Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-15 / 112. szám
1984. május 15. f' TOLMA N NÉPÜJSÁG3 A nyárra készülés jegyében A mezőgazdasági szakmunkásképzés helyzete Lengyelen már van túljelentkezés Jókedvű elsősök, becsengetésre várva Az iskola állandó kiállítása A nyár közeledtének jele, hogy a hűvös idő ellenére megélénkült a fürdőruhák, strand- és kempingcikkek forgalma. A fürdőruhák legnagyobb forgalmazója a Módi Kereskedelmi Vállalat: az idén 1,4 millió fürdőruhát kínálnak a vásárlóknak. A női és bakfis úszódresszekből, bikinikből a tavalyihoz hasonlóan csaknem félmilliót rendeltek, a lányka fürdőruhákból pedig 200 ezerrel — 20 százalékkal — többet, mint az elmúlt évben. Ebből azonban várhatóan még ez a mennyiség sem lesz elegendő. A férfiaknak a tavalyinál 8—9 százalékkal több úszót, összesen' csaknem 400 ezret kínálnak, a fiúk számára pedig a tavalyihoz hasonlóan mintegy 380 ezret. A fürdőruhák csaknem kétharmada hazai termék, a többi — az elmúlt évinél mintegy 10 százalékkal több — szocialista importból származik, illetve itthon készült tőkés kooperációban. A Módi Vállalat szervezi ugyanis az NSZK-beli Triumph és a kőszegi Ruhaipari Szövetkezet, az ugyancsak NSZK-beli Felina és a Váci Kötöttárugyár, valamint az olasz Randi és a Fővárosi Ruhaipari Vállalat közötti termelési kooperációkat. A Centrum Áruházak többségében már megnyíltak a strandosztályok, s júniGyönkön, a nagyközség központjában működik a Könnyűipari Szerelő és Építőipari Vállalat Automatika és Villamossági Gyárrészlegének egyik osztálya. Több mint húsz éve létesítették az üzemet, néhány nap alatt telepítették ide Ikladról a tűszelepgyártást, akkor a Szekszárdi Vasipari Vállalaté volt az üzem. A vállalat megszűnésével a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalathoz került, majd — 1976. január 1-ével — a dombóvári üzemet is, a gyönkit is átvette a KIP- SZER. A gépjármű keréktömlőkhöz készülő tűszelepeket azóta is gyártják, kielégítve ezzel a teljes hazai szükségletet. Azzal a különbséggel, hogy 1976-tól bevezették a belsőrugós szeleptű gyártását, ami nemcsak megbízhatóbb a korábbinál, hanem minden gyártott, illetve forgalomban lévő tömlő-szeiep- házba be lehet csavarni. A „gazdaváltozással” számottevő fejlődés következett be az üzemben. A tűszelep- profil továbbra is megmaradt, ma is egyedül itt, Gyönkön gyártják, ám hozzájöttek újabb és újabb termékek. A vállalat kialakította a „KCSN” erősáramú sorozatkapocs termékcsaládot, ezeket a vállalat szerelőrészlege használja fel különböző munkáinál, de értékesíti is a kereskedelmi hálózaton keresztül. A termék importot pótol, műszaki paraméterei jobbak, mint a us elejéig valamennyiben megszervezik a szezoncikkek koncentrált kínálatát. A vállalat gyártóüzeme, a Centex szélső méretekben is gyártja a nyári holmikat. A tavalyinál az idén jóval bővebb a kempingcikkek választéka a Centrum Áruházakban. A korrábinál nagyobb mennyiséget tudtak beszerezni kempingasztalokból, székekből, sátrakból, festett és natúr fonott bútorokból, sportszerekből. A Skála-Coop áruházakban már május elején megkezdték a fürdőruhák, a strandcikkek, a kiránduló- és a kempingcikkek árusítását. A budapesti nagyáruház kínálata igen gazdag női fürdőruhákból. Választék- bővítésként a pécsi és a kaposvári nagykereskedelmi vállalatoktól is rendeltek női fürdőruhákat. Méta termékekkel is gazdagodik a választék, elsőként férfi úszókat, később női fürdőruhákat is forgalomba hoznak ebből a márkából. A fürdőruha-választék bővítésére árucserében osztrák cikkeket is forgalomba hoznak a Skála áruházak. Kempingcikkeket már április 13. óta egész nyáron át árusítanak a Skála Budapest nagyáruház előtti szabad területen. Itt gumimatracok, kajak-kenu és kerti bútorok, valamint hálózsákok, hűtőtáskák és nyári sportcikkek kaphatók. korábban importálté, megfelel mind a hazai, mind a nemzetközi szaványoknak. Gyártanak még különböző — sorozatban készülő és egyedi — tokozott áramelosztó és — kapcsolóberendezéseket, egy részüket a vállalat export-termékeihez és külföldön végzett munkáihoz. 1976-ban hatmillió forint értékű volt az üzem éves termelése, tavaly elérte a 46 millió forintot, tehát a nyolc év előttinek több, mint hétszeresét. Műszaki szervezéssel, korszerűbb, termelékenyebb gépek beszerzésével, beállításával és a profil bővítésével érték ezt el. Hat éve kezdődött az a háromFöldcserék Egy-egy mezőgazdasági nagyüzem földjei gyakran ékelődnek a szomszédos gazdaság területébe és ez növeli a termelési költségeket. A MÉM ösztönzésére az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek, valamint magán- személyek is gyakran hajtanak végre földcseréket. Az összesítés szerint tavaly a tervezett 30 ezer hektár helyett 42 ezer hektáron cserélték el a terület egy részét. A földcserék önkéntesek. Ám lehetőség van arra is, hogy hatósági úton rendeljék el a területek átcsatolását. Ezzel azonban tavaly mindössze 3 esetben éltek, a földeket ugyanis sikerült egymás közötti megállapodással elcserélni. Ezeket a szerződéseket a földhivatalok hagyják jóvá, a megállapodások csak ezután válnak érvényessé. Ha az önkéntes földcserére vonatkozó megállapodást a mezőgazda- sági nagyüzem magánszemélyekkel köti meg, a magán- személyek tulajdonába kerülő belterületi, illetőleg zártkerti föld nagysága nem haladhatja meg a személyi földtulajdon jogszabályban meghatározott értékét. Az idén várhatóan több mint 30 ezer hektáron rendezik a területeket a gazdaságok a közös érdekeltség figyelembevételével. millió forintos beruházás, amelynek keretében egy 300 négyzetméteres csarnokkal bővítették az üzemet, 1980- ban készült el az új épületrész, 1981-ben a régit újították fel, a beruházási költség két év alatt térült meg. Ma százan dolgoznak az üzemben, nem többen, mint nyolc évvel korábban, csak a kooperáció bővült, és húsz bedolgozót is foglalkoztatnak. A termelés megtöbbszörözésének zöme tehát a termelékenység növekedéséből származik. A beruházás az idén folytatódik. Az olaj- kályha-fűtést szüntetik meg, és a szociális létesítményeket korszerűsítik. Tokozott erősáramú berendezés szovjet exportra A mezőgazdasági szakmák jó ideig nem tartoztak azok közé, melyekre tömegével jelentkeztek volna a fiatalok. Jobbára csak a gyengébb képességűek és a tanulni nem nagyon szeretők választották. A lengyeli Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatóhelyettesével, Hintősi Istvánnal beszélgettünk ezekről a kérdésekről. — Gyökeres változást jelent az iskola és a szakmunkásképzés helyzetében, hogy jövőre végeznek szakközép- iskolásaink. Szakmát és érettségit adunk a kezükbe, és lehetőséget is az esetleges továbbtanulásra. — Hova jelentkezhetnek, és milyen eséllyel az érettségizők? — Továbbtanulni nyolc-tíz tanulónk szándékozik. Gödöllőre és a Debreceni Agrártudományi Egyetem mezőtúri főiskolai karára. A szaktanárok felkészítik őket, az esélyt a szorgalom határozza meg az ő esetükben is. Mindenesetre, szakmai ismereteik folytán a bentmara- dásra az esélyt az iskolánktól megkapják. Reméljük, élnek is ezzel a lehetőséggel. — Milyenek az első három tanulmányi év tapasztalatai? — Tanulóink a közepesnél jobb tanulmányi átlaggal kerültek iskolánkba. Ezt az eredményt meg is tartották. A lemorzsolódás minimális volt. A gyerekek ragaszkodnak a szakmához, talán még nagyobb szorgalomra lenne szükségük, hogy megalapozottan indulhassanak a munkakezdésnek vagy a továbbtanulásnak. — Milyen szakokat indítanak az idén? — öt szakmában összesen 150 tanulót fogunk tanítani és képezni. Az iskola teljes létszáma így a következő tanévre 430—440 tanuló lesz. Nagy részük kollégiumban lakik majd. A jelenlegi kollégiumi elhelyezettek száma 360. Szakmunkás-bizonyítványt 37-en szerezhetnek az idán. Nálunk az alapszakma a mezőgazdasági gépész. Ezen belül növénytermesztő gépészeket, szarvasmarhatenyésztőket és szőlő-, gyümölcstermesztőket képezünk. A szakmai tagozat három területe közül a növénytermesztő gépész szak a legexponáltabb terület. Hetven jelentkezőből harminckettőt tudtunk felvenni. — Mi lesz a többiekkel? — Azok a gyerekek, akik megfeleltek a követelményeknek, más szakot választhattak maguknak. A felvételi elbeszélgetésen matematikából, magyar nyelv és irodalomból, történelemből, valamint a szakmával kapcsolatos érdeklődésről adtak számot. Másfélszeres volt a túljelentkezés. — A többi szakmánál milyen volt az arány? — Szarvasmarha-tenyésztőnek 21-en, sertés-, juh- és baromfitenyésztőnek összesen 17-en jelentkeztek. Az utóbbi három esetben létszámhiány miatt nem indítunk osztályt, ők szarvasmarha-tenyésztők lesznek. A kertészeti ágazatnál 15 tanuló szőlő- és gyümölcstermesztőnek jelentkezett, hét pedig zöldségtermesztőnek. Ez is kevés, így szőlészek lehetnek. Azok, akik nem jutottak be, nem feleltek meg, — azoknak az ismeretszintje nem alkalmas az itteni tananyag elsajátítására. — Beszélhetünk az iskola, a szakma szempontjából fejlődésről ? — Sikerült elérnünk, hogy általánosságban véve, már túljelentkezéssel kell számolnunk. Ez szelektálási lehetőséget jelent, így a jobban f elkészült tanulókat tudjuk kiválasztani. Reméljük, ezzel javulni fog a szakma megbecsülése és megbecsülésének lehetősége is. A lengyeli iskola elindult egy olyan úton, ami az iskolának, a mezőgazdaságnak és a szakmának egyaránt nagyon jót tehet. A tanulók és szülők szemléletváltozása megkezdődött. Magas színvonalú oktatással, jó szakmai felkészültséggel ez az arány bizonyosan tovább javítható. SZABÓ SÁNDOR Fotó: Bakó Jenő Otthon Javában vetítik még filmszínházainkban az idegen bolygóról érkezett, barátságos és jóindulatú kis szörnyeteg, az E. T. — angolosan „Iti” — meséjét, ami világsiker lett, noha alaposan vitatta és vitatja a filmkritika a film értékeit. Mi mondandóm lehet nem filmkritikusként a filmről, hogy mindezt ezen a helyen idézem? Hát kérem, a válasz egyszerű: ugyanarról szól az „Iti”, amiről a mai felnőttek örökké emlékezetes gyermekfilmje, az Óz, a csodák csodája. Jóságról, tiszta emberi érzésekről és még valamiről, az otthonról, a hazáról. A kis szörny, — aki megtanul angolul beszélni — tíz ujjunkon számlálható szókincsének legfontosabb darabja ez: Home! Otthon, haza... Mert szép, szép ez a földgolyó, a kedves szörnyecske jól is érzi magát kis barátai körében, de egyre azt hajtogatja: Haza... haza! A hozzá hasonlók, a hozzátartozók közé, vissza a bolygóra, amit mi emberek nyilván ridegnek, az életre alkalmatlannak tartanánk. Igen, annak, hiszen hányszor és hányszor ülünk úgy a képernyő előtt, hogy nem értjük, miért maradnak ott az emberek a világnak azon a darabján, ahol mínusz 30—40 fok a hideg? Miért építik újjá, teszik lakhatóvá a földrengés sújtotta városokat ahelyett, hogy elmenekülnének onnan? Vagy: mi tartja embertársainkat a sivatagi vidékeken? Így értetlenkedünk olykor, aztán elszégyelljük magunkat, hiszen a maradás magyarázata kézenfekvő: nekik ott az otthon, a haza. Emlékeznek az Óz-ra? A kislány, a bádogember, a gyáva oroszlán, a szalmaember, mind, mind haza akarnak jutni. Ahogy „Iti” is amikor betotyog az érte jött űrhajó, és búcsút int pityergő földi barátjának, aki vesztesnek érzi magát, de megérti, hogy „lti"-nek van egy igazi saját otthona, ahova haza lehet és kell mennie. Otthon lehet a földgolyó, a kontinens is, ahol élünk. A külföldjárók tudják, milyen elveszettnek érzi magát olykor az ember saját hazájától távol. Az otthontól, a várostól, falutól, attól a néhány négyzetmétertől, mely életünk szinterét alkotja. „Aki nem tudja, mi az otthon melege, annak nagyon nehéz az élete... Hasonlóképpen annak is, akinek van otthona, de nem érzi benne jól magát” — hangzott el egy olyan klubban, ahova csak asszonyok járnak. Itt hangzott el az is, hogy „ami még nincs, megteremthető”. Megteremteni az otthont? Igen! Akkor is igen, ha a külső körülmények miatt ez nem megy sem varázsütésre, sem Uöny- nyedén. Különben: amiért meg kell küzdeni, az mindig becsesebb számunkra. De aki küzdeni képes, négyzetmétereken otthont, igazit teremteni, az boldog ember. KIPSZER-üzem Gyönkön Több, mint hétszeresére nőtt a termelés Té A KCSN sorozatkapocs-család néhány tagja
