Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-16 / 140. szám

1984. június 16. "népújság 7 Megállt a két rakodó A kastély változást Akik figyelemmel kísérték az általános iskolások nép­szerű televíziós vetélkedőjét, a „Csepű, lapu, gongyolát” alkalmuk volt két ízben is Gyünkkel találkozni. Ez­úttal nem a sikeres szereplésekről lesz szó — amihez őszintén gratulálunk, hiszen megyénket is hírbe, jó hír­be hozták —, hanem ami a háttérben volt látható. Pontosabban arról a valamikor szebb napokat meg­élt, ma ezekről álmodó, változást követelő épületről kell beszélni, amely a képernyőn az új iskola mögött a háttérben állt. Az említett Magyari-Kos- sa kúria, Gyönkön a falu nyelvén egyszerűen csak kas­tély néven forog. A kastély körül a csendet a szomszé­dos általános iskola udvará­ból leszűrődő gyerekzsivaj töri csupán. A „le” igekötő a két épület terepszint kö­zötti különbségéből adódik, —■ néhány méterrel alacso­nyabb a kastély udvara — ami a tervezés, a majdani parképítés szempontjából ér­demel szót. Alig jár körbe a szem az udvar végén ma­gasodó kastélyon, mikor az előtte fehérlő kis mérlegház mázsájára — Hőgyészről — teherautó érkezik. A rako­dómunkások kiszállnak a gépkocsi fülkéjéből, fölnéz­nek az épületre — most lát­ják először — nézik, nézik, aztán végzik dolgukat. Ár­pát, kukoricát zsákolnak ko­csijukra. Gabonaraktár tud­niillik a valamikori kastély Ez nem egyedi eset a kör­nyékünkön. Elhagyott épü­letek ilyetén funkcionáltatá­sával gyakran találkozni. Ami figyelmet kelt az előbbi jelenetben, az az a pillanat, amikor és ahogy Beréti Lá­zár és Nagy János rakodó- munkás megállt a kúria be­járatánál. Nem tudták, nem is akarták megfogalmazni azt az épület romos állapotá­ban is sugárzó erőt, hatást, ami érte őket és pillanatra ugyan, de megállásra is kényszerítette a két embert. Hányán álltak már meg ezzel a rácsodálkozással, a pár órára Gyönkre érkezők és a helybeliek közül is. ez épület előtt? Hányán tet­ték fel a kérdést: nem kár ezt így hagyni? Nem pazar­lás a meglevőt gondozatla­nul a tékozló idő kezere ját­szani? Ezek a kédések ke­resik a választ adó gazdát. A kastély tulajdonjogát tisz­tázó eljárások csak a közel­múltban fejeződtek be. Évti­zede már annak is, hogy Kastély és bódék Nyitásra váró zsalugáter konkrét tervek születtek az épület környékének helyre- állítására vonatkozóan. Nem gyönki jelenség, hogy né­mely malmok lassabban őrölnek... Ez év áprilisában az Or­szágos Műemlék Felügyelő­ség szakembere látogatást tett itt a helvszínen, majd feljegyzést készített tapasz­talatairól és — enyhén fo­galmazva — elmarasztaló levélben hívta fel Gyönk nagyközség tanácsi vezetőjé­nek figyelmét, hogy az épü­let állagmegóvó felújítási munkáit „azonnal meg kell kezdeni”. Ehhez részükről „megfelelő hasznosítás ese­tén támogatást biztosítanak”. — Szerencséje, hogy most jött — fogad Jákó György, a Petőfi Téesz raktárosa, majd a kastélyba vezet. Júliusban végleg költözni akarunk er­ről a helyről, át a majorba. Akkor már nem talált vol­na itt bennünket. Kitört ablaküveg, málló va­kolat, amerre a raktáros ve­zet. A kastély nyugati hom­lokzatát fél tető takarja. Ide tolat most a hőgyészi teher­autó. Rakodók egymás vál­lára, majd a kocsira emelik a dagadó zsákokat, nem tö­rődve az épület holnapjá­val. Nem így a nagyközség tanácselnöke, Körcsönyei József. Ráncok gyülekeznek homlokán, amikor a kastély szóba kerül. Látszólag perc­re sem örül a látogatásnak, de az iratszekrény vitrinje mögül készséggel teríti asz­talra az épület felújítási tervdokumentációit. — Az összevont rendezési tervet — köröz ujjúval a rajzok fölött az elnök — már az 1980. decemberi ta­nácsülésünk úgy fogadta el, hogy ott az iskola és a kas­tély környékének jövőbeli képe is szerepel. A nagyközség életében az elmúlt négy év sok-sök vál­tozást hozott, de nem any- nyit, hogy a „kastély-raktár” képe, funkciója is változzék. A tanácsi testület tagjaira nehezedett a különböző fel­adatok sorrendiségének megállapítása: hogy hat társközség közül mikor me­lyik tanácsházát, szolgálati lakásait, könyvtárait, műve­lődési és egészségházát újít­sák fel, melyiknél kezdje­nek szennyvízhálózat, köz­úti híd építéséhez, hol mér­I.akatos-f orrnak Nagy János és Beréti Lázár először jár az épület környé­kén jenek ki új házhelyeket, hol bővítsenek közvilágítást, hol helyezzenek el korszerű tele­fonközpontot, képzőművésze­ti alkotást, hol az új ABC- áruházat, vagy éppen a táj tárgyi emlékeit őrző paraszt­házat. Hagyjuk a felsorolást. Lehetne folytatni mindazt, ami az elmúlt négy évben az említetteken kívül is megva­lósult Gyönkön. Most kerül előtérbe a kastély sorsa. A megyei tanács támogatásá­val, helyi erőből, társadalmi összefogással, saját kivite­lezésben a következő ötéves terv kiemelt feladata lesz, a százfős diákotthon megva­lósítása, a Magyari-Kossa kúria hasznosításával. A rendezési terv javasolja egyebek között az új autó­busz-pályaudvar — a kollé­giumi és bejáró diákok szem­pontjának figyelembevételé­vel — a leendő. diákszálló előtti térre történő áthelye­zését. A kastély a közös üze­meltetésű hőellátás révén is kapcsolódik majd az új is­kolához. A hőközpontot a mosodával, szárítóval, vasaló- és raktárhelyiségekkel együtt az épület pincéjébe tervezik. A földszinten: előcsarnok, tanulószoba, társalgó, iroda. WC-blokk, személyzeti öltö­ző és betegszobák lesznek, míg az emeleten és a tető­térben lakószobák, fürdők — zuhanyozóblokk, nevelőszoba kap majd helyet. A homlok­zat vakolásában is az eredeti helyreállítását tervezik. Az íves, egyenes párkányhúzás kiemelve világoszöld, a töb­bi felület dohányzóid szint kap. Az ajtók, ablakok dió- fapácos lakkozással újulnak meg. E terv megvalósítását kö­veteli a kastély, hogy, akár televíziós műsorok díszlete is lehessen. DECSI KISS JÁNOS Kérdések és válaszok az atomenergiáról Milyen kockázatot jelentenek a különböző erőművek? Amióta ember él a földön, állandó veszélynek van kité­ve. Már a primitív körülmé­nyek között élő emberre is sok veszély leselkedett: vad­állatok, éhség, betegség, ter­mészeti csapások, ellenség... Élete nehéz és küzdelmes, át­lagéletkora ennek megfelelő­en alacsony volt. Fejlődése során azonban olyan eszközö­ket fejlesztett ki és alkalma­zott, amelyek védelmet nyúj­tottak a veszélyek ellen és amelyek megkönnyítették az életét: házat épített, felhasz­nálta a természet erőit a sa­ját céljaira. Ezekkel csökken­tette a veszélyforrások koc­kázatát. Ugyanakkor új koc­kázati forrásokat is létreho­zott: a ház összedőlhetett és maga alá temethette építőjét, az igába fogott energia meg­égethette, összeroncsolhatta, vagy áramütéssel sújthatta használóját. Meggyorsította a közleke­dést a gőzmozdony és a gőz­hajó megjelenése, az automo­bilizmus elterjedése, köny- nyebbé tette életünket a gáz felhasználása, a repülés, a villanyáram és még sok min­den más. Mindezek azonban újabb és újabb veszélyekkel is jártak az emberre nézve. Mindezek alapján elmond­hatjuk: az ember történelme során állandóan számtalan veszélynek volt és van kité­ve. Bár a veszélyek fajtái időben és térben jelentősen kölönböztek és különböznek egymástól, tény: az élet koc­kázatos dolog. A kockázat pe­dig nem más — mint azt az Egészségügyi Minisztérium, az Országos Atomenergia Bi­zottság, a Paksi Atomerőmű közős kiadványában olvas­hatjuk, amelynek alapján ké­szül ez a sorodat is — mint: „Valamely kedvezőtlen ese­mény bekövetkezési valószí­nűségének és a következmény súlyosságának együttes mér­téke.” Nézzük meg a kockázatfaj­Mint látható, van bőven le­hetőség arra, hogy mindenki jelentősen növelje esélyét a hosszabb életre. E tényeket szubjektív okokból nemigen vesszük figyelembe. Az em­berek, főleg a laikusok lebe­csülik, vagy túlbecsülik a kockázati forrásokat. A koc­kázatok megítélésében a szubjektív tényezők hatá­ták közül a legsúlyosabbakat, az emberi élet megrövidíté­sét. A kiadványban található egy táblázat is, amelyet az Egyesült Államokban készült statisztika alapján állítottak össze. Ez a modern embert érő, a mindennapi élettel kapcsolatos legnagyobb koc­kázatfajtákat szemlélteti. A táblázatban a kockázatokat az átlagember életkorcsökke­nésével fejezték ki: sa igen erős. Ebből fakad az, hogy bizonyos veszélyfor­rásokat indokolatlanul lebe­csülünk, másokat pedig ugyanilyen indokolatlanul túlbecsülünk. Ezzel kapcsolatban is vé­geztek felméréseket az Egye­sült Államokban. Az ered­ményt jól mutatják a táblá­zatok: 2000­o 1000­2000 2000 ISOO ISOO 900 200 7i KOCKÁZATFORRÁSOK A kockázat forrásai Az emberek által Tényleges rokhoz vezető meghibásodá­Lebecsült: érzékelt kockázat kockázat sok, vagy hibás működések (nap) (nap) valószínűsége igen csekély. Dohányzás 185 2000 Tűzoltónak lenni 100 1200 2. Ennek ellenére lehetsé­Rendőrnek lenni 110 1000 gesnek tekintenek bizonyos Építőiparban dolgozni 95 300 eseményeket és hibás műkö­Túlbecsült: Gépkocsiban utazni 250 200 déseket," amelyek megelőzésé­re, vagy a következmények Fegyverviselés 220 50 korlátozására intézkedéseket Fogamzásgátló tabletta 55 8 tesznek, például a reaktor Orvosi diagnosztika (röntgen) i 49 5 gyorsleállító-rendszer alkal­Atomerőműek 250 0,04 mazásával. Íme a túlbecsült, lebecsült írható hányad — becsült adat 3. Az első két pontban is­alapján ennyit csökkenhet a meglévő kockázatok alapján az átlagember élete. Mindenki tudja és megérti, hogy a technikai civilizáció fejlődésével alapvetően együtt jár az energiafogyasz­tás és termelés növekedése. A villamos energia termelése ezen belül is meghatározó, tekintettel legáltalánosabb használhatóságára. A villa­mos energiát előállító erőmű­vek építése létkérdés az em­beriség fejlődése szempontjá­ból. Ezért az ezzel együtt já­ró kockázatot is vállalni kell. A kockázatok nagyobb része természetesen a villamos energia termelésében közvet­lenül és közvetve résztvevők körét érinti (bányászat, fűtő­anyag-szállítás, üzemeltetés, hulladékkezelés és tárolás) és csak elenyésző kockázati há­nyad jut a lakosságra. E koc­kázatok az erőművek kibo­csátásaiból, a szállításból ere­dő balesetekből származhat­nak. A villamosenergia-terme- lésből adódó átlagéletkor­csökkenés — szintén az Egye­sült. Államok statisztikája szerint — 20 nap, amelyből az atomerőművek számlájára — gyakorlatilag elhanyagol­ható, mindössze 0,04 nap. Az atomerőművek kockázatának alacsony szintjét bizonyítja az a tény is, hogy az eddig mintegy 2400 reaktorévnyi üzemidő alatt (a reaktoréve­ket a világon eddig meglévő összes atomerőműre kivetítve számolják) egyetlen halálos kimenetelű, nukleáris eredetű baleset sem fordult elő. A kockázat ésszerű csök­kentése minden társadalom alapvető kötelessége, a ren­delkezésre álló anyagi erő­forrásokon belül. Alapvető elv, hogy a gyakran bekövet­kezhető eseményeknél az oko­zat súlyosságát, súlyos követ­kezményű eseményeknél pe­dig a bekövetkezés valószínű­ségét kell csökkenteni. Ezt az elvet a különböző erőműtípu­soknál egyaránt figyelembe veszik. Különösen nagy gon­dot fordítanak ezen elv be­tartására atomerőműveknél, ahol a gyakorlatban ezzel kapcsolatban a következők történnek: 1. Az erőművet nagyfokú megbízhatósággal, szigorú rendszabályok betartásával tervezik, kivitelezik, üzemel­tetik, ezáltal az üzemzava­mertetett két szint ellenére feltételeznek olyan, rendkívül kis valószínűségű meghibáso­dásokat, amelyek a környe­zetre súlyos következmé­nyekkel járhatnának. Ezeket a következményeket megfe. lelő berendezésekkel enyhí­tik és mindenképpen egy megengedhető határ alatt tartják, például biztonsági védőburkolat segítségével. Ezeknek a biztonsági intéz­kedéseknek köszönhető, hogy az átlagember életében mind-- össze 0,04 nap kockázatot je­lentenek az atomerőművek. Példák bizonyítják, hogy az emberiséget érintő kockáza­tok összessége a fejlődés so­rán egyenletesen csökken. Tükröződik ez az átlagos élet­kor és az életszínvonal növe­kedésében, az egészségügyi helyzet javulásában. Az ener­giatermelő-módoknak nem kell szégyenkezniük. Áldása­ikkal szemben csupán mini­mális veszélytöbbletet jelen­tenek a civilizált ember éle­tében.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents