Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-20 / 143. szám
2 NÉPÚJSÁG 1984. június 20. v Külföldi fegyverek Amritszárban Indira Gandhi kész tárgyalni a szikh vezetőkkel Szikh nők tüntettek Bomba yban amiatt. hogy a hadsereg megtámadta a Mentnek tartott Aranytemplomot Indira Gandhi indiai miniszterelnök közölte, hogy az alkotmány biztosította keretek között kész ismét tárgyalni a szikh vezetőkkel a Pandzsáb szövetségi államban a szakadárok szította zavargások miatt kialakult válságos helyzet rendezéséről. A kormányfő a BBC brit tv-társaságnak adott interjút. Korábban már voltak tárgyalási próbálkozások a központi kormányzat és a szikh politikai vezetők között, de az utóbbiak hibájából a megbeszélések mindig megszakadtak. A szikh szélsőségesek elharapódzott terrorgyilkosságai miatt végül is Üj-Delhi a hadsereg bevetését határozta el Pandzsáb szövetségi államban. Az AFP francia hírügynökség értesülése szerint az amritszári Aranytemplom ostroma idején letartóztatott szikh vezetők ellen a hazaárulás a fő vád. Olyan iratok jutottak ugyanis a kormány birtokába, amelyek bizonyítják, hogy a szikhek külföldi támogatással akarták elszakítani Pandzsáb szövetségi államot Indiától. Amritszárban a katonai hatóságok' bejelentették, hogy rövidesen átadják az ellenőrzést a helyi hatóságoknak, előbb azonban megtisztítják a várost, a szikh szélsőségesektől. Közölték azt is, hogy szabadon engedtek nyolcvan szikh fegyverest, akiket az Aranytemplom ostroma idején fogtak el. Nagy mennyiségű amerikai és pakisztáni gyártmányú fegyvert foglaltak le az indiai fegyveres erők a pandzsábi terroristaellenes akciók során az elmúlt két napban. Olyan titkos „csatornák” nyomára bukkantak. amelyeken keresztül Pakisztánból fegyvereket és hadianyagot csempésztek az amritszári Aranytemplomba és más vallási központokba. A hadfelszerelést először egy határmenti faluba csempészték át, s innen élelmiszerszállítmánynak álcázva, gabonaszállító zsákokba rejtve továbították a felhasználókhoz. Az indiai nyugati katonai körzet parancsnokságának egyik illetékese Amritszárban újságírók előtt elmondotta, hogy a katonaság tisztogató akciói során egy pakisztáni ügynököt foglyul ejtettek, kettő pedig a harcok során életét vesztette. Mindhárman annak a különlegesen kiképzett terrorista és diverzáns csoportnak voltak a tagjai, amely részt vett az indiai területen folytatott felforgató akciókban. PANORÁMA RÓMA Az Olasz Kommunista Párt vezetősége úgy döntött, hogy a június 11-én elhunyt Enrico Berlinguer utódát a a június 26-ra összehívott központi bizottsági és központi ellenőrző bizottsági ülésen választják meg. HANOI Edward Robertson munkáspárti szenátor vezetésével ausztráliai parlamenti küldöttség érkezett baráti látogatásra Hanoiba. BUKAREST Bukarestben kedden folytatódtak Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, az RSZK elnöke és vendége, Kim ír Szén, a Koreai Munkapárt KB főtitkára, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elnöke . eszmecseréi. BONN A nyugatnémet békemozgalom közlése szerint öt- millióan vettek részt azon a nem hivatalos népszavazáson, amelyet a mozgalom az új amerikai közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek nyugat-európai telepítéséről rendezett az európai parlamenti választásokkal egy időben. A szavazók 87 százaléka a telepítés ellen foglalt állást. LUXEMBURG Az EGK külügyminiszterei kedden véget ért tanácsülésükön értékelték a lezajlott nyugat-európai parlamenti választások eredményeit, és előkészítették az EGK június 25-én és 26-án Fontaineb- leau-ban Francois Mitterrand elnökletével tartandó kormányfői tanácskozását. SAN SALVADOR Egyenként harminc évi börtönbüntetésre ítélte egy salvadori bíróság a Nemzeti Gárda öt tagját, akik 1980- ban meggyilkoltak négy amerikai apácát. Salvador keleti és északi részén a hazafiak száz kormánykatonát tettek harcképtelenné. Bizonytalan jelzések Kedd esti kommentárunk. Megvoltak az „európai” választások. A fogalomról mindenekelőtt azt kell tudnunk, hogy idézőjel nélkül aligha állja meg a helyét: a most lezajlott fura-zajos voksolás ugyanis nemcsak (össz)európainak, de jószerével még nyugat-európai választásnak sem tekinthető. Olyan hosszabb távú kísérletsorozat részéről van szó, amelynek lényege, hogy a Közös Piacba tömörült tíz ország (tehát távolról sem az egész Nyugat-Európa) a gazdasági integráció fejlesztése mellett megpróbálja a politikai integ- rácói illúzióját kelteni. Nem sok sikerrel. Ahhoz, hogy megértsük, miért fogadják még a közvetlen érdekeltek is szkeptikusan e választásokat, elsősorban a testület jellegével és hatáskörével kell tisztában lennünk. Ez a testület az úgynevezett „Európa-parlament”, amely az alapvetően gazdasági jellegű Közös Piac politikai intézménye, strasbourgi székhellyel — és bizony, meglehetősen korlátozott hatáskörrel. A dolgokat Brüsszelből intézik és ebbe Strasbourgnak sokkal kisebb beleszólása van, mint a tagországok parlamentjeinek kormányaik munkájába. Akkor miért kísérte egyáltalán figyelem ezt az aktust? Elsősorban azért, mert a voksolás országonként és pártonként történik, ebből pedig a tagországok bizonyos belpolitikai következtetéseket vonhatnak le. Ha a szavazás összeredményét tekintjük, a tendencia mindenütt (illetve majdnem mindenütt, mert Görögország kivétel) az volt, hogy előretört az ellenzék. Nem bal-, vagy jobboldali előretörésről van szó, az összképet illetően a kormányzó pártok pozíciói gyengültek. A jelenség valószínű oka, hogy késik a beharangozott igazi gazdasági felfutás, a világhelyzet pedig romlik. Franciaországban háromévi kormányzás után a baloldal vesztett pozíciókat, és nemcsak a jobb-, de még a szélsőjobboldal is előretört. Angliában és Olaszországban a helyzet fordított. Az Olasz Kommunista Párt megelőzte a Kereszténydemokrata Pártot, a szociális feszültségekkel küzdő Albionban pedig a Munkáspárt öt esztendő óta a legjobb eredményt érte el. Valamelyest „kilóg a képből” az NSZK, ahol mind a kormányzó CDU—CSU, mind az ellenzéki SPD, (tehát a két igazán nagy párt) visszaesett, komolyan előretörtek a Zöldek, a szabaddemokraták viszont nem érték el az ötszázalékos küszöböt, tehát kibuktak. HARMAT ENDRE Alberto Moravia hírneves pártnnkíviili író. akit az Olaszországban legtöbb szavazatot elért kommunista párti listán választottak meg az. európai parlament képviselőjévé. (Telefotó) Zavargások Zimbabwében A 14. szovjet-francia csúcstalálkozó előtt Francois Mitterrand elnök csütörtöktől Moszkvában tárgyal. Ez lesz a 14. szovjet— francia csúcstalálkozó 1960 óta. E nagy sorozatból is kiemelkedik De Gaulle tábornok látogatása a Szovjetunióban 1966. júniusában. Akkor fektették le a francia—szovjet gazdasági, tudományos és technikai együttműködés alapjait közös nyilatkozatban. Fontos állomás volt ez az enyhülési folyamat elindításában. Pompidou elnök 1970. októberi moszkvai látogatásán már olyan jegyzőkönyvet írtak alá, amely előirányozza, hogy nemzetközi feszültség esetén a két kormány azonnal tanácskozást folytat egymással. Ezt követően Leonyid Brezsnyev 1971. októberében tett párizsi látogatásakor külön nyilatkozatban szögezték le a szovjet— francia együttműködés alapelveit. 1979. áprilisában, a Giscard D’Estaing moszkvai látogatásáról kiadott közlemény hangsúlyozta: mindkét fél úgy véli, hogy az enyhülést minden fél biztonságát szem előtt tartó leszerelési intézkedésekkel kell megszilárdítani. E látogatáskor ötéves gazdasági együttműködési szerződést kötöttek. Az 1980-ban lezajlott varsói Giscard—Brezsnyev megbeszélés óta azonban csak most kerül sor első ízben újabb csúcstalálkozóra, bár a kapcsolatok Párizs és Moszkva között eddig sem szüneteltek. A csúcstalálkozók átmeneti elmaradását a francia kommentárok általában két okkal magyarázták. Az egyik szerintük az volt, hogy miután Washington rendkívüli gyanakvással fogadta a kommunista miniszterek részvételét a francia kormányban, Mitterrand elnök el akarta kerülni, hogy — a feszültség növekedése idején — még jobban növelje Washington bizalmatlanságát egy moszkvai látogatással. A másik okot pedig Párizsban abban látják, hogy miután Francia- ország határozottan elkötelezte magát az amerikai rakétatelepítési program támogatására, s nem volt hajlandó a francia nukleáris erők számbavételének elfogadásával előmozdítani egy kompromisszumos megállapodást, Mitterrand elnök úgy vélte: esetleges moszkvai látogatásának negatív kimenetele csak megterhelné a francia—szovjet viszonyt. Több francia kommentár azonban már korábban rámutatott arra, hogy a csúcstalálkozók szüneteltetése végeredményben Franciaországnak árt, mert ezzel Párizs saját diplomáciai mozgásterét szűkítette le. Emiatt csökken nemzetközi súlya, s a francia gazdaságnak is szüksége lenne a Szovjetunióval való kapcsolatok erőteljesebb fejlesztésére. Ez év eleje óta mind több jel mutatott arra, hogy Mitterrand elnök is felismerte ezeket a tényeket és eleget kíván tenni a korábbi szovjet meghívásnak. Májusi norvégjai látogatásakor tartott sajtóértekezletén „feltétlenül szükségesnek” nevezte a párbeszéd folytatását á Szovjetunióval. A moszkvai út bejelentése után egyes jobboldali körök heves kampányt indítottak, s a Szaharov-ügy kapcsán hangoztatott amerikai rágalmak felelevenítésével igyekeztek hangulatot kelteni a látogatás ellen. A felelősebb ellenzéki politikusok, mint Couve de Murville, vagy Raymond Barre volt miniszterelnökök, azonban nem vettek részt ebben a kampányban, sőt — mint Jacques Chirac, a legnagyobb ellenzéki párt vezérét is — határozottan állást foglaltak az elnök moszkvai útja mellett, Franciaország elsőrendű érdekének minősítve a párbeszéd folytatását. A szocialista párt és kommunista párt vezetői egyértelműen kiálltak a látogatás mellett. Párizsban a nagy nemzetközi problémák megvitatása mellett fontosnak tartják a kétoldalú, elsősorban a gazdasági kapcsolatok sürgős továbbfejlesztését. Az árucsere-forgalom mérlege ugyanis jelentős francia deficitet mutat. Ez a deficit 1982-ben 8,5 milliárd frank volt, majd 1983-ban 4,4 milliárdra csökkent. Szovjet részről ugyanis megértést tanúsítottak, s növelték franciaországi meg- rendéléseiket: több francia élelmiszeripari, gépipari és mezőgazdasági terméket vásároltak. Ez év elején azonban megindult a szovjet földgázszállítás is Franciaországba, ami ismét megnöveli a francia deficitet. Ivan Arhipov, a szovjet minisztertanács első elnökhelyettese ez év elején Párizsban már jegyzőkönyvet írt alá, amely 1990-ig meghosz- szabbítja a két ország közötti gazdasági együttműködési szerződést. A párizsi tárgyalásokon tervbe vették; hogy a Szovjetunió a következő években ismét több acélipari és vegyipari terméket, ipari járműveket és vasúti felszerelést vásárol Franciaországtól. Francia vállalatok szénhidrogénipari berendezéseket szállítanak és részt vesznek szovjet üzemek korszerűsítésében. Arhipov Párizsban azt is hangsúlyozta: a szovjet— francia kapcsolatok stabilizáló elemet jelentenek a különböző társadalmi rendszerű országok közötti együttműködés megszilárdításában, s abban is szerepet játszhatnak, hogy az európai és a nemzetközi ügyekben kedvező fordulat következhessék be. DOBSA JÄNOS Zavargások robbantak ki a hét végén a zimbabwei Gwe- ru városban. A kormányzó Zimbabwe Afrikai Nemzeti Unió (ZANU) több ezer híve vonult az őrizetbe lévő Abel Muzorewa és Ndabningi Sithole ellenzéki politikusok pártjainak irodáihoz. A nagyrészt fiatalokból és nőkből álló tömeg kifosztotta az épületet, bezúzta az ablakokat és felgyújtotta az irodákat. A Joshua Nkomo vezette Zimbabwe Afrikai Népi Unió (ZAPU) irodahelyiségeit ugyancsak felforgatták és felgyújtották. Az ellenzéki pártok elleni tüntetések a múlt héten kezdődtek. Joshua Nkomo, a ZAPU vezetője hétfőn azt mondta a kormányzó, Robert Mugabe miniszterelnök irányította Zimbabwe Afrikai Nemzeti Unió pártról, hogy bátorítja az utcai tüntetéseket — így akarván lehetetlenné tenni, hogy pártja támogatókat szerezzen az augusztusi helyhatósági és a jövő évben esedékes országos választások előtt. A kormány vasárnap bejelentette, hogy a ZAPU nem tarthat gyűléseket az ország középső részén sem mindaddig, amíg ott szélsőséges fegyveresek tevékenykednek. Emerson Munangawa biztonsági ügyekkel megbízott államminiszter azzal vádolta Nkomóékat, hogy közvetlen támogatást nyújtanak a pártból kiszakadt fegyvereseknek, akik az elmúlt hat hónapban a kormányzó ZANU nyolc tisztségviselőjét gyilkolták meg. A miniszterelnök egykori harcostársa, Nkomo tagadta, hogy a ZAPU támogatná a szélsőséges fegyvereseket. Párizsban nemrég Ivan Arhipov, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának első helyettese és Pierre Mauroy francia kormányfő aláírta a két ország gazdasági együttműködési szerződésének mcgho ssz.abbitasul 1990-ig.
