Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-16 / 140. szám

2 KÉPÚJSÁG 1984. ,junius 16. Nyilatkozat (Folytatás az 1. oldalról.) és a nemzetközi feszültség enyhítését. Az értekezlet résztvevői kifejezik azon szilárd meg­győződésüket, hogy a hozott határozatok következetes megvalósítása új, fontos im­pulzust ad további lendüle­tes gazdasági fejlődésüknek és a kölcsönös együttműkö­désnek, a szocializmus nö­vekvő tekintélyének és vonz­erejének a világban, szoro­sabbra fűzi és minden ol­dalról erősíteni fogja a KGST-tagországok egységét, amelyeket az alapvető osz- tályérdekek azonossága és a marxizmus—leninizmus ideo­lógiája kapcsol össze. A NYILATKOZAT aláírói: A Bolgár Népköztársaság részéről — Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának fő­titkára, a Bolgár Népköztár­saság Államtanácsának el­nöke, A KGST-tagországok kommunista és munkáspárt­jainak vezetői, valamint ál­lam- és kormányfői abból indulnak ki, hogy a politikai és gazdasági világhelyzet ed­dig soha nem látott mérték­ben érinti valamennyi or­szág és nép érdekeit, és mély aggodalmuknak adnak kifejezést amiatt, hogy erő­södött a békét fenyegető ve­szély. Jelentősen növekedett a nemzetközi feszültség az imperializmus, elsősorban az amerikai imperializmus ag­resszív köreinek konfrontá- ciós irányvonala, valamint a katonai fölény elérésére, az erőpolitika megvalósítására, a belügyekbe való beavat­kozásra, az államok nemzeti függetlenségének és szuvere­nitásának csorbítására, a „befolyási övezetek” meg­szilárdítására és újrafelosz­tására irányuló kísérleteik következtében — hangsú­lyozza bevezetőben a doku­mentum. A feszült helyzet még ki­élezettebb lett azáltal, hogy néhány NATO-országban megkezdték az amerikai nukleáris középhatótávolsá­gú rakéták telepítését. Ez a nukleáris fegyverkezési ver­seny új, különösen veszé­lyes szakaszát nyitotta meg az európai földrészen és a Szovjetuniót válaszintézke­désekre kényszerítette. Az európai nukleáris fegyverek­ről és stratégiai fegyverekről szóló tárgyalások megsza­kadtak. A nemzetközi feszültség fokozását célzó veszélyes irányvonallal szembeszállnak a szocialista országok, a kommunista és munkásmoz­galom, más forradalmi és demokratikus erők, az erő­södő hatalmas háborúellenes mozgalom, amelyek kifejezik eltökélt szándékukat arra, hogy véget vessenek az ag­resszív politikának, elhárít­sák a nukleáris háború ve­szélyét, megvédjék a népek függetlenségét és szabadsá­gát, békében és az egyenjo­gúság alapján működjenek együtt. A kölcsönösen elő­nyös együttműködés és a nemzetközi gazdasági kap­csolatok igazságos és demok­ratikus alapon történő át­rendezésének akadályozása ugyancsak növekvő ellenál­lást vált ki az egész világ haladó közvéleményében, az el nem kötelezett országok mozgalmában, más államok, a tőkés országok, többek kö­zött az USA reálisan gondol­kodó politikai személyisé­geinek és hivatalos körei képviselőinek körében is. E tendencia megnyilvánulása az a tény, hogy a nyomás el­lenére számos tőkés ország a Csehszlovák Szocialista Köztársaság részéről — Gus- táv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottságának főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság államfője, a Kubai Köztársaság ré­széről — Carlos Rafael Rod­riguez, a Kubai Kommunis­ta Párt Központi Bizottsá­ga Politikai Bizottságának tagja, az Államtanács elnök- helyettese. miniszterelnök­helyettes, a Lengyel Népköztársaság részéről — Wojciech Jaru­zelski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára a Len­gyel Népköztársaság minisz­terelnöke, a Magyar Népköztársaság részéről — Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, a Mongol Népköztársaság részéről — Jumdzságin Ce- denbal, a Mongol Népi For­radalmi Párt Központi Bi­folytatja a gazdasági kap­csolatok fejlesztését a szo­cialista államokkal — mutat rá a deklaráció. Ami a KGST-tagországo- kat illeti, határozottan elíté­lik és elutasítják a békés ál­lamközi kapcsolatok aláásá- sát célzó irányvonalat, fel­lépnek a kizsákmányolás va­lamennyi formája, a más or­szágok belügyeibe való be­avatkozásra irányuló bár­mely kísérlet, a gazdasági kapcsolatok politikai nyo­más eszközeként való alkal­mazása ellen. Mindezt a nemzetközi jog általánosan elfogadott normái, az ENSZ Alapokmányában, valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Záróokmányában szereplő elvek durva megsértésének tekintik. A szocialista közösség or­szágaival szemben az ilyen irányvonal, amint azt a tör­ténelmi tapasztalatok mutat­ják, teljesen kilátástalan. A szocializmus képes a legbo­nyolultabb nemzeti és nem­zetközi problémák sikeres megoldására. A KGST-tagországok pél­dája, vívmányaik a szocia­lizmus és kommunizmus építésében, baráti kapcsola­taik és együttműködésük megszilárdítása jelentős po­zitív hatást gyakorol a világ fejlődésére. Az új típusú ál­lamközi kapcsolatok elvei­nek a kölcsönös együttmű­ködésükben, valamint más országokkal való kapcsola­taikban történő következetes gyakorlati megvalósítása eredményeképpen a szocia­lista országok jelentős mér­tékben hozzájárulnak a nem­zetközi gazdasági kapcsola­tok igazságos és demokrati­kus alapon történő átalakí­tásához. Az értekezlet résztvevői hangsúlyozták, hogy a KGST-tagországok közötti együttműködés továbbfejlesz­tése és tökéletesítése, a sza­kosítás és kooperáció elmé­lyítése elősegíti időszerű gazdaságfejlesztési problé­máik együttes erővel törté­nő megoldását, ezen belül az energia-, nyersanyag- és élelmiszer-szükségletek ki­elégítését. az élenjáró tech­nika és technológia fejlesz­tésének és bevezetésének meggyorsítását, az anyagi és munkaerőforrások, a terme­lő és tudományos-műszaki potenciál jobb kihasználását. Ez hozzájárul minden egyes ország gazdasági és társadal­mi fejlődéséhez, népeik anyagi jólétének és kulturá­lis színvonalának emelésé­hez. a szocialista államok ereiének, egységének és ösz- szef'orrottságának erősítésé­hez. zottságának első titkára, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnökségének elnöke, a Német Demokratikus Köztársaság részéről — Erich Honecker, a Német Szocia­lista Egységpárt Központi Bizottságának főtitkára, a Német Demokratikus Köz­társaság Államtanácsának elnöke, a Román Szocialista Köz­társaság részéről — Nicolae Ceausescu, a Román Kom­munista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztár­saság elnöke, a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége részé­ről — Konsztantyin Cser- nyenko, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke, a Vietnami Szocialista Köztársaság részéről — Le Duan, a Vietnami Kommu­nista Párt Központi Bizott­ságának főtitkára. Ugyanakkor a KGST-tag­országok számára távolról sem közömbös, hogyan ala­kul a világ politikai és gaz­dasági helyzete. Mélyen ér­dekeltek annak javításában. És nemcsak azért, mert ez kihat gazdasági terveik tel­jesítésére, a más államokkal való gazdasági és tudomá­nyos-műszaki kapcsolataik normális fejlesztésére. A szocializmus, mint a világ leghaladóbb társadalmi rend­szere, természeténél fogva az emberiség jövőjéért érzett nagy felelősséggel lép fel, mivel legfontosabb célja az emberről, az ember jólété­ről való gondoskodás. A KGST-tagországok kom­munista és munkáspártjai­nak vezetői, valamint állam- és kormányfői azon a véle­ményen vannak, hogy nem a különböző társadalmi rendszerű államok közötti konfrontációra, nem a kap­csolataikat akadályozó újabb és újabb gátak emelésére, hanem a békés, tartós nem­zetközi politikai és gazdasá­gi kapcsolatok fejlesztése konstruktív útjainak keresé­sére kell törekedni a világ­ban kialakult realitások és valamennyi ország érdekei­nek figyelembevételével. Szi­lárd meggyőződésük, hogy semmiféle világprobléma, a szocializmus és a kapitaliz­mus közötti történelmi vita sem oldható meg katonai úton. A KGST-tagországok mindig is a gazdasági elzár­kózás következetes ellenzői voltak, állhatatosan kiálltak és kiállnak a más államok­kal való széles körű. kölcsö­nösen előnyös együttműkö­dés, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok normalizálása, az ezek fejlesztésének útjá­ban álló mindennemű kor­lát lebontása mellett. A dokumentum emlékeztet arra, hogy az elmúlt évtized tapasztalatai meggyőzően bi­zonyították az enyhülés szükségességét és gyümölcsö­ző voltát a világ valamennyi népe számára. Az értekezlet résztvevői fontosnak tartják mindazok­nak a pozitívumoknak a megszilárdítását és megsok­szorozását, amelyeket a 70- es években a nemzetközi kapcsolatokban elértek, azt, hogy erősödjön a kölcsönös bizalom és fejlődjön az egyenjogú együttműködés az államok között, függetlenül azok társadalmi rendszerétől. Ehhez valamennyi ország konstruktív erőfeszítésére van szükség mind politikai, mind pedig gazdasási téren. Jelenleg nincs fontosabb feladat, mint a béke megőr­zése a Földön, a nukleáris katasztrófa elhárítása. El­sődleges jelentősége van a fegyverkezési verseny meg­szüntetésének, a fegyverze­tek csökkentésére való átté­résnek, a katonai-stratégiai egyensúly mind alacsonyabb szinten történő fenntartásá­nak. Ez a világgazdasági helyzet javításának is leg­fontosabb feltétele. Az értekezlet résztvevői meg vannak győződve arról, hogy az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének szigorú betartásával a nuk­leáris fegyverkezési verseny megállítható és az államok hozzákezdhetnek a nukleáris leszerelés reális intézkedé­seinek valóra váltásához. Eh­hez politikai akarat, vala- > mennyi ország biztonságának érdekeit figyelembe vevő, becsületes, egyenjogú és konstruktív dialógus szüksé­ges. Ezen az alapon lehet elérni Európa teljes mente­sítését mind a közép-ható­távolságú, mind a taktikai atomfegyverektől. Az európai béke és biz­tonság szempontjából a je­lenlegi körülmények között feltétlenül szükséges köve­telmény az új nukleáris esz­közök felhalmozásának meg­szüntetése a kontinensen. Ezzel kapcsolatban az érte­kezleten képviselt államok ragaszkodnak a közép-ható­távolságú amerikai nukleá­ris rakéták Nyugat-Európá- ban való telepítésének meg­szüntetéséhez és kijelentik, hogy amennyiben sor kerül a már telepített rakéták ki­vonásához vezető lépésekre, úgy egyidejűleg lépések fog­nak történni a válaszintéz­kedések visszavonására is. Ez fogja megteremteni az alapot a tárgyalások felújí- tására Európának mind a közép-hatótávolságú, mind a taktikai atomfegyverektől való mentesítésére vonatko­zó megfelelő megállapodá­sok elérése céljából. A szocialista államoknak azok a javaslatai is igen időszerűek, hogy haladékta­lanul meg kell állapodni á nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános betiltásá­ról; a világűr militarizálásá- nak. az erő alkalmazásának a világűrben a Föld elleni támadásnak a betiltásáról; a vegyi fegyverek világmé­retű betiltásáról és megsem­misítéséről, és ehhez vezető lépésként a vegyi fegyverek megsemmisítéséről az euró­pai kontinensen. Az értekezleten résztvevő államok felhívják a figyel­met a Varsói Szerződés tag­államai és a NATO-tagálla­mok között a katonai erő alkalmazásáról való kölcsö­nös lemondásról és a békés viszonyok fenntartásáról szó­ló szerződés megkötésére vo­natkozó rendkívül fontos ja­vaslatra. Határozottan síkra- szállnak azért, hogy azok a nukleáris hatalmak, amelyek ezt még nem tették meg, mondjanak le a nukleáris fegyverek elsőként való al­kalmazásáról. A világgazdasági problé­mák megoldásának feladata kapcsán ma különös jelen­tőségre tesz szert a Varsói Szerződés országai és a NA- TO-országok között a kato­nai kiadások csökkentésével kapcsolatos tárgyalások mi­előbbi megkezdésének bizto­sítása, a szövetséges szocia­lista országok által az Észak­atlanti Szövetség tagállamai­hoz intézett felhívásban nemrégiben ezzel kapcsolat­ban tett részletes és konkrét javaslat alapján. A katonai költségvetés csökkentésére vonatkozó megállapodásnak természetesen ki kell terjed­nie valamennyi, jelentős ka­tonai potenciállal rendelke­ző államra. A katonai kiadá­sok csökkentése eredménye­ként felszabaduló eszközö­ket a gazdasági és szociális fejlesztés céljaira, többek között a fejlődő országok megsegítésére használnák fel. A szocialista közösség or­szágainak az enyhülésre és leszerelésre vonatkozó ja­vaslatai jól ismertek. A KGST-tagországok készek aktívan részt venni azok gyakorlati megvalósításában, csakúgy mint a más államok által tett konstruktív kez­deményezések realizálásában. A háborús fenyegetés eny­hítése, a katonai szemben­állás csökkentése szempont­jából igen nagy jelentőségű volna a stockholmi bizalom- erősítő, biztonsági és euró­pai leszerelési konferencia sikeres befejezése. A KGST-tagországok kom­munista és munkáspártjainak vezetői, valamint állam- és kormányfői, a békés egymás mellett élés elveihez híven, felhívással fordulnak vala­mennyi néphez, az államok és kormányok vezetőihez, te­gyenek aktív lépéseket a nemzetközi gazdasági együtt­működés fejlesztése érdeké­ben. A szocialista országok ál­tal a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában, az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében és más nemzetközi fó­rumokon ezzel kapcsolatban tett javaslatok továbbra is érvényesek. E javaslatok to­vábbfejlesztéseképpen az ér­tekezlet résztvevői felhívnak a nemzetközi gazdasági kap­csolatok rendezését, a gazda­sági biztonság szavatolását és az államközi kapcsolatok e fontos területén a bizalom kialakítását célzó Akcióprog­ram megvalósítására. A nemzetközi érintkezés gyakorlatából ki kell zárni a gazdasági agresszió bármely módszerét, többek" között az embargó, a bojkott, a keres kedelmi, hitel- és technoló­giai blokád alkalmazását, il­letve az ezekkel való fenye­getést. A valamennyi állam közöt­ti gazdasági kapcsolatokban maradéktalanul érvényesíteni kell a nemzeti függetlenség és a szuverenitás tisztelet­ben tartását, a belügyekbe való be nem avatkozást, az erőszak alkalmazásától, illet­ve az azzal való fenyegetés tői történő tartózkodást, a teljes egyenjogúságot, a nem­zeti érdekek és minden nép azon jogának tiszteletben tartását, hogy maga rendel­kezzen saját sorsával, a köl­csönös előnyök, a diszkrimi­nációmentesség és a legna­gyobb kedvezmény elvét. Az értekezlet résztvevői is­mételten megerősítik, orszá­gaik szilárd szándéka, hogy fejlesszék a gyümölcsöző ke­reskedelmi-gazdasági és tu­dományos-műszaki kapcsola­tokat minden olyan szocia­lista, fejlődő és fejlett tőkés országgal, amely ez iránt készséget mutat. Célszerűnek tartják, hogy e kapcsolato­kat elsősorban hosszú távú programok és egyezmények alapján bővítsék, az együtt­működés különböző, kölcsö­nösen előnyös formáit alkal­mazzák, beleértve többek kö­zött az obejtkumok műszaki felszerelésében és létesítésé­ben való közreműködést, az ipari kooperációt, tudomá­nyos-műszaki problémák együttes megoldását stb. A KGST-tagországok a tő­kés államokkal, valamint vállalataikkal és cégeikkel való együttműködés poten­ciális fejlesztési lehetőségei­nek aktívabb kiaknázása mellett foglalnak állást. Eb­ben a vonatkozásban nagy jelentőséget tulajdonítanak az európai országok közötti gazdasági és tudományos­műszaki kapcsolatok bővíté­sének a Helsinkiben elfoga­dott Záróokmány és a mad­ridi találkozón elért megál­lapodások szellemében. A KGST-tagországok támogat­ják a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és a fejlett tőkés országok, továbbá a fejlődő országok gazdasági szervezetei közötti kölcsönö­sen előnyös kapcsolatok ki­alakítását. Ezzel összefüggés­ben megerősítik, hogy ké­szek a KGST és az EGK kö­zött megfelelő megállapodást kötni, szem előtt tartva a szóban forgó szervezetek tag­országai közötti kereskedel­mi-gazdasági kapcsolatok további fejlődésének elősegí­tését. A KGST-tagországok kom­munista és munkáspártjai­nak vezetői, valamint állam- és kormányfői sürgetően szükségesnek tartják a nem­zetközi gazdasági kapcsola­tok igazságos és demokrati­kus alapon történő átszerve­zésére és az új gazdasági vi­lágrend kialakítására irányu­ló munka aktivizálását. A nemzetközi gazdasági kapcsolatokat oly módon kell átrendezni, hogy a világ minden országa sokrétűen fejleszthesse gazdasági po­tenciálját, a béke. az igazsá­gosság és a kölcsönös gazda­sági együttműködés körülmé­nyei között haladhasson a fajlődés útján, A KGST-tagországok, le­hetőségeikhez mérten, a jö­vőben is gazdasági és műsza­ki segítséget nyújtanak a szabadságukat és független­ségüket kivívott államoknak a nemzetgazdaságuk fejlesz­tésére irányulú erőfeszítése­ikhez. A KGST-tagországok a je­len deklarációban szereplő javaslatok megvalósításában mindenkivel együttműköd­nek, aki érdekelt a nemzet­közi béke és biztonság meg­szilárdításában, a nemzetkö­zi gazdasági kapcsolatok ja­vításában. Más államoktól a jóakarat, a kölcsönös megér­tés, a közös akciókra való törekvés hasonló megnyilvá­nulását várják, és ezen az alapon készek bármely kon­struktív javaslat megvizsgá­lására. Az értekezlet résztvevői meg vannak győződve arról, hogy jelenleg, jobban mint valaha, szükség van arra, hogy valamennyi parla­ment és kormány, a széles világközvélemény, minden józanul gondolkodó ember egyesítse erőfeszítéseit a bé­ke megőrzése és megszilár­dítása, a fegyverkezési haj­sza megfékezése, a leszere­lés, elsősorban a nukleáris leszerelés, a nemzetközi gaz­dasági kapcsolatok normali­zálása céljából, valamennyi ország és nép érdekében — hangoztatja befejezésül a deklaráció. A deklaráció aláírói: A Bolgár Népköztársaság részéről — Todor Zsivkov. a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának fő­titkára. a Bolgár Népköztár­saság Államtanácsának el­nöke. a Csehszlovák Szocialista Köztársaság részéről — Gus- táv Husák. Csehszlovákia Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottságának főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság államfője, a Kubai Köztársaság ré­széről — Carlos Rafael Rod­riguez, a Kubai Kommunis­ta Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tag­ja, az Államtanács elnökhe­lyettese, miniszterelnök-he­lyettes, a Lengyel Népköztársaság részéről — Wojciech Jaru­zelski. a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára, a Lengyel Népköztársaság mi­niszterelnöke, a Magyar Népköztársaság részéről Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, a Mongol Népköztársaság részéről — Jumdzságin Ce- denbal, a Mongol Népi For­radalmi Párt Központi Bi­zottságának első titkára, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnöksé­gének elnöke, a Német Demokratikus Köztársaság részéről — Erich Honecker, a Német Szocia­lista Egységpárt Központi Bizottságának főtitkára, a Német Demokratikus Köz­társaság Államtanácsának elnöke, a Román Szocialista Köz­társaság részéről — Nicolae Ceausescu, a Román Kom­munista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztár­saság elnöke, a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége ré­széről — Konsztantyin Cser- nyenko, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke, a Vietnami Szocialista Köztársaság részéről — Le Duan, a Vietnami Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának főtitkára. A béke megőrzése és a nemzetközi gazdasági együttműködés A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagországainak DEKLARÁCIÓJA

Next

/
Thumbnails
Contents