Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-12 / 110. szám

1984. május 12. I TOLNÁIN _ üfePŰJSAG Q A KGST keretében Vietnam Szibériai cellulóz Magyarországon A KGST-program kereté­ben a Szovjetunióban fel­épült legnagyobb vállalat az uszty-ilimszki cellulózgyár. A papíripar számára nélkü­lözhetetlen számos nyers­anyaggal, cellulózzal teli va­gon érkezik az építkezésben résztvevő országokba. Csak az idén, 90 ezer tonna cel­lulózt szállítanak azokba az országokba, amelyek az épít­kezésben részt vesznek. A KGST hat országnak, —. Magyarország mellett Bulgá­riának, az NDK-nak, Len­gyelországnak, Romániának és a Szovjetuniónak — „kol­lektív gyermeke” nemcsak közös pénzből, hanem közös erőfeszítéssel épült fel. Volt olyan nap, amikor egymillió rubel értékű munkát végez­tek az építkezésen. A 12 négyzetkilométeres területen hét év alatt épül­tek fel a cellulózgyár, a hő­erőmű, a javítóüzem, a fa­előkészítő üzem és a gép­kocsi telephely hatalmas épü­letei. A közös munka ered­ménye, hogy a baráti orszá­gok építői közötti szilárd ba­ráti kapcsolatok is kialakul­nak. Az uszty-ilimszki cellulóz­gyár a Szovjetunió legjelen­tősebb faipari-kémiai válla­latává, az ilyen rendszerű vállalatok elvileg új soroza­tának első tagjává válik. A komplexum egyes részei vi­lágszínvonalon állnak. A technológiai sorokon egye­dülálló berendezéseket sze­reltek fel. A fa hófehér pa­pírrá átalakulásának bonyo­lult folyamatát elektronikus berendezés irányítja. Mint ismeretes, az erdőtar­talékokban a Szovjetunió az első helyet foglalja el a vi­lágon. Az ország azonban nemcsak saját gazdag kész­leteinek kitermelésével vonz­za a partnereket. Mivel sok tapasztalattal rendelkezik a papíripari berendezések lét­rehozásában, a papíripari technológia tökéletesítésében, aktív segítséget nyújt több ország papíriparának létre­hozásában. Ezekben szovjet tervek alapján és szovjet be­rendezésekkel épülnek a cel­lulóz-, papír- és kartongyá­rak. Három év gazdasági eredményei A számos gond ellenére 1981 és 1983 között stabili­zálódott és némely vonatko­zásban előrelépett a VSZK népgazdasága. A legnagyobb eredmények a mezőgazdaság­ban születtek. Az élelmiszer- termelés mennyisége évi egy­millió tonnával növekedett. Ennek jelentősége azzal mér­hető le, hogy 1976 és 1980 között az élelmiszertermelés éves növekménye alig halad­ta meg a 200 ezer tonnát. Egyenletesen fejlődnek a mezőgazdaság más ágazatai is. Sikereket értek el az ál­lattenyésztésben. elsősorban a sertés- és bivalytartásban. S mivel tengerparti ország­ról van szó, érdemes meg­említeni, hogy a három év alatt 15 százalékos növeke­dés mutatkozott a halászat­ban és a halászati feldolgo­zó iparban. Az ipari termelés 1984 eleiéig — az 1978-as adatok­hoz viszonyítva — 25 száza­lékkal nőtt. A fejlődés éves átlaga az előző 5 évben szá­mon tartott 0.6 százalékról 11 8 százalékra emelkedett 1981 és 1983 között. Az eddiginél nagyobb ősz- szegeket fordítottak a nép­gazdaság erősödését biztosí­tó beruházásokra, s javultak a dolgozók életkörülményei. Ez a folyamat elsősorban a parasztcsaládok gyarapodá­sában mutatkozott meg. A gazdasági sikerekhez sokban hozzájárult a Szov­jetunió és a többi szocialis­ta ország. A biztos gazdasá­gi alapokról indulva és a további segítségnyújtásban, együttműködésben bízva ter­vezték meg a VSZK-ban az 1984-re és 1985-re szóló ter­veket. A tervidőszak utolsó két esztendejében a fő cél a mezőgazdaság további fej­lesztése mellett a fogyasztá­si javak termelésének növe­lése, a könnyűipar föllendí­tése és az életszínvonal to­vábbi javítása a lehetőségek­hez mérten. A terv az idén megcélozza a 18, jövőre pedig a 20 mil­lió tonnás élelmiszerterme­lést. Nő a rizsültetvények területe, s az eddiginél több hektáron termesztenek ipari növényeket. Mintegy 80 ezer hektáron erdősítenek, s az ipari fafeldolgozás mellett növelik az egyéb építőanya­gok gyártását is. Cementből az idén már 6,5 millió ton­nát állítanak elő. Fából 1984- ben 1,4, 1985-ben 1,5 millió köbmétert biztosítanak az építkezésekhez. A könnyűipari üzemekben ebben az évben 320, a kö­vetkező esztendőben 380 mil­lió méter selymet és szöve­tet gyártanak. Románia „Én csak ennyit tudtam tenni” Egy erdélyi autószerelő Kór ősi Csorna Sándor nyomában Nemrégiben jelent meg a bukaresti Kriterion kiadónál Jakabos Ödön Indiai úti­napló című könyve. A szer­ző, foglalkozása szerint autó­szerelő és vasúti technikus, három éven át céltudatosan és alaposan készült indiai zarándokútjára, arra, hogy személyesen is fejet hajtson Körösi Csorna Sándor Dar- dzsilingben található sírja előtt. Jakabos megtanult ango­lul, németül, belekóstolt a keleti nyelvekbe is. Elláto­gatott Kelet- és Nyugat- Európa több országába, s mintegy 300 tagú levelező hálózatot alakított ki. Tud­ta, hogy pénze kevés lesz, s célját csak ismerősei, bará­tai támogatásával érheti el. S a barátok segítettek is: ki szállást adott, ki élelemmel, vonatjeggyel, pénzzel vagy csak értékes információval látta el őt. Útja közben se­gítségére voltak azok a ma­gánszemélyek és intézmé­nyek, akik ma is tisztelik az első tibeti-angol szótár és a tibeti nyelvtan megalkotó­jának, Körösi Csornának az életművét. Jakabos Ödön 1972. októ­ber 15-én Erdélyből indult el. Kázdivásárhelytől Dar- dzsilingig 128 napig tartott az útja. 1979. február 20-án érkezett meg a városkába, felkereste az úgynevezett Angol temetőt, ahol Körösi Csorna síremléke „a bejárat­tól a harmadik, az út felől a második. 2x2 méteres be­tonlapján kettős öntött vas­korlát van. A négy sarkán virágtartók betonból”. Jaka­bos rendbe tette a sír kör­nyékét, maga készítette virág- koszorút helyezett el a sír­emlékre és a virágtartókban elhintette azt a maréknyi földet, melyet a háromszéki szülőfalu, Csomakőrös vén diófái alól hozott magával. Néhány napos tartózkodás után Jakabos visszaindult Erdélybe, hátizsákjában is­mét egy marék földdel, ez­úttal a dardzsilingi sírról, hogy több hónapos, viszon­tagságos, kalandos út után elszórja azt a csomakőrösi diófák alatt, ahol egvkor a Csorna család háza állott. Jakabos Ödön a több mint nyolchónapos utazása alatt naplót írt, jegyzeteket készí­tett. s ebből született meg az Indiai útinapló. Rendha­gyó ez a könyv, ahogy az volt az utazás is. A szerző autóstoppal, zsúfolt vasúti kocsikon, rozoga buszokon, tengerjáró hajókon és sokat gyalogolva érte el célját. Ezért aztán a könyvben In­diát „alulnézetből” látjuk, az egyszerű emberek szem­szögéből ismerhetjük meg a világrésznyi országot. Az író sajnos nem érhette meg műve kinyomtatását. 1979-ben — tüdőbetegségben — elhunyt. Könyvében Ja­kabos Ödön sajnálattal em­líti, hogyha lett volna pén­ze, egy emléktáblát is elhe­lyezett volna Körösi Csorna sírján. Emléktáblára nem tellett, de az Indiai útinapló többet ér egy márványtáblá­nál. Kínai könyvek Moszkvában Nagy érdeklődést keltett a könyvbarátok körében a moszkvai Druzsba Könyves­boltban megnyílt kínai könyvkiállítás. Ezzel meg­újult a két ország könyvke­reskedelmi egyezményének jegyében zajló munka. A részleg széles körben bemu­tatja a marxizmus—leniniz- mus klasszikusainak műveit kínai fordításban, az utóbbi években Kínában kiadott kí­nai, orosz és szovjet műve­ket, olyan híres írók alko­tásait, mint Ba Izin, Lu Szin, M. Gorkij, L. Tolsztoj. Nagymértékben felkeltik a vásárlók érdeklődését a klasszikus kínai festészet műveinek reprodukcióit tar­talmazó albumok, valamint a nagy orosz—kínai szótár. Lézer a bőrbetegségek ellen Sikeresen gyógyítanak ve­szélyes bőrbetegségeket, kö­zöttük évekig be nem gyó­gyuló sebeket lézersugár se­gítségével a szovjet orvosok. A módszert moszkvai fizi­kusok és orvosok együttesen kísérletezték ki. Azt tapasz­talták, hogy a besugárzás nyomán aktivizálódik a szö­vetek védekezőképessége. A Szovjetunió a világon elsők között alkalmazta a lézert a gyógyításban. Ma már si­kerrel dolgoznak vele a se­bészek, a belgyógyászok és a szemészek. A „kis gazdasági csoda” országa — így jellemezte az egyik tekintélyes nyugati lap gazdasági szakírója Bulgá­riát, a fél évtizede megkez­dett gazdasági reform ered­ményeit elemezve. A gazdasági növekedés mu­tatószámai — ha csodát nem is, de azt bizonyítják, hogy Bulgária figyelemreméltó gazdasági eredményeket ért el az utóbbi években. Álta­lános megítélés szerint ez jelentős mértékben a hetve­nes évek vége óta fokozato­san érvényesülő új gazdasá­gi szemléletnek köszönhető. Már a 60-as évek közepén napirendre került Bulgáriá­ban a gazdaságirányítási rendszer tökéletesítésének kérdése, a népgazdaság mű­ködési mechanizmusának a megváltozott körülmények­hez való igazítása. Gazdasá­gi elemzők általában két tényt emelnek ki a bolgár gazdasági növekedés vizsgá­latánál: az egyik, hogy Bul­gária viszonylag alacsonyabb fejlettségi szintről, elmara­dottabb ipari háttérrel kezd­te meg a szocializmus alap­jainak lerakását, s a fejlő­dés extenzív tényezőinek döntő súlya biztosította évti­zedekig a növekedés magas ütemét. Jól példázza ezt az ipari termelés alakulása: 1982-ben több mint 80-szoro- sa volt az 1939-es évinek. A másik tényező — Bulgária meghatározott szerepe a nemzetközi munkamegosz­tásban. Évtizedek óta a KGST-tagországok, elsősor­ban a Szovjetunió a legfőbb kereskedelmi-gazdasági part­nerei. Az 1983-as bolgár kül­kereskedelmi áruforgalom több mint 75 százaléka a KGST-tagországokkal, 57 százaléka a Szovjetunióval bonyolódott. A bolgár nép­gazdaság így bizonyos mér­tévben jobhan védve volt a világgazdasági hullám völ­gyek következményeitől. Szerződései biztos piacot ga­rantáltak termékei számára. A 70-es évek elejétől Bulgá­ria jelentősen növelte a fej­lődő országokkal alakított gazdasági kapcsolatait. Volt olyan év is. hogy külkeres­kedelmi mérlegében a fej­lődő országokba irányuló ex­porttöbblete ellensúlyozta a szocialista és tőkés viszony­latban mutatkozó passzivu- mot. A 70-es évek végétől — a növekedés extenzív forrásai­nak csökkenésével — Bulgá­riában is előtérbe kerültek a belső tartalékok feltárásá­nak és kiaknázásának, a ha­tékonyság és a termelékeny­ség növelésének feladatai. 1979-ben a mezőgazdaság­ban, 1982. január 1-től pedig a népgazdaság valamennyi ágazatában „új gazdasági szemléletnek” nevezett gaz­dasági reformot indítottak. Az agráripari komplexumok rendszerére épülő nagyüzemi gazdálkodás mellett a tele­pülések önellátásának meg­oldására — ha megszorítá­sokkal is — engedélyezték a háztáji gazdaságok működé­sét. Hozzákezdtek a kisegítő gazdaságok (termelő vállala­tok. intézmények, hivatalok mezőgazdasági termelésre való társulása) rendszerének kiépítéséhez. Az áruellátás mennyiségi és minőségi ja­vulása bizonyítja e döntések helyességét. Az új irányítási rendszer­nek megfelelően az iparban és a szolgáltatások területén is fokozottabban érvényesül a gazdálkodó egységek ön­állósága. A központilag elő­írt tervmutatók számának csökkentése mellett megnőtt a vállalatok szerepe a ter­vezésben is. Fokozottabban alkaimo/zék az ellenterve- zé= médpze"ét. azaz a gaz­dálkodó egysének az állami Bulgária: fokozatos reformok tervvel „szemben” — lehe­tőségeik jobb ismeretében — ellentervezik a központi elő­írásokat, s a saját eszközeik­kel elért többletmunka nye­reségének egy részével ön­állóan rendelkeznek. A gaz­dasági vezetés külön figyel­met fordít arra, hogy az el­lentervekben feltárt tartalé­kokat a felügyeleti szervek teljesen ne központosíthas­sák. Továbbra is kiemelt fel­adat az állami dotációk csök­kentése, — a gazdaságosság, a -termelékenység fokozása. A gazdaságirányítás az adó-, a kamat- és a hitelpolitika differenciálásával törekszik arra, hogy a gazdálkodó egy­ségeket a népgazdasági ter­vekben előírt feladatok leg­hatékonyabb megoldására ösztönözze. A decentralizá- lási törekvések mellett je­len vannak az . irányítás centralizálásának jelei is. 1983-ban több minisztériu­mot is összevontak azzal a céllal, hogy a felügyeleti jogköröket ágazati szinten gyakorolják, hosszabb távra és komplexebb módon dol­gozzák ki a gazdasági prog­ramokat, s nagyobb teret kapjanak a vállalatok az ön­álló kezdeményezéshez. A fél évtized tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a bol­gár gazdaságirányítási rend­szer reformja alapjaiban be­váltotta a hozzáfűzött remé­nyeket, állandó korszerűsí­tése azonban továbbra is na­pirenden marad. Napjaink legfontosabb feladata a mi­nőség, a hatékonyság és a termelékenység növelése — fogalmazta meg egyik leg­utóbbi értékelésében a BKP Központi Bizottsága. A bel­ső tartalékok nagyságát jel­zi, hogy 1983-ban a nemzeti jövedelem növekedésének 90 százaléka a munka termelé­kenységének javulásából származott. Keiler Tivadar mmmmmmam A cellulózgyár készáruraktárában Az uszty-ilimszki cellulózgyár

Next

/
Thumbnails
Contents