás, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja Nor­man Dencker nagyköveti re­zidenciáján találkozott a budapesti NSZK-kolónia képviselőivel. # Este Lázár György és fe­lesége díszvacsorát adott a Parlament Vadász-termében Helmut Kohl és felesége tiszteletére. A vacsorán a két kormányfő pohárköszön­tőt mondott. * A Magyar—NSZK hivata­los program során Nagy Já­nos és Esztergályos Ferenc partnertárgyalást folytatott Andreas Meyer-Landruttal a kétoldalú kapcsolatokról és a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről. A SIPRI évkönyve A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) „Fegyverkezés és leszerelés a világon” címmel a közel­múltban megjelentetett év­könyvében arra a következ­tetésre jut, hogy az új ame­rikai középható-távolságú nukleáris rakétáknak több nyugat-európai ország terü­letén történt telepítése nö­velte a feszültséget Európá­ban. A SIPRI-évkönyv szer­kesztői helyesen mutatnak rá, hogy az Egyesült Álla­mok és a NATO lépése miatt szakadtak meg a genfi nuk­leáris leszerelési tárgyalá­sok és ez a lépés volt az, amely a Szovjetuniót válasz- intézkedések meghozatalára kényszerítette. Az évkönyv szerzői az Egyesült Államok új nuk­leáris programjait elemezve megjegyzik, hogy a Penta­gon tervei között szerepel a nukleáris rakéták bombázó repülőgépeken, hadihajókon és tengeralattjárókon való elhelyezése is. Ilyen alapon teljesen érthető és indokolt a Szovjetuniónak a brit és a francia nukleáris erők miatti aggodalma. Súlyosan tévednek azok, akik a rakétatelepítést a Nyugat „győzelmeként” és a Szovjetunió „vereségeként” siettek kikiáltani — állapít­ja meg a jelentés alapján a TASZSZ. Teljesen nyilván­való ugyanis, hogy napja­inkban nem lehet az egyik fél biztonságát a másik fél biztonságára mért csapás árán szavatolni. PANORÁMA BUDAPEST Aczél György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára csütörtökön a főváros I. ke­rületébe látogatott. Felkereste az MTA Zenetudományi In­tézetét, ahol a kerületben működő tudományos intéze­tek igazgatóival és párttitká­raival a tudománypolitika időszerű kérdéseiről folyta­tott beszélgetést. Délután Aczél György aktívaülésen tájékoztatót tartott a fiatal értelmiség társadalmi helyze­tével kapcsolatos kérdések­ről. * Sajtótájékoztatót tartottak csütörtökön a budapesti Len­gyel Kulturális és Tájékozta­tó .Központban a népi Len­gyelország megszületésének közelgő '40. évfordulója al­kalmából. A megjelent új­ságírókat Jerzy Urban, a lengyel kormány szóvivője — aki szerda óta tartózkodik hazánkban — és Jerzy Zie­linski, a Lengyel Népköztár­saság budapesti nagykövete tájékoztatta. * Kapolyi László ipari mi­niszter meghívására Buda­pestre érkezett Milan Kubát csehszlovák elektronikai ipari miniszter. MISKOLC Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a budapesti pártbizott­ság első titkára csütörtökön látogatást tett Borsod me­gyében. Felkereste a Diós­győri Gépgyárat, megtekin­tette a diósgyőri várat, a Herman Ottó Múzeum ál­landó kiállításait és a Dé­ryné emlékházat és a Ne­hézipari Műszaki Egyetemet. A látogatás a Miskolci Aka­démiai Bizottság közelmúlt­ban átadott székházában fe­jeződött be, ahol Maróthy László, előadást tartott idő­szerű politikai ás gazdasági kérdésekről. LISSZABON A portugál rendőrség szer­dán letartóztatta Otelo Sárá­ivá de Carvalho alezredest, aki a fasizmust megdöntő, 1974-es katonai akció opera­tív irányítója, a forradalom egyik vezéralakja volt. A lisszaboni rádió szerint letar­tóztatása összefügg az FP—25 nevű szélsőséges csoport el­leni nagyarányú rendőrségi akcióval. MADRID A spanyol Munkásbizottsá­gok Szakszervezeti Szövetsé­gének kongresszusán Marce- lino Camacho főtitkár a ve­zetőség beszámolójában java­solta, hogy a kongresszus foglaljon állást Spanyolország NATO-tagsága ellen, s ab­ban a kérdésben is, hogy a kormány semleges külpoliti­kát folytasson. Ian McGregor, a brit or­szágos szénhivatal elnöke csütörtökön — a bányász­szakszervezet feje fölött át­nyúlva — levelet intézett minden egyes bányászhoz, a 14 hete szünetelő munka fel­vételét sürgetve. McGregor mindenekelőtt arról kívánta meggyőzni a bányászokat, hogy nem győz­hetnek; a Szénhivatal addig tart ki, amíg szükséges. Em­lékeztette az elnök a sztráj­kotokat arra, hogy máris mekkora anyagi veszteségeik vannak, és milyen gyorsan apadnak el megtakarításaik. Szerinte a ma még „életké­pes” bányák közül 20—30-at 1984. június 22. be kell majd zárni, ha még hosszú ideig tart a sztrájk. Azt a gondolatot, hogy a bányászok saját magukat kárhoztatják állástalanságra, csütörtökön Margaret That­cher miniszterelnök is meg­ismételte a parlamentben. Ha a bányászoknak sikerül blo­kád alá venni a szén nélkül működésképtelen acélműve­ket, amazokban is sok ember válik állástalanná, sőt ugyan­ez a sors vár azokra a vas­utasokra is, akik megtagad­ják a szénnek az acélipari üzemekbe való elszállítását — mondotta. A miniszterelnök szerint aki a sztrájkot támogatja, a munkanélküliség növeléséhez járul hozzá. A francia cs a szovjet államfő a moszkvai csúcstalálko­zón. (Telefotó) Csernyenko és Mitterrand külpolitikai megbeszélése KGST: együttműködés az energiagazdálkodásban Elkerülhetetlen a KGST-tagországok gazdaságának új nö­vekedési pályára állítása — ez olvasható ki a KGST moszk­vai csúcstalálkozójáról közzétett gazdasági nyilatkozatból. A tagországoknak ezért „elsősorban az energiahordozók ta­karékos és ésszerű felhasználására, a termelés anyag- és energiaigényességének csökkentésére” kell erőfeszítéseket tenniük — ami lényeges hangsúlyeltolódást jelez az évtize­des energetikai együttműködésben. A KGST-térség teljes felkutatott és kitermelhető energia- forrásának 80, kpolaj- és földgázkincsének pedig 97 száza­léka szovjet területre esik. A hetvenes években viszont egyértelművé vált, hogy a Szovjetunióban egyre nehezebb a hatalmas ásványkincs- vágyon kitermelése, az új lelőhelyek mind messzebb nyíl­tak az ipari centrumoktól, gyorsan növekedtek a kitermelés költségei. Mindezek következtében mérséklődött a folyó öt­éves terv első három évében az energiatermelés növekedési üteme. A Szovjetunió e lényeges változás ellenére teljes íöldgázkivitelének mintegy felét, kőolajexportjának pedig 40 százalékát a KGST-tagországóknak szállítja, bár növelte nyugat-európai eladásait is. A KGST-vevőknek azonban számot kell vetniük azzal, hogy az energiaszállítások növe­kedési üteme lassul a mostani ötéves tervidőszakban; vár­hatóan összesen 20 százalékos mértékben bővül, miközben az előző öt évben szállított mennyiség 43 százalékkal nőtt. A KGST-tagországok számára nemcsak az jelentett előnyt, hogy teljes energia-importszükségletük 90 százalékát rend­szeresen a megbízható szállító szovjet forrásból elégítették ki, hanem az is, hogy ezért a világpiaci árnál jóval keve­sebbet kellett fizetniük. A kőolaj és a földgáz árát a KGST- tagországok 1975-ben kötött megállapodása alapján azóta az adott évet megelőző öt év világpiaci átlagára alapján kal­kulálják számukra. 1975 óta a kisebb szocialista országok külkereskedelmi árarányai, a cserearányok 15—20 száza­lékkal romlottak. A „csúszó ár-elv” révén azonban mosta­náig kisebbek a világpiaci és a szerződéses kőolajár eltéré­se miatt 25 milliárd rubel (mintegy 30 milliárd dollár) több­letkiadást takarítottak meg a Szovjetunióval szemben. Ez az összeg akkora, mint az 1982. évi, szocialista országokba irányuló teljes szovjet árukivitel. Természetesen ebből a támogatásból le kell vonni azt az összeget, amennyivel a szocialista országoknak a megállapodásba bevont csereárui keltek el a Szovjetunióban ugyancsak olcsóbban a világ­piaci árnál. De ez a fordítót); irányú „szubvenció” szakértők szerint jóval kisebb volt, mint az említett érték. A szerződéses árak a hetvenes évek két olajár-robbaná­sának hatását átmenetileg enyhítették. Az 1979—80-as má­sodik nagy világpiaci olajár-emelkedés után a szerződéses árak például 30—50 százalékkal maradtak el a világpiaci ártól. Azóta ismét átrendeződtek az előnyök-hátrányok — a bőséges olajkínálat miatt ugyanis az utóbbi egy-kát évben majdnem 15 százalékkal csökkentek az árak a szabadpiacon. De a szovjet beszerzéseket a gyakorlatban még kifizető­dőbbé tette a szovjet „közvetett hitelnyújtás” is. Az elmúlt másfél évtizedben a kisebb szocialista országok rendszeresen nem egyenlítették ki azonnal az olajszámlát, s a múlt évig mintegy 13 milliárd rubellel tartoztak. A szovjet szállítási és a vevők fizetési lehetősége közti feszültség valamennyi KGST-tagország gazdasági alkalmaz­kodó képességének fokozásával oldható csak föl. A jövőben a gazdasági ösztönzők is kényszeríteni fogják az eddig el­hanyagolt takarékosságra a KGST-országokat. Számos szakértő vélekedik úgy, hogy ilyen ösztönzés hiá­nyában csak újabb késedelmet szenvedne a szocialista orszá­gokban a gazdasági alkalmazkodás folyamata. A világpiaci árakhoz szorosabban kötődő „rugalmasabb” olajár-számítási módszer lehetőségéről beszélt ezzel kapcsolatban Borisz Gosztyev, az SZKP KB gazdasági osztályának vezetője és Nyikolaj Talizin szovjet miniszterelnök-helyettes is a csúcs- találkozót kövéio sajtóértekezleten. A gazdasági növekedés fenntartása, gyorsítása részint az energiafelhasználás csökkentésével képzelhető el, az ener­giaszűkében lévő tagországok azonban a forrásbővítésről sem mondhatnak le. Ehhez azonban ezentúl — erejükhöz mérten — valószínűleg az eddigieknél nagyobb mértékben kell részt vállalniuk az energia- és nyersanyagkínálat bő­vítésében, s a szovjet kitermelőipar fejlesztésében való rész­vétel ellenében juthatnak hozzá a kívánt termékekhez. A krivoj rogi vasércdúsító felépítéséről tavaly született ilyen sokoldalú megállapodás, és újabban a Szovjetunió egy kö­zösen építendő gázvezeték tervét vetette fel, amely a Jamal- félszigetet kötné össze az ország nyugati határaival. A KGST-nyilatkozat utal arra is, hogy a szovjet energiaszállí­tások növelése „a Szovjetunió számára szükséges termékek, többek között élelmiszerek, fogyasztási cikkek, világszínvo­nalon álló gépek, berendezések szállításával” oldható meg. A tartós hosszú távú együttműködést pedig „az eszközölt ráfordítások kölcsönösen előnyös kompenzálása alapozhat­ja meg.” MARTON JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents