Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-16 / 140. szám
1984. június 16. iMÉPÜJSÁG 5 Szénagyűjtés Azok, akik valaha, vagy éppen mostanában gyűjtöttek szénát nagyon jól tudják, hogy a mezei munkák közül talán ez a legkellemetlenebb. Nem mintha a szénagyűjtés túl nehéz lenne, de nagy melegben, tűző napon viliázni a szénát, miközben potyog az ember fejére, testére a száraz szúrós levél és szár, bizony a türelem és kitartás nélkülözhetetlen. Pedig aki szarvasmarhát, kérődző állatot tart, annak gondolnia kell a télre, a jószágok téli takarmányozására. Idén nincs meleg, nem szúr a fű, meg a lucernaszéna, hisz az időjárás nem kedvez a szénakészítésnek. A sok eső miatt csupán néhány órára mehetnek ki a gépek a nagyüzemi táblákra, s a kaszát is csak rövid ideig vehetik kézbe a jószágot tartó kistermelők. Többnyire csak annyi lucernát, füvet vágnak le, sodornak rendre, ameny- nyit biztonsággal, és főleg szárazon rakhatnak kazalba. „Fekete széna, fehér búza” tartja a szólás, s a mezőgazdaságban tudott, hogy míg egyik növénynek árt, a másik kultúrának használ a csapadék. A szénatermés s főleg a lucerna minőségben, tápanyagtartalomban, de meny- nyiségben is jóval alatta marad annak, mint amit más, a mostaninál csapadékszegé. nyebb években betakarítottak. Tolna megyében tizenötezer hektáron termelnek lucernát, s 150 ezer hektáron gabonát a gazdaságok, és szó ami szó, a gabona a fontosabb, s ez a termésbecslések izerint igen szép termést ígér. Sokáig kinn alszik a lucerna még, mire másodszorra kasza alá érik, s mostanában csupán azt tudjuk, hogy milyen lett az első kaszálás eredménye. A lucernát viszont négyszer, kedvező esetben ötször kaszálják, s van remény arra, hogy a széna minőségben, mennyiségben jobbat és többet produkál, mint az első kaszálás alkalmával. A most június elején megtartott határszemléken mindenesetre megállapították a szakemberek, hogy az üzemek az állatállomány létszámának megfelelő, ahhoz igazodó területen termesztenek szénát. Nem a szándékon, a szakértelem hiányán múlott tehát, hogy az első kaszálás gyenge termést hozott. Az eső ellen nincs mit tenni. Tudományos kutatók, minden újra fogékony gyakorlati szakemberek törik a fejüket azon, hogyan lehetne az időjárástól függetleníteni a szénabetakarítást. Terjedőben a szárító-tároló pajta, és a kamrás szénakészítés módja például. A szárító-tároló pajtába átlagosan ötvenöt százalékos víztartalmú lucernát lehet betárolni, és megszántam. Az országban az első teljesen gépesített szárító- tároló pajtát, amely négy kamrából áll, a Szekszárdi Állami Gazdaság állította fel. A célszerű elrendezésű pajta az, ahol az úgynevezett pajtarekeszek soros elrendezésűek, középen van a betárolóberendezés, jobbra és balra pedig a pajtarekeszek. Naponta 1,5—2,5 méteres, ötvenöt százalék víztartalmú réteget lehet betölteni egy-egy rekeszbe, amely átlagosan két nap alatt kiszárítható. Ezzel gyakorlatilag a kaszálás, betakarítás, töltés és szárítás folyamatos. A Szekszárdi Állami Gazdaságban a módszer-- rel megfelelő beltartalmú, elegendő szénát termelnek, s főként biztonságosan. „Mielőtt bármit etetünk az állatokkal, kérdezzük meg a jószágot is” — mondta Vas István, a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát igazgatója egy tanácskozás alkalmával. Az eredményeik igazolják, hogy nemcsak azzal törődnek miből, mennyit adjanak az állatoknak, hanem azzal is, hogy a takarmányt jóízűen megegye az állat — ha bármelyik istállóba bemegy az ember, a takarmánynak nem a szagát, hanem jó illatát érezni. Egyik ismerősöm, aki bikákat tart meséli, hogy a jószágok fűszénát kaptak, majd mikor az elfogyott áttértek a lucernára. Az állatok egy darabig csak turkáltak a jászolban, s még a kukoricaszárat is szívesebben megették. Jó ideig szabályosan éheztették a bikákat, mire a lucernaszénának azok nekiláttak. A háztáji állatok takarmányozásának nélkülözhetetlen része a fű, a lucernaszéna. A szálastakarmány-szükséglet megteremtéséhez a szövetkezet a tagjainak, és a kívülállóknak térítés ellenében lucernaterületet biztosít. Ettől nem sokban marad el a fűszéna mennyisége, amit az árokpartokon, árvízvédelmi és vasúti töltéseken kaszál-, nak le, takarítanak be a kistermelők. Ez utóbbit, egy 1976-ban kiadott kormányhatározat szabályozza. Ez a jogszabály lehetőséget nyújt arra, hogy a területek kezelői árverésen, előzetes megbeszélés alapján eladják a fűtermést. Nem minden terület kél el, — ebben az esetben a MÁV, a vízügy, az erdőgazdaság, a KPM köteles az illetékes községi tanács tudomására hozni, hogy melyik terület szabad még. Tudniillik a tanácsnál tudják ki tart szarvasmarhát, juhot, s a gazdáknak ingyenesen kiadják a fűtermő területet. Az ezeken a területeken termett füvet kötelesek betakarítani a gazdák, ha nem, büntetést fizetnek. Fizet persze a terület kezelője is — ha nem értesítette a tanácsot. Az első kaszálás befejezésének időpontja június 30. Sok esetben lehetővé teszik a központi szervek, hogy — az évenkénti takarmánytermés függvényében — június 15-ig azé a fűtermés, aki lekaszálja. Természetesen ezért a fűszénáért nem kell fizetni. Ebből viszont nem egyszer adódott már vitás ügy akkor, mikor olyan gazda területén fog kaszát valaki, az ingyen fűért, amit már értékesítettek. Nem árt tehát idejében tisztázni, kié a fű. Jó példával szolgálhat Bo- gyiszló, ahol a Községi Tanács szervezi az árverést, akkor, mikor a vízügy illetékese is jelen van, s a gáton termő szénát kilométerenként lehet megvenni. Mindenki jól jár: a kistermelő olcsón jut szénához, s a töltés is sértetlen marad, hisz nem tapossák az állatok, nem járják le a gépek. Mostanában bármerre is jut el az ember kaszáló-, betakarítógépekkel találkozni, s árokparton, útfélen kaszáló emberekkel. Lassan vége az első kaszálásnak, s aztán jön a többi. Csak az idő jóra forduljon, hogy legyen jó és elég szálas takarmány az állataink részére. Most javítják megyénk malmai közül a legkisebbet, a szekszárdit. A legkisebb — mindössze 500 vagon búzát tud csak évente megőrölni — a legöregebb is. Már 1922-től fogadja a kenyérnek való gabonát. A mostani felújítás is az új búza aratása előtti készülődés. A munkát — a molnárokkal karöltve — a Tolna megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat karbantartói végzik. Ez a brigád — mivel malomról malomra vándorol — a „Vándor" nevet kapta és viseli Andi József lakatos Ezek a hengerszékek már 1922. óta szolgálnak A szita tisztre vár. Most Gyalog János molnár javítja D. VARGA M. A tavalyi lisztet decsi asszonyok csomagolják Czakó Sándor képriportja
