Tolna Megyei Népújság, 1984. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-12 / 110. szám
IO IRÉPCUSÁG 1984. május 12. A kárpát-ukrajnai magyar irodalom IRODALOM A kárpát-ukrajnai magyar irodalom a szomszéd országok területén kifejlődött magyar nemzetiségi irodalmak közül a legfiatalabb. Az Erdős-Kárpátok és a Tisza között elterülő vidéknek gazdag magyar történeti és művelődési hagyományai is vannak, talán elég, ha a Munkács várát védő Zrínyi Ilonára, az e tájon kibontakozó Rákóczi Ferenc-féle függetlenségi háborúra gondolunk. Ezek a hagyományok a népköltészet alkotásaiban élnek tovább, nemcsak a magyarok, hanem az ukrán lakosság körében is, e területen, amely 1945-től a Szovjetunió tagállamának, az Ukrán SZSZK-nak a része Kárpátontúli Terület elnevezéssel. A nemzetislégi művelődés ügyét a Munkás Újság, majd hamarosan a belőle szervezett Kárpáti Igaz Szó című napilap vállalta magára. A lap azonban egészen 1967-ig az ungvári ukrán nyelvű napilap (a Zakarpatszka Pravda) magyarra fordított cikkeit közölte, s ezért a kárpát-ukrajnai magyar irodalomra nem tudott hatást gyakorolni. Az irodalmi terSZARKA JÓZSEF: Négy haiku i. Szelek folyót, fény-zúzalék-partok és kőarcok éje. II. Fekszik a bogár, párnája vízgyőngy, szemem épp betakarta. III. Illat szaladt el, szád végső dalgörbét von, együtt a csöndek. IV. Nap csorog halkan, lobogva füvek mennek a tegnap után. mést ritka időközökben megjelenő almanachok gyűjtötték egybe (Űj Hang, 1954; Szovjet-Kárpátontúl, 1955; Tavaszi napsütés, 1955; Kárpátontúli elbeszélők, 1956). Az Ukrajnai írószövetség Kárpátontúli Tagozatának kiadásában 1958-ban jelent meg a Kárpátok című almanach. Ezután különböző időszaki kiadványok (Kárpáti Kalendárium, Naptár), illetve orosz és ukrán lapok adtak teret a nemzetiségi irodalomnak. 1966-ban átszervezték a Kárpáti Igaz Szó című lapot: ettől kezdve önálló szerkesztőséggel dolgozik, s ezen belül Neon címmel megjelenő irodalmiművészeti rovata tölt be irodalomszervező szerepet is. Hasonló szerep jut a Kárpátontúli Ifjúság és a beregszászi Vörös Zászló című lapok rendszeresen megjelenő irodalmi oldalainak, valamint 1970-től a Kárpáti Kalendárium irodalmi mellékletének. Megindult a magyar könyvkiadás is: 1951-ben megjelent az első magyar nyelvű könyv: Bállá László Zengj hangosabban című verseskötete. Később a Kárpáti Kiadó keretén belül magyar szerkesztőség alakult. A magyar színházi kultúrát a Beregszászon működő Népszínház ánolja, amely sajátos vállalkozás: állami keretek között műkedvelő társulattal lép fel rendszeresen. A nemzetiségi irodalmi és tudományos tevékenység színhelye az ungvári egyetem magyar tanszéke. A tudományos kutatók közül különösen Váradi-Sternberg Jánost kell említenünk, aki a magyar—orosz kulturális kapcsolatok kutatása terén ért el eredményeket. A magyar nemzetiségi irodalomnak fő szervező egyénisége Bállá László, a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztője, aki költő, drámaíró, regényíró, riporter pályát mondhat magáénak. Verseiben közéleti elkötelezettségét fejezi ki, prózai munkáiban a vegyes nemzetiségű kárpátaljai vidék életét mutatja be. Hat novelláskötete, két regénye, gyermekverseinek kötetei jelentek meg, és két színművét adták elő. A legjelentékenyebb kárpátaljai magyar költő a néhány éve elhunyt Kovács Vilmos volt. Lázas a Föld, illetve Csillagfénynél című versesköteteiben őszinte szavakkal számol be az Ungvár és Beregszász környéki magyarság életéről. A népi származású értelmiségnek azokról a tapasztalatairól adott számot, amelyek idehaza főként Nagy László vagy Csoóri Sándor költészetéből ismerősek. A népi hagyományokat követte, nagy műgonddal alakította ki tiszta szavú költészetét," a hagyományos dallamban modern érzékenységet és nyugtalanságot is kifejezett, ö írta a kárpátaljai magyar irodalom egyik kiemelkedő regényét is; 1965-ben megjelent (új kiadást érdemlő) Holnap is élünk című önéletrajzi munkájában az egyszerű dolgozó emberek tapasztalatait szólaltatta meg. Mellette az idős parasztköltőnek, Sütő Kálmánnak, továbbá Kecskés Bélának és Szemes Lászlónak van nagyobb szerepe. A kárpát-ukrajnai magyar irodalom fiatalabb nemzedéke a hatvanas évek végén lépett színre. Antológiájuk A várakozás legszebb reggelén (1972) címmel látott napvilágot. Először a Kárpátontúli Ifjúság mellett működő Forrás Stúdió, majd miután ennek munkáját súlyos bírálat érte, a Kárpáti Igaz Szó irányításával dolgozó József Attila Irodalmi Stúdió keretében foglalkoznak a nemzetiségi irodalom műhelykérdéseivel. („Lendület” címmel havonta állandó oldalon nyújt megjelenési lehetőséget számukra a Kárpáti Igaz Szó.) E nemzedékhez tartozik Balia D. Károly, Balogh Balázs, Vári Fábián László, Fodor Géza, Füzesi Magda, Finta Éva, Horváth Gyula, továbbá tagjai voltak a későbbiekben Budapestre települt Bállá Gyula és Benedek András. Az utóbbi években a fiatalabb nemzedék is önálló verseskönyvekkel jelentkezett. Az ő írásaikból adott közre válogatást az 1977-ben megjelent Szivárványszínben című antológia, illetve az 1980-as Dolgos kézfogás című prózagyűjtemény. A viszonylag kis létszámú kárpát-ukrajnai magyarság köznapi életéről, hagyományairól és kultúrájáról a fiatal költők és írók munkássága révén kapunk újabb beszámolót. Pomogáts Béla OLÁH ZOLTÁN: Ne fél// Andynak Majd mi is föltámadunk egyszer ebből a hosszúra nyúlt Télből és bőrünkön elolvad lassan bennünk a békét, s hiába jegyezte el arcunk szomorúsággal az idő. az utolsó hó is. Leheletünk puha lepedőjén delelő öleléseinkben Álmunk remegő madarai is fölszállnak a szerelem finom tüskéivel is bevérezheted a képzelet szemed-kék egére, a csönd levelein pihenő szám, hiába őrölték ezeregy éjszakán át s bevérzem én is csöndem becéző szád, apró hószirom-malmok csak ne félj, ne félj már! Tanizaki Junihiro: Legfontosabb a fegyelem! Egy fiatal francia nő, aki tűrhetően beszélt japánul, autóbuszon Tokióból Simo- niszekibe utazott. Errefelé minden új és érdekes volt számára. Még az olvasást is abbahagyta, a könyvet letette a térdére, és az ablakon keresztül kíváncsian nézegette a festői vidéket. Hirtelen egy messze-távol felsej lő különös épület keltette fel a fiatal nő érdeklődését. Messzelátót vett elő retiküljéből, és alaposan szemügyre vette. Csak nem ez a híres nagojai pagoda, amelyről olyan sokat olvasott? Mivel szeretett volna meggyőződni feltevésének helyességéről, elhatározta, hogy megkérdezi valamelyik utastól. , A vezető volt hozzá a legközelebb, de őt nem merte zavarni. A kalauz édesdeden szundított a kocsi végében, őt felkelteni szintén udvariatlanság lett volna. Utas pedig olyan kevés volt, hogy egy kézen is meg lehetett számolni. Mögötte egy öreg, vak japán ült, belőle sem lett volna sok haszna, a bal oldali ülésen pedig mint valami császár a trónusán, egy kövér turista terpeszkedett el, akiről könnyen ki lehetett találni, hogy bajorországi német. A francia nőnek nem volt más választása, minthogy mégis a vezetőt háborgassa. — Bocsásson meg, sofőr úr, hogy zavarom. Nem kell megfordulnia — hiszen vezet. A kiejtésemből már kitalálhatta, hogy külföldi vagyok. Először járok ezen a vidéken. Nem tudná megmondani, hogy az ott messze jobbra, valóban a híres nagojai pagoda? A vezető szomorúan sóhajtott, és így válaszolt: — Nagyon sajnálom, kedves kisasszony, de nem válaszolhatok önnek. Illetve, jobbén mondva — nekünk nem szabad válaszolni. A távolsági autóbuszsofőrök éppen tegnap kaptak szigorú írásbeli utasítást, amely szerint nekünk vezetés közben tilos másra figyelnünk, az utasok kérdéseire válaszolnunk, A rendelkezés megszegőjére súlyos pénzbírság, vagy még szigorúbb büntetés vár: elbocsátás. Ezért meg kell értenie, kedves kisasszony, hogy nem felelhetek a kérdésére, bár, őszintén szólva, a nyelvem hegyén van a válasz. De nagyon félek attól, hogy elveszíthetem az állásomat, mivelhogy el kell tartanom a feleségemet, az anyósomat meg az öt gyerekemet... Értse meg hát, és ne vegye rossz néven! — Ide hallgasson! — kiáltott fel az ifjú francia hölgy. — Maga az imént egy roppant hosszú monológot vágott ki, ahelyett, hogy néhány szóval válaszolt volna a kérdésemre! — A dolog úgy áll, tisztelt kisasszonyka, hogy a monológra egyelőre még nem kaptunk írásbeli tilalmat a főnökségtől. Fordította: Gellért György RATKÓ JÓZSEF: Habzó mezőben Habzó mezőben lábalok; tavaszodik, tavaszodik. Fújkálja bársonyszájú szél a virágok buborékait. Izeg a világ, mag fülel, kő ugrik, fű tolong, Fa belsejében, még csak a háncs alatt, de már leng a lomb. Esztergakés a napsugár. Üzemi hőmérsékletű a föld — s finom forgácsaként pendülve, zengve dől a fű. TÖTTÖS GÁBOR: Babits-idő Amikor bombát dobtak, íze lettél a tegnapoknak. Amikor vagonba embert tömtek, kerekek Jónásul átkot döngtek. Amikor Budapest járni tanult, dadogó vers lett a tegnap- ' múlt. De írógéped már ereklyévé nyomta a bomba, billentyűit Salvador Dali ép vásznon motyogta, a karcsú álmok, a hidak, roskadva terpesztettek a piszkos Dunának. Petre Bocor: Atyai tanács — Már megbocsáss, fiacskám, hogy beleavatkozom o dolgaidba. de nyugtalanít |az ábrázatod. iHa mérnök is vagy, és külön is élsz tőlünk, azért számomra megmaradtál gyereknek... Mi történt veled, szerelmes vagy? — Szörnyen, apa. Egyetlen nőt nem szerettek a Földön annyira, ahogyan én szeretem őt. Elég meghallanom a nevét, és mindjárt sírva fakadok... i — Szegény fiam... No de mi a baj, mi az oka annak, hogy csupa csont és bőr vagy? — Tudomást sem akar venni 'rólam. — Honnan veszed? — Hogyhogy, honnan? Huszonhárom cserép ezáleát küldtem neki a boy-szolgálattal... — Miért pont huszonhármat? —Annyi volt tiz üzletben. — Mire ő? — Semmi, jóformán semmi. — Lehet, hogy szentimentális. írj hozzá verseket. — Verseket! Hah! Elbeszélő költeményt írtam neki! — Szegénykém! No és az eredmény? — Nulla. — Nem válaszolt? — Eszébe sem jutott. — Figyelj ide, ha nem szereti az irodalmat, talán a zenét kedveli. Megpróbálhatnál szerenádot adni neki. — Megtörtént. Este kilenctől hajnali négyig. Elektromos gitárral és akkumulátorral a vállamon, ötven estén keresztül énekeltem, esőben, szélben, hóban, fagyban — szombaton és vasárnap is! — Es\megint semmi? — Megint. Igaz, egyik este az ablakában kigyulladt a gyertya. — Megdobbant a szívem, de később kiderült, hogy rövidzárlat keletkezett a lakásban. Nem tudok nélküle élni! — Hallgas ide, fiam, mi lenne. ha... Van telefonja? — Van. — Akor azonnal hívd fel. Mondd meg, hogy este nyolcra várod, új magnetofonfelvételeid vannak, meg egy üveg whiskyd. Mondd meg azt is, hogy hozza magával a pizsamáját és a fogkeféjét. — Te megörültél, apa! — Próbáld csak meg, fiam. * * * — Te vagy az, fiacskám? Miért telefonálsz ilyen ko. rán? — Nincs is olyan korán. apa. Inkább késő,.. — Csak nem történt valami baj? — Nem akar elmenni! Zahemszky László fordítása Vigadó Galéria Mészáros Mihály szobrai Táncosnő Gosztonyi János Nelly
